Napozz Holddal
Még egyszer
Köszönöm, hogy mikor királynak hittem magam
Nem szóltál és hagytál egy ideig az udvarodba' kóborolni
Hogy az alattvalóid is beavattad és ők is hódoltak nekem
Jó móka lehetett, de én is megtaláltam a számításom
Csak még egyszer
Még egyszer
Még egyszer
Még egyszer
Kapudon kopogtatok, aztán meg dörömbölök,
Hogy engedj be éjjel
Ma éjjel, ma éjjel, ma éjjel, ma éjjel
Köszönöm, hogy hagytál engem a félelmes nagy kertben eltévedni
És ott könnyű titkoknak járni a végére.
Már régóta azt játszom, hogy az is van, amit akkor láttam,
Mikor még a kertedben éltem, hogy menjen a többi
Köszönöm, hogy megy
Csak még egyszer
Még egyszer
Még egyszer
Még egyszer
Kapudon kopogtatok, aztán meg dörömbölök,
Hogy engedj be éjjel
Ma éjjel, ma éjjel, ma éjjel, ma éjjel
Már régóta azt játszom, hogy az is van, amit akkor láttam,
Mikor még a kertedben éltem, hogy menjen a többi
Menjen a többi, menjen a többi
Még egyszer
Még egyszer
Még egyszer
Még egyszer
Kapudon kopogtatok, aztán meg dörömbölök,
Hogy engedj be éjjel
Ma éjjel
Még egyszer, (ma) éjjel
Szőkitett Nő
1. Egyszer egy szőkített nő kifogott egy ebihalat
A hideg nagyvárosban a hidak alatt
A szívkirály fázott, de nem beszélt
Csak csodálkozott, hogy a földre ért
2. És jó itt, mondta a riportban
Kereste a nőt, hogy őt is bemondja
Az meg állt szőkén a hidak alatt
S csak nézte a többi ebihalat
R. Mert itt a földön él, és nem beszél velem se
Kitalálhatom, hogy mit csinál
A háza nagy, a férje béka
Puszilja persze, de nem király
3. És most otthon ül, s hallgatja míg sötét lesz
Töri a sósat a tv-hez
Lehet, hogy jó lett volna talán
És most már elég, hogyha szól egy szomorú szám
21 сен 2024
