Miért vetünk keresztet? [Misevlog #4] 

A papság szentségének 3 fokozata: diakónus, pap, püspök. Tehát mindenki civilként kezdi, de a diakónusszenteléssel a klerikusi állapotba kerül, innentől kezdve már nem civil, hanem klerikus. Szent Ambrussal történt meg az általad említett eset, amikor még katekumenként (azaz, a keresztségre készülő hittanulóként) került rá a választás, hogy ő legyen a püspök. Talán ő volt az, aki a legrövidebb idő alatt jutott el a civilből a klerikusi állapotig, és annak is a legmagasabb fokozatáig.

Ketfele keresztvetes van . Amikor a evangeleiumot felolvassak rövid kereszt ima utan a hosszu. Vor der Verkündigung des Evangeliums machen wir das kleine Kreuzzeichen, nach Gebeten und beim priesterlichen Segen das große.

Idős asszonytól láttam.

A népi ájtatossághoz tartozó, magánájtatossági gesztus.

Elvileg áldoztathat nő. Két esetben. Az egyik az egyszeri felkérés, amikor valami váratlan helyzet miatt a pap megkérhet valakit a hívek közül, hogy segítsen azon az egy alkalmon az áldoztatásban (pl. váratlanul sokan vannak, és utána máshová kell mennie miséztetni; idős, beteg stb). Természetesen olyan személyt szoktak felkérni, aki gyakorló katolikus (érti, átérzi a jelentőségét). Ez a személy lehet nő is. A másik eset, amikor világi lelkipásztori munkatárssá válik valaki. Ez egy képzés, amit bárki elvégezhet, de ahhoz, hogy egy adott templomban szolgáljon, az ottani papnak kell őt felkérnie/ kineveznie, amihez hivatalos engedélyt a püspöktől kell kérni (általában egy évre adják). Ez a személy is lehet nő, de van olyan hely/ plébános, aki ragaszkodik ahhoz, hogy az áldoztató férfi legyen. (Viszont láttam már olyant, ahol nő áldoztatott, akár szerzetesnővér=apáca, akár házas asszony, özvegy stb.) Viszont akolitus valóban csak férfi lehet. Ez a "tisztség" avatással történik (tehát nem szenteléssel), aki papi szemináriumba jár, az a képzés első szakaszában mindenképpen megkapja. Olyan férfi is lehet akolitus, aki nem pap (pl. házas férfi). Ők néhány egyházmegyében csak kinevezést kapnak, van ahol viszont a püspök ünnepélyes avatás keretében kéri fel őket erre a szép feladatra. Akinek van erre engedélye, és a plébánostól felkérést kap, akár abban is segíthet, hogy ágyban fekvő idősnek, vagy kórházban lévő betegnek vigye el az Oltáriszentséget. :)

Erre a kérdésre külön is kitértünk a kérdés-válasz videók harmadik részében: ru-vid.com/video/%D0%B2%D0%B8%D0%B4%D0%B5%D0%BE-VwF6vGwyb0U.html

A II. Vatikáni Zsinaton hozott liturgikus reform által a pap legtöbbször népnyelven misézik (5:28 körül)

Kedves Kornél atya! Ez (a népnyelvűség) nem is volt kérdés. Ez hangzott el szó szerint (5:22-től 5:36-ig): "A II. Vatikáni Zsinaton hozott liturgikus reform által a pap legtöbbször népnyelven misézik, az oltár középre kerül és ezáltal a hívekkel szembe mutatja be a pap a szentmisét, kifejezve azt a közösséget - communio-t -, melyben mindannyian részesülünk." A nyelvtani szabályok szerint ez úgy értendő elsődlegesen, hogy a (legtöbbször) népnyelvű misézés, és a szembemisézés a II. Vaticanumon hozott liturgikus reform rendelkezése volt. Az előbbire ez valóban igaz, az utóbbira nem. Ez lett volna csak a megjegyzésem.

Egyébként nagyon jó a sorozat, hiánypótló! Köszönet és hála érte!

Kedves Transleithania! Értem, és köszönöm a megjegyzését. Kis félreértés lehet. Szándékosan fogalmaztam úgy, hogy a "liturgikus reform által", ugyanis a templom berendezésére vonatkozó előírások ennek a reformnak a hatására fogalmazódtak meg. A liturgikus reform megvalósítására pedig a különböző liturgikus rendelkezések adnak konkrét iránymutatást. A legfontosabb a "Római Misekönyv Általános Rendelkezések", de az oltárra vonatkozó leírást a "Templom és oltárszentelés rendje", (1977. május 29.) tartalmazza. Ide vonatkozik a IV. fejezet II. Az oltár felállítása című rész 8. pontja: Az oltárt a faltól elválasztva állítsák fel, hogy a pap könnyen körüljárhassa és a szentmisét a nép felé fordulva ünnepelhesse. „Valóban központ legyen, amelyre önként ráirányul a hívek egész közösségének a figyelme”.

Sajnos ez sem vonatkozik arra, hogy a régi templomokat át kell alakítani, vagy arra sem célzás, hogy a nép felé "kell" (nem csupán "lehet") celebrálni a szentmisét. Ez kizárólag az újépítésű templomokra áll, mint opció. Az Ön által is adott értelmezést az Istentiszteleti és Szentségfegyelmi Kongregáció 2000. szeptember 25-én kelt instrukciójában elvetette.

Fehér Hermelin: ez nem vagy-vagy, hanem is-is! A Mise az a KÖZÖSSÉG hálaadása és kenyértörése, nem pedig egyéni, magán-cselekmény. A Mise az az egyéni cselekményeket nem zárja ki és semmiben sem korlátozza. Tenni kell ezt is, tenni kell azt is. Bárhol. Bármikor. Elvonulva a bezárt szobában, buszon, villamoson, az erdőben, vagy odahaza kis csoportban, - teljesen mindegy. A Mise (apropó: Missae =Küldetés) tehát nem helyettesítője a személyes Isten dícsőítésnek, hanem speciális, KÖZÖSSÉGI csúcspontja. Ne keverjük össze a fogalmakat pusztán azok nem értéséből.