Férfiszív (Ha átoson az alkony) Ha átoson az alkony a budai szobán, Egy férfi a homályban zokog igazán. Nem maradt csak a fénykép a szobája falán, Nem maradt csak az emlék az igazi után. Valamit érez, kap a szívéhez, Valami összetört. Az, aki elment, végleg elment, Sohase jön. Így feledi a múltat, a szoba melegét, Már veszi a kabátot, már törli a szemét. Oly idegen a város, oly idegen a táj, Ha valaki magányos, csak ide-oda jár. Valamit érez, kap a szívéhez, Valami összetört. Az, aki elment, végleg elment, Sohase jön. Valamit érez, kap a szívéhez, Valami összetört. Az, aki elment, végleg elment, Sohase jön. Megy bele a sötétbe, és kerüli a fát, A tegnapi hibáért megöli magát. Egy soha-soha érzés még mélyen belevág, De dübörög az élet, mert ilyen a világ. De dübörög az élet... De dübörög az élet..., Mert ilyen a világ.
