Olvasd el a híreket! index.hu/ Lájkolj be Facebookon! / indexhu Kövess minket az Instagramon! / index.hu És már TikTokon is! / index.hu A videó 2023.09.17-én jelent meg az Index.hu oldalán.
Nagyon hasznos videó. Nagyon értelmes riport, tökéletes példája hogy kell csinálni. Hatlmas tiszetelet ennek a hölgynek és csapatának ezért a munkáért!
Emlékszem, általános iskolában fogalmazást írtunk valahogy a volt kutyámra esett a választásom, és ezért levert egy pofont a tanárnő, hogy tanuljam meg, hogy a kutya nem meghal, hanem elpusztul, mert én vadul hangoztattam hogy már pedig ő családtag, és a családtagok szoktak meghalni... :(
@@sziauram52 Átérzem amit írtál. Néha egyes úgynevezett "felnőtteknek" is kijárna egy felvilágosító pofon, ha már lelkileg/érzelmileg csak kérgesedésre voltak képesek.
A mi kutyusunkat én választottam, a leírása alapján. Nem volt fiatal, nem volt pici és cuki, a menhely szerint fotogén se volt 😅 cserébe a menhely jelezte, hogy mindenkivel kedves, nyugodt, szelíd, igazi álomkutya a jelleme. Ez volt a fontos. Kétszer sétáltattam, mielőtt kihoztam volna, a második után megígértem neki, hogy el fogom hozni a menhelyről. Azért addigra már ő is megkedvelt minket, mikor elhoztuk, magától ugrott a kocsiba, egyből az ölembe tette a kis fejét, és hazáig csak aludt. Fél év kőkemény munka volt a kutyasuli, meg mire kitapasztaltuk, mitől nem fosik 😊 de azóta egy álomkutya. Szó nélkül szerződtünk is rá, ha a menhely szeretne, bármikor ellenőrizhet minket, a lakásunkat, a kutya életkörülményeit. Sokan ezen is kiborulnak, pedig a szerződés mindenkit véd. Annyi biztos, hogy nem mindenkinek való kutya, és mielőtt mégis hazavisz egyet, illene tisztában lenni az anyagi, fizikai, szellemi korlátainkkal. Sajnos sokan nem hajlandóak ilyesmin gondolkodni, aztán vagy megutálják a saját kutyájukat, és kicseszik a kertbe, és tojnak rá, vagy visszaviszik a menhelyre. Kár, hogy ilyesmiről se oviban, se suliban nem esik szó, hogy legalább a jövő generációi legyenek tudatosabbak, tájékozottabbak a témában.
Minden tiszteletem a menhelyeké, nekem is örökbefogadott kutyám van, DE. Több helyen én tapasztaltam, hogy egyszer elvittem egy órára sétálni egy kutyát, már egyből számonkértek, hogy akkor örökbefogadom? Miért nem döntöttem rögtön el, meggondoltam magam? Szerencsére én találtam egy olyan helyet, ahol megvárták, hogy 3-4 alkalommal elvigyem sétálni, egyszer egész napra is elvihettem. Nekem kellett ez a pár hét átgondolásra, és sokat segített, hogy nem nyomasztottak.
Ez a normális hidd el! Láttam olyat,h 76 éves nénire egy 6 hónapos terriert sóztak rá, mert a helyet nem érdekelte a "segítő" családot sem érdekelte. Se a kutyának se a néninek nem volt jó és mi legyen akkor a kutyával. Elkerült egy kertes házba ahol szintén senkit sem érdekelt és láncon tartva, csont soványon 1,5 évesen került hozzám. Ha mindenki úgy adna örökbe mint itt a hölgy az lenne a szuper.
Na én pont fordítva voltam. A Futrinka vizslamentőktől akartam örökbe fogadni, de nem adták, mert le mertem írni, hogy alapvetően az udvaron van a kutya helye. 🤣 Persze elolvastam mindent a vizslákról, tudtam hogy lakásban a gazdi közelében szeretnek, ezért ezt a lehetőséget is leírtam, de az már nem érdekelt senkit. Hiába voltam sétáltatni, meg ilyesmi. Kicsit az az érzésem hogy ők nem is akarnak kutyát örökbe adni, csak azért mondják magukat menhelynek, mert másként nem tarthatnának meg minden kutyát. Pedig a kenelek annyira nem voltak jók, hogy az udvaromon ne lehetett volna arany élete az ottani kutyák bármelyikének. A vége az lett hogy tenyésztőtől vettem pedigrés kutyát, akinek persze arany élete van a lakásban🤣
dehogynem választ. 2 éve elmentem örökbefogadni egy szuka kutyust, méterekre elkerült engem. helyette a testvére konkrétan az ölembe feküdt és le sem tudtam vakarni magamról. másnap már írtak az állatmentő egyesülettől, hogy nagyon ragaszkodok az elképzelésemhez, vagy örökbefogadnám azt a kutyust is, aki odajött hozzám. természetesen mentem is érte és azóta is elválaszthatatlanok vagyunk.
Mi tenyésztőhöz mentünk egy konkrét szuka babakutyáért…kis kant hoztunk el végül😅, férjem szerint azért mert úgy érezte a kis kan kiválasztott minket❤ (játszani hozták ki a kisfiút a kislányhoz, de leült elénk és csak nézett minket a gyönyörű hatalmas szemeivel)
7évvel ezelőtt szüleim kertjében született 3 kutyus egy kóbor kutyàtól ami csak szülni ment be aztàn magàra hagyta a kölykeit.Azóta nàlam vannak 1kutya màr az elején meghalt szegény de a maradék 2 felnőtt.A kezdetektől én tàplàltam őket,kis cumisüvegből tàpszerrel.Szinte olyanok mintha a gyerekeim lennének.
Hát én mikor örökbefogadtam akkor igenis odajött és körbenyalt az autóban hazafele beleült az ölembe, "szerelem" volt első látásra 😂 nyilván nem mindig így történik
@@riccicava4796 Persze nem azt mondom hogy hiba lenne, egy kedves, lelkes, szeretetgombóc kutyát választani, de azt is tudom, hogy egy félénk, visszahúzódó kutya is, ha elnyerjük a bizalmát, hihetetlen ragaszkodó és hálás tud lenni.
Nekem csak az első hónap volt szenvedés amíg összeszoktunk, megtanítottam arra amire kell. (kutya iskola rengeteget segített) Utána már ő volt az ideális kutya. Nincs az az Isten, hogy megszabaduljak tőle. Ez egyszerűen egy súlyos és gerinctelen árulás lenne egy baráttal szemben. A kutya érző lény, aki szereti a családját. Nem is értem hogy képesek ilyet tenni emberek. Az még érthető ha elhozza és rájön nem akar kutyát, pár hét után vissza viszi, de évek után ez már nem lehetne opció. Az meg pláne gusztustalan amikor az út szélén hagyják. Az persze megint más amikor úgy alakul az élet és másik szerető családhoz kerül. Az is nehéz, de sokkal jobb.
Budapesten a belvárosban is vannak akik szaporítják a kutyát, lakásban. Nem nagyüzemben, de nem egy ilyen sztorit hallottam, hogy a kutyájuk legalább egyszer már lekölykedzett. Valaki el is adja a kölyköt pénzért és van rá kereslet... Gondolom hasonlóan felelős emberek, mint aki szaporítja. Megveszi pár ezerért, mert kölyöknek olyan cuki, aztán amikor felnő, akkor meg majd ki lehet rakni az árok szélén, vagy jobb esetben megy a menhelyre. Továbbá rendszeresen találnak Budapesten kóborló, chip nélküli kutyákat.
Az emberek elképzelése kontra valóság. Hatalmas különbségek vannak sajnos! Legtöbben kiskutyát akarnak és nem lehet meggyőzni róla,hogy egy fiatal felnőtt sokkal jobb döntés lehet...
az én kisebbik kutyám mentett, pár hónaposan került hozzám, semmi gond nem volt vele, a szobatisztaság is szinte egyből ment neki (DE ez a ritkábbik szerencsésebb eset)...a másik kutyánk aki fiú, pár hetesen került hozzánk, az utcán találták és befogadtuk, hogy egy ilyen apró kutya ne kerüljön menhelyre, na ő nagyobb kihívás volt:P nagy testű labrador-bull keverék....na ő nagyon nehezen szokott rá a kinti pisi kakira, majdnem 6-7 hónaposan lett szobatiszta, közben volt egy nagy gyomorműtéte mert megevett egy varrótűt, aztán ivartalanítás (mi sem vagyunk gazdagok, de tudtuk hogy az állatorvos nem olcsó és így matekoltunk mikor hazahoztuk), közben jöttek a kamaszkori hisztik és dominancia próbálkozások stb...most másfél éves és szemmel láthatóan jobban viselkedik, kezd a kamaszkora végéhez érni...sok cipőnk bánta, a tapéta a falon is bánta XD a szőnyegek is bánták...de semmi pénzért oda nem adnám senkinek...aki kutyát akar készüljön fel, hogy ugyan úgy mint egy gyerek érkezésénél, nem tudhatjuk hogy nyugodt vagy rosszalkodósabb kutya kerül-e hozzánk (és ugye a gyerekünket se visszük vissza a kórházba hogy helló kicsit problémásabb kamasz úgyhogy visszahoztam)...másfél-két évet kell átvészelni, ha jó a nevelés és akkor megnyugszanak a kamasz kutyusok is:) érettebbek lesznek és kezelhetőbbek...de nem lehet elvárni hogy hazaviszem és ő lesz a filmbéli Lessie, aki sose rág sose pisil, csak cukiskodik
Igenis a kutya választ. Ennek számtalan mai tudásunkkal felfogható vagy felfoghatatlan oka lehet. Ha teljes értékü hűséges és szerető társra vágysz, adj esélyt Neki is, hogy kiválasszon. Direkt írtam nagybetűvel a kutyusra vonatkozó személyes névmást. Minden kutya egy jellem. Lehet , hogy Ők jobban érzik ki illik kihez, nem tudom. Nekem ez a teoriám és már hat éve élek "szerelemben" kettő "gyerekkel" egy falkában...
Hát az én kiskutyám annyira betoji volt, hogy ember legyen a talpán, aki egykét találka után meg tuta volna állapítani, hogy őt is kiválasztotta a kutya. Megfogni nem tudtam egyedül, úgy adta a kezembe a menhelyes hölgy, hogy tessék vigyem 😂 viszont hazaértünk , megnyugodott, és aznap együtt alukáltunk már a kanapén. ❤
Amit írtam, azt az alomból elhozott kutyusokra értettem. Bár fenntartom, hogy nem minden kutyus passzol minden emberhez, mert mint ahogy mi is, ők is más és más jellem. Cesar Milantól hallottam egyszer, ha hagyod a kutyust is választani, olyan társad lesz, amilyenre szükséged van. Örülök, hogy így is sikerült Neked! :-)
@@pragmati az tuti, hogy a személyes kapocs nagyon fontos, de szerintem csomó kutyából sokkal többet ki lehetne hozni kis odafigyeléssel, és ha esetleg problémásak, az is a helytelenül kialakított viszonyrendszer eredménye, ami a gazdi felelőssége, pláne ha alomból érkezett hozzá egyenesen. Cesar Milan csodaműveleteit pedig azért enyhe szkepticizmussal szoktam időnként figyelni, pl amint egy full reaktiv kutyából 5 perc alatt kezesbárányt varázsol 😄 de szórakoztató, bírom én is.🥰
