Adásban: 2005.06.06.
A további részeket itt találod:
• Frei dosszié
Az igazi Big Brother
A ma esti történet hónapokkal ezelőtt, még télen kezdődött, méghozzá Norvégiában. Ha látták, talán emlékeznek rá, hogy a februári Dossziéban a Jövőnkről volt szó, arról, hogy milyen is lesz a világ 2020-ban. Osloba, Norvégia egyik legnagyobb vállalatához akkor azért jöttünk, hogy a norvégok megmutassák Önöknek különleges terveiket, a jövő lakásait és autóit - ahogy azt az észak-európaiak elképzelik.
Miközben forgattunk egyik délután észrevettük, hogy a kávéautomatákba nem csak pénzt lehet bedobni és úgy vásárolni, hanem a mobiltelefont odatartva is, mintha a telefon hitelkártya lenne. Errefelé így is jön a kávé... Vajon mi lehet ez? - kérdeztem akkor és munkatársaimmal keresni kezdtük a választ. Azt persze nem sejtettük, hogy a nyomozás hónapokig fog tartani és az utunk Japánból indulva, Anglián át, egészen Amerikáig vezet majd... Arra pedig végképp nem számítottunk, hogy ami elénk tárul az egy furcsa, ijesztő világ lesz.
A hölgyet Berit Svendsennek hívják. A telefont, amivel kávét lehet venni, az ő irányításával fejlesztették itt, Osloban. A trükk az apró chip, ők úgy hívják: rádiófrekvenciás azonosító.
"Rádiófrekvenciás azonosítás, ez a neve. Nemsokára mindent eláraszt majd ez a technológia. Az enyém, itt a telefonomon még otthoni tákolmánynak tűnik, de ha majd be lesz építve a SIM kártyába, akkor a mobiltelefon egyben repülőjegyként vagy mozijegyként is funkcionálhat majd, lehet vonaton utazni, bevásárolni vele... Meg lehet vele rendelni a jegyeket sms-ben, és aztán kap egy válasz sms-t, amelyben visszaigazolják a rendelést. Ettől válik a telefon jeggyé, pénzzé, bármivé. Ez lesz a személyigazolványunk, a bankkártyánk, a lakáskulcsunk... Automatikusan tudni fogja a rendszer, hogy kik vagyunk, és mit csinálunk. Ez vár ránk. Az persze más kérdés , hogy ez sérti e a személyiségi jogainkat." - mondja Berit.
Akinek a cége egyébként jövőre Magyarországon is bevezeti az úgynevezett 3G szolgáltatást, és akkor már mi magyarok is nézhetünk - úgy, mint ők norvégok - élő egyenesben tv-t a mobilunkon, szóval Svendsen asszony már most számunkra nehezen érthető, különleges világban él. Ez nem a jövő, Norvégiában ez a jelen. Az asztalok üresek, mert itt senkinek sincs saját asztala, a 8 ezer alkalmazottas irodaházban - mert bizony itt 8 ezren dolgoznak- mindenki oda ül, ahová akar. Nincsenek családi fotók, megszokott saját kis birodalom, hangulat, személyes kötödések. Legfeljebb csak egy kis szekrényke az éppen aktuális dokumentumoknak. Norvégiában már most áramvonalasítva dolgoznak azok, akik egyszerűsíteni, racionalizálni akarják az életüket.
"Annyi papír van egy ilyen (jövő)-irodában, amennyi egy kis szekrényben elfér. Itt mindenkinek van egy. Egyébként az épületen belül oda mennek reggel dolgozni, ahova akarnak. Egyrészt a szabadság a lényeg, tehát hogy ne mindennap ugyanott zajlódjék az élet, másrészt ha valakiknek olyan munkafeladatuk van, hogy együtt kell dolgozniuk, akkor egymáshoz közel ülnek. A lényeg, hogy az asztalokat este szép tisztán letakarítva kell itt hagyni. Ami némi papír van, az megy oda vissza a szekrénybe. Egyébként mindenkinek van egy mobiltelefonja és egy laptopja, és bárhol bedugja a rendszerbe. Ugye áram van, számítógép-csatlakozás, bárhol ebbe a hatalmas épületegyüttesben leül, mindenhol ugyanoda jut ki. És hát az már csak a dolognak a finomsága, hogy mindent lehet állítani; szépen ha bejövök, akkor beállítom, magamnak az asztalmagasságot, bedugom a laptopot, és így zajlik az élet."
Látták például Steven Spielberg filmjét, a Különvéleményt? Ott már nemcsak a bárányokat, hanem minket embereket is követett ez a fülbeoperált, rádiófrekvenciás, szuper mobilos chip-világ. A főhőst alakító Tom Cruise-t személyesen köszöntötte minden üzletajtó és az összes reklámplakát.. Vagyis maga az úgynevezett intelligens tér!
5 окт 2024
