Köszönöm, nagyon érdekes volt! Ha belegondolok, hogy a saját bolygónk életformáit is mennyire kevéssé ismerjük....nagyon hosszú út lesz ez az emberiségnek.😊
Üdv kedves Zoltán! Az eddig látott videóid mind tetszettek voltak olyan részek részletek melyeket nem így képzeltem el és ennek okán nagyon hálás vagyok a videóban elmondottak miatt mert adtál egy másik nézőpontot amin el tudtam indulni a megértés felé. Akadtak olyan elhangzott dolgok is melyeket nem így tapasztaltam már sokadik alkalommal főként a meditációk közben vagy éppen utána a megértés elmélkedő állapotában, legalábbis így hívóm azt a folyamatot ami a meditációk után végbe megy bennem. Sok kérdésem lenne ezzel a témával kapcsolatosan is, de csak egy kérdésem volna, amennyiben helyén valónak találod a kérdésem úgy hálával fogadom a válaszod. A Buddha tanai szerint minden mindennel kapcsolatban áll vagyis valójában minden egy és ugyanazon térben megjelenő szabad játék elválasztás nélkül, tehát minden ami megjelenik előttem az a tudatom kivetülése ami mutat valamit, ami vagy kellemes vagy nem, de bennem van tőlem nem elválasztható. Tehát amikor nap mint nap számtalan lénnyel találkozva azokkal bármilyen közös tapasztalattal gazdagabban újabb megértésekre tehetek szert, miként és hogyan kezelhetem az adott tapasztalati helyzetek a legtudatosabban, hogy a lehető leghasznosabb megnyilvánulással lehessek a lények felé? Minden lény javára értem. Válaszod előre is köszönöm. Mély tisztelettel Molnár István Karmapa Csenno
4 года назад
Kedves István! Két dolgot érdemes különválasztani: az egyik a hétköznapi élet, a másik pedig a meditációval elérhető tudatállapot. Ez azt jelenti, hogy amikor arról beszélünk, hogy minden a tudatunk kivetülése, az a meditációval tapasztalható végső valóság. A hétköznapi élet tapasztalata viszont a viszonylagos valóság vagy a karmikus látomás. Ha valaki buddha, akkor ez a két valóság nem elválasztható, tehát egy buddha az, aki tényleg úgy tapasztalja a hétköznapi életet is, mint a tudat kivetülését. Ebben az esetben a hétköznapi valóság kezelése azt jelenti, hogy éberek vagyunk, nyitottak vagyunk a külvilág üzeneteire, képesek vagyunk kommunikálni még egy démonnal is, és van bennünk egy segítő attitűd és kívánság, hogy bárcsak minden lény megszabadulna a szenvedéstől és a szenvedés legfőbb okától: a nemtudástól. Amikor viszont meditálunk, akkor az üresség szemléletével tesszük, tehát tudjuk, hogy minden fellépő tapasztalat a meditációban nem más, mint a saját tudatunk kivetülése. Ez a kettő olyan, mint egy libikóka, hol a hétköznapokban kontrolláljuk a negatív érzéseinket, és segítünk másoknak, hol pedig a meditációban szoktatjuk magunkat ahhoz, hogy minden csak tudat. Jó gyakorlást kívánok!
@ Nagyon szépen köszönöm a válaszodat! Sok dologgal kapcsolatosan valószínűleg nem a leghelyesebben cselekszem vagy éppen a tudatlanságom okán nem megfelelően járok el. Röviden leírom ha nem baj. A meditációk után sokáig akár órákig is olyan az egész mint mikor álmodom, nem tudok semmit sem komolyan venni. Az esti meditációk után pedig sokszor van, hogy álmom közben az az végig egész álom alatt tudom, hogy álmodom és azt a határvonalat keresem álmomban ami az ébrenlét és az alvás között húzódik, ha egyáltalán van ilyen. Tehát akkor a meditációk után el kell engednem azt az állapotot és teljesen máshogy az az fizikai tudatossággal kell szemlélnem a dolgokat, ha jól értetem amit írtál. Még egyszer köszönöm segítő válaszodat Minden jót
4 года назад
@@sengekunzang2603 Ez egy teljesen természetes állapot, hiszen a meditáció révén a végső valóság felé nyitunk, és ez utána meg tud maradni a viszonylagos irányában is. Erre a taoisták azt szokták javasolni, hogy a meditáció utáni állapotban játsszuk el, hogy komolyan vesszük a világot, mintha minden valós lenne, és aszerint érezzünk együtt a környezetünkben lévőkkel. Ezért van az, hogy a meditációs instrukciókban, főleg amikor az ember elvonulásban van, külön instrukciók vannak a gyakorlásra, és külön instrukciók a gyakorlás közötti időkre. Megvalósításnak nevezik azt, amikor már nincs különbség e kettő között.
