Azt szokták mondani hogy mi választjuk születésünk előtt a sorsunkat, családunkat stb... akkor miért választunk magunknak olyan sorsot, hogy esetleg öngyilkosok leszünk vagy már gyerekkorunkban meghalunk? Illetve Isten csak akkora terhet rak ránk amekkorát bírunk, akkor ha öngyilkos lesz valaki, akkor még is akkora a terhe amit nem bírt...
Ha egy nő nem dolgozna, mármint munkahelyen, akkor hogyan lesz TB je és öregsegere nyugdíja, mert ha netán egyedül maradna öreg korára, valamiből meg kell élni... Bár az alap gondolat jó...
Ráadásul az ilyen élethez a férfiaknak egytől-egyig grállovagoknak kellene lenniük, akik soha nem élnek vissza azzal, hogy ők keresik "a" pénzt. Régen az esetek nagy részében a nő gyakorlatilag egy rabszolga lett a saját otthonában.
Vitatkozom. Az, hogy a nő tud egyszerre érezni és analitikusan gondolkodni, több, mint csak agyból, vagyis egóból dönteni. Alapvetően nem kellene férfiaknak irányítani a fontos dolgokat. Látjuk, hová vezet. Amúgy pedig a saját valóságomban én nem látok ilyen különbségeket nemekre lebontva.
Emberként megszületni ritka. Viszont itt a földön egyre többen vagyunk. Ez azt jelenti, hogy egyre többen vannak akik foglalkoznak a lelki élettel? Nem ezt látom magam körül. Miért lett lejjebb tolva a léc.
