Háááá-jjééééé! Dágágyágyááááö! Simidáéjj-Dzséééj-Dzséééj-dzsáááá! Lovacskáim! Életbe' maradunk, bebábozódunk, Találunk valakit, valamit mondunk Neki, hogy úgyis mindegy, hát gyere, Velem halálig - jobb híján - leszel-e? Nem lesz egy fáklyás menet. Tudod mibe kerül annyi fáklya? Hát te inkább csak belül Gyújts egy gyertyácskát, minden napra egyet, Néha majd elfújom: olyankor szeretlek. A sötétbe csöndesen, látod, a testnek is jó, A léleknek meg egy kép a sötét mellékhajó Oldalán, vagy a gyüliben az aznapi csodán Csüngeni, mint Évának az almája a fán, Amely a fajtánkat gazdátlanná tette, Hogy akármit fog, azt kéri, hogy eressze... Mink meg csak szoríjjuk', Hogy érezzük, hogy meleg, Hogy nem vagyunk egyedül, Nosza: öleljetek meeeeeg!! Addiggis: kalandos a TV-ben az este, Töltök a pohárba, hogy valaki szeresse Szegény főhősnőt, hamár a főhős nem Ér rá, mert a világot pelenkázza éppen bee, Jeeeee!! Hőőőőj!! Hogy ne potyogjon rá a szar mindenre, Jee! Jeeee! Ez száraz fehér, de amúgy mindent szeretek! Néha karácsony: térdemre gyereket! Szép betegségeket nevelünk majd magunkba, Csöndesen megvárjuk, míg eldől a gomba A rexasztalon, ha egy bátrat lökünk, aztán Oda se nézve a padlóra köpünk. Ennyi volt, tényleg, tényleg csak ennyi, Sakkba' csak paraszt, kártyába' betli. Hejj!!
