Kőszegi Ákos tolmácsolásában
Ma reggel egy idős ember foglalt helyet velem szemben az orvosi váróteremben. Magas, nagydarab bácsi, aki kabátját nem, csak sapkáját vetette le, míg várakozik. Valahonnan ismerős volt, apró szemei okosan bújtak meg sztk keretes szemüvege mögött, az orrát gondosan összehajtott ruhazsebkendőbe törölte. Hatalmas, munkától érdes kezei -feltehetően fájós- térdén nyugodtak. Beszédbe elegyedtünk… hogy jobban halljon, a füléhez emelte kezét. Talán soha nem láttam korábban, de eszembe juttatta lassan mozduló, sajgó térdű, a fülére kicsit sántító nagypapámat…
11 окт 2024
