Én 23 éves vagyok és emlékszem 14 évesen 8.-ban kellett megtanulni kötelezően ezt a verset, fújoltam, hogy miért? Szidtam a tanárnőt, hogy feladta leckének. Most viszont ha visszamennék, csak mosolyognék magamon, mert ma már kedvtelésből hallgatom ezeket a verseket, meghatónak találom és persze tudom kívülről, mint egy dalszöveget, amit az ember meghallgat sokszor és annyira tetszik neki, hogy egyszerűen soha többé nem felejti el!
42 vagyok és én is menekültem az irodalomleckék elől az iskolában. Zseniális műveket tanítottak/tanítanak, de velem csak megutáltatták az irodalmat. Amíg huszonévesen elő nem vettem a kötelezőket saját akaratból és élvezettel olvastam az Odüsszeiát, sőt még az Aranyembert is! Régen rühelltem a Pál Utcai Fiúkat, sőt a Tüskevárat is. Most meg nosztalgiából Rejtőt és Gerald Durrell-t olvasok. No és persze Tolkient, Asimovot, és más fantasztikus írók műveit. De ez ritka, a legtöbben elfordulnak az iskola után a könyvektől. Mert megutálják, nem értik, nincs is rá tinédzserként szükség, hogy értsék. Egy 14 évesnek még a sci-fi és fantasy regények viszik el a a fantáziáját. Vagy éppen a lányok/fiúk és a hormonok. Szürreális azt elvárni, hogy megértsék ezeket a műveket.
Radnóti Miklós ember volt.Érző, szerető, gondolkodó és magyar. Költőóriás, aki játszott a szavakkal, gondolatokkal, mert birtokában volt a szó megannyi lehelete.
@@tothjani46 Radnóti nem tett a szülőhazája ellen semmit. Nagy különbség! Soros viszont aktivan részt vett a zsidó fajtársai kifosztásában és ezt a saját szavaival is alátámassza ebben az interjuban: ru-vid.com/video/%D0%B2%D0%B8%D0%B4%D0%B5%D0%BE-7iGB0gTA4E.html (4:20) Számos országban vérdij van kitűzve Sorosra, mint Singapore, Thailand, Malajzia, Fülöp szigetek, Burma. Angliában 200 000 ember vesztette el a nyugdij megtakaritását 1992 ben Soros miatt. Thailandban 600 000 ember vesztette el mindenét Soros miatt. Franciaországban 2 év letöltendő börtönbüntetést kapott Soros, pénzügyi csalásért. Ne hasonlitsd Radnótit ehhez a szeméthez!
Hogy kinek mi tetszik, az ízlés dolga. Nem hibáztathatóak. Nagyobb baj, ha azért dislike-olja, mert nem érti, vagy érti, de de ha lehetne, akkor inkább nem akarná érteni.
Nem vagyok az egyik a 60-ból (azóta 121-ből), de talán meg tudom válaszolni a kérdésedet. Reviczky Gábor előadására hívták fel a figyelmemet abban az értelemben, hogy aki meghallgattatta velem, annak nem tetszett. Utána Latinovitsét dobta a RU-vid, így ezt is meghallgattam. Egyikőjük előadásától sem voltam elragadtatva, de kettőjük közül az én ízlésem szerint Reviczky értőbben, érzőbben közvetítette számomra azt, amit Radnóti költött, illetve ahogyan én értelmezem a költő leírt szavait. Reviczky kicsit görcsösebben ügyel rá, hogy mikor, mit hangsúlyozzon, de ezáltal többször el is találja. Latinovitsnál sokszor csak azt hallom, hogy kiabál, de nem értem, hogy miért. Most, hogy újra el is olvastam a verset, nem találok benne semmi felháborodást, felszólítást, figyelemfelkeltést, ami indokolná a hang felemelését. Így, utólag azt hiszem, én leszek a százhuszonkettedik. (Általában nem egyezik az ízlésem a közével, de most látom, hogy Reviczky tetszési indexe jobb.)
Talán nekik Reviczky Gábor vagy esetleg Szabó Gyula előadásában jobban bejött. Számomra is Latinovits egy rendkívüli versmondó, de nem igazán talál el engem, ez az előadás, bár igencsak üt. Reviczky viszont a vers mondanivalóját talán jobban értve, higgadt bölcs erővel beszél a szívem mélyébe. De ezért nyilván nem fogom lefitymálni Latinovitsot, isten őrizz. Kit mi fog meg jobban, ez szubjektív, ennyi.
Nem kellet volna húznom a tanár agyát így nem kérné minden órán..... XDD holnapra így 2 hét eggyes szerzegetés után megkéne tanulni XDDDD nem lesz ebből így érettségi XDD
Árnyalni kell. Radnótira minden magyar büszke lehet, e versét mindenkinek fújnia kell könyv nélkül. A tanácsköztársaság és a szocializmus kisebbségeit pedig el kell ítélni, a mai hazaárulókkal egyetemben.
egy kis segítség: Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország, messzeringó gyerekkorom világa. Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága s remélem, testem is majd e földbe süpped el. Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom, tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton, s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom. Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj, s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály, annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát, de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát, az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket, míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg, erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat, a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat, s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem, az bakterház s a bakter előtte áll s üzen, piros zászló kezében, körötte sok gyerek, s a gyárak udvarában komondor hempereg; és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma, a csókok íze számban hol méz, hol áfonya, s az iskolába menvén, a járda peremén, hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én, ím itt e kő, de föntről e kő se látható, nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható. Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép, s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép, de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen, és csecsszopók, akikben megnő az értelem, világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva, míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja, s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek. Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg. 1944
Nagyon szep vers:a Hazarol.......nem tudhatom,hogy masnak e taj mit jelent...nekem szulöhazam,itt e langoktol ölelt kis orszag,messzeringo gyerekkorom vilaga... tudom ,hogy merre mennek,kik mennek az uton...
NEM TUDHATOM... Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország, messzeringó gyerekkorom világa. Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága s remélem, testem is majd e földbe süpped el. Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom, tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton, s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom. Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj, s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály, annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát, de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát, az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket, míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg, erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat, a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat, s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem, az bakterház s a bakter előtte áll s üzen, piros zászló kezében, körötte sok gyerek, s a gyárak udvarában komondor hempereg; és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma, a csókok íze számban hol méz, hol áfonya, s az iskolába menvén, a járda peremén, hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én, ím itt e kő, de föntről e kő se látható, nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható. Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép, s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép, de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen, és csecsszopók, akikben megnő az értelem, világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva, míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja, s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek. Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg. 1944
Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország, messzeringó gyerekkorom világa. Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága s remélem, testem is majd e földbe süpped el. Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom, tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton, s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom. Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj, s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály, annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát, de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát, az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket, míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg, erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat, a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat, s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem, az bakterház s a bakter előtte áll s üzen, piros zászló kezében, körötte sok gyerek, s a gyárak udvarában komondor hempereg; és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma, a csókok íze számban hol méz, hol áfonya, s az iskolába menvén, a járda peremén, hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én, ím itt e kő, de föntről e kő se látható, nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható. Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép, s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép, de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen, és csecsszopók, akikben megnő az értelem, világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva, míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja, s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek. Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.
"fölszagol s nem menekül, mint menekülnek az őzek; elgondolja, ha megjön az óra, küzd és elesik s csontjait széthordja a tájon a horda - és lassan, szomorúan bőg a kövér levegőben. Így küzdök én is és így esem el majd, S okulásul késő koroknak, csontjaim őrzi a táj. "
Ezen ne haragudjon meg senki,de szerintem ez egy nagyon szép vers.Nem kellene minden egyes lehetőséget kihasználni,hogy utálkozzunk..inkább gondolkozzunk el a mondanivalóján [:
