Irodalom és karantén #6 | VÉGTELEN TRÉFA | Hiánybetegség, gyászbetegség, vágybetegség. 

Köszi a riporttal kapcsolatos megjegyzés beemelését. A dőlt betűs kiemelés meg igazán egyszerű: két aláhúzásjel (_) közé kell tenni a kurzívnak szánt részt. Balázs két felhívására reagálnék még. Egyrészt még ez előző részből a beszélőneveket illetően. Aki eddig a pontig már felbukkant a szövegben, de neve az angol eredetihez képest változott, az szerintem Gyépé T.P. Peterson, alias Sleepy T.P. az angolban; a változtatás meg gondolom a rím vicce (vicc ríme) miatt volt szükséges. Szerintem önmagában is teljesen jó megoldás lenne egyébként: a ’sleepy’ sem csak azt jelöli Petersonnal kapcsolatban, hogy álmos, hanem azt is, hogy ’lassú (felfogású)’… Másrészt a szöveg egyéb lehetséges olvasatait illetően. Rendszeresen utaltok és beszéltek arról, ahogy Wallace a jelenetek filmszerűségével (filmbe építettségével?) játszik. A regényszöveg patronos tagolása, a filmvászon-allegóriák, a különböző kamerák/felvevők felbukkanása, Mario kamera mögötti alakja, stb. mind előkészít egyfajta metaregény olvasatot, amiben maga a könyv lényegülhet (nagyon is konkrétan) a filmszerű szórakoztatássá. Én egyébként ezt az olvasatot (is) osztom. Van viszont még legalább kettő hasonlóan erős olvasat is szerintem, amit Wallace az előbbinél jóval látványosabban és nyíltabban rejt el egy-egy poénszerű nyomban. Mindkettő Pemulis-szal jön elő (nem véletlen, de erről majd a végén), és mindkettő egy a múltkor viszonylag röviden tárgyalt részben van elejtve: amikor is Pemulis és Hal a DMZ elfogyasztása fölötti terveiket szövik. Az egyik olvasat ilyen strukturalista, és a szövegrészletek szervezésének elvére ad egyfajta választ. A kulcs Pemulis szobafalán látható: egy _kézzel rajzolt_ Sierpinski-háromszög, Wallace által ráadásul feltűnően nem végjegyzetelve. Felmerül, hogy a szövegvilág alábontása nem fraktálszerűen történik-e…? És valóban: önmagukban is megálló minitörténetek kapcsolódnak össze kicsivel nagyobb mikrotörténetekké, a mikrotörténetek még nagyobb egységekké, és í.t., végül van három fő történetszálunk. Mindez ráadásul nagyon gyakran ténylegesen is a hármas szám mentén történik - a negyedik szám a kihagyás, hiszen ahogy Sierpinski fraktálstruktúrájában a fehér foltok, úgy a szövegben is ugyanolyan fontos, ami végül _nincs explicite megírva_. Ezt az olvasatot erősíti az is, hogy a szöveg egyértelműen önhasonló, vagyis tetszőlegesen nagyítsunk bár bele, mindig boldogtalanság-, szorongás-, vagy függőségi történetet/történeteket fogunk látni, úgy az utolsó szerencsétlen transzvesztita drogos egyéni szintjén, mint mondjuk az ETA tanulóinak kollektív szintjén. A másik olvasat a regény tablószerűségre ad választ és, adott olvasási stratégia szerint azt hiszem, hogy az élményszerű olvasást bátorítja. A 77-es végjegyzetről van szó, amire fel is hívtátok a figyelmet, be is olvastátok, csak utána nem lett kibontva. A kulcs a Pemulis által fejlesztett, _exkluzív népszerűségnek örvendő_ (tehát az ETA-bentlakók számára valamiért frappáns, találó) videójáték, aminek referenciája Bosch pokolábrázolása _A gyönyörök kertjének_ triptichonjából. A kép megidézése mintha csak vallomás lenne a regényre vonatkozóan is: ami úgy Bosch-nál, mint Wallace-nál látható, az a szenvedés ezer arca. Így viszont nem feltétlenül szükséges összekötni a szálakat - végig lehet nézni, el lehet veszni pusztán a részletek gazdagságában is. (Azt már csak zárójelben tenném hozzá, hogy a kismillió pokolábrázolásból Bosch kiválasztása sem véletlen szerintem: az én olvasatomban ez amolyan kikacsintás William Gaddis és nagy műve, a _The Recognitions_ felé. Persze ez lehet, hogy az amerikai olvasóknak jobban átjön, és persze lehet az is, hogy tévedek.) Végül pedig: az, hogy mindez Pemulis-hoz kötve jön elő, nem véletlen, hiszen ő a regény világának egyfajta ördögi (vonzóan ördögi) rendezője. Ahogy Mario, egy nagyon határozott nézőpontból, az angyali ellenpólus. Nem véletlen, hogy olykor _együtt_ dolgoznak a filmlaborban…

Sziasztok! Nagyon jó a műsor és a regény is. Sosem nézek sportot de elkezdtem tenisz összefoglalókat nézni a regény hatására:). Azt hiszem így kellene irodalmat tanítani ahogy ti teszitek, számomra ez azt jelenti, hogy miként lesz ez a magamba zárt élmény közösségivé és ettől hogyan vesz fel újabb és újabb formákat. Köszönöm, jó munkát!

Hal taxis-könyvtáros jelenete nekem is ismerős volt korábbról és a 16. oldal közepe táján találtam meg egy vissza emlékezés ként. Ilyen módon: "Volt már olyan, hogy a taxiba ugrottam, és azt mondtam: "a könyvtárba, lépjen a gázra"." Ennek a mondatnak(emléknek) a háttértörténetének az ismeretében a 16. oldalon Hal mondatai hogy "Vannak tapasztalataim és érzéseim. ... De ez több mint mechanika. Nem vagyok gép. Érzek és hiszek." még mélyebb tartalommal telítődnek. Mint hogy Hal a gyászát a pszichológusnál még gépiesen, analitikusan, érzelmek nélkül akarja megoldani és mire ezt mondja már érző ember ként tekint magára. Örülök, hogy elkezdtétek ezt a könyvklubbot. Kb egy éve olvastam a Végtelen tréfát és az elejét akkor elég zavarosnak találtam de a végére beleszerettem. Már azóta terveztem hogy újra olvasom és ez egy remek lehetőség volt megint belevágni.

28:23 Az angol eredetiben is ki van írva a Boston Police Department a 83-as lábjegyzetnél. Ehhez hozzátenném, hogy angolban a BPD rövidítés a Borderline Personality Disorder-nek (magyarul borderline személyiségzavar) is a rövidítése, ami egy olyan mentális betegség, ami az érzelmek irányítását, és a társas kapcsolatokat érinti. Az egyik jellegzetes tünete erőteljes félelem attól, hogy elhagynak, ami az előző Joelles részben megismert dolgokkal együtt szerintem egy enyhe utalás a szerzőtől arra, hogy mi volt a James Incandenza öngyilkosságának az oka. Vagy esetleg a Hal-től halljuk ezt, a történeten belül, és ő az, aki ezt gondolja ezen a ponton a regényben az apja öngyilkosságáról. Bár lehet, hogy túlgondolom kicsit a dolgot, de eddig még nem tudtam rájönni, hogy mi a végtelen lábjegyzetelés célja. Néha az az érzésem, hogy kifárasztani akar az infóval, hogy olvasd el a több oldalnyi lábjegyzetet, amit egy jó diák sem olvas el soha. És ezért Wallace azzal kényszerít arra, hogy rettentő sok (és felesleges) lábjegyzetet elolvasva vadássz a történet megfejtéséhez fontos részekre. Wallace állítólag nagyon szigorú és pedáns tanár volt, ezért el tudom képzelni, hogy ezért csinálja. Kíváncsi lennék, hogy erről mit gondoltok.

Marcikám! Jövő vasárnap nem nézlek meg benneteket, ha 3 óra alatt maradtok.

Ismét jó adás volt, köszönet érte. Most értem a videó végére, és ez lesz az utolsó komment mára. (Spoilereket tartalmaz, aki azt nem akar, az ne olvassa tovább) Egy téma amit eddig nem érintettetek, talán, mert nem volt annyira hangsúlyos, de engem egyre jobban nyugtalanít, éspedig a szöveg transzvesztitákra, vagy legalábbis valamilyen okból nőként öltöző férfiakra vonatkozó megjegyzései. Eddig két ilyet láttunk, az egyik a Steepley az amerikai titkos ügynök, a másik pedig szegény Tony, a rabló, aki a mesterséges szívet lopja el, majd egy durva, segítség nélküli drogelvonásban van része. (Utóbbi a következő olvasandó részben fog szerepelni, de én kicsit előreszaladtam) Mindkét esetben folyamatosan undorító, és gusztustalan dogokra való utalásokkal van teletűzdelve az illető karakterek leírása. Steepley esetében a varázst megtörő szakállnyomok, és a Marathe egyes megjegyzései a kinézetére, valamint ahogy a szegény Tony fizikailag egyre gusztustalanabbá válik a kényszer-elvonó miatt. Róla annyit tudunk, hogy kórosan sovány, magassarkú cipőt visel, amit „szerencsére eltakar a nadrágja”, és van rajta egy boa is. Mind-mind transzvesztita fellépő, vagy legalábbis valamilyen queer karakterre utalva ezzel. Kicsit az volt a benyomásom, hogy ezekben a részekben ezek a karakterek a vicc tárgyát képezik, és emiatt a nőnek öltözés miatt rajtuk kellene röhögni. Nekem kicsit kényelmetlenek ezek a részek, de lehet, hogy a jelenlegi magyar politikai helyzetben vagyok túlérzékeny. Illetve fenntartásaim vannak a könyv női karakterei miatt is, de erről majd máskor. Most csak nyugtassatok meg, hogy nem a szokásos LMBT emberek kárára való poénkodásról van szó csupán. Mert annak ellenére, hogy kilencvenes évekbeli regényről van szó, amikor ez nem volt annyira elfogadott, de azért nekem nem nagyon van gusztusom olyan macsó regényt olvasni, amiben az LMBT emberek negatív kontrasztként vannak használva. Nagyon remélem, hogy tévedek.

1:14:22 De, ez a könyvtárhoz taxizás már elhangzott picit más formában. Az egyik első fejezetben, amikor Hal felvételi interjúja van, és próbálja bizonygatni, hogy a bizonyítványa nem kamu. Ugyanabban a részben van, amikor leírja az esetet a penészevéssel. Én angol nyelvű e-bookban olvasom, és ott rákerestem. Ez az első idézet kontextusa: 'I study and read. I bet I've read everything you've read. Don't think I haven't. I consume libraries. I wear out spines and ROM-drives. *I do things like get in a taxi and say, "The library, and step on it."* Nekem is deja vu érzésem volt, amikor olvastam, de biztosan emlékszem, hogy itt volt, és rákeresve meg is találtam. Persze a Balázs sem tudhatja kívülről az egész könyvet, (így is csodálom, mennyi mindent észben tart, és összeköt) de érdekelne, hogy mi jutott eszébe Marcinak erről, és mit akart kérdezni eredetileg.

Én együtt olvasom a könyvet (és nézlek benneteket)a 23 éves bölcsész gyerekemmel, akivel még külön is átbeszéljük a regényt. Borzasztóan élvezem!

Lehet vissza kell vonnom azt a kommentemet, hogy a hangoskönyv hosszabb, mint ez a sorozat, de nem bánom, élvezem ezeket a beszélgetéseket. Felmerült bennem egy érdekes gondolat, hogy James - ebben a részben említett - filmjeiben Joelle kezdeti szerepei milyen jelentéssel bírhatnak? Gondolok itt a halálra, a szépséges holtestre és a megcsonkított arcú menyasszonyra.

Számomra ebben a részben az volt még nagyon elgondolkodtató, hogy összehasonlítottam Hal és Orin felvételijét. Orin mind teniszben, mind elméleti tudásban alatta van az öccse szintjének (az eddigi megjelenítés szerint). Mégis a nevetségesig elmenő harcokat folytatnak érte az egyetemek. Halnek pedig, ahogy a regény nyitófejezetéből kiderül, egy mindenki számára kínos, magyarázkodó felvételin kell átesnie. Aminek a vége az, hogy az ő beszédét valami idegrendszeri görcsös rohamként értelmezik, és orvost hívnak hozzá. Mi történt ezzel a fiúval közben?

Miért csak a 308.-ik oldalig van a tartalomjegyzék a mellékletben minden adásban?

Ha hozzájuttok, nézzétek meg ezt a dokumentumfilmet: en.wikipedia.org/wiki/Crumb_(film) Robert Crumb képregény-rajzolóról és két fivére életéről szól. Tavaly nyáron láttam, és számomra nagyon erős, ahogy mondani szokás, letaglózó élmény volt. Közvetlen kapcsolat nincs Wallace és a film között, de szerintem nagyon érdemes a kettőt egymás mellé tenni!

Két egymást követő DBA éve Nov 8. fejezet van. Mivel nem került említésre, hogy melyik a határ, ezért feltételezhetően az első.

Lehet csak én nem hallotta, de mintha azt nem említettétek volna meg, hogy Joelle fátyláról egy szó sem esik az Orinos fejezetben.

160 percet beszélni 50 oldalról egy kicsit overkill. Persze a műsor király.

Dobott egy Dzsudzsákot 😆😆