ez jo lett. elég relatable. azt hittem hogy a te munkatapasztalatoddal ez már kiküszöbölhető, de akkor ezek szerint nincs értelme reménykednem hogy évek mulva majd leállok a munkamániával. én most azzal szoktam megoldani hogy veszek egy repjegyet jó messze és akkor nincs mit tenni, muszáj itthonhagyni a munkát kicsit.
haha, ez nem munkatapasztalat kérdése. Én világ életemben szerettem melózni. Szval ezzel nehéz mit csinálni. Hiába van sok meló, még rávállalok, ami tiszta hülyeség, de így tényleg azt érzem, h nem tudom megállni. :D De most az elmúlt félév tényleg annyira durva volt, h rá kellett jöjjek ez így nem jó. És én azért már 37 vagyok, nem 20... Szval sokkal rizikósabb és jobban kell figyelni. Most tényleg azon vagyok, h idénre figyeljek és kiépítsek még pár dolgot, amivel chillesebb lesz az élet. Remélhetőleg! És figyelmeztessem magam sokszor, hogy nem kell az a plusz egy meló még nekem, mert megvagyok a nélkül is.
"Jó lett a videód." Idézőjelbe írom, mivel a téma nem a legvidámabb, viszont erről is beszélni kell. Hasonló cipőben jártam én is, nekem a sport és a feladatok számának csökkentése volt a megoldás. Ahogy mondják egyszerre nem lehet több lovat megülni. Nem örültem, viszont most hogy kevesebb dologra koncentrálok, több mindent érek el és nem érzem, hogy kiégés közelébe kerülök. Jár a like a videóra, viszont inkább 1 Like, 1 támogatás címszóval.
köszi! Igazából más is írta ezt a kiégés dolgot, nem tudom ez lehet félreérthető volt. Vagyis kiégésről nem beszéltem. És én meg pont azt gondolom, h azért nem égek ki, mert annyi mindent csinálok és nem csak egy dolgot. Én akkor érezném szerintem magam kiégettnek. Szóval itt csak a túl sok munkáról és annak fizikai hatásairól van szó, mintsem arról, h besokallok, vagy nem élvezem a munkát, vagy ne lennék kreatív. Köszi a támogatást!
Nem voltam még vállalkozó, így nincs tapasztalatom a témában. Viszont a videót végig hallgatva keletkeztek érzéseim (nem okosságok, csak érzések), amit gondoltam megosztok. Mondjuk eltelt már egy év azóta, de hátha van még haszna, értelme. ... 1.: Előbb-utóbb meghalunk. Ez lehet hamarabb és később is. Ha jó nekünk élni, akkor jobb lenne az utóbbi. Viszont ehhez úgy kell jól éreznünk magunkat, hogy lehetőség legyen nem patkolni el 50-60 évesen. 2.: Minél többet dolgozunk, annál többet keresünk. ... Ám, minél többet dolgozunk, annál kevesebb lehetőségünk van a rengeteg megkeresett pénzt valóban magunkra elkölteni. ... Miért dolgozunk valójában? Szerintem nem a rengeteg pénzért, hanem hogy legyen elegendő(!) pénzünk jól érezni magunkat (lásd a Maslow-piramis minden szintjét). ... 3.: A növekedés bizonyos szintjén a legtöbb esetben alkalmazottak felvételére kerül sor. ... Vagy gondolom lehet társulni is. ... A "nagyok" esetében a megrendelő egy céggel köt szerződést, nem egy emberrel (vagy egyéni vállalkozóval). Tehát ha van lehetőség szintet lépni, akkor az lehet az egyik kiút. 4.: Ha az előbbire nincs lehetőség / igény, akkor érzésre én az 50%-os visszalépést javaslom. Aki 3-4 nap alatt megkeresi egy alkalmazott havi fizetését (ahogy eseteden a videó szerint történik), az megengedheti magának azt a luxust, hogy ne legyen mások szolgája. 5.: Fura, de úgy tűnik az eddigiekből, hogy az egészség megőrzésének kulcsa a 3-as és a 4-es pont közötti választás lehet. ... Vagy a vállalkozás feladása és az alkalmazottá válás ... de nem tűnsz annak a típusnak 🙂
jók a felvetések és tuti legtöbb esetben így van, de van akinél, nem. Pl. nálam. Ez a munkamánia szerintem. A munkamániás nem azért dolgozik, h még több pénze legyen, amit elkölt, hanem mert szeret dolgozni és pont. Én akkor/attól érzem jól magam, ha dolgozok, míg a legtöbb ember, mint írod, hogy mondjuk költ. Igen a 3. pont is elkerülhetetlen, de amúgy lehet skálázni anélkül, h felvennél még embert. 4. pont ugye nem 'opció' a munkamániás fejében, mert ő szeret dolgozni, de amúgy erre kell törekedni, hogy megtalálja az ember a balance-t, és tudjon élvezni mást is.
Család kellene neked. Majd az kirángat a munkamániából. Ha gyerek van, nem engedheti meg magának az ember, hogy most nem érek rá. Feltéve persze, ha azt is jól akarja csinálni az ember. Nekem tavaly februárban volt, amikor 4 másodállásom volt a főállás mellett, hogy zsibbadni kezdett vezetés közben a kezem, lábam. Szerencsére nem volt nagy gond (pl stroke), a vérnyomás egy kicsit elszállt. Azt rendbe lehetett hozni. Csakhogy van még kit felnevelnem, ezért átértékeltem a dolgaim. Az orvosom szerint fejben dől el minden. Igaza volt. Azóta a vérnyomásom jobb, igyekszem úgy beállítani a hetem, hogy 2 nap csak az enyém és a családé. De igazából bármi jó lehet, ami kizökkent a kerékvágásból. Ha 1 hét alatt megkeresed ami kell, a többiben legyél tájfotós. Kirándulj, túrázz. Vagy utazz. De változni bármi is csak akkor fog, ha te is akarod. Kérd szakember segítségét, járj pszichológushoz. Amíg nála vagy, míg elmész hozzá, addig sem dolgozol. Feltéve persze ha a gond még mindig fent áll.
A jelen kor sikeres emberei mind hasonlóan járnak. Ismerős, évekig így nyomtam, imádtam. Fizikálisan kibuktam a járvány indulása előtt, a karantén elején már volt hogy 8kor ágyban voltam. Jót tett akkor. Ha ilyen tapasztalsz, akkor többet kell aludni, mert baj lehet. Toljad tovább, de figyelj a tested jelzéseire is!
Kedves Dániel! Lehet, hogy meglepő, de nekem egy 2000 évvel ezelőtti Biblia idézet jutott az eszembe: "Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? " Máté evangéliuma 16 : 26. Félelmek és bizonyítási vágy (magunknak, szüleinknek, másoknak) nagyon sokszor motiválnak minket. Szerintem az Isten hit pont abban segít, hogy helyre kerüljenek a dolgok az életünkben, amik szétcsúsztak.
Érdemes volt végighallgatni mind a 19 percet! Ötletem nincs sajnos, hogy hogy lehetne jobb, talán a kiszervezésekkel, folyamatok optimalizálásával. Amíg one men show-ba nyomja az ember, addig esélytelen egyébként:/ Valahogy azt kell megtalálni, hogy ne menjen az egészséged rovására, mert hajtani mindig is fogsz, ha ilyen a beállítottságod!
igen, pont ezt írtam csopiba, h nem akarok filmes céggé nőni, nem akarok 10 alkalmazottat és reklámfilmeket tolni ügyfeleknek. Nekem jó ez a magam ura vagyok, és minél kevésbé vagyok kiszolgáltatva másnak. És igen, ez nagyban beállítottság kérdése, nekem kiskoromtól fogva, amin tudatosan dolgozni, vagyis faragni kell. Nyilván ez változik, ha majd lesz család, akkor nem tehetem meg, h 5kor fekszek, mikor a gyerek akkor kel. :D
@@danielhorvathofficial ennek nem csak az a formája, hogy céget alapítasz alkalmazottakkal. Két példa: ne a munkát, hanem pl a vlogod szervezd ki egy másik videósnak. Vagy nem beosztottnak add a munkát, hanem közvetítői díjért cserébe másik videósnak, így a másik videósé a munka és a felelősség is, viszont a "lead"-ért, az ügyfélszerzésért kapsz pénzt. Akár plusz tanácsadásért is mellé, de az még mindig kevesebb idő, mint ha elvállalnád ezt a munkát is.
@@torda7 pontosan. A növekedés elkerülhetetlen, meg jönnek majd be emberek a cégbe, de nem akarok egy 5-10 fős céget, az nem én vagyok. (aztán lehet 10 év múlva mást mondok :D ) Ahogy mondod a vlognak a kiszervezése elkezdődött, már van is editorom, de még csiszolni kell a dolgokat, remélem beválik. :) A másodikkal az a gond, h nekem sok a külföldi ügyfél, akikkel megvan a bizalom, de nincs szerződés. Így én tartom a hátam és azt nem vállalnám be, h vkinek itthon kiadom és ha gond van, akkor nem tudom elővenni. Ahhoz már tényleg cégben kell gondolkodni, angol szerződések, ügyvédek, ezt most még túl nagy falatnak látom. Most viszonylag jól beálltak a dolgok, igyekszem nem túlvállalni magam és megelégedni kevesebbel is. :)
@@danielhorvathofficial nem írtam, hogy tartsd a hátad. De egy személyes példával jobban tudom szemléltetni: ügyfélnek ősszel mondtam, hogy nekem nincs kapacitásom. De ajánlottam egyből egy másik videóst, hogy felveheti ő vele a kapcsolatot, ha szeretné. Felvette, azóta azon a munkán kívül más megrendelése is volt az ügyféltől, ügyfél is boldog, másik videós is boldog. Itt pont nem kértem mondjuk közvetítői díjat, de ha azt is kértem volna a videóstól (a leadért), akkor anyagilag is jól járok, és a hátamat sem kellett tartanom. De ez sajnos a te esetedben ott kezdődik, hogy nemet mondasz a külföldi ügyfelednek, vállalva ezzel minden következményét (pl lehet, hogy nem az általad ajánlott videóst választják, így az ügyfélnek azt az aktuális munkáját is elveszted, és az ügyfélszerzésért sem kapsz pénzt). A nemet mondás pedig nehéz, a tavalyi saját példám előtt és azóta se nagyon csináltam ilyet sokszor.
@@torda7 nyilván ha az adott napra le vagyok bookolva, akkor ajánlok mást. Ez egyértelmű. De besűríteni úgy sokat szoktam, hogy 'nincs munka aznapra' 'csak' szerkeszteni kéne, és bevállalom a melót és akkor 16 órázok mondjuk, mert hajnalig vágok. És mivel ez elég megszokott így fura azt mondani, h nem érek rá. Mert hát ráérek, mert 'csak otthon ülök és vágok'. :D Külföldi ügyfeleket nem mondok le, pláne, akikkel kiépítettem egy long term kapcsolatot már.
Nagyon nagyon hasonló problémákkal küzdünk, nem gondoltam volna. Ugyanez, csak az autóiparban, autókereskedelemben. Munkamánia, haszontalanság érzése ha nem csinálok valamit, maximalizmus, perfekcionizmus, ha egy pár óra is haszontalanul telik azt érzem, elmegy az élet mellettem úgy, hogy elpocsékolom a lehetőségeimet. Totál. 16 órás munkák, élvezem sőt imádom amit csinálok, ha ingyen kellene, azt is bármikor megtenném, mert ez az életem. Ezt meg még meg is fizetik pont ahogy mondod, egy-egy projekt 2-3 nap, egy diplomás havi béréért. Nekem 3 dolog segített. Sikerült kiharcolnom magamnak az élettől egy Sclerosis Multiplexet, ami életem végéig velem lesz. Akit érdekel olvasson egy kicsit utána, gyakorlatilag bármi lehet a testeddel. A másik a menyasszonyom. Akkor is mellettem volt amikor a 16 órás éveket toltam, akkor is amikor kórházba kerültem és diagnosztizálták ezt a kis “segítséget” és akkor is, amikor le kellett állítani a mókuskerekemet. Mert egyedül nem ment. Mert imádtam amit csinálok. Ezúton is ÖRÖK HÁLA NEKI EZÉRT. Köszönöm Kedvesem!❤️ A harmadik pedig a jóga (konkrétan egy jógatábor) és a meditáció. Amikor ki tudsz szakadni a mókuskerékből, van esélyed felfogni és megérezni, mit is veszítettél az évek alatt, amíg nem volt másnak helye az életedben. Iszonyú sokat elvett a munka. Adott is, de kockára tettem miatta mindent. Csak később fogod fel az igazi súlyát a tetteidnek még akkor is, ha azokat pozitívan éled meg. Mert ezt csak kívülről láthatják. Nekem hihetetlen haladás volt egy másik “segítő”, nevezzük coach-nak, aki a menyasszonyomon kívül egy újabb nézőpontból világított rá arra, hogy mit is teszek valójában és annak milyen következményei vannak/voltak az életemben. Egy ilyen külső segítség és hiteles nézőpont elképesztő kapukat nyit meg és tévképzeteket dönt meg. A ráadás +1 pedig a “nemet mondás művészete”. Mindenkinek segíteni akarsz, mindenki fontos, minden projekt “csak még ez az utolsó” és mindenki fontosabb, mint Te magadnak. Meg kellett nagyon durván tanulni nemet mondani, értékelni saját magam annyira, hogy egész egyszerűen nem engedhetem meg másoknak, hogy a kéréseikkel, nem szándékosan de kihasználva a naivságom és azt, hogy imádok értéket teremteni, kihasználjanak. Sok összetevőből állt össze, de nekem ezek segítettek abban, hogy most már tudom hol az elég, tudom, hogy eljutok anyagilag és materiális téren mindenhova ahova szeretnék, de nem 2 év alatt. Mert abba belerokkannék. Önbecsülés, önértékelés, határkijelölés, bármi áron, de kiszakadni a hétköznapokból. Na és jó, ha mellé van egy Társad, aki segít kirángatni akkor is, ha ez neked nem komfortos igazán. Muszáj, mert rámegy a valódi Életed, ami nem a munka világa csupán. Ja és ami nekem iszonyat sokat dob amikor jönne a munkamánia, hogy behelyezem magam a 70-80 éves önmagam életébe. Ott azonnal érzékelem a keserűséget amit az okozna, ha elmondhatnám magamról, hogy ugyan mindenem megvan anyagilag, de nem azt az életet éltem le, amit leélhettem volna. Ilyenkor azonnal jön a fék, hogy hétvégén bizony túrázni megyünk, nem az autóhirdetéseim előtt ülök egész hétvégén…
fuuu, azta! Köszi ezt a hosszú hozzászólást és tudom, h vannak rajtam kívül még ilyenek, de mindig 'durva' ezt így látni. A jóga nem az én világom. Vagyis egyedül lehet. De ez a csapatban jógázás nem az én műfajom. De persze van sokféle más módja is. A 'nemet mondás művészete' igen, az egy fontos dolog, ami már valamilyen szinten megvan egy ideje. És az utóbbi időben egyre több. De közbe az is emészt, pl. most egy jóbarátomnak kellett volna segítsek retusálni és mondtam, h egyszerűen nem megy. Tényleg nem, mert 0-24ben már nem tudtam, hová időt szakítani rá, mert annyi határidős munka volt még hátra. Szval nemet mondtam, de a baj ezzel is az, h ezt is a lelkemen viselem, szóval ez is oda megy és végül is idegeskedek vele. Jó lehet, h csak 1 napig, és ha meg elvállalnám akkor több napig, de akkor is. Nem tudok úgymond érzéketlen lenni, h NEM és akkor megyek is tovább. A valódi élet is érdekes dolog amúgy. Mert azért is van kiszakadás, mert a való élet nem villanyoz fel. Mármint, ami látom, h megy, az emberi butaságtól elkezdve sok minden másig. Azért dolgozom pl. erősen azon, h kialakítsak magam köré egy olyan életet közösséget, akár a youtube vagy más követőim, akiknek segítek és örömemet lelem benne. Szóval arra koncentrálok, és fókuszálok ami jó és amit tudni akarok, félek ha kimennék a való életbe, engem is elérne a 'nyomor' és savanyúság. :) :( Amúgy szoktam én is gondolkodni ezen a 70-80éves dolgon, csak nem látom nagyon az alternatívát. Amúgy covid előtt volt, h utaztam sokat, amit végül mindig összekötöttem a munkával. Erről volt anno egy videóm is. Ami megint csak kérdéses, h mennyire 'egészséges', de másik oldalt meg jó, h rengeteg helyen jártam, láttam sokmindent, tapasztaltam és még fizettek is érte és tudtam mindenhogy növekedni.
@@danielhorvathofficial vagyunk egy páran ezzel, és tényleg jó, hogy ezt felhoztad témának, mert erről a lehető legritkább esetben beszél bárki. Mindenki a siker és a csillogás részére koncentrál.. :D Nekem az segített, hogy nem vállaltam el új munkákat, nagyon őszintén és egyenesen elmondtam akár a barátoknak is és a hozzám közelállóknak, hogy “bocsánat de ezt nem tudom most megoldani”, és elkezdtem a feltorlódott munkákat ledolgozni, befejezni. Kitakarítani az életemet, hogy a határidős és nyakamon lévő projekteket eltüntessem és szabaddá váljak. Utána már tudatosan szabályozva az elvállalt munkamennyiséget, újra elkezdhettem a friss feladatokkal foglalkozni és csak annyival, amiről tudtam, hogy ezzel még elbírok. :) Egy kicsit skizo állapot, de lényegében kívülről kell koordinálnod magamnak, hogy “nem Berci, ezt már nem csinálhatod meg, nincs rá kapacitásod”. Méghogy az ember nem beszél magában.. xD Mert tudatosan már tisztában vagyok vele, hogy hol vannak a határaim, de az kis belső énem mindent szeretne bevállalni, megcsinálni, haladni, “mennnyünk már mennnyünk már, mivanmár’???!!” :D Azt mondom, 90%-ban sikerül már leállítanom. Sok sikert a kontrollhoz, követni fogom és ezzel a szemmel is nézni az ezt követő videóid, egyébként nagyon jó amit és amilyen minőségben csinálsz, köszönjük ezúton is. :)
@@bertalan4 nagyon köszi! Akkor ezek szerint valakinek (neked) már sikerült. :D Hát igen... tudom, h külvilág felé főleg az instán úgy látszik, h lábat lógatok, meg high life. Közbe meg nem. Bár az elmúlt 2 évben eléggé visszafogódtam ott is és alig postolok és tényleg szinte már csak munka van. Na, de már én is ezeken vagyok, amiket te mondasz. Csak a 'lemaradás valamiről' az mindig ott a kisördög, hogy ez nekem is megy, meg tudom csinálni, még ezt is azt is. De dolgozom rajta! :)) Köszi a bíztatást!
Skálázódj felfelé Emelj árat, legyen exclusive a szolgaltatasod De amit elvállalsz azt csináld meg Az tényleg nagyon gaz, higy decemberben kap valaki esküvői fotókat Azért érzed szarul magad, mert nem teljesíted a feladataidat
ennél nehezebb már felfelé skálázódni. Azokon a területeken, ahol dolgozom már bőven a plafonon vagyok. Nemzetközi szinten is árazásban. (majd csinálok erről egy videót) Az esküvőre annyit, h nem tavasszal volt az esküvő :D hanem ősz végén. + nálam 2 hónap az átadási idő, amit most már 3 hónapra emelek. Amcsiknál ez 6 hónap és senkinek nincs gondja vele. :) De igen, rosszul is éreztem magam, emiatt kerültem kórházba, ha ez vígasztal. :)
