Gáspár Laci esete a zöldhajú lánnyal; Tényleg kortárs művészeti ág a videójáték? ÖM  

“Jőtt ety, gyöntyajú lány, Ámottam vaty igasz talán Íg lettt, a föd, az ég, hu gyobekék mintén Jőtt ety, zöldhajú lány, Álmottam vagy igasz talán Így lett, a föld, az ég, zöld meg kék mint ééééék” - G. L. Forrás: Facebook Elég jó leképezésnek tűnik, így meghallgatva a produkciót.

Az ilyen játékoknak sokféle művészeti értéke lehet, nem csak a sztori. Színészi játék, zene, hang Modellek, textúra. Hogy mennyi energiát bele kell fektetni akárcsak egy székbe. Szobrászat. Antropológia Az emberek szemének lelket adni Vizuál design, kézzel rajzolt dolgok mondjuk a don’t starv-ban. Ahogy felnézel az égre és az ablak narancssárgás fényében megcsillan a por. Ugyan úgy kell világot építeni egy witcher játék tervezésekor mint a gyűrűk ura könyvekben. Ahogy a bioshock steampunk világára ráül az awolnation zenéje. De lehet művészet az is ahogy játszol. 10v1-et lehozni multiban.

"Frizbivel fejbedobod a gyászolókat." 😅 /Horváth Oszkár, 2021/

Sajnos a Gáspár Lacinak 0 az intelligencia szintje. Az a szomorú, hogy ilyen emberek a mentorok és dönthetnek mások előadásairól.

Puzsérnak végig kéne játszania a Bioshock játékokat, a The Stanley Parable-t, a két Layers of Fear játékot, a két Little Nightmares játékot, a SOMA-t, az Observer-t, a Frostpunk-ot, a Transistor-t, a Remember Me-t, az Amnesia: Machine for Pigs-et, a Beyond: Two Souls-t, a Portal-t és Portal 2-t. a Superhot-ot, az INSIDE-t, a Brothers: A Tale of Two Sons-t, az ABZU-t, a Journey-t stb... Érdekelne ezen játékok után mi lenne a véleménye, mert az elmondottak alapján anélkül hoz értékítéletet egy egész művészeti ágról, hogy lenne tapasztalata annak a mélyebb alkotásaival. Ez a videójátékokkal kapcsolatos " szkeptikus " negatív kritika így olyan mintha magáról a film műfajról fogalmaznánk meg egy negatív " szkeptikus " kritikát pár közepes, rossz, vagy felszínesebben szórakoztató film alapján olyan művek ismeretének a hiányában, mint a Fight Club, a Memento, vagy a Network. A gondolatmenet pedig arról, hogy a szerepjátékok hozzájárulnának a felelőtlenné váláshoz már csak azért is baromság mert én speciel tizenéves koromban pont az olyan RPG játékokból kezdtem el komolyabban megtanulni a felelősségvállalás fogalmát ahol a döntéseimnek hosszútávú következményei lehettek a cselekményre. ( Legmeghatározóbb a Planescape Torment volt ) Nem gondolom, hogy amikor végigjátszok egy szerepjátékot akkor én most a saját életem történetét mellékessé tenném egy szimulált fikcióhoz képest, viszont megfelelő hozzáállással az ilyen játékok még akár fejleszthetnek is erkölcsileg a játékos elé tárt morális dilemmáikkal és a vele interakcióba lépő fiktív karakterekhez való viszonyulása alapján. Az pedig, hogy olyan karakterek nézőpontját is megélheti egy játékon keresztül az ember amelyeknek valószínűleg nem fogja személyesen megtapasztalni az élethelyzetét még akár szélesebbé is tehetik a világperspektívát és hozzájárulhatnak a világ megértéséhez. Amennyiben viszont a játékos később olyan helyzetbe kerül a való életben mint amihez egy hasonló szituációt valamelyik játékban már megtapasztalt legalább már nem lesz teljesen felkészületlen rá és még az is lehetséges, hogy jobb döntést hoz majd ahhoz képest, hogy egy adott játék végigjátszása nélkül milyen opciókat választott volna. ( Ezek a példák viszont természetesen elsődlegesen az olyan játékokra érvényesek amelyek valóban tartalmaznak valamilyen szintű életszerűséget ) A Beyond: Two Souls és a Life is Strange ( A Before The Storm-al együtt ) megadta nekem a lehetőséget, hogy női karakter nézőpontjából tapasztalhassak meg egy életutat aminek szerintem volt némi empátia és világperspektíva fejlesztő hatása. Ráadásul a Beyond esetében még csak visszatöltési lehetőség sem igazán van, a döntések következményei pedig a végkifejletig kísérnek. A Life is Strange pedig kreatívan a játékmenet részévé teszi a visszatöltési lehetőséget az idő-visszaforgató képesség által, de még ezzel a képességgel is csak limitáltan tudsz visszamenni az időben és még ezzel együtt sem garantált, hogy az általad kívánt végkifejletet kapod meg. Ha pedig az idő-visszatekerés opciót kivesszük a képletből a játék számos olyan élethelyzetet és karaktert mutat meg amelyekkel bárki találkozhat és ez lehet oktató jellegű. S közben mivel a főszereplő tudtában van annak a váratlanul szerzett képességének, hogy az időt képes visszatekerni és valamennyi döntését képet módosítani ( S közben a játék még a Pillangó-Hatás című film előtt is tiszteleg ) ez ad egy olyan plusz meta tartalmat az egészhez ami nincs meg az olyan játékoknál például ahol a visszatöltési lehetőség kívül esik a történeti narratíván. ( Örülök, hogy ez a játék felmerült a beszélgetés folyamán mint példa, csak sajnálom, hogy nem lett idő szánva egy alaposabb és részletesebb analizálásra ) A Layers of Fear egy interaktív művészeti kiállításként felfogható ami betekintést ad egy Skizofrén művész trip-jébe. A vizuális megvalósítása pedig olyan szinten gyönyörű módon groteszk ( főleg a második résznél ) hogy az egész játék alatt Screenshot-okat készítettem. Mivel a játék egy mentális beteg ember elméjének a belsejében játszódik minden vizuális tartalma szimbolikus jelentéssel rendelkezik és már önmagukban ezek a képek olyan magas művészeti értéket képviselnek, hogy pusztán ezeknek a Screenshot-oknak a játék kontextusa nélkül is helye lenne akár egy tényleges művészeti kiállításon is. Véleményem szerint ez a játék felér David Lynch szürreálisabban elborult alkotásaihoz. A SOMA, a Bioshock Infinite, vagy az Amnesia: Machine for Pigs ( melyek igaz csak egy történeti végkifejlettel rendelkeznek ) mind képesek voltak megadni a művészi katarzis élményt a történetük víziójával. A SOMA szinte felér H.P. Lovecraft és Philip K. Dick irodalmához. ( Philip K. Dick előtt még tiszteleg is azzal a játék, hogy konkrétan neki az egyik idézetével kezdődik ) Viszont a témákról amelyeket feldolgoz nehéz lenne spolier mentesen írni, mivel az élmény és a katartikus végkifejlet részét képzi a történet szisztematikus megfejtése abból az állapotból kiindulva, hogy fogalmad sincs hol vagy és hogyan kerültél oda. A Stanley Parable egy olyan szinten meta és keszekusza filozofikus kalandra invitál amit nehéz is lenne megfogalmazni, azt át kell élni. Ráadásul a Meta humora még magával a videójáték műfajjal és a sok különböző végigjátszás opcióval kapcsolatban is kritikát fogalmaz meg. Kedvenc momentumaim egyike, hogy ha a játék közben kinyitod egy szertár ajtaját, bemész, magadra csukod, majd elkezdesz várni, akkor a játék narrátora cinikus humorral kiegészítve végig kommentálni fogja, hogy egy szertárban állva nem csinálsz semmit, majd végül megkapod a " Szertár befejezést " Vagy amikor a főszereplő egy rossz döntés miatt kizuhan a történetből, majd egy sárga vonalat követve próbálja újra megtalálni a sztorit miközben végig szól egy nyakatekert gondolatmenet arról, hogy a sztori igazából az elveszett sztorinak a megkeresése. Ráadásul a döntések, a következmények, és a rossz döntések hozása szándékosan a következmények megnézése érdekében, s a narrátor téged érő kritikája ezen döntések esetén az egyik legfőbb motívuma a játéknak. Ha választanom kéne a fent felsorolt játékok közül csak egyet, hogy a Puzsérnak melyiket kéne végigjátszania akkor ez lenne az. Ebben a videójáték témában úgy gondolom, hogy az Otherworld-os Zoly lenne a megfelelő vitapartner a Puzsér számára.

Ezt a videojátékos témát kár is addig erőltetni, amíg Robit nem tudtátok leültetni mondjuk egy Twelve Minutes elé. Vagy mutassatok neki más minőségi indie játékot, Hollow Knight, Hyper Light Drifter, What Remains of Edith Fitch, Cuphead, Return of the Obra Dinn, Brothers: A Tale of Two Sons, stb. Mert jelen pillanatban annyit ért a játékokhoz, mint aki még csak szuperhősös filmen volt moziban.

Nekem az a véleményem, hogy egész egyszerűen vagy 30 éve folyamatosan félrehallotta a Gyöngyhajú lányt zöld hajúnak és most döbbent rá, hogy nem az. Vagy jobb esetbrn már egy ideje tudta, csak nem elég ideje, hogy a régi, rosszul beégett zöld haj ilyen izgalmak közepette ne csusszanjon ki a fogainak kerítésén.

Gáspár Laci-témához: Ha tényleg zavarban volt, és azért tévesztett, akkor lehetett is oka a zavarra, mert az ő eddigi életműve és az Omega cirka 60 éve közötti különbség egyszerűen összemérhetetlen. Az viszont, ahogy lereagálta az általános felhördülést, az a bizonyos, Robi által is emlegetett bibliai idézet, bennem azt az érzést kelti, hogy itt nem zavarról, hanem puszta trehányságról volt szó, esetleg túltengő önbizalomról, hogy ezt a szöveget mindenki tudja, ő is, miért rontaná el? Hát elrontotta. Ezt pedig úgy reagálta le, hogy "kapjátok be, én még azt is megtehetem, hogy az Omega legnagyobb slágerét elrontom a frontemberre való emlékezéskor, mert én vagyok a Gáspár Laci". Az a bibliai idézet - nem a szövege, hanem az, hogy ezzel reagált a felhördülésre a Laci - nekem ezt üzente. Az egyetlen, amivel ő kezelhette volna a szidalomáradatot, ha bibliai idézet helyett inkább olyasmit ír ki, hogy "bocs, gyerekek, ne haragudjatok, szégyellem, hogy ekkorát bakiztam, ég a pofámról a bőr". Csak ehhez kellene némi alázat, ami sajnos nemigen lelhető fel Gáspár Laci több kilométeres körzetében sem. Egyébként meg a tévécsatornának nincs egy nyomorult súgógépe, amire kiírhatták volna ezt a négy sort, hogy ez a szerencsétlen, öntelt hülye ne énekeljen félre? (Basszus, miközben gépelek, a saját szövegemet a Puzsér hangján hallom a fejemben, hát ez rettenetes! 😀 ) A játék-témához: Nem vagyok járatos az ilyen szerepjátékokban, vagy szimulációs játékokban, vagy bármik legyenek is ezek. De ha valaki arra vágyik, hogy a gép előtt ülve a saját valós életére legyenek hatással egy játék során hozott döntései, akkor javaslom az igazi pénzes online pókert. Mikrotétek is vannak, nem kell elverni a család vagyonát.

Úristen Robi a játékokkal kapcsolatosan annyira boomer hogy az már fáj :D

Igaza van Puzsérnak.. jobb lett volna saját hangjával, egy főhajtással emlékezni.

Puzsér nem vágja, de van véleménye: természettudományok, zene, autók lista kiegészítve a számítógépes játékokkal.

Nem értek egyet, egy film, egy sorozat, pont adhat olyan élményt, érzést mint a játék, hogy te vagy az a szereplő az a főhős...és a film végén ott marad a fejedben és ugyanúgy álmodozhatsz, menekülhetsz egy álomvilágba....egy regény ugyanez: pl a sztereotip viktoriánus kisasszonyok esete, akik a romantikus regények világába menekülnek a szürke, előre elrendezett és általuk nem kontrollált valóság elől. Mindegy hogy a film 2 óra, a játékot meg 5 óra végigjátszani....mindegyiket újra és újra lejátszhatod és végigpörgetheted a magadnak. Nem tagadom hogy mit okozhat az ezektől való függőség, a menekülés és hogy ez lehet probléma, csak lássuk be hogy ez nem új jelenség, az eszköz új erre. A horgászat, vagy más hobbi ugyanez: tét nélküli...mi van ha nem fogsz semmit? semmi. Mi van ha felhagysz egy hobbival? semmi...tele van a kultúránk, életünk tét nélküli időtöltéssel ami pont ezért jó...ne találjuk már ki hogy pont a videójáték miatt most és innentől kezdve születik meg egy felelősség nélküli nemzedék, mert eddig csak filmet néztünk és Indik akartunk lenni ahelyett hogy mi utaztunk volna és napokat söröztünk a tónál.....az nem baj. A tűzhöz való visszatérés és a "fakardozás" egy jó példa, csak ez már a videójátékok előtt jóval elkezdődött.

Ez egy bódületes lebőgés volt. Gáspár egy minősíthetetlen tahó mint zsűritag, mindenkinél többre tartja magát, aztán egy klasszikust nem tud visszaadni.

szerintem hibás Gáspár Laci. Egy olyan refrént rontott el profi énekesként, amit kb mindenki tud az országban. ezen felül még fenn is hordja az orrát, mintha olyan dologét piszkálnák, amiről ő nem tehet

Végre valaki, aki leoltja Robi lendületes közbeordítozásait.

Robi ha te egy regényt olvasol, vagy filmet nézel ne adj Isten sorozatot. Mondjuk egy jó kis Game of Thronest,akkor te nem menekülsz el valamilyen szinten a valóságból? Mert szerintem ugyanúgy belemenekülsz egy álom világba pont úgy mikor valaki egy WalkingDeadot jatszik pl. Nagymamam mindig azzal dicsekedett hogy kiskoraba mikor dolgozni kellett a földeken, ő elbujt mindig a pajtaba és olvasott. Belemerült a történetbe. Kvázi egy alternatív valóságba, egy elképzelt világba. Most ugyanevvel a logikával nézve, a videojáték is a könyv molysaggal hozható relációba. Mert mindkettő egy álom világot adneked, amiben te lubickolhatsz kényed kedvedre.

remélem mostantól minden xfaktorban lesz valaki aki el énekli a zöldhajú lányt a lacinak. ekkor laci szólhat majd hogy elrontotta a szöveget?:O

Én úgy gondolom, hogy a játékok 4 művészeti síkból tevődnek össze. Ezek közül 3-at a filmek is alkalmaznak: a történet, a kép és a hangok (főként a zene). Ezek mindegyike tartalmazhat művészi értéket filmekben, ezért szerintem nem kérdés, hogy a játékokba is vihetnek-e. Azonban a játékokban ott a negyedik és szerintem ezért nem feltétlenül jó példa narratív játékokat felhozni a játékok mellett. Ugyanis a negyedik a játékmenet. Mint ahogyan a másik 3, érzelmeket kelthet, reakciókat válthat ki a játékosban. A játéktervező üzenetet adhat át vele, amiből a játékos "magával vihet" valamit. Ezt részben az is igazolja, hogy a játéktervezés, amibe van szerencsém belelátni, sokkal inkább kreatív, művészi folyamat, mint kalkulált. Ezt az álláspontot nehéz lehet megérteni, ha nem volt még Robi szavaival élve "katartikus" játékélményed. A filmeket is nehéz lenne megvédeni, ha csak Halálos Iramban filmeket láttunk volna. A 4 sík ugyanis egyesülve túlmutat önmagán, egy olyan atmoszférát alkotva, ami olyan élményt adhat, amit más művészeti ágak nem (csupán hasonlót adhatnak). Nagyon ajánlom az Outer Wilds című játékot (nem összekeverendő az Outer Worlds-sel). Egyszerű, de kreatív vizuális világa, hangulatos zenéje, összetett története, és egyedi, szabad játékmenete mind szinkronban mozog. Bár van nehézsége, merem ajánlani tapasztalatlan játékosoknak, miután megszokják a virtuális 3d térben való navigálást, szerintem boldogulnak vele. Van befejezése és bár világa nagyon részletes, a tartalom bőven véges benne, így függőség veszélye nem áll fent, bár a játék és témái sokáig benne maradtak a fejemben. A játék nem számít drágának (főleg az élményért), 21 euró, ám szolid angol tudás, az sajnos szükséges hozzá. Remélem sikerült meggyőzően fogalmaznom az álláspontomról!

Ezt a gamer témát hanyagoljátok, hadováltok csak össze vissza.

Egyáltalán nem látszódott izgatottság a csávón! Ha így lett volna, akkor ezzel érvel másnap és nem egy bibliai idézettel. Arra sem vette a fáradtságot, hogy rendesen megtanulja a szöveget. Jóvanazúgy hozzáállás!

Life is Strange-t imádom, de az elsőt leszámitva nem lettek olyan erősek, nemrég játszottam végig a harmadik részét. Nem volt szó a Horizonhoz hasonló RPG-szerű openworld témákról és sajnos Puzsér nem ért a játékokhoz

Az "Öreget" nem rég láttam Egerben, szóval még megvan :)

Úgy érzem a ma legtöbb játékost bevonzó zsánerről pont nem esett szó, ez pedig a kompetitív esport játékok kategóriája. Ezek a játékok egyáltalán nem tét nélküliek, és rengeteg igazi frusztrációt tudnak okozni a játékosoknak, mivel a lényegük hogy jobbnak kell lenni bennük, mint az ellenfél. Nem azért töltenek velük naponta órákat a játékosok, mert kikapcsolódni akarnak, hanem pont azért, mert fejleszteni akarják a képességeiket, és magasabb rangokat elérni (kb mint a sakkban a mesteri címek, vagy az Élő-pontrendszer). Ezen kívül nem csak játszani szeretnek az emberek ilyen játékokkal, hanem a kedvenc profi csapataik meccseit is figyelemmel követik, és ugyanúgy örülnek a gyözelmüknek mint mondjuk egy focimeccsen. Érdemes megnézni egy League of Legends világbajnokság döntőt a COVID előtti időkből, és figyelni, hogy hány néző van, és mekkkra energiával szurkolnak. Az igazi függőséget az ilyen játékok okozzák, és ez a függőség ugyanolyan mint bármilyen másik sport iránti fanatizmus. Nem feltétlenül jó, de biztos nem tét nélküli, teljesen a mesgyéhez tartozik, nem pedig a tűzhöz.

Nem tudnátok meghívni Galla Mikit egy műsorba? Kiváncsi lennék rá, mit mondana.

Az egy percre jutó "Tudod"-ok száma meredeken emelkedik. :)) Rendkívül idegesítő mennerizmus pedig kíváncsi volnék a beszélgetésre.

Detroit become human szerű jàtékok, simán bejönnênek Puzsérnak.

25:00 igen Robi, pont ezért létezik ezeknél a játékoknál a "true ending" fogalom

Ez a gödöllői nézős szignál az elején honnan van?

Bármit megadnék azért, hogy lássam, ahogy puzsér eljut az első bossig dark soulsban

Fekete Győr a fronton van, vagy a mesgyén?

Gáspár Laci előadásában sokkal elszomorítóbb, hogy végig a kiejtése rendkívül mesterkélt, zavaró, magyartalan. Direkt úgy ejti ki a szavakat, mintha angolra akarná idomítani. Ez gyakori a mai magyar pop slágerekben. És szerintem emiatt rontott a szövegben. Mert arra figyelt, hogy hol hagyjon ki mássalhangzókat, miként hangsúlyozzon úgy, hogy magyartalan legyen. Áámoottam vagy igaz talán, így lett a föööd az ég. A játékokról meg nem derült ki, hogy most akkor művészeti ágként gondoltok rá, vagy sem. A címben ez szerepel, közben arról beszéltek, hogy döntéseket kell hozni, mezsgye, férfi, felnőtt, gyerek, nő, munka, függőség stb. Robi egyértelműen ellenérzéseket táplál a számítógépes játékok iránt, de nekem úgy tűnik simán érzelmi alapon, unszimpátiából. Elég gyenge érvekkel rukkol elő. Egyrészt szerintem a számítógépes játékok pont úgy viszonyulnak a dobókockás társasjátékokhoz, mint a mozifilm a kőszínházhoz. És szerintem a legtöbben sokkal egyszerűbben, hétköznapibb módon fogják ezt fel, mint ahogy itt hallható volt. Ezek simán csak játékok, mint bármilyen más játék. Az, hogy kialakulnak függőségek, nem játékspecifikus jelenségek. Bármivel kapcsolatban kialakulhat függőség. Miért jobb, ha valaki sorozatfüggő? Akkor a saját életét éli? Mindenre igaz, hogy lehet használni, és félre is lehet tenni. Többnyire egyetértettem a vendéggel, jól megfogalmazta.

Azért ez a Simses dolog nem minden lányra igaz, bár én is a Simsel kezdtem, aztán áttértem a lövöldözős, háborús játékokra és imádom :D

Puzsér mielőtt nem született gyereke azt mondta nem normális aki gyermeknek hívja a gyerekét. Azóta ő is úgy mondta a gyereket,hogy gyermek. Másrészt amíg nem volt gyereke biztos nem úgy gondolkodott a játékokról,hogy az nem igazi élet,hogy valakinek a játék a hobbija,mert helyette élhetne is...Na hát nekem meg az nem lenne élet,hogy egy gyerekért vállaljak felelősséget.

Aki Istenre hivatkozik az mellett nincs érv!! Így vagyunk sok mindennel a háborúkkal nemi erőszakokkal stb stb,,,,,.!

De, Robi, tudod... mert azt ugye tudod... tudod... arrol kellene beszelni, tudod... es tudod... es ha belegondolsz, tudod... ugye... tudod... amikor tudod...

6:52 ez így van az első és utolsó csillag szülteiket Puzsér miatt néztem, először mert remelted egy "udvariatlan" zsűri móka lesz, aztán rájöttem ez egy zsűri őszinte tartással és egyenességgel :D és ez tetszett jobban mint amit vártam :D

Robi rossz szokása, hogy amihez nem ért, nincs tapasztalata, arról is véleményt kell mondania és ha mások rávilágítanak, hogy ezt így nem kéne, nem releváns, akkor még neki áll feljebb...

A game-ek kortárs művek mind zeneileg, mind képileg, és mindez csak megkoronázza a játékélményt. Halo, STALKER és a Skyrim jut eszembe, amiben minden megvan, de rengeteg van.

Játékoknál az Inside szerintem tökéletes példa a művészetek és a videójátékok jó párosítására. Rendkívüli hangulatú és történet "mesélésű" játék, a képi világa pedig nagy hollywood-i mozikat is lepipál, mégis gondolkodásra késztet. Rövid, alig 3 óra alatt kijátszható, mégis időről időre eszembe jut, pedig legalább 3 éve játszottam vele először. De megemlíteném még a Half Life sorozatot is, ami szintén adott gondolkodni valót nekem.

Most akkor ha jól értem, Puzser azt mondja hogy azért van annyi videojáték függő srác, mert férfias feminista nők elnyomtak őket az élet számos részében? Miiii??? Xd Én ebben nem látok rációt. Én azért kezdtem el játszani mert kiskoromban egy barátom megmutatta a gta-t a számítógépén. Tettszett a világa a színek stb. Azóta a mai napig játszok. Szó sem volt semmien férfias nők szerepéről lol. Nem volt semmien behajtása és most sincs.

Gazsi Laci bakizása csak hozzátett az amúgy végtelenül összefüggéstelen, bárgyú szöveghez, amihez hasonlót csak kapcsos emlékkönyvekben meg börtöntetoválásokon láthatunk. Zöld hajú lány az legalább tényleg van.

Videó játék és a művészet. Én úgy érzetem, hogy ti egy szempontból fogjátok meg a témát, miközben több is van, ami miatt én személy szerint művészetnek érzem. Ahogy Taja Viszt írja előttem. Ott az audiovizuális élmény. Amit mondjuk egy könyv nem fog megadni önmagában. Egy film annál inkább. De az se egészében, mert a dolgokat, amit a rendező elképzelt és a vászonra vitt, te csak 2Dben látod abban a másodpercben amíg a lejátszás tart. Míg mondjuk egy videó játék esetében leginkább 3Dben nézheted végig, és ha akarsz ott tölthetsz órákat körbe sétálva egy adott vizuális élményt, akkor van rá lehetőséged. Egy videó játéknak van atmoszférája, míg egy filmnél nem érzem ezt. Legalábbis nem olyan intenzíven. Nem tudok ott órákat eltölteni, és csodálni a művészetet, mint mondjuk a world of warcraftban, mikor meg állok Honor Hold őrhelyén, és nézem a kiégett tájat, és hallgatom a zónához legjobban illő zenei aláfestést. És persze ma holnap 15 éves kontentről beszélünk, ami ma már a videó játékos világban minden csak nem modern és “szép”. De még is olyan audiovizuális élményt kap az ember ami a mai napig csodálatos. Szerintem ezek a dolgok, igen is művészetek. A másik dolog amit Puzsér mond. Amivel félig meddig nagyon együtt tudok élni és érezni, az pedig, hogy a valóvilágot is élni lehetne és kellene. Döntéseket hozni stb. Abszolút igaza van. Viszont lássuk be, csak saját magam példáján. Itt vagyok 31 évesen, mint villanyszerelő, mint család apa. Én már felelősséggel tartozom más életével kapcsolatban is, nem csak a sajátommal. Nem mehetek el “kalandozni”, mert az idő alatt nem tudok pénzt keresni, nem tudom nevelni a gyermekem. Plusz nagy kalandozásokban ha egyszer ott maradok, akkor ki neveli fel a gyermekem? Kalandozni az ember úgy megy el, jobb esetben, hogy csak saját maga felé tartozik felelősséggel. El mehet fél évre dél-afrikába kalandozni. Én heti 2-3 órában tudok kalandozni munka és család mellett. Pedig nagyon szívesen meg élném azt az élményt, mint aki fél évet tölt el dél-afrikában. De én tartozom a gyermekemnek annyival, hogy ha már meg csináltam, akkor nem rizikózok egy ilyen kalanddal, hanem ki élem a kaland vágyam akkor, mikor ő mondjuk alszik, és én mehetek a virtuális térbe kalandozni. De fogjuk meg ezt egy másik irányból. Ha én le ülök egy battle royal játék elé, kicsit kalandozni. Én ott mikor be célzom az ellenfelem, és hozom a döntést, hogy most húzom meg a ravaszt, akkor mi történik? Véget vetek egy másik ember kalandját abban a körben. És vagy el megy aludni, vagy kezdi elölről egy újabb körben a kalandot. De nem fog meghalni! Én meg jól érzem magam, hogy az én kalandom folytatódik és közelebb van a kaland célja, hogy én legyek az utolsó. Legfeljebb kicsit dagad a májam, hogy ejj bassza meg de jó lövés volt. Vagy esetleg mellé lövök, ő kiszúr, hogy hol vagyok, majd ügyesebb és gyorsabb, ki szed engem. Mi történik? Meg hallok abba a körben és vagy el megyek aludni, vagy kezdek egy új kört. Valóságban hogy néz ki egy ilyen kaland? Szépen el megyek utána járni, hogy lehetek hivatásos katona. Ha szerencsém van, minden alkalmasságim sikerül, fel vesznek. El megyek egy ki küldetésre a Közel-Keletre. Élvezem a kalandot, hogy fegyverrel a kézben itt vagyok egy másik országban, védek egy nagy követséget. Majd történik valami, egy gerilla támadás, vagy akármi, ahol tűzharc veszi kezdetét. Le lövök valakit, lehet jó embert, lehet rosszat. Milyen jó kaland ez.. igen, csak én egy nyálgép vagyok, én lehet azt a terhet utána soha az életemben, nem fogom el viselni, hogy megöltem valakit, pláne ha egy gellert kapott golyó után egy civilt végzek ki.. Hát nem mindenkinek jobb, hogy a PUBGben kalandorkodok és lövök ki egy virtuális ellen felet, mintsem nagy kalandvágyamban a valóságban?

mint közép-haladó játék fejlesztő / 3d grafikus én mindig is gyűlöltem a cod meg gta meg fifa típusú tömeg játékokat, de manapság már első sorban igazából csak a grafika érdekel. Szökő évben egyszer van olyan hogy találok egy olyat ami viszont kíméletlenül leköt és nem enged amíg végig nem viszem de ezek azok a pillanatok amiket igazán lehet szeretni a video játékokban. Mert most is vannak zseniális pillanatok és a filmekkel ellentétben, az egyik alap vezérlő motorja nem a történet hanem a hangulat. egy belső érzés amit az adott világ, a grafika a színek, a zene és az adott helyzet együttese eredményez benned. na ez az amibe szuper egyedi a játék. talán egyedül a zenei élményhez lehet hasonlítani amikor nincs video klip és amit a zene felfest azt magadba belül megéled.

Linda hogy utálhatja most Gáspárt. Ezzel újra visszahozta a linda himnuszt ,mert sokan ehhez hasonlítják a már már feledésbe merült előadását.

0:00 Gáspár Laci esete a zöldhajú lánnyal; 19:12 Tényleg kortárs művészeti ág a videójáték?

The last of us játék kritikàt szeretnék hallani tőletek.

Jó ez!

Én a GTA IV-ben egy hétig semmit se csináltam, csak törtem az autókat, annyira újszerűen hatott számomra a dinamikus törés a korábbi szériákkal ellentétben.

8:40 "-Ti mind egyéniségek vagytok! -Igen, mi mind egyéniségek vagyunk! -Ti mind különbözőek vagytok! -Igen, mi mind különbözőek vagyunk! -Én nem..." Csak pontosan, vagy sehogy.

Én még mindig úgy gondolom, hogy nem tévesztés volt, hanem esetleg nézőszám-gyarapítás.

34:00 én a mágiát szeretem szeretek, szeretek erősebnél erősebb komlókat és felszerelést gyártani, orkokat zombikat gonoszt irtani vele, a valóságban se varázslás, se egyértelmű gonosz, és szerencsére háború a szörnyekkel sincs :D . Sajna covidot se ölthetem le villám láncal és tűz csókkal. Sztem az ember azt éli ki a játékokba amit valóságba nem tud. Van olyan játék amiinek a sorija job mint bármilyen mozi vagy könyv pl LIfe is strange, Starcraft.

Pont Call of Duty közbe hallgattam... x'DDD

A videójáték, mint művészet egy remek téma, ezt érdemesebb lenne kibeszélnie valakiknek akik talán kicsit jobban benne vannak a témában művészeti és videójáték szempontból is. Illetve ebbe most be emelni a függőség kérdését érdekes koncepció, szerintem kettő külön téma. Erre kicsit kevés a 20 perces rászánt műsoridő.

attól függ. a modern, AAA játékok olyanok mint a hollywoodi filmek. az indie játékoknak van lelke

Szerintem Robi téved amikor az "igazi" téttel járó választásokat konkrétnak nevezi az élettel kapcsolatban. 99,9%-ban a választásaink a fejünkben történnek és beállítják az agyunkban azokat a logikai szűrőket amelyek majd abban az 1-2 akcióban ahol tényleg rajtunk múlik a választás segítsenek a legjobb döntéshozatalban. Ezért szeretjük a fikciót, legyen az film, irodalom, festészet, stb. mert az pont nemesít az offline felkészülési döntéselméleteket. Az ötödik pecsét nagy része a fantáziált döntésekről sól, míg a konkrét döntés csak 1 van és nagyon hamar történik. Viszont pont a felkészülés teszi azzá ami. Még akkor is ha soha a büdös életben nem kell kóborlók ellen harcolni.

Jaj, ez a "élhetnénk az életünket, ahelyett, hogy virtuális életet élünk" dolog... Ez egy nagyon egyoldalúan kisarkított mondat, a kettő között azért még rengeteg állomás van. Az emberek többsége igenis éli az életét, vállalkozik, utazik, csajozik, stb, ÉS mellette néha elszórakozik 1-1 játékkal is, ennyire nehéz ezt elképzelni?

Na nehogy már zavarban volt! Ugye ezt ti sem gondoljátok komolyan? Direkt énekelte így és eléggé gáz. Amúgy én is szoktam így énekelni itthon, de én viccből!!

31:0 Apuka simán jól el tud szórakozni egy cuki - és ezzel együtt nagyon ötletes, kreatív - Nintendo játékkal, mondjuk egy Yoshi's Woolly World-el, vagy Crafted World-el, Super Mario Maker 1-2-vel, miközben ott ül a gyerek, és akár együtt is tudják játszani :) Ha olyan felnőtt kér tőlem tanácsot, hogy milyen konzolt vegyen, akinek van kisgyereke, akkor egyből a Nintendo-t mondom nekik pont ezért.

2021.12.19. 10:48

Nem mintha a játékok felmentenének a való élet döntéseinek meghozatala alól szóval ez maximum edzi a döntéshozó képességedet

Egy kicsit hiányolom, hogy nem említették meg a sétáló szimulátoros indie játékokat. Pedig azért segy Dear Esthernek vagy egy Everybody gone To the rapturenak vagy egy Gone Homenak és még sorolhatnám a műfajt.. van feelingje, mondanivalója, művészi értéke és közben még döntési lehetőséged nincs soha. Szóval örülnék ha legalább említést kapott volna ez a műfaj.

Biztosan elrontott egy olyan szöveget amit szinte mindenki ismer évtizedek óta?

A felsorolt játékokat nem tartom a szó szoros értelmébe vett videójátéknak. Majdnem egy interaktív film, vagy egy e-book, amire ráaggatták a "játék" jelzőt. Ahhoz hogy ezt rendesen lehessen taglalni tényleg gamereket kell megkérdezni. Én úgy tartom, hogy manapság erősen scriptelt jelenetekkel operáló játékokat készítenek, és maga a gameplay egyre jobban butul, egyszerűsödik, és vagy korcsosul azonban küllemre egyre szebb lesz. Pont mint a játékosok. Nem feltétlen kell nehéznek lennie egy játéknak, hogy élvezhető és teljes értékű legyen. De nem is lehet játéknak hívni egy olyan alkotást ahol a player egy kontrollertartóként olvasgatja a képernyőt, vagy nézi a 200. cutscene-t. Ezeket a sorokat játékkészítés közben gépelem.

35:45 ezzel vitatkoznék, gyerekként szerintem elég sokan képzeltük el magunkat unalmas pillanatainkban, hogy a tegnap a moziban megnézett akármilyen jellegű filmet újra át éltük beleképzeltük magunkat mint karakter, döntéseket hoztunk tovább vittük a cselekményt. Én úgy látom, hogy egyes játékok ugyan ezt a kreatív élményt próbálják visszaadni valamelyest nyilván sokkal kotototteb formában. Szóval lehet nem maga a film, csak annak hatása váltja ki ezt a kreatív elmélkedés ellenben a sztori alapú játékokkal ahol real time adsz választ a szituációkra.

41:17 - ez így elég fura érvelés csak a játékokra vetítve, mert nekem az olvasás élménye is hasonlót ad, azzal a különbséggel, hogy ott nem vezethetem a kedvenc főhősöm kezét, hogy mondjuk ne sétáljon bele egy csapdába (kivéve a Kaland-Játék-Kockázat könyveket). Ebből a szempontból a játék nyerésre áll. Az olvasásra is ugyanazt lehetne felhozni érvként. Példa: ahelyett hogy Dosztojevszkit vagy mondjuk Asimovot olvas valaki, és az ő főhőseik életét éli, akár élhetne is. Persze nem mindegy, hogy mit játszik az ember és miért.

Szerintem igazságtalan a videojátékok kreatív alkotóitól megvonni a művész státuszt, vagy műveiktől a műalkotás státuszt arra hivatkozva hogy a fogyasztók nem tudják jól menedzselni a saját életüket. Ha valaki alkoholista, az sem határozza meg az általa fogyasztott ital minőségét vagy kérdőjelezi meg az elkészítését igénylő szaktudást. Ha a Star Wars filmek és a Game of Thrones(A karótnyelt romlottság ötven árnyalata) lehet műalkotás, akkor a Witcher trilógia, A Shadow of the Colossus, az Until Dawn vagy sok más játék ugyan miért nem? Más oldalról nézve pedig akár a Tetris-t is annak nevezném. Szerintem sokan azért sem szeretik a videójátékokat bevenni a "kánonba, vagy a "szalonba" ha már itt vagyunk, mert annyira sok szempont szerint lehetnek jók vagy rosszak, hogy azt kellemetlen kibogozgatni. Vagy pusztán vaskalaposságból. Az esztelen vallásos rajongást viszont nem pártolom, akár filmcímek, akár sorozatcímek, akár játékcímek, zenei előadók vagy írók irányába történjen.

33:45 Nem lehet, hogy saját életed helyett akár egy izgalmas könyvbe, filmbe, kiállításba merülsz? Ugye hogy hülyeségnek hangzik? Általában nagyon sok mindenben egyet értek veletek, de tisztán látszik, hogy ezt a világot nem ismeritek, tele vagytok előítéletekkel, és nem is értitek meg a gamer embereket. Manapság nagyon jó játékok készülnek, kiváló történetekkel, és valószínűleg, akik pl. a kalandregényekért is ranjonganak (mint ahogy én is), azoknak be fognak jönni az olyan játékok, ahol van egy erős történet és egy nagyon jó játékmenet a kaland műfajban. Szépirodalmi műveket nehéz a játékban megjeleníteni, mondjuk egy Zolától a Nanát nem tudnám elképzelni, hogy egy jó játék lenne belőle. Amúgy szerintem annak, akinek van egy szuper, szellemileg kielégítő munkája, annak is lehet hobbija, ami éppen a játék....

TUDOD! :-)

Robi nem erti, hogy egy jatek nem azert jo, mert nem hasonlit a valo eletre. Hogy olyan donteseket hozhatunk meg, amit a valo eletben nem. Olyan kalandot elhetunk at, mas borebe bujva amit egy hetkoznapi melosnak eszebe se jutna. Szep gondolat hogy eljuk meg a sajat kalandunkat. Meg is tennem, ha nem gatolna a csorosag.

Zöldhajujány á imádom xd

"Nem volt muszáj vállalni". Mondjuk felállni a székről se volt muszáj mielőtt elcsúsztunk volna... Ez aztán a hozzáállás. 🤔😅

Beszédes, ahogy az öreg Robi hallgat, míg a fiatalok ,,játékokról" beszélgetnek! Pedig mennyire lőne a calofdutiban! De a minecraft mennyire a Mein Kampf? 😀 (ha jól írom)

"este leül és 2 órát ül a gép vagy konzol előtt" oh boi ha csávó tudná átlagba az emberek mennyi időt töltenek játékokkal hetente, naponta, meg úgy egy huzamba, rögtön nem gondolná hogy az a két óra függőség lenne 🤣🤣

bekommenteltem a következőt: ..nem lehet, hogy a gáspárlaci egyszerűen csak egy nagyon buta cigánygyerek? (kitörölték)

34:40 Puzsérnak 100% igaza van.

Így épül az új Babilon. :)

Retek rtl csatorna, retek műsorral, selejtes mentorokkal.

Kínos volt hallgatni ezt a játék témát. A szar interaktív filmek meg a döntések egy nagyon rossz irány volt, függőségekről mondjuk egy mmo-nál lehetne beszélni. Detroit mint jó játék? Vicc...

A Gamerkedést túldimenzionáljátok! A legolcsóbb szórakozás egy jó asztali PC ami munkaeszköz is.. ennyi Egy jó PC egyben Tv és mozi és digitális könyv is... A színház nem sorolható ide...

Tudom régi a videó, de egy Last of Us 1-2, vagy egy God of War (2018) / Ragnarök-ről szívesen hallgatnék tőletek pár szót, hogy művészeti alkotás e vagy sem. :D Ez valóban nagyon kínos és gázos volt. :D Puzsér ezt nagyon túl gondolta. Ezt az egészet rá lehetne húzni a filmekre is. Aki lelkileg és anyagilag is rendben van, Családdal is minden ok, az miért ne élvezhetné magában a videójátékokat? Aki szereti a videójátékokat az már defektes? Na ne vicceljünk már. :D Le kéne ültetni Puzsért és végigjátszani vele a fentebb említett játékokat, aztán lehetne róla beszélni. De így hogy nincs képben csak nettó faszság volt ami kijött a száján. PEACE

Szerintem direkt enekelte igy, reklam, ti is az xfaktorrol beszeltek, szoval mukodik a marketing:) van egy olyan tippem, hogy a kovetkezo hetvegen tobben fogjak nezni azt a fos musort:)

tiszta szégyen !!! Gáspár Lacinak hangja sincs a szöveget sem tudja többször ront, azt az ilyen zsűri tag? Ássa el magát !! Itt nem lehetett volna hibázna !!! Ez egy hatalmas szégyen !!!

Robinak ismét igaza van! Sajnos igaza van! Kóbor Jánosról emlékezett meg az X Faktorban pontosan tudta hogy mit csinál és az a minimum hogy tudja annak a dalnak a szövegét, amit elvállalt- csakhogy könnyebb volt lazáskodni meg veretni mint tényleg komolyan venni ezt az egészet- mivel nem akármilyen eseményre készült: egy halott emberre és életmű tisztelete miatt állt színpadra!

egy játék nem lehet olyan mint egy novella amit egy híres író írt... Kivéve ha egy híres író irja a történetet. A novella sem azért jó mert a formája jó, hanem a történet miatt.

Nagyon kíváncsi lennék Robi véleményére egy Last Of Us 2 után.

Nem minden élet ér ugyanannyit.Sokan nem merik kimondani ezt.

Nagy fába vágtátok a fejszét ezzel a videogaming témával.

No igen! Mondhatnám rá, hogy a Gáspár úrnak miután bődületesen beégett ennyire fut(ty)a, de minek ízléstelenkedjek megteszik ezt a következő pár napban helyettem is.. A tévés baki egy dolog, az igazi gáz az volt ahogy lereagálta a dolgot.. Egymaga képes volt úgy lereagálni a storit, hogy abból már sehohgy ne tudjon jól kijönni, ahelyett hogy hagyta volna, hogy ez az egész pár nap vagy hét alatt, szépen magától lecsengjen.. Egy év múlva arra sem emlékeztek volna max kevesen, hogy egyátalán az az ember ki volt, akit gyászoltak még egy éve nemhogy arra, hogy mit és hogyan énekelt anno GL -> egy tévés műsorban..

A következő storyt soha nem akarod annyira mint a következő szintet ahol egy lóbaszó kardot szerezhetsz.

Világos, hogy egy ilyen beszélgetés nem ad teret arra, hogy mélyebben elemezzétek a témát, és csak ugatjátok mint kutyák a Holdat. De azért pár fontos pontját szerintem nem annyira sikerült megragadni a témának. Szerintem elég fura amit kihoztak a srácok a videojátékokból. Nem feltétlenül azért játszik valaki egy játékkal, mert a saját életében nem "meri" azt az élethelyzetet meglépni, hanem vagy nem akarja, vagy nem is lehet. Hiszen a videojátékok többsége egy elérhetetlen fantáziavilágban játszódik, vagy olyan helyen, ahova ép eszű ember nem menne. Például én szívesen eljátszom a Call of Duty-val, de ha valaki azt mondaná, hogy ad egy puskát és induljak neki embereket mészárolni, akkor azt mondanám neki, hogy kösz, de kihagyom, mert sem halálvágyam nincs sem egy pszichopata gyilkos nem vagyok. Meg ha valaki galaxisok közt akar bóklászni, felfedezni a valóságban nem is létező új világokat, "átélni" kalandokat, akkor arra nem nagyon van más lehetőség mint a videojátékok, vagy filmek. De ez utóbbi esetben az ember csak passzív szemlélő, míg a játékok megadják azt a lehetőséget, hogy az ember bele is avatkozzon a történésekbe. Mondjuk hozzám sokkal közelebb állnak a kompetitív játékok, ahol másokkal kell összemérni magad, na nem azért mert annyira nagyon király lennék ezekben a játékokban, de a fejlődés lehetősége ott van. Ráadásul a játékipar tudatosan arra épít, hogy instant sikerélményt ad, ami azért sok embernek nem jön rosszul az elcseszett világban ugyanis ez nem feltétlenül gyakori. Elég nehéz a jól elvégzett munka utáni elégedettség érzését átélni akkor, ha egy olyan munkát végzel, amit utálsz, és csak simán robotolsz. Mondjuk nekem ebből a szempontból nekem szerencsém van, mert olyan munkát végzek ahol elég jól kézzel fogható a sikerélmény, de lássuk be, hogy manapság nem ez a jellemző. És még az én munkámban sem annyira intenzív, vagy gyakori az a siker és elégedettség mint mondjuk egy játékban. Persze van abban is igazság amit Robi állandóan hangoztat a "mezsgye és a tűz" mondókájával. Ez pedig nem feltétlenül a nők férfias szerepekbe erőltetéséről szól. Inkább arról, hogy manapság a siker sokszor azzal függ össze, hogy mennyire vagy hajlandó könyökölni, taposni másokat, hogy mennyire vagy pszichopata. Mert ha az üzleti életet, vagy a politikát nézzük ott legritkább esetben tud az érvényesülni, aki nem hajlandó mások kárára érvényesíteni a saját akaratát. Aki pedig ebből ki akar maradni, az nem feltétlenül gyenge, csak simán nincs hozzá gyomra.

Sokszor megtörtént már hasonló, pl. Adele George Michaelre emlékezve rontotta el a dalt, és kezdte újra, Cipő halála után meg az emlékkoncerten a Hooligans-énekes nem tudta a legismertebb sláger szövegét, amit mindenki álmából felébresztve is.

Robi olyan boomer szerepet tol mint az állat. Gyerekkoromban hallgattam, hogy az "erőszakos játékok" miatt én is erőszakos leszek, nem lesz munkám, egy nagy büdös senki leszek stb, na, egyik se jött be. Ennyi hülyeséget rég sikerült összehordania.

Megbocsáthatatlan..gyerünk kövezzük meg Gáspár Lacit xd

Pogány Judit a betelefonáló hang

Naná, hogy Robi miatt van a 6 milliós nézettség.

Nincs katarzis a különböző befejezéseknél... ha szarul döntesz rábasztál és "semmi"..... Majd később visszanézel, hogy egy rossz döntésed miatt nem történt meg valami, de látod, hogy megtörténhetett volna... :)

Elkezdtem játszani a GTA5-el. Az elején olyan feladatok voltak, hogy menjek el fodrászhoz, meg gyúrjam ki magam. Ott leraktam a kontrollert, hogy akkor már inkább élek, minthogy eljátszom hogy élek...

Ez egy istenverte baki! A legnagyobb sláger semmi ahhoz képest, hogy a legtöbb ember járt már úgy, hogy egy pillanatban a kutya neve is hamarabb beugrott neki, mint a saját gyereke neve. Én szeretem Puzsért, de ez kurva kínos volt. ... tudta fokozni a játékokkal kapcsolatos műsorrészben. Robi minden elmondott ebben a részben, ami miatt mindenki igyekszik elkerülni az ilyen begyepesedett öreg kellemetlen nagybácsikat. :) Rémes volt.

Börzsei Dávid: Nem az a baj, hogy bakizott a Gáspár. Az a baj, hogy sosem tudta a szöveget. Ez nem bakizás. Ezt soha sem tudta!!!! Ez nem baki. Úgy vállalta el, hogy dodem tudta a szöveget. Figyeld meg miket kamuzik. Ezt soha sem tudta. Soha. Amúgy igazad lenne Puzsérral szemben. Király Linda tényleg csak bakizott (bár az utána levő pökhendiség tényleg baj)

a legendás gamer lanyok pedig léteznek, egesz fold alatti civilizaciokat letrehozva jatszanak bekeben a gamer dudebrok argus pillantasai es irritalo szovegelesei elol vedetten 👀