Koszonom. Elgondolkodtam azon hogy altalanos iskolaban ha az osztalyfonoki oran errol beszeltek volna a suletlensegek helyett (ami biztos nagyon fontos volt nyilvan) akkor igy 40+-os felnottkent mennyivel lennek elorebb.
Én el sem tudom képzelni, hogy ne viszonozzam ha valakitől kapok valami jót. Nekem pedig nagyon rosszul esik, ha nem kapok egy köszönömet sem, szerintem ez alap.
Már a címbeli kifejezést is vitatom, Popper Péter előadása nyomán. Azt mondja, hogy érzelmeket, így a szeretetet se lehet tudatosan akarni, mert az érzelmek nincsenek tudatos irányítás alatt. Tehát önSZERETET nem létezik. Talán méltányolhatom magamat egyes dolgokért. Az előbb vázoltak miatt nekem nem feladatom magamat szeretni. Ha szerencsém van, másokban megszületik a szeretet érzése irántam, de ez nem elvárható, lehet, hogy nem így lesz. Olyasmit lehet elvárni, ami elhatározható: korrektség, becsületesség segítőkészség. S ha megszületik a szeretet is köztünk valakivel, az nagy adomány. Tehát én nem szeretem magamat, de erre nem is kell törekedni. Másokat pedig tisztelek, becsülök, segítek, ha tudok. A szeretetet pedig ritka adományként fogadom, és örülök, ha megszületik bennem.
Értékes vagy ! ..... Ha "felemeled, azt ami elhatározható.... magához vonja a szeretetet ... Azt, amely szeretet, - lényegében ... mindent szeret..... ! ! ! :) (Ha nem is teljes amit irtam, de talán érthető ....... ! :)
@@jrenata9544 Ezesetben Popper igenis lényeg, mert ő erről gyökeresen mást mondott, ami igazabb, mint amit a rózsaszín vattacukros szeretfelfogást hírdetők állítanak.
