Spoiler! Ha még nem láttad a videót, akkor ne olvasd tovább! . . . . . Mesélek a videó hátteréről. Még február közepén kaptam egy emailt Krisztitől, aminek a tartalmát ismeritek, ugyanis szinte változtatás nélkül bekerült a videóba. A változtatásokra is azért volt szükség, hogy egyrészt erősebben hasson a levélírós rész, másrészt, mert sajátomnak is éreztem a mondanivalóját. Van úgy, hogy más mondja ki azokat a gondolatokat, amik megfoghatatlanul hömpölyögnek az ember fejében, és Kriszti üzenetét olvasva azt éreztem, hogy jó ég! Én ebben vagyok. Tudtam, hogy szeretném videóba foglalni ezeket a gondolatokat, és sok verzió született meg a fejemben, mire összeállt a fejemben a kép. Eleve 3x jártam a régi lakásban, hogy mindent fel tudjak venni, és hetekig ültem az utómunkán, mire összeállt a videó. Ugyanakkor nem szeretném, hogy ennyivel legyen lezárva a videós korszakom. Egy nagyon fontos dolog zajlik az interneten kívüli életemben, és sokáig le fogja kötni az energiáim, és a figyelmem nagy részét, de be fogok számolni róla. Csak azt tudom, hogy időre van szükségem, hogy fel tudjam újra venni a fonalat. Köszönöm, hogy ezt elolvastad!
Egy őszinte levél, érett gondolatokkal...ha valaki, Te biztosan feldolgozod úgy,ahogy azt illik. Engem megszólított s egyben lenyűgözött! Ismét egy maradandó alkotás!❤ Kedves Peti! Nem tudom min dolgozol éppen, azt sem hogy mennyi időt és energiát fektetsz bele.... De kívánom hogy mindennapra legyen kellő energiád és motivációd nemes utadhoz!
Annyira kettős bennem az érzés, mégpedig, hogy egyszerre értem teljesen az egészet, de aztán még sem..aztán megint, és ez így megy, mint egy spirál.. De nem is azért, mert az egész nem érthető, sőt ellenkezőleg.. hanem mert újabbnál újabb gondolatokat ébreszt fel, ahányszor csak megnézem. Köszönöm mindkettőtöknek! :)
Köszönöm Peti, pont így ahogy el mesélted.., szóról-szóra, képkockáról-képkockára.., “Mélyen bennem van, a vérem csöppjeiben, idegeim dúcában, metafizikai rejtélyként.”
Zseniális ! Mindig örömmel ülök le megnézni az alkotásaid, mert tudom, hogy minőségi munkát fogok látni, mély tartalommal. Fantasztikus videó, mely komolyan elgondolkodtatott engem is. Köszönöm hogy megosztottad velük ezt a csodás alkotást.
Úristen ezt a videót olyan jó volt végig nézni, hallgatni, mint egy relaxacios videó lett volna ,nem is bírtam masra figyelni ,csaknultem és néztem, hallgatam ,ha lehet ilyet mondani ,nagyon jól eset ez az egész hangulat, mondani való amit mindenki magának tud értelmezni ahogy szeretne . Köszönöm mind2 nek ,hogy ki került ide .
Nincsenek szavak, hogy kifejezzem mennyire tehetséges vagy! Azt gondolom, hogy ezt a nevet hallani fogjuk sokszor még a jövőben! Peti! Én a kezdetektől fogva követem a munkásságod, fantasztikus ívet jár be, egyre több, szebb, élettel teli, reális és érzelmekkel töltött anyagokat készítesz! Lenyűgöző, lenyűgöző és magával ragadó! Olyan képi, mozgóképi világot mutatsz meg a nézőknek, ami egyszerűen elképesztő. Magával ragad. Érzelmek szabadít fel! Kiváló tehetség vagy! Köszönöm, hogy láthattam ezt az alkotást! Fantasztikusat alkottál, fantasztikusat alkottatok! Mindenkinek gratulálok!
Nagyon nagyon jó lett ez a videó, nagyon mély az érzés bennem is ebben a témában, és nagyn jó mikor egy ilyen videó szavakba önti sokszor azt amit érzek, ezáltal sok kis szilánkot a helyére rakva a lelkemben. A videó hatása alatt vagyok mióta megnéztem, köszönöm nektek, mert ez a videó segített, sok mindenhez erőt adott, és sokmindent segített elengedni (31 vagyok így pont a legaktuálisabb számomra)
Ez zseniális és tényleg ,azt hittem tudom , de nem és lehet csak elképzeltem,de én vagyok valahogy valahol legbelül.Megérintett ,elgondolkodtatott.Zseniális.Kicsit le is hangolt az amire jutottam,de ez így van jól.Köszönöm
2 месяца назад
Többször néztem végig és minden alkalommal libabőrös lettem, hiába tudtam mi a vége. Gyönyörű a levél és a videóba öntése is. Köszönjük nektek ❤
Kedves Peti....E kisfilm után nehéz szóhoz jutni...az utolsó hang is elhalkul és csak ül az ember a csendes szobában egyedül a hullámzó érzelmeivel, gondolataival. Próbálom felfogni mit pendített meg bennem ez a történet, ami ekkora mélységig a lelkem belső részéig hatolt. Talán az időzítés is jelentős, hisz épp harmincadik évem töltöm, és hasonlóan jelentős döntések előtt állok. De ez az én történetem. Köszönöm, hogy Kriszti és a Te gondolataidat ilyen módon szőtted össze és tártad elénk. Nem tudom merre tart az életed, és mivel fog telni, de kívánom a legjobbakat...kitartást és erőt, hogy elérd amit szeretnél, vagy ha mégse, akkor is tudd elengedni és tanulva belőle tovább menni. Remélem egyszer majd újra láthatunk általad készített műveket.
Ilyen az, mikor a művészi igényességgel rétegzett filmgyártás találkozik egy magas hegycsúcson a mély és igaz tartamlisággal, Everestként kimagasodva a hazai tartalomgyártók dombocskái közül.
Nagyon elgondolkodtató a megfogalmazás és a képivilág is, egészen más világban éreztem magam ebben a 6,5 percben. Minél többször nézem meg, annál jobban megfog benne valami. Ez a videó egyszerűen csak gyönyörű minden részletével.
Siratom azt a fiút, aki sohasem voltam… A harmincadik születésnapom előtt pár héttel történt, amikor ez a mondat megszületett a fejemben. Nem emlékszem a körülményeire, csak arra, hogy abban a pillanatban megszűnt körülöttem minden és döbbenten csodálkoztam rá, hogy hirtelenjében milyen kristálytisztán és egyszerűen megtudom fogalmazni a korábban megragadhatatlannak hitt érzelmeimet, érzéseimet önmagammal kapcsolatban. Siratom azt a fiút, aki sohasem voltam… Ez a mondat tele van olyan történetekkel, amiket egykor mélyen megéltem. Amikben hittem, de valójában sohasem történtek meg. Ezek a történetek mind arról a Péterről szólnak (igen amúgy így hívnak) akit rajtam kívül nem ismer igazából senki, hisz sosem létezett, viszont az én fejemben nagyon is valóságos. Volt. Történetek egy fiúról, aki valóságosnak hitte magát, de amikor a valósággal találkozott egyből valótlanná vált. Mindannyian úton vagyunk önmagunk felé. Ez az út pedig egyszerre egyéni és univerzális. Egyéni abban a tekintetben, hogy mennyire haladunk ezen az úton tudatosan. Milyen kihívásokkal kell szembenéznünk utunk során és hogy milyen messze jutunk el rajta. Mivel azonban az úti cél mindannyiunk számára közös, vagyis, hogy közelebb kerüljünk önmagunkhoz, minden egyéni vonása ellenére, nagyon is univerzális. Az én utamból nem az az izgalmas most, hogy mik ezek a meg nem történt történetek, és végképp nem az, hogy miből fakadnak, sokkal inkább az, hogy hogyan jutottam egy lépéssel közelebb önmagamhoz. Annak a felismerése a lényeges, hogy azok a vágyaid, amelyeket sajátodnak érzel, amikben hiszel, amiket szeretsz és amikhez ragaszkodsz, lehet, hogy nem is a sajátod, hanem egy magad által kreált énképé, aki nem is te vagy. Az én utamból az az izgalmas, hogy az álmok elengedése nem feltétlenül az álmok feladását jelenti, hanem pont ez vezethet el a valódi önmagadhoz, a valódi vágyaidhoz, álmaidhoz. Ez egy olyan folyamat, ami nem könnyű. A felismerés, hogy nem valós az, amit magadról hittél az fáj és ennek az elengedése a gyász folyamata. Elsiratod azt az énedet, akiben hittél, de aki valójában sohasem voltál. És bármilyen negatívan, lesújtóan hangozhat mindez: a gyászban ott van valami könnyedség, ami elképesztően felszabadító érzés. A szabadságnak az az élménye amikor megtapasztalod, hogy már nem vagy az, akinek látni szeretted volna magad, mégis úgy vagy jó, ahogyan valójában vagy. Kedves Péter… A munkám során számtalan e-mailt kell írnom, és mindig törekszem arra, hogy címzett számára a levél első pár mondatából világossá váljon, hogy mi a megkeresésem tárgya és mi a címzett szerepe benne. Már jó ideje olvasod ezt a levelet, és jogosan merülhet fel benned a kérdés, hogy miért küldtem el neked mindezt, és hogy egyáltalán mi közöd ehhez az egészhez. Így a levél közepén járva, most már lassan elérkezünk ehhez a ponthoz is. Közel harminc évesen, amikor megszületett a fejemben ez a mondat, arra gondoltam, hogy milyen jó film, könyv, színdarab lehetne belőle és hogy egyszer ezzel kezdenem kell valamit. Azóta eltelt néhány év és ez a gondolat nem hagyott nyugodni, mígnem pár napja, egy meghiúsult koszovói útról hazafelé tartva, közben David Bowietól a Starmant - hallgatva megfogalmazódott ennek a levélnek az ötlete. Izgatottan vágtam neki, főleg mert most először írtam le ezeket a gondolatokat, és jól esett mindezt megörökíteni egy levél formájában. Viszont ebben a mondatban sokkal több minden van, mint amit egyszerű szavakkal megpróbáltam most leírni ezért nem szeretnék itt megállni. Szereted a jó történeteket és a kamerázás eszközeivel szereted elmesélni azokat. Történeteid hallgatójaként én pedig szeretem a hangulatot, amiket a képekkel teremtesz. A látásmódot, amellyel megragadsz érzéseket, élményeket. Ezért arra gondoltam, hogy ezt a történetet neked adom. Ha érdekesnek találod, ha mond neked ez bármit, és ha tudsz hozzá kapcsolódni, akkor ezt rád bízom, hogy a saját eszközeiddel, kibontsd úgy, ahogy te látod. Hisz biztos vagyok benne, hogy valami olyan dolog születne belőle, ami másoknak is sokat adhat. És itt a hangsúly a HA-n van. Hiszen elég sanszos az is, hogy nem tudsz ezzel a helyzettel mit kezdeni, vagy éppen nem akarsz ezzel semmit se kezdeni. És ha ez így van, számomra az is teljesen rendben van. Bizarrnak érzed ezt a levelet? Megértem… Én is annak tartom. Viszont hosszas mérlegelés után arra jutottam, hogy a legrosszabb, ami történhet, az az, hogy nem történik semmi se. Aztán rájöttem, hogy ez sem igaz… nagyon is történik valami. Azzal, hogy megírom és elküldöm ezt a levelet, egy újabb történet kapcsolódik a számomra oly kedves mondathoz. Egy történet, ami ezúttal nagyon is valóságos. Köszönöm, hogy ezt elolvastad. Kriszti
Annyira titokzatos az egész, hogy gyakorlatilag semmit nem értek belőle, pedig magyarul van. Szerintem azért van, mert elvarázsol a hangszíned meg a képi világ, melyek elterelik a mondanivalódról a figyelmem. De ez a régi lakás tényleg magával ragadó.
Szép mondat. De ha egy részletre koncentrálsz (legyen az akár egyetlen, bármily szép mondat is), könnyen elfeledkezel a világ többi részéről. (Kivéve persze, ha az az egyetlen részlet számodra éppen magát az egész világot jelenti.)
Kicsit gyengébb lett mint a többi műved. Én soknak érzem, hogy egy karaktert 3 személyesít meg. Hiányolom azt mélységet ami a többi videódban jelen van. Ettől függetlenül gratulálok :-) Remélem nincs harag :)
