Kezemben tartottam az álmaim tükrét, felfestettem rá egy férfi képét. Nem tetszett neki a művem, elém dobta és a tükör darabokra törött. Mindenhol szilánkok vesznek minket körül. Mostmár bármerre mozdul, az álmaimon lépked :(
Annyi válasz nélkül maradt kényes kérdés Közöttük jársz, nehéz minden lépés Mint egy tiszta folyó, olajszennyben ázva, Sodródunk az időben, a csalódástól fázva Annyi elfelejtett, kedves régi emlék, felrémlik még, mint sok-sok kopott fénykép Mint egy letört faág a jeges forgószélben, Örvények közt életünk örök, vad veszélyben. Próbáld meg! Úgy kérlek, Nyisd hát fel a lelkedet! Próba-szerelem, higgy nekem! Tedd le a fegyvert, úgy küzdjél, hogy nincs miért, de van kiért! Próba-szerelem, higgy nekem! Tedd le a fegyvert, úgy küzdjél, … szeretném, ha értenél! Mint egy rosszul hangolt, drága mesterhangszer Hamis a hang, hazug szóból tenger Annyi jéghegy, annyi jól álcázott csapda, A bizalom most rejtett kincs, kő és sár takarja. Próbáld meg! Úgy kérlek. Nyisd hát fel a lelkedet! Próba-szerelem, higgy nekem! Tedd le a fegyvert, úgy küzdjél, hogy nincs miért, de van kiért! Próba-szerelem, higgy nekem! Tedd le a fegyvert, úgy küzdjél, … szeretném, ha szeretnél! Meguntam a harcot, hogy mindig bűnösnek látsz Küzdelmet a semmiért, a vitatkozást Fáradt vagyok attól, hogy árnyék harcolni vágysz, Örökösen hibát találsz. Próba-szerelem, higgy nekem! Tedd le a fegyvert, úgy küzdjél, hogy nincs miért, de van kiért
