Rimóci énekek és táncok
Előadók:
Holecz Istvánné Kanyó Margit
Hrúz Dénes - hegedű
Hrúz Szabolcs - hegedű
Tóth Gergely - brácsa
Andrássy Ferenc - cimbalom
Terék József - nagybőgő
Juhászlegény búsan őrzi a nyáját,
Jaj, de szépen fújja a furulyáját,
Furulyaszó kihangzik az ablakon.
Ébren vagy-e kökényszemű galambom?
Ébren vagyok, nem tudok elaludni,
Gyönge szívem a szerelem gyötöri.
Jaj, de szépen megkéretett a Babám,
De nem adott hozzá az édesanyám,
Most bánja már, mért nem adott hozzája,
Míg élek is fáj a szívem utána.
A rimóci, sej, bíró udvarába',
Három legény táncol ott bújába',
Kalapját emeli, sarkantyúját veri,
A babáját, sej, ide-oda teszi.
Új a csizsmám, sej, de ragyog a sarka,
Azért vették, hogy táncoljak rajta,
Húzzátok cigányok, estétől reggelig,
Sej, míg a szeretőm édesanyja alszik.
Látod-e babám azt a tearózsát,
Reggel nyílik, este járok hozzád,
Este járok, mikor senki se lát,
Mégis irigy rám az egész világ.
Irigyeim hagyjatok szeretni,
Hagyjátok a szemem reá vetni,
Rá van szokva szemem a nézésre,
gyenge karom a legény ölelésre.
Rétest ettem, megégettem a számat,
Más öleli csókolja a babámat,
Más öleli, másnak ül az ölébe.
Más kacsingat világoskék szemébe.
Tiszta búzát öntöttem a garatba,
Most vagyok a szeretőmmel haragba,
Addig leszek szeretőmmel haragba,
Míg a búza benne lesz a garatba.
Három ragyogós csillag van az égen,
Három szeretőm volt nékem régen,
A negyedik nem számos mer barna a haja
Az csalta meg a szívemet a csalfa.
A negyedik nem számos mer barna,
Az csalta meg a bús szívem a csalfa.
Szépen úszik a vadkacsa a vízen,
Szépen legel a lovam a réten,
Szépen szól a csöngő a nyakába,
Tied leszek én babám nemsokára.
Szegfűre szokott a harmat leszállni,
Este szokott a szeretőm eljárni,
Mi az oka, hogy az este nem jöttél,
Talán bizony más kisjánval beszéltél?
Szakajts babám három piros cseresnyét,
Ne lányt szeress, hanem barna menyecskét.
Menyecskének a piros ugrós szoknyája,
Fája a legény szíve, ha néz utána.
Menyecskének a kacskaringós szoknyája,
Fája a legény szíve, ha néz utána.
Alkonyodik a faluban szépen muzsikálnak,
Muzsikaszó elhangzik az alvégi utcába,
Fehér a ház zöld az ablak csipke ja függöny rajta,
Abba mulat a szeretőm az a csinos barna.
Jaj, Istenem, de szomorú sora van a lánynak,
A bánatát titkolni kell, nem mondhatja másnak,
De a legény a bánatot nótára lerakja,
Alkonyattól virradatig rezes banda fújja.
A mi házunk tetejére rászállott a gólya,
Engemet a barna legény tanítgat a csókra,
Ne tanítgass barna legény, rá vagyok én szokva,
Szeretem a szeretőmet, nem hagyom el soha.
Zavaros az Ipoly vize, nem fér a medrébe
Nincsen, aki aztat bekerítse,
Gyere babám, üljé' az ölembe,
Sír a kedves kisangyalom, nincsen, ki megölelje.
Kispejlovan négy lábáról lehullott a patkó,
Leesett a fejemről a rezes csákó,
Aki aztat a rezes csákót megtalálja,
Mondja meg a szeretőmnek, jöjjön haza szabadságra!
Aki aztat a rezes csákót megtalálja,
Mondja meg a szeretőmnek, hazamegyek szabadságra!
Most is ott van a csillag az égen,
Pedig én már hűtlen lettem régen,
Az a csillag az én bizonyságom,
Érted van a boldogtalanságom.
Nézlek, nézlek, de hiába nézlek,
Nem való vagy nékem szeretőnek,
Gazdagabbra fogok kacsintani,
Régi babán árván foglak hagyni.
Jaj, de nagyon szépen muzsikálnak,
A Justyin Péter híres kocsmájába,
Száz icce bor, száz szál gyertyát mellé,
Így mulatozik egy nagy rimóci legény.
Jaj de nagyon szépen muzsikálnak,
Engem pedig visznek katonának,
Őrmester úr veri rám a vasat,
Gyenge ja babám szíve majd meg hasad.
Már Rimócon kettő a kisbíró,
Az egyik dobos a másik levélhordó,
Olyan szépen ki tudja dobolni,
Melyik legény melyik jánt szereti.
Már Rimócon kettő a kisbíró,
Egyik dobos a másik levélhordó,
Menyecskéknek hordja a levelet,
Aki a legény szeme közé nevet.
Legényeknek hordja a behívót,
Szép lányoknak a szívszomorítót.
Erdő, erdő, de szép kerek erdő, tyuhajla
Közepében térdig ér a szegfű, tyuhajla
Majd lelegelteti azt a juhász,
Szép a babám, el ne szeresse más, tyuhajla!
Erdő, erdő, de szép kerek erdő, tyuhajla
Közepébe két szál majoranna, tyuhajla
Az egyiknek lehajlik az ága,
A rimóci lánynak sehol nincsen párja a világon.
Magos szárú kiscsizmámra patkó veretek,
Már ezután árva barna legényt szeretek,
Mer az tud csak igazán szeretni,
Se az anyja, se az apja nem fog átkozni.
Dunna, dunna, selyemdunna,
Ez a dunna, jaj, de puha,
Hej ladora, ladora,
Selyemdunna nem elég az adóba.
Lesz még lagzi, lakodalom,
Lesz még jó bor az asztalomon,
Hej ladora, ladora,
Selyemdunna nem elég az adóba.
26 фев 2016
