Kistehén - Ember a fán (Minimál Akusztik) 

ez megunhatatlan

Egy ember fent a fán bambán néz le rám, nem tudja hol van ô, hogy fent egy fán, de tudja, hogy van ujja vége, s felesége, háza, s magánya, egy fia és egy lánya. Hogy mindent lásson megint, ahogy a csillag föl az égre, ô a rét közepe fölött, egy fára költözött. Úgy szabad csak élni -mondja- nem remélni csak ölelni szorosan, hogy el ne dôljön, s hogy le ne ess, kéreg alatt bogarat ne keress, S ha szél fúj, fújja ôt is leng vele elôre, s hátra, palintában hinta, tenyerén évgyûrû minta. Istennek legyen hála, hogy mennyi van hátra, tudja… most el nem engedni, ujja segít, s kapaszkodik neki. Egy ember fent a fán, bátran néz le rám tudja már hol van ô, hogy fent egy fán, és tudja, hogy van ujja vége eleje, családja, háza, s magánya meg egy cseresznyefája.