Szél fútta habok a kéklő Dunán, nem láttak ilyet még sosem talán.. hősies küzdelmét elszánt karoknak melyek a cél felé visznek.. ellene a haboknak.. nemes cél mi szívükben dobban, segítő szándék ezernyi bajban.. természetet védő, nemes ősi lélek segítő kezei gyermekek szívének.. s,összekötői.. sok Duna menti népnek... kik segítő szívvel.. feléjük... boldogsággal néznek. csodát lopva bele... embernek szívébe.... - Sasok kísérik őket... bátor szívük fényén, megcsillan a remény, Duna kéklő tükrén.. szelek hátán úszva haboknak hullámán.. csodát hoznak el, szívük tarisznyáján.. s,mint égi mannát, lelkünkbe szitálják... belehullajtva álmaink magányát... -attila veszelovszki-
