Áldjon meg a Fennvaló, Zsíros! Nagy tisztelőid vagyunk a családban. ❤ Legyen minden úgy, ahogy szeretnéd. Legyetek egészségesek, boldogok- megérdemlitek! ❤❤❤
Nagyon jó elmélkedős vidinyjó lett! Eszembe is jutott pár felismerés a saját múltamból. Pl. sorkatona voltam 1999-ben és épp befejeztem a kantinban az ebédet, felnéztem az égre egy hegesztő üvegen keresztül és láthattam egy különleges égi jelenséget. Amit legközelebb itt Mo.-on 2070 körül láthatnak újra az ittlevők! :) Akkor én is felismertem, hogy ezért sok százezer ember vándorolt el ide a "sávba", hogy lássa a teljes napfogyatkozást. Én meg jó időben voltam jó helyen! :)
17:19-Szabad akarat, amit a Nagygórétól kaptunk. A Kemény motorosok című film jutott eszembe. Jax írta a gyerekeinek. "Minden nap egy új doboz, fiúk. Kinyitjátok és megnézitek. Ti döntitek el, hogy ajándékos doboz - e, vagy koporsó!"
Szia! Öröm volt ismét Veled együtt lenni. Ma egy emeletnyit lépcsőn tettem meg, egy év után! Öröm. Egy kislány, aki idegen kultúra szülötte, rám bízták, hogy magyarra tanítsam. Megtiszteltetés és öröm. Az édesanyjával együtt nálam töltötték a mai és a tegnapi napot. Bizalom és öröm. A szomszédaim négylábújai bejönnek jó falatért vagy simogatásért, mert nyitva a bejárati ajtó. Mosolygós meglepetés, öröm...és hála a Fennvalónak, minden nap történnek csodák. Pesze, fajdalom is van. És így van rendjén. Köszönöm Zsíros! Örömöt szereztél!🥰
Nagyon jó volt az eszmefuttatás. Szeretem amikor filozofálsz! Amikor reggel felkelek és iszom a kávémat, a poháralátétemen a következőt olvasom: SMILY, IT'S A NEW DAY és ez segít nekem, mert mélységesen igaz. Van mindig minek örülni.....
Élem ezeket a videóid Zsíros! Örülök hogy van más is aki ezeket tudja és önmagától ráeszmélt. Bár a kovidos sétálós példánál volt egy "AHA TÉNYLEG" pillanatom, köszönöm! Igaz én még "csak" a 30as éveimet taposom, de munkahelyen minden egyes kollégánál és családon belül is szinte mindenkinél azt látom hogy kieszi őket az ideg. Ilyen voltam én is 3-5 évvel ezelőtt. Aztán jött az egyedüllét és volt időm elmélyülni. Ma már nem tudok azonosulni a problémáikkal és a hétköznapi gondjaikkal, mert bár ezek nekem is megvannak, de nem határoznak meg. Tudom hogy kell a probléma és ez az élet sava-borsa. Ez visz előre és minden úgy jó ahogy van. Színészek vagyunk az élet színpadán, csak van aki tudja hogy játszik, és van aki még nem. Esetleg sajnos már nem is fogja.
Nagyon így érzem én is.Az embereknek olyan jó dolguk van, hogy már nem tudják mit kezdjenek magukkal.Nem tudják mire költsék a pénzüket. Utazni...... uzazni......Az élet ott szép ahová születtünk. Nem véletlen hová születünk. Nem tudják mi a HAZA. Tudom sokan tiszta hülyének néznek. Jó hallani, hogy nem vagyok egyedül ezekkel a gondolatokkal.
Újra és újra elolvasom a Robinson Crusoe-t. Olyan nehéz helyzetben soha nem voltam,de olyannak éreztem. És segített. De nézhetünk egy idézetet:" Sírtam mikor nem volt cipőm. Aztán megláttam egy embert akinek nem volt lába." /Shakespeare/
Üdv, felépítettek egy fogyasztói térsadalmat, amivel elérték az embereknél, hogy a jó már nem elég jó, mindig az új és újabb élmény kell, amitől azt a leg-leg-legjobb eufolikus élményt várjuk, de amint megkapjuk azonnal a multé válik, mert megkapuk és azonnal keressük a következőt. Ki minek örül jobban, a motornak, autónak, stb., amit kap, megvásáról, vagy annak az élménynek amit nyújt? És akkor most mindenki nézzen körül és vegye sorba azokat a tárgyakat amik körbeveszik és mérlegeje mikor örült jobban, abban a pillanatban amikor megszerezte, vagy amikor használja. Szerintem ez a fogyasztói társadalom amire ráneveltek minket, elérte azt hogy mindig keressük és akarjuk azt az eufólikus érzést, és minden következő élmény még egy szintel magasabban szeretnénk megélni. Ez is egyfajta függőség, örök elégedettlenség. Talán ha a jó ujra jó és elég lenne, akkor talán több elégedett ember lenne. Mondjuk a média az nem ezt az irányt részesíti előnybe. De tényleg, szerintetek ez egy mesterséges kultúra, amit a tőkés osztály és a polita irányít, terelget, vagy mi emberek valóban ilyenek vagyunk, a kreativitásunk csabdájában vagyunk? Ha nem vágyunk az újra, akkor nem is alkotnánk?
Ezt nem hiszem el! Én már két hónapja ugyanilyen hát/derék/csípőfájással szenvedek de úgy, hogy többször is napokig csak bottal tudtam valahogy vánszorogni... Mondjuk nekem volt egy nagy balesetem pont harminc éve... Azóta úgy élek - amikor tök jól vagyok is -, hogy minden nap egy igazi ajándék. Üdv.
Nagyon jó gondolatok Zsíros uram!A mindennapi megoldandó feladatok/élethelyzetek értelmet is adhatnak az életnek és igazad van,esélyt adnak a fejlődésre!Rajtad múlik mit hozol ki ezekből a dolgokból!🤝
Amíg jön-megy és elmúlik, addig még nem oldódott ki az én. Sokszor több ilyen tapasztalásra van szükség. Mikor kioldódik, akkor meg nincs többé tapasztalat, se az, aki tapasztalna bármit is.
Szia Zsíros! Nagyon szeretem az ilyen féle videóidat( az első amit láttam az is ilyen mélyebb témájú volt). Egyet értek veled, az én felfogásom is hasonló az életről. Illetve én is mindennap hálás vagyok hogy van hol laknom, van mit ennem, van munkám, hogy nem vagyok súlyos beteg stb… több nem is kell. Az élet is azért életbmert meg kell”dolgozni” mindenért, tenni kell és menni előre. Ezek nélkűl unalmas lenne… nem lenne “értelme” Minden jót és még több hasonló vidit😁
Pont ezt mondtam a kolléganőimnek, akik húsvét előtt készülődni kezdtek a naaaaagy, nyári utazásra... Azt mondta egyikük: "Nehogy azt mondd, hogy megint Erdélybe utazol!!!" Mire én: "De igen, megint odamegyek. Ott van minden, amire vágyom!" Amerika, London, Párizs tényleg sose érdekelt azon túl, amit a tévében, az interneten láttam. Csak hazamenni, Erdélybe, ahol annyi látnivaló van, hogy számtalan nyár se elég végigjárni, meglátni... ❤
Szerintem amit a videó elején mondtál hogy ha valaki abba a helyzetbe kerülne hogy hozná neki valaki az üditőt és ott lenne a kényelembe akkor hamar beleunna.Szerintem ez változó lehet ,mert oké lehet élvezné egy-két hétig hogy ki van szolgálva ,de egy idő után lelki ismeret furdalása lenne és inkább megsajnálná magát hogy tényleg idáig sülyedt?!Attól függ hogy milyen környezetből és milyen családból érkezik az az ember ,mert a mostani emberek egy nagyobb része szereti ha kiszolgálják és luxusban élhet és nem akar megválni ettől az érzéstől ,de nem jelenti azt hogy nem únhartja meg.Eléggé mély ez a téma ha jobban belegondol valaki ,mert kinek mikor válik unalmassá a kényelem az tényleg személyektől és személyiségektől függő.
Zsíros úr! Köszönöm ezt az elmélkedèst. Van valami közös benned és sok más hozzàd hasonlòban ,ami miatt hasonló dolgokról elmèlkedunk…. Ki tudja miért van ez, talán pont hasonló képpen rendeződtek az atomjaink…..vagy a franc tudja.. na mindegy ! Jó vissza hallani a saját gondolatainkat . Csapass még hasonló videót , ezek olyan merengősek. Amugy meg remelem minden jól alakul neked! Picsaba ,talán mi is egy kurva terrariumba èlunk, egy számunkra felfoghatatlan organizmus szobájában !!!
Ha jól értem, a videó elején egy ideát állítasz szembe a sorssal, az idea az amit mindenki elképzel magának hogy könnyű élet , jó csaj vagy nagy szabadság, sok pénz, nagy ház, házak, jó kocsik, könnyű munka . Vagy értelmezhetjük úgy is hogy sorsot állítasz szembe a sorssal, bár a halas példád így nem jó mert az állatnak nincs sorsa, mivel nem hoz döntéseket. Minden sorsban van szenvedés, még az ideálisnak gondoltban is. Öreg leszel, beteg leszel, elhagy a párod, megvakulsz mert cukorbeteg vagy stb. Azt lehetne megérteni hogy nem lehet mindenki minden, azon lehetne dolgozni hogy ami lehetőség van bennem az lehessek, és az legyek amit érzek is, flowba kerülök tőle, az autentikus lényemből fakad. És ha jó leszek abban amit szeretek csinálni az majd kifizetődik. Ha nem eredményez Budai villát vagy Marbellai nyaralót akkor nem, de lehet hogy lelkibékét, nyugalmat, egészséget viszont igen, kinek mi a fontosabb.
@@ZsirosDeszka Nem, nem hoz mert az ösztön működik benne, a túlélés, mégha néha úgy is tűnhet hogy dönt, hogy nem eszi meg azt amit elé raknak mert nem ízlik neki, hanem vár hogy kapjon mást amit szívesebben megeszik, mert jobban ízlik neki. Viszont ha nem kapna mást csak azt az élelmet amit nem szeret akkor megenné, az ő életösztöne arra kéztetné hogy egye meg. Persze erre mondhatnád hogy az ember is így van, ha szorult helyzetben vagyunk akkor megeszünk mi is mindent, de az ember képes arra hogy azt mondja, nem eszek semmit és éhen halok, az állat nem képes ilyet tenni, mert nem tud felülkerekedni az ösztönein, ezért nem tud döntést hozni, nincs tudata.
Meggyogyulni a rákból draga Jozsi azt szeretnem semmi mast masodik daganatom a tüdőben...1 éve jarom a klinikát Nurnbergben...nagyon szomoru vagyok...szeretettel gondolok Rád ❤
Kár, hogy nem lehet százasával nyomni a like-ot! 😊 Pont így érzek, gondolkodom én is, ill. ami nálam inkább csak érzés volt, azt Te most olyan jól megvilágítottad nekem. Hú de nagyon köszönöm!!!!
Az ember mindig azt akarja ami nincs. Én mozgássérültként születtem. bármit megadnék hogy járni tudjak. de még mindig jobb helyzetben vagyok mint egy rákos, leukémiás mert élhetek sokáig. vagy jobb helyzetben vagyok mint egy süket, vak vagy néma. mert láttok hallok és tudok beszélni. hogy mit akarok ?. dél korea. és igen uton vagyok. nem azért mert csuda jó. néhány ember miatt akik olyat mutattak rossz körülmények között ami azt hittem kiveszett ebből a világból. A nyugati nők mi az amikor valójában problémájuk van. a felét se birná egy sem annak amit egy ázsia nőnek el kell viselni. és ilyen körülmények között sokkal jobbak mint a nyugati nók többsége. és ez nem a külsőről szól. Tisztelet a kevés kivételnek. Te tudod miről beszélek Zsíros. Jópipopi :)
"vannak nagyon rossz dolgok, ezek tanítások" Igen, lehet belőlük okulni, hogy ne kerüljünk kellemetlen helyzetbe, de vannak elkerülhetetlen rosszak is. Az élet változó, és lehetőség van arra hogy megéljük a vágyainkat, mindegy milyen tudati szinten vagyunk, legyen az anyagi, növényi, állati, vagy (állat)emberi. Mivel anyagi szinten vagyunk észlelhetőek, amiben csak Én, és a létezés az állandó, így nem leget máshogy mint hogy megtapasztaljuk a rosszat is. Ez az élettelegyütt jár, mindaddig amíg arra vágyunk. Azért egy jó narancslé, meg filozgatás estére egész kellenes is lehet, vannak jó doolgok is, de az tökre egyértelmű azok létjogosultsága. 😅
Hello Zsírosss! Ismét mélyebb vizekre eveztünk... Az elejére... Tudod hogy pl egy börtön is ilyen!? Megadnak nekik dolgokat, de be vannak zárva... Jókat mondasz! Nekem most van kb 4 közeli cél, de onnantól valóban gondolkodni kellene. Mint ahogyan azon is mi az élet értelme. Egyáltalán mit keresünk itt, hogyan alakult így. Az emberek egy nagy részét hajtja az újnak a tapasztalása, fel akarunk új dolgokat fedezni. Viszont sokszor igaz hogy a szomszédot nem is ismerjük. Érdekesen rakta össze az ember, bárki is volt az. Néha jókat szórakozhat rajtunk... A Covid példa 5*!!! Más... Félve mondom hogy vajon milyen kapás lehet az óceánon...??? 😏
Ez az ők ide jönnek, én odamennék olyan mint amikor Pesten laktam, és minden nap munkába átbringáztam a Lágymányosi hídon (azóta Rákóczi híd), úgy megszoktam a látványt, hogy csak néha naplemente, vagy valami díszkivilágítás alkalmával néztem körül a városra, hogy milyen érdekes. Később elköltöztünk 40km-re, itthonról dolgozom, és évente 1-2 alkalommal járok a hídon. Mindig megállok, néha képet is lövök, mert tök szép látvány :D Pedig előtte láttam vagy ezerszer, ha nem többször... A másik dolog amire reagálni szeretnék, az a hátad. (ép testben ép lélek, mondják) Ha arról az izomról van szó, amit lehajoláskor, meg álláskor is használunk, és a derék mögött van, és a rossz mozdulat miatti becsípődés késztette görcsbe, akkor olvass tovább :) Szóval a csigolyák között van a porckorong, ami ilyen zselés puhább anyag, és a túlterhelés (sok ülés, sok hajolgatás, egy helyben állás sem jó) következtében ez ellaposodik, hiába töltődik fel minden éjjel folyadékkal, a napi terhelés többet présel ki belőle. Szóval idővel laposabb lesz, a csigolyát nem tartja annyira a helyén, és egy rossz mozdulat következtében a csigolyák/porckorong közé becsípődik egy ideg, attól van a baromi nagy fájdalom, és ez készteti azt az izmot görcsbe. Rövid távon ami használ, az az, hogy kell fájdalom csillapító, amit én régen nem értettem, mert kemény vagyok, minek az nekem, de elmondták, hogy a csillapító érzéstelenít, így az izom kevésbé kapja meg az idegtől a parancsot, hogy feszülj meg! :) Szóval ez segít, a másik meg a séta! Nem a pihenés, hanem járatni kell, amint elérsz egy olyan állapotot, hogy lábra tudsz állni. Az emberi test tényleg erre van kitalálva, hogy sétál, néha fut rövideket, felmászik egy fára, jön-megy :) A szemünk is ilyen, pásztázza a környezetet, keresi a bogyókat, állatokat, veszélyforrást, annak sem jó ha egy monitort bámul egész nap. Hosszú távon pedig nehéz ügy megoldást találni, több séta kell, én beszereztem egy "denevérpadot" is, amin lehet fejjel lefelé lógni 1-2 naponta 10-15 percet, rengeteget segített. Kevesebb ülés, kevesebb hajolgatás (tudom, ez a földeteken nem egyszerű). Nekem tanítottak nyújtó gyakorlatokat is, azok tartottak életben pár éven át. Előtte évente volt 2-3 becsípődésem, mióta rendszeresen foglalkozom vele, azóta még az elején volt egyszer, és kész, már nincs. Bár fájni szokott még ha sokat ülök, 1 óra séta helyre szokta rakni. (pl. vettem gyaloglópadot itthonra, és munka közben is tudok sétálni)
3:42 Én mindig azt mondom, hogy megunni dolgokat emberi dolog, úgyhogy amit/akit igazán szeretek azt sose unom meg, az örök, és épp ezért tudom mondani hogy ha tetszene, azaz (könnyű lenne) az élet, biztos 'hozzá tudnék szokni', mert én feltalálom magam, van dolog amit szeretek, nem unatkoznék soha. De/Vagy ha egy kis buta élőlény lennék ami percenként elfelejti hol járt, akár a legboldogabb is lehetnék😂 Szenvedni nem virtus, csak vigasztaló azt gondolni hogy "hősies dolog" vagy "célravezető", vagy 4:46 "tanulságos", pedig egyáltalán nem biztos hogy az; De ez végülis egy pozitív felfogás az biztos, csak attól még nem feltétlenül igaz, vagy csak egyrészben lehet hogy igaz. Meg anélkül is lehet értékelni dolgokat, hogy elszenvednél bármit is. Attól hogy nem mondasz hálát minden percben valamiért, még nem jelenti azt hogy hálátlan lennél. Személy szerint belegondolok hogy oké "én hálás vagyok", de kicsit közben valahol önzőség is ezt éreznem miközben egycsomó emberek szenvednek. 11:32 (kívánság téma) szerintem mindenki saját maga tudja a legjobban mit akar magának, én ebben hinnék, a probléma inkább az ha erről megfeledkeznek. 14:22 (máshova utazás téma) szerintem másokat a szüleim nem csesztetnének, csak engem, úgyhogy szerintem érthető ha csak én megyek el onnan🥲sokféle szituáció van, de te is mondod azért hogy ha valakinek valahol nem jó, gyalog is elmehet onnan😅 21:28 összehasonlítani dolgokat kegyetlenség...Értem hogy kell "a rossz", van is abból😅de elfogadni nem kell ilyesmiket, mert szerintem anélkül is lehet örülni dolgoknak, és élvezni dolgokat,.... nekem legalábbis nem lenne ilyen összehasonlításra szükségem, és senkinek sem kívánnám. Utoljára még erről szólva, engem mindig kiakaszt az a gondolat hogy "a rossz dolgok nélkül nem lennék ma az aki vagyok", erre én meg mondom: de MIÉRT NEM? Higyj magadban annyira, hogy ha nem történt volna semmi rossz, még lehet hogy jobb is lehetnél. Ember sokkal nemesebb lény ha bízik magában és tudja hogy NEM a (jó vagy rossz) körülmények határozzák meg, hanem önmagában csak az igazán nagyszerű😫 ((Most csak elmondtam ami eszembejutott, de én mondom hogy semmi sem biztos ilyen "komplex" "megfoghatatlan" kérdéseket illetően, főleg elég szubjektív dolog is hogy ki hogy éli meg és látja a dolgokat milyen értékrend alapján...Csak az általánosítás nem túl jó szerintem.))
Ez egy nagyon tanulságos videó lett. Velem már sokszor megtörtént a majdnem baleset, és majdnem meghalás. Ki tartotta vissza a történéseket? Igaz már nyugdíjas vagyok, és összegyültek a tapasztalatok. Jelenleg kézműveskedek, és azt kérném az aranyhaltól, hogy a gyertyakészítés is sikerüljön. Ez csak egy kívánság volt. :) Szentendrén volt egy eset velem, hogy a turisták azt sem tudták milyen városban vannak, megkérdezték tőlem, hogy hol is vannak? :)
A legegyszerűbb példa, hogy miért múlik el. Hajlítsd be a 4 ujjad mindkét kezeden, szorosan akaszd egymásba a bal oldali ujjaid a jobb oldaliakkal. Majd az egyiket húzd egyik irányba, a másikat a másikba. Az ujjak tartani fogják egymást. Mikor gyengül az ujjak szorítása (ez a tapasztalat), el is távolodhatnak egy időre egymástól (ez az, amikor nincs ego) de mivel nem oldódott ki teljesen, az ujjak elkezdenek újra közeledni és összezárni (megjelenik újra az ego). Viszont már nem zárulnak ugyanolyan szorosan az ujjak. Legközelebb könnyebben engedik el egymást. Van egy pont, amikor nyitva maradnak, soha többé nem közelednek egymáshoz. Ilyenkor oldódott ki teljesen az ego. Ilyenkor már nem tud elmúlni.
@@ZsirosDeszka Így van. Az elme pedig az Istenen, AZ-on, Önvalón (teljesen mindegy, szavak) belül lévő hatalom, aminek a lényege a gondolkozás. Elmétől függetlenül se világ, se gondolkozás nincs. Amikor az elme kilép az "Istenből", megjelenik a világ, ezért "Isten" rejtve marad. De amikor felragyog "Isten", akkor a világ tűnik el. Csak tárgyakkal tud megjelenni az elme, nélkülük nem tud fennmaradni.
Szia Zsíros.Nem régen találtam rád (egyébként a fiam ajánlott), ez a vidinnyó nagyon betalált nálam. Soha életemben nem voltam az országon kívül és mostmár tudom hogy felesleges is lenne menni bárhova amikor ott lehetek ahova mások jönnek a világ másik oldaláról...(Császár vagyok 😂) .Eddig minden megnézett vidinnyó után nyomtam a likeot de nem azért mert félek a stukkolástól 😂,hanem mert így tudom jelezni feléd hogy tettszett. Ja és életem első kommentje volt ez. Kitartás...várom a kövi tanítást...üdvözlettel:Imre
csá csumi cső zsíros ! csumikázom a mondandódat de komolyra fordítva a szót csak annyit mondok hogy az utad váljon az egy tudat hasznára ! Az egy tudat mikor megosztotta magát egy pontból robbant a téridő és a lehetőségek minden irányába ezért mi lélekfoszlánya mind a saját helyes utunkat tapossuk és tudásunk, tapasztalatunk az egy tudatot táplálja, ettől lesz több és ettől leszünk mi is egyre többek :) (véleményem szerint)
Az elet tele van titokkal, egyben latvanyosan, izgalmasan eljuk meg az eletunket nap mint nap. Csodalatos dolog napsutesre ebredni, elmerengeni az ablakban, hogy de jo hogy elek es mennyi dolgom van aznap. A hangulatunk neha felultet bennunket a hullamvasutra es utazunk vele ha akarunk ha nem. Az elet ertek, becsulnunk kell.👏🫶
Köszönjük szépen! Nagyon jól összeszedted a dolgokat. Az Akváriumos kezdés nagyon jó felvezetés!! Zseni!! Pont ezeken a dolgokon gondolkodtam Pénteken. Nekem, volt 3 kívánságom régebben, még 1999-2000 körül. 1: Legyen egy harmonikus, szép családom. 2: Legyen egy olyan munkahelyem, miből fent tudom tartani Őket és meg tudunk élni jól. 3: Legyen egy olyan élőhely (lakás / ház,környék), ahol mindezt meg tudom élni, ezáltal fejlődni tudok és ki tudom a maximumot hozni magamból. Nekem szerencsém volt, mert kemény megpróbáltatások árán, de elértem ezeket. Ehhez megjártam sokszor a poklot és nagyon sokszor kemény, nehéz döntéseket hozni és elszenvedni azt, amit az élet vihara sodor felénk, a következő pillanatban, ha nem figyelünk elsodor mindent. Igen, ahogy Te is mondod: Mindig legyen egy cél előttünk. Onnan tudjuk, hogy Úton vagyunk. De nem a cél elérése ez ember életének értelme, hanem az Út és az, hogy azt hogy éli meg. Ezért nagyon veszélyes helyzet az, amikor nagyon sok céltalan ember fel gyűlik. Mert egyszerűen csak olyanok ők, mint a halak az akváriumban. Vannak és ennyi. Ahogy Te is mondod, minden nap hálásnak kell lennünk, hogy dobog a szívünk és kapunk levegőt! Egy Madách idézettel zárnám le: “Mondottam ember: Küzdj, és bízva bízzál!” - Köszönöm szépen! További szép napot / hetet kívánok mindenkinek! 😊
2000 éve egy embertársunk elmomdta a tékozló fiú történetét. Mindannyian azok vagyunk! Nemtől, kortól, bőrszíntől, mindentől függetlenül! Ha nincs meg keress rá, olvasd el, keresd, és találd meg a tanulságát!
Sajnos nincs meg a bizalom a 2000 éve mondottak és a leírtak azonosak. 2000 év múlva a tök egyszerű dolgokat sem értik meg az emberek. Naponta sokszor hallom "azt hittem, azt gondoltam" kezdetű mondatokat egy olyan világban ahol bárkit bármikor meg tudsz kérdezni. Sajnos az "apró" részletek szájról szájra terjedve elvesznek, eltorzulnak az átadáskor. Az alapelvek valószínűleg azonosak az elmondottakkal de a sok fordítás és átértelmezés jelentősen torzítja az eredeti mondanivalót.
Nálam változik a scape effektíve gyakran, a hőfok is mert alapvetően 24 fok van az akvákban nyáron meg akár 30 is. Változik az összetétel hol többen, hol kevesebben vannak, néha jönnek új halak más fajból, új növények, fa, bújó, talaj stb. A sokadik generációk élnek nálam jelenleg, nekik ez az élet ebben élnek, ebben születtek, a kezemből esznek, nem félnek ha pakolok, néha verekednek egymással vannak bunyók, tehát veszély is van, de ez így jó. Halnak lenni egy jól menedzselt akváriumban szerintem egy szuper jó élet, örökké félni és rettegni nem élet hanem pokol inkább. De ki, hogy látja ugye.
Ilyeneken én is szoktam gondolkodni.. na meg nem csak a teremtő érdeme a szabadakarat (bár végülis mi magunk is teremtők vagyunk), hanem maga az ember választotta a "minden tudás almáját". Mi akartunk belekóstolni, mert tudni akartunk mindent! Hát ezért űzettünk ki a Paradicsomból! Nem büntetésből. Azt gondolta Isten: mindent akartok tudni? Hát menjetek és ismerjetek meg mindent. Jót és rosszat, sötétet és világosat.. :)
Van egy sci-fi (szeretem ezt a kategóriát) - Utazás a semmibe. 2021 Es ott a 3. generáció fogja elérni a bolygot, ahova indultak. Es mar gyermekkorban külön erre neveltek őket, egy "elzárt helyen" a Földön es a hajóban kell inniuk egy folyadékot, hogy mentálisan kibírják. (Szerintem ha ezt szokod meg, mint a halak az aquariumban, akkor nem lesz furcsa, hiszen nem eltel mást.)
Azért a halak nem félnek a tengerben. Történjék bármi is. Események, történések vannak, amiket túl kell élniük. De érteni vélem az analógiát. A halak az akváriumban nincsenek tudatában, hogy miben élnek.
Minden irónia és szarkazmus nélkül mondom, hogy nagyon tartalmas, mély és elgondolkodtató gondolatok voltak ezek. Akinek tetszett és esetlegesen nem látta volna a Mátrix című filmet akkor nagyon gyorsan nézze meg :D
