A nárcisztikus személyiségzavar (NPD) kialakulásának hátterében több tényező is meghúzódik, amelyek összefonódva vezethetnek ehhez az állapothoz. Először is, fontos megjegyezni, hogy senki sem választja tudatosan a személyiségzavar kialakulását - legyen az NPD vagy bármely másik. Ahhoz, hogy megértsük ezt, vegyük szemügyre azokat a tényezőket, melyek a zavar kialakulásához vezethetnek. Genetikai tényezők: Néhány kutatás szerint lehetnek genetikai alapjai a személyiségzavaroknak. Nevelési tényezők: A szülők vagy gondozók által a gyermekkorban nyújtott túlzott elismerés vagy, ellenkezőleg, a gyermek elutasítása, figyelmen kívül hagyása hozzájárulhat a NPD kialakulásához. Traumák: A gyermekkori traumák, különösen azok, amelyek az önértékeléssel kapcsolatosak, hozzájárulhatnak a NPD kialakulásához. Fontos megérteni, hogy míg bizonyos körülmények hajlamosíthatnak az NPD kialakulására, egyetlen tényező sem garantálja annak kialakulását! Aki továbbra is állítja hogy bármely személyiségzavar kialakulása függ az egyéntől, mert volt választása, az nem tudom melyik mozit nézi, de hogy nem a valóságot az egészen biztos. Milyen választása lenne mégis egy 5 éves gyereknek aki létrehozza a hamis ént? Ez egy megküzdési stratégia a részéről egy olyan helyzetre amit nem bírt feldolgozni. Igen, lehet egy másik ember másként kezeli, és más módszert alkalmaz, mivel az emberek nem robotok, nem egyformák, nem mindenki ugyan azt választja egy adott traumára például. De egy néhány éves gyereknek semmilyen tudatos választása nincs abban, hogy akkor most ő eldönti, én bizony nem leszek nárcisztikus! Ezt senki sem választja, hogy nárcisztikus lesz, és ez nem is menti őt fel a felnőttkori viselkedése alól. Ez az írás nem a nárcisztikus felmentéséről szól, hanem arról, hogy senki sem választ semmilyen személyiségzavart. Azok az emberek akik úgy gondolják hogy választás kérdése egy személyiségzavar kialakulása, semmi keresnivalójuk itt. A személyiségzavar kialakulása nem felnőttkorban történik, hanem mélyen gyökerezik a gyerekkorban, de az alapok már a preverbális szakaszra (csecsemőkor) tehetőek, ahol a tudatosság szikrája sincs még meg. A csecsemőknek korlátozott tudatosságuk és kognitív képességeik vannak, ezért nem rendelkeznek a komplex gondolkodás vagy az öntudat mélységeivel, amelyek egy felnőttnél megtalálhatók. A csecsemők még nem képesek tudatosan eldönteni vagy értelmezni dolgokat úgy mint a felnőttek. Ami a nárcisztikus személyiségzavart és a traumákat illeti, a csecsemők nem rendelkeznek azzal a tudatossággal vagy kognitív képességgel, hogy eldönthessék, hogyan reagáljanak egy traumára vagy hogy hogyan formálják személyiségüket. A gyermekkori traumák, különösen azok, amelyek az első életévek során következnek be, hosszú távú hatással lehetnek az adott személy érzelmi, kognitív és viselkedési fejlődésére. Az agy és a személyiség fejlődése nem lineáris vagy determinisztikus folyamat. A személyiségzavar egy széleskörű pszichiátriai diagnózis, amely jelentős eltéréseket jelez egy egyén gondolkodási, érzékelési, érzelmi válaszadási, és viselkedési mintáiban a társadalmilag elfogadott normákhoz képest. Ezek a zavarok hosszú távú mintázatok, melyek korai felnőttkortól kezdődően manifesztálódnak és az egyén számos szociális és személyes területén kihívásokat okoznak.
A személyiségzavarok jellemzői közé tartozik a rugalmatlanság, a káros vagy diszfunkcionális viselkedés. Ezek a minták állandónak és hosszan tartónak tekinthetők, és nem közvetlenül valamelyik mentális betegség, sérülés vagy más egészségi állapot következményei. A személyiségzavar minden esetben az adott személy gyermekkorában rögzül ott gyökerezik mélyen.
9 фев 2024
