Magyarság, Zámbó Jimmy, Eszter zokog - bemészköszönsz S01 E04 

Nehéz megfogalmazni a magyar identitást, mikor az ember saját környezetben van. Aztán mikor kiszakad, jön rá, mennyire büszke lehet egy ilyen kis nemzetre Európán belül. Világ egyenesen másik végéről jöttem rá, hogy mennyire elképesztően karakán, talpraesett, megoldásokkal teli a magyar. Büszke vagyok, hogy a világ egyik legnehezebb és legválasztékosabb nyelvét beszélem, hogy magyarként tudják rólam, hogy jó embert vettek fel egy munkahelyre, hogy magyarként még az angolom is választékosabb, hogy magyarként a vicceinket egyszerűbb nyelvek nem értik meg, mert hiába magyarázod el nem értik a mögöttes logikát, de tetszik nekik, hogy magyarként bárkit lepipálok ivós versenyben, hogy magyarként hosszú idő után hazatérve felszállok a 4-6-osra és elámulok milyen jól nézünk ki, hogy magyarként nem utálnak minket, mert kolonizáltuk volna a világot, hogy magyarként kedvelnek minket a korrektségünkért, hogy magyarként a történelemben növünk fel és ez nagyobb látókört enged, mint bizonyos más országoknál. Magyarként egy kicsit hontalanabbak vagyunk, mert kevesen vagyunk, nehéz külföldön is magyar barátokat szerezni, mert mindenki érkezik egy kis csomaggal, és mikor kibontják és rádöntik a tartalmat rájössz, hogy ez nem a te nézőpontod. Aztán rájössz, hogy minden országnak megvan a maga keresztje és Magyarország messze nem a legrosszabb ország aztán vagy hazaköltözöl vagy folytatod a népszerűsítést.

Nagyon megérintett és magával vitt a téma, mert 1. a magyarságom azóta még erősebb lett, amióta Németországban (Stuttgart mellett 😁) élek és német a férjem. 2. nagyon sok múlik azon, hová kerül az ember külföldre és milyen tapasztalatokat szerez otthon és külföldön 3. választani nagyon fontos 4. anyaként teljesedett ki az identitásom vagy már anyaságom előtt is azt éreztem, hogy anyának kell lennem, hogy teljes legyek 5. nagyon viccesek vagytok, akkor is ha komoly dolgokról beszéltek 6. nagyon emberi, amit csináltok. 7. nagyon sok magyar zeném van a Spotify-on 😄 8. sok magyar youtube csatornát követek, hogy halljak magyar szót Köszönöm 🇭🇺❤️

A Tetova odat probaltam holland nyelvre atultetni, a ´fordits le egy szerelmes verset az anyanyelvedrol hollandra´ feladatnak eleget teve. Az eredmeny miatt elkezdtem nagyon sirni. Nincs korulottem senki, akivel meg tudnam osztani, hogy mennyire gyonyoru ez a vers. Meg a magyar nyelv.

Nekem az is magyarság, hogy feltűnt, hogy (fogjukrá)piros, fehér, zöld felsőben ültetek előttünk. 🇭🇺 Plusz fontos a jövőnk...kemó után, kórházban is szavazok, nincs lehetetlen!

Kulfoldon elo magyarkent en mindig buszken mondom, hogy magyar vagyok es mindig is buszke leszek ra. Szeretem a hazamat, ahol megszulettem, ahol felnottem es hianyzik is, de egyelore itt jobb korulmenyeket tudok biztositani a kislanyomnak, ami oszinten elszomorit. Most ez az otthonom, ahol jelenleg elek, de a hazam az Magyarorszag. Remelem egyszer hazakoltozhetek nyugodt szivvel, de a jelenlegi allas szerint ez nem fog megtortenni a kozeljovoben.

Nagyon érdekes, hogy mennyire mások vagyunk. Még Orsit és Esztert nagyon zavarja a hontalanság gondolata, addig valahogy én épp, hogy különlegesnek érezném magam, hogy magyar vagyok egy másik kultúrában és azt érezném, hogy egy kis Magyarországot teremtenék meg ott ahova megyek.

Én valahogy sose éreztem ezt a magyar identitást, talán mert én mindig Európainak éreztem magam. Valahogy akármikor találkozom európai emberrel, mindig azt érzem, hogy más nyelvet beszélünk, máshogy nevelkedtünk, de egy kulturális gyökérböl nöttünk másmilyen színü virágokká. Én mindig arra voltam kíváncsi, hogy a közös pontokat találjam meg más kultúrákkal, nem pedig azt ami megkülönböztet. Sose értettem ezt a külföldiek nem értik a magyar vicceket gondolkodást, mert ugyanez igaz minden másik nyelvre is, minden nyelvnek van bonyolultsága, összetettsége stb. Emellett a magyar is rengeteg nyelvböl építkezett, sok szláv, török, angolszász szavunk volt és van. Szerintem ez szép, hogy ahogy találkozunk más kultúrákkal, azokkal keveredve kicsit többek lettünk. Én egy olyan kultúrában élek ma, ahol inkább az embert nézik és nincs annyi kulturális címke, hogy na ö magyar, majd milyen jól dolgozik. Csak a CVm van és a teljesítményem. Egy kicsit ilyen elavult, 19. századi társadalmi konstrukciónak gondolom a nemzeti identitást, hiszen addig se létezett ilyesmi. Én kultúrákban, nyelvekben hiszek és hogy mindegyik a maga jogán szép és érdekes amit ápolni és örizni lehet és kell és a személyiségünk formálója volt. Viszont a megkülönböztetettség az ami háborúkhoz vezetett, mert az oroszok jobbak, a franciák jobbak, stb. Föleg most, hogy milyen hírünk van Európában már mindenhol, én nem ezzel azonosítom magam. Európai vagyok, ezen belül közép-európai, a lengyelekkel rögtön tudjuk hogy ugyanolyan közegböl jöttünk, a szovjetúnióból, ami meghatározta a gondolkodásunkat, a skandinávokkal is van közös pont, ünnepeljük a karácsonyt, ugyanolyan az év szerkezete, mert Európa keresstény rendszerére épült egy csomó kulturális elem. Évek óta külföldön élve én igyekszem elkerülni a “magyar buborék” jelenséget, inkább igyekszem megismerni a kultúrát és egyeztetni a kultúrát a meglévö identitásomhoz, beletenni magam egy kontextusba, ami kiváló tükröt tart és fejleszt emberileg. Emellett minden nap használom a magyart, van 1-2 ismerös, ha magyarral találkozom mindig rámosolygok, de életvitelszerüen meg akarom érteni ki tudok lenni magyarként ebben a másik kultúrában. Ha mindenáron magyarok között akartam volna élni, akkor nem költöztem volna el. Mert szépnek tartom a kokárdát, nagyon szeretem a magyar verseket, dalokat, ha látogatóban vagyok jólesik az emlékek képeskönyvében sétálgatni Budapesten, szeretem a magyar kis falvakat, van egy sajátos arculata a magyar vidéknek. Viszont hoztam egy csomagot is onnan, egy nagyon nehezet, amiben beszükültség, önbizalomhiány, negativitás, nacionalizmus, szekértáborság van. Mert ez is része a magyar identitásnak és ezeket le tudtam tenni egy elfogadó, kiegyensúlyozott helyen, ahol megtanultam, hogy nem kell címkéket ragasztanom, hogy ö ez ö meg az, hanem csak fel is lehet tenni egy-két érdeklödö kérdést, hogy mi a te törtèneted. Én nem azonosítalak a prekoncepciómmal a kultúrádról. És ezekért hálás vagyok, hogy találtam egy helyet, ahol senki se kezel alsóbbrendünek, mert kelet-európai vagyok, érdekli öket, hogy mit tudok behozni, mivel tudok hozzájuk tenni a másságommal. Pl nem szeretem, hogy a magyarok könnyen megvezethetöek a sajnálatos 20. századi történelmi események miatt, szívesen kezdenek utálni dolgokat ha mondják párszor. És persze nem mindenki egyforma, ez csak egy háttere a népléleknek. Én örülök, hogy nem élek már Magyarországon, bár mindig kedves pont lesz az életemben, 28 èvnyi történettel, minden nap fogok beszélni magyarul, hiszen sok, számomra kedves ember él ott. Mindig fogok hazajárni és rámosolygok arra aki magyarul beszél mögöttem a boltban. De boldog is vagyok, hogy két másik országban élve és rengeteg más kultúrából jött emberrel ismerkedve sokminden hozzákerült a személyiségemhez, más nézöpontokat is magamévá tudtam tenni. Én európai vagyok aki magyar kultúrában nött fel.

A jelenlegi helyzetben szégyenlem, hogy magyar vagyok. Nem tudok mit csinálni, összemosódik a politikával. Drága kormányunk bizonyos embereket kizár, csak az a magyar, akit ők annak gondolnak. Elkeserítő 😔

Nagyon érdekes éppen mostanában foglalkoztam én is a magyar identitással. Külföldön élek és mindig megdobban a szívem ha a magyarságom szembejön (egy magyar szóval, dallammal, magyar rendszammal, zászlóval stb). De sajnos annyi gyűlölködés kapcsolódott össze a magyar nemzeti identitással bennem, hogy kicsit elment a kedvem a magyarságomtol. Koszonom ezt a beszélgetést mert nyilván helyre kell tennem magamban ezt az érzést és ti most segítettetek nekem ebben. 😊 Szavazni pedig természetesen megyünk.

Magyar nyelv szépségei akkor Akkezdhet Phiai extra !!!!

Tök jók a témák!

Fantasztikusak vagytok! 🙏❤

Én is megkönnyeztem. Annyira átérzem ❤️

Ciao!😅🙃 Nagyon jó dumcsi, tetszett.🙂Röpködtek a válaszaim fejben, de kifogyna a tenta'..🤣Eszterrel együtt törölgettem..., Eszter lánykámra gondolva. Csúnyàn egymás szavába vágós lennék, bumburnyákul', mert annyira mondanám, mert elfelejtem', meg hadarok is, totál káosz volna.🤣🤣🤣A kutyi is cuki pacsit ad.😁❤

Nekem nagyon sokat jelentett Fancsikai Papa jelenléte. Jöhetne máskor is?

❤

Ha már első !:) kedves Orsi ezt a tanulmányt úgy néz ki Viktor elég szépen felrúgta :) 20 as éveiben nem ilyen ideológiát választott :):):)

Eszter! Updateld magad Belgából! It's a must! :)

Vannak hazaköltözők is 😊🙋🏻‍♀️🙋🏼‍♂️. (Az ismeretségi körben egyre többen.)

Nem csak én mondom hosszú ó-val, hogy bórzasztó :D

Fuh a politika családon belül kemény téma. Nálunk is. A párom és én máshogy látjuk a világot, ő nagyon “hagyományos” én meg nagyon szabad felfogású vagyok. Igyekszünk inkább nem beszélni politikáról, de ez hosszútávon aggaszt, hogy lehet-e jól egyensúlyozni ezzel? Főleg azóta foglalkoztat, mióta megszületett a kisfiunk és nem mindegy, mit hall/lát tőlünk…

Milyen érdekes, ez szinte soha nem jut eszembe, de fordítóként nekem a magyar nyelv révén épp a magyarságom a megélhetésem - és a munkám pedig nagyon fontos része az identitásomnak. Talán azért nem gondolok erre így, mert a "magyarkodástól" meg lábrázást kapok.

Soha nem éreztem magam magyarnak, csak ha átléptem valahol a határt, és akkor is inkább szégyelltem. Nem szeretem a magyar ételeket, semmi közöm a népművészethez, alig hallgatok magyar zenét, talán 5% a Spotifyon. Beszélni és olvasni jó magyarul, mert KÖNNYŰ, hiszen ez az anyanyelvem, de angolul sem okoz problémát. Valami ostoba büszkeségből bizonyítani akartam, hogy itt is lehet boldogulni és sikerült is, de az, hogy utálok ebben a közegben élni azóta is csak erősödik. Remélem egyszer elhagyom az országot, és akkor talán tudok majd rá szeretettel gondolni azon kevés ember miatt, akit itthagyok. És a pálinkát is utálom :D