Ébredés után összepakoltunk és elhagytuk a csodálatos kis medencés szállásunkat. Fel cuccoltuk a motorokat és elköszöntünk Jocóéktól. Első utunk egy benzinkúthoz vezetett mert már fogyóban volt a hajtó folyadék. Hamar elértük a koszovói határt, a szállásunk közel volt hozzá Szerbiában. Elérve a határátkelőt, nem fogadott nagy sor minket, hamar átértünk és a határőr a koszovói oldalon rendkívül kedves volt, mosolyogva érdeklődött a túrám iránt, sok szerencsét kíván és kedvesen útbaigazított. Ezután kellett vásárolni 10 euro értékben egy hajtási engedélyt az utakra, ami 10 napig volt érvényes és minden útszakaszra érvényes. Sajnos mivel ott semmilyen internet elérés nem volt számomra, így offline térképpel navigálgattam a szállásig. Egy nemzeti parkon is keresztül mentünk ami igen szép látvánnyal kecsegtetett, de volt kaland is. A hegyi szűk utakon, arra keveredett egy kamion és összetalálkozott egy személygépkocsival, de semmi komoly baleset vagy sérülés nem történt, csak nem fértek el egymás mellett így feltorlódtak a kocsi ott és se előre, se hátra senki. Kihasználva a motor adta lehetőségeket két dobozt levettem és elfértem a kamion mellett így utunk folytatódott tovább. Koszovóban második alkalommal álltam meg egy benzinkútnál és azt tapasztaltam, hogy nagyon közvetlenek és kedvesek az emberek. Szállás előtt is 30-40 percet beszélgettem egy helyi emberkével a kúton, aki meg is hívott minket egy-egy ice teaára.
Szállást elérve gyorsan lefürödtünk, megvacsoráztunk és elmentünk világot látni, mert pont volt egy vándorcirkuszos rendezvény a településen és nagy volt az élet.
Reggel felkeltünk, összepakoltunk és mivel ott elég szabadon élnek a motorosok, sisak nélkül elgurultunk a boltig, ez ott megszokott dolog nagy motorokkal is, hogy siska nélkül közlekednek.
A hűsítő üdítő megvásárlása után kikeveredtünk a városból és Montenegrónak vettük az irányt. Hamar el is értük, viszont legnagyobb csodálatomra a határátkelő 3 db nagyra nőtt beton tömb volt. Ment előttünk 2 autó, egyik tele KFOR-os katonákkal a másikban civilek. Kicsit meg voltam illetődve, hogy itt most lecsuknak, de semmi ilyen nem történt. Katonák csak nézelődtek és fotózták a tájat, mi szintén levettük a két oldaldobozt és átmentünk, vissza tettük és mentünk tovább, élvezve Montenegró csodálatos hegyvidékét. Mivel Montenegró nem egy nagy állam, hamar elértük újra a határt, de ez már az Albán határ volt. Iszonyat meleg volt, azt éreztem mintha egy meleg hajszárítóval fújnának minket menet közben. SH20-as úton mentünk délnek, majd utána rátértünk az SH21-re ami felvitt egyenesen a Theth hegységre. Hosszú és lassan megközelíthető, az út keskeny, kanyargós és bármikor jöhetnek szembe is és az úton lófráló tehenekről nem is beszélve. Felértük a hegy tetejére és elkezdtünk ereszkedni a völgybe. Ott már nagyon fáradt voltam és ugyan sátorozni akartunk, de inkább néztem egy szállást magunknak. Egy vendégházat sikerült találni, reggelivel. A vendéglátók kedvesek voltak, akkor ott nagyon lehúztam a szállást, de alapvetően utólag vissza gondolva, megfelelő volt teljesen.
22 авг 2024
