Én Hirtlingen és Bubikon "szocializálódtam", nekem ők voltak az "igazi István a király". Eddig... De ez egy olyan csoda volt, hogy többször eltátottam a szám. Ő a legigazibb, legtisztább István, akit eddig láttam! Pedig láttam már párat. Hálás vagyok ezért a pár percért. Köszönöm! ❤🙏
Volt szerencsém élőben látni és hallani Sándor Pétert az István a király előadásban. Fantasztikus és katartikus élmény volt. Végig libabőrös voltam a darab alatt. Ha újra megnézem a darabot majd a színházban ,akkor csak is Sándor Péterrel. ❤️
Számomra az örök és a legjobb István ❤️😪 Idén is vele néztem meg, senki mással nem fogom többet. ❤️ Hálás vagyok ,hogy 2x is láthattam és hallhattam. ❤️
Hogy a francba lehet ennyire tehetséges???? Már lassan én is vele sírok. Nem tudnak olyan szerepet adni amibe nem teszi szívét lelkét bele és nem lesz az előadás legfényesebb csillaga
Meghatóan, megrendítően szép és őszinte kifejezése az Emberi érzéseknek. Hangokban, mozdulatokban, és a tekintetekben. Köszi a feltöltést :-) Igazi ünnepi ajándék!
Számomra egyértelműen a legjobb István, akit láttam (merem mondani, hogy túlszárnyalta az eredetit, komplexebb, érzékenyebb karakterábrázolás volt ebben a darabban, mint '84-ben). Szerencsére volt alkalmam élőben is megtekinteni, zeneileg, koncepcióban, játékilag is imádtam.
Megrendítően szuggesztív előadásmód, nagyon nagy tehetség! A Varga Miklósnál én azért jobbat nem hallottam, ahogy a Vikidálnál se volt még jobb Koppány.
Vikidálnál tènyleg nem volt jobb Koppàny soha, de Sàndor Péter is fantasztikus Istvàn! Székely Kriszta rendezése olyan sokrétű, olyan részleket is megvilágít, melyeket egyik előző rendezés sem. Sándor Péter az esendő Istvánt mutatja be, Varga Miklós a magabiztos és megrendíthetetlent. Mindkettő páratlan a maga nemében!
Péter mostanában átesett a ló túloldalára, hajlamos indokolatlan mértékű érzelmi többlettel ellátni a jeleneteit. Ez ebben az esetben is megmutatkozik. Jó lenne, ha visszanyerné az arányérzékét, mert egyébként nagyon tehetséges művész.
Ebben most nagyon tévedsz,ebben a konkrét jelenetben látható érzelmek pont nem színészkedés...hanem az akkori lelkiállapot amit éppen nem sikerült leplezni. Más előadás kapcsán ha így érzed az egyéni vélemény természetesen 🙂
Egy igazi művészt pont az különböztet meg egy középszerű színésztől, hogy nem fél átadnia magát a szerepnek, annak az érzésnek jelen esetben, hogy Ő István, hogy mivé kell válnia és ennek ára van és képes lesz-e megfizetni...Hogy a karakter, amit a rendező kitalált, hogy hat rá, alakul át benne és végül hogy sugárzik ki. Kevesen képesek erre. Bármilyen szerepben láttam eddig, mindig a legnagyobb alázattal dolgozott és bátran hagyta átfolyni magán a szerepet. Többször láttam ezt az előadást és tökéletesen felépül erre a szintre a karaktere. De persze ízlések és pofonok. :)
Ilyet csak olyan ír le, aki irigyli a csodálatos hangját. Neki nem kell visszavenni. Sajnos megtette helyette más, aki megfosztotta az Operettszinházi tagságától.
