Mindig mikor nézem, valami hasonló érzés fog el, mint a temetésen. Valamiféle végső búcsúztatás, végső búcsú a közönségtől és az élettől. Mik játszódhatnak le ilyenkor az emberben, mikor pár napja tudja csak, hogy gyógyíthatatlan beteg, ugyanakkor játszani kell, ami egyúttal az utolsó színpadi szereplés is egyben... Remélem sosem tudjuk meg.
Nehéz elhinni, hogy nincs többé, nem hallhatjuk újra élőben, mégis, hogyha hallom valahogy elfelejtem a tényt és élvezem azt amit adott nekünk és ad minden alkalommal, ha újra megnézzük.
Most, ha ezt nem olvasom, el is felejtem bejelölni, hogy kedvelem. Annyira leköt a zene, Tamás emléke, Bereményi szövegei. Éket meg ne bántsuk, nekik ez az ízlésük. :)
Egyszerre gyönyörű,megindító és elgondolkodtató. Köszönjük Tamás hogy voltál nekünk! És persze köszönjük neked is imhorhe hogy megosztottad ezt a csodát ezzel a "justinbieberig" süllyedt világgal.
Ne aggódj Tamàs jövőre lerakom a tiszteletem,,,és ha isten is úgy akarja a kabàtomat is..de azért jó volna a is,ha a géniusz abortàlna..ha màr csak így megy!👍
