A mai templom helyén már az 1050-es években kőtemplom állt, amelyet a következő században bővítettek. III. Béla király a második felesége, Capet Margit kíséretében érkező, francia származású Aynard lovagnak adományozta Zsámbékot, akiket Smaragd nemzetségnek, később Zsámbéki családnak is neveztek. Az ő leszármazottjai először egy kicsi, egyhajós templomot építettek, majd erre építették rá a prépostsági templomot, amelyet II. András és IV. Béla királyaink építkezésén dolgozó királyi műhely alkotott. 1220 körül, de bizonyosan 1235 előtt építették a késő román stílusú bazilikát, és a hozzá északról csatlakozó premontrei monostort, mivel az 1234-es ninivei katalógus említi Samboch néven a Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt premontrei prépostságot. Építése zömében a tatárjárás előtti időre tehető, de a befejező építkezések már minden bizonnyal a tatárjárás után zajlottak. Az alapítókat a kolostor templomában temették el.
Három Aynard leszármazott kérte IV. Béla királyt, hogy az alapító ősök, Egyed és Smaragd ispán adományait erősítse meg, ezért a király 1258. június 6-án megerősítette az akkor már felépült templom és kolostorra vonatkozó birtokadományokat. A tekintélyes és jelentős vagyonnal rendelkező kolostorban népes szerzetesi közösség élt, és a tagok létszáma elérte a húszat is.
1402-től a Marothi család lett a kegyura. A Smaragd nemzetségnek 1403 után megszűntek a Zsámbéki birtokai. A 15. században leégett a monostor. Egy pápai bizottság 1477-ben megállapította, hogy a zsámbéki premontrei prépostság szerzeteseinek hibájából elhanyagolt az épület, ezért pápai engedéllyel a premontrei rend hanyatlása miatt Mátyás király a pálosok kezelésébe adta. A premontreiek eredménytelenül tiltakoztak kolostoruk elvétele miatt. Az új birtokosok teljesen átépítették a kerengőt, újra alapozva, gótikus boltozattal. Kiépült a nyugati szárny, ahová a konyha-kamra együttes került.
Buda 1541-es török kézre kerülése után Zsámbék is az új hódítók területére került. A pálosok elmenekültek kolostorukból, amelyet a törökök erődítménnyé alakítottak át. Az épületegyüttes a törökellenes harcok során súlyosan megrongálódott.
Zichy István hajdúival 1686-ban visszavette a törököktől a várat és a kolostort, és a Zichy család tulajdonába került a településsel együtt a templom is. 1689-ben Bernát fráter kérte a rendfőnök közbenjárását, hogy a katonákat tiltsák ki a kolostorból. Ezek szerint az épületegyüttes ekkor még ép lehetett. A Zichy család eleinte a várkastély kápolnáját használta, és 1754-ben újjáépítették a templomot. A templom sorsát 1763. június 28-án földrengés pecsételte meg, és leomlott az északi mellékhajó boltozata és oldalfala. A rom gazdátlanná vált, a köveket széthordták a környékbeliek. A viszonylag nehezebben megközelíthető, romladozó középkori kolostortemplom helyett a település központjában építettek maguknak új templomot a zsámbékiak.
Rómer Flóris bencés tanár, régész-művészettörténész és Henszlmann Imre műtörténész az 1870-es években felhívták a figyelmet az értékes emlék megmentésének szükségességére. Trefort Ágoston vallás- és közoktatási miniszter 1889-ben Möller István építészmérnököt bízta meg az állagmegóvási munkákkal. A romlásnak Möller István 1896 - 1900 között végzett korszerű restaurálása vetett véget.
A templom Kéttornyos, keresztház nélküli, bazilikális elrendezésű, háromhajós és háromszentélyes, kegyúri karzattal kialakított templom, amelynek délnyugatra néz a főhomlokzata. Részletformáiban késő román stílusjelleget mutat, azonban helyenként már a gótika építészeti felfogását is érzékelteti. Későbbi származású az északnyugati torony elpusztult gótikus sisakja, továbbá a homlokzati oromfal rózsaablaka, és a templomtól északra elterülő rendház töredékekben kiásott kerengője. A romtemplom a premontrei rend kimagasló, hazánkban legművészibb hagyatéka. Nemzetségi monostor volt, és elrendezésében szorosan kapcsolódik a bencések hasonló templom- és kolostorépítményeihez, mint pl. Lébény és Ják.
Zene: Héttorony Hangászok
bellapeter.uw.h...
Fémkeresés web: femkereses.mcbu...
arpad-kori-falu...
3 окт 2024
