Most már nem tudom feledni,
azt az estét eltemetni,
mikor történetünk halkan véget ért.
Ki máskor úgy nevettél,
mért könnyeztél?
Igen, mért?
Engem ébren ért a másnap,
csendben rám talált a bánat,
Miért engedtem, hogy így menj tőlem el?
Mit érzek én, ó tudnod kell,
ezt legalább, tudnod kell!
Mi van még, ha nem szeretsz te már?
Mi van még, ha te nem vagy velem?
Mi van még, ha álmunk messze jár?
Mi van még, ha már nincs életem?
Most már nem tudlak feledni,
mindig így foglak szeretni,
bár a történetünk akkor véget ért.
Te csendben rám nevettél, elköszöntél,
de szemed félt.
Mi van még, ha nem szeretsz te már?
Mi van még, ha te nem vagy velem?
Mi van még, ha álmunk messze jár?
Mi van még, ha már nincs életem?
Ha álmunk messze jár.
8 сен 2024
