Hallottátok Haranglábon, mi történt,
Horváth Jolánt az erdőbe megölték.
Vérét fogták, mint egy fogoly madárnak,
Méder Zsuzsa a legszebbik lányának.
Szabó Gyula egy vasárnap délután,
Végig sétál Jolánkával az utcán.
Hívta őt a zöld erdőbe sétálni,
Hogy ott ketten virágot fognak szedni.
Ki is értek a zöld erdő szélére,
Na most, Jolán, térdepelj le előmbe!
Hadd el, Gyula, ne öljél meg engemet,
Mert én minden kedvedet teljesítem.
De a gyilkos nem hallgatott szavára,
Kezét, lábát össze-vissza vagdalta.
Beretvával metszette ki két szemét,
Úgy küldte el másvilágra emlékét.
Tizenkettő, tizenhárom, tizennégy,
Szabó Gyula, éjjel későn hová mész?
Megyek, megyek, kimegyek a sírkertbe,
Virágot viszek Jolánka testére.
16 окт 2024
