Milyen anya az ilyen? Akarunk-e második gyereket - Anyák napi kiadás 

Háromgyerekes anyaként és három unokás nagyiként sokszor elgondolkodom,hogy jól csináltam-e?De amikor azt látom,hogy a gyerekeim boldogulnak,talpraesettek,boldogok,akkor megnyugszom.Ők engem választottak,én őket,és nem is lehetne tökéletesebb a világ❤️Fiatalok,ne görcsöljétek túl,olyan hamar elröppennek az évtizedek,találjatok benne minnél több örömöt😘😘😘

Kedves Eszter! Valójában az én gondolataimat is megfogalmaztad ebben a videóban. A kisfiam 2 és fél éves kora körül éreztem, hogy végre megérkeztem, az ő anyukája vagyok és neki a legjobb és ez a legfontosabb. Emellett ekkor lehettem újra Niki is, előtte csak küzdöttem az elemekkel. Onnantól egyre jobb lett minden, élvezem a kisfiammal töltött minden percet, csodálatos látni, ahogy kinyilik számára a Világ és vele együtt én is újra felfedezem az élet apró örömeit. Úgy éreztem ez így kerek. Mindig két gyermekes anyának képzeltem magam én is, de valójában az általad említett nehézségek miatt soha nem szántam rá magam, hogy azt mondjam oké, jöhet a második. Nekünk is nagyon nehezen jött össze a fogantatás, majd a várandósság sem volt egy fáklyás menet, aztán jött a baby blues és a kezeletlen szülés utáni depresszió és ezekhez társult megannyi nehézség a mindennapokból. Úgy éreztem sem fizikailag, sem érzelmileg nem vagyok képes újra kezdeni. Az a bizonyos biológiai óra viszont egyre hangosabban ketyegett. 40 lettem augusztusban és még mindig rettegtem. Magamban felallítottam egy határt, ha 40 éves koromig nem jön a második, akkor egy gyerekes szülők maradunk és pont. Szerintem ez volt számomra az egér út, így kevesebbet kell magyarázkodni és a felelősség is lekerül a vállamról. Persze mélyen belül tudtam, hogy valójában én nem teszek érte, hiszen még mindig a félelem irányít. A 40. születésnapom környékén volt a kisfiam 2 és fél éves, amiről a kommentem elején írtam, hogy akkor érkeztem meg az anyaságba és akkor éreztem, hogy mindannyian megtalaltuk a helyünket a családban. 5 héttel később furcsa tüneteim lettek. Régi ismerősök. Majd egy pozitív teszt. A sors döntött helyettem. Mindenfelé beavatkozás és kezelés nélkül, 40 + osan, 20 év állítólagos meddőség után, természetes úton megfogant a második kisfiúnk, aki 2 - 3 héten belül megszületik. Nem mondom, hogy nincs bennem félelem, de az érzés és a vágy , hogy láthassam őket együtt felfedezni a Világot, nevetni, szeretni, boldognak lenni és felnőni, sokkal erősebb, mint a félelmem. Majd pár hónap múlva meglatjuk, hogyan változik újra a véleményem és a személyiségem, vagy a magamról alkotott képem. Boldog Anyáknapjat! 💐

Nagyon jó tèma,köszönjük az őszinteséged,remélem minél előbb 2 gyermekes anyuka leszel.☺️Azon a részen,amikor mondod,hogy ha mondjàk milyen nehéz 2 gyerek,akkor miért csak legyintünk,mert nem tudjuk elkèpzelni,és ez lehet evolúciós dolog,na ebben lehet valami.😅 2 kislányom van,27 hónap korkülönbséggel.Az első lányom első szülinapján már készen álltam a második babára,úgy éreztem,jöhet,készen àllunk. A második baba születése után egy káosz lett minden,egyáltalán nem találtam a helyem,rossz anyànak éreztem magam,úgy éreztem a nagylànyomat elhanyagolom,a kicsi mellett nem vagyok olyan boldog,nem kapja meg azt a törődést,mint az első,folyamatos a meg nem felelés érzése. És tényleg 2 gyerek az nem dupla feladat,hanem sokkal több,nincs pihenés,mert mikor az egyik èppen alszik,a màsikkal foglalkozol,próbàlsz kompenzàlni,a te igènyeid már nem is léteznek. Az első 1 év két gyerekkel nagyon nehéz volt,úgy hogy nem volt segitségünk a férjemmel. Ebben az időszakban,ha nem egy őszinte,erős,szeretettel teli kapcsolatban èlnènk,szerintem ràment volna a hàzasságunk. Összefoglalva úgy érzem,mindkét kislànyomnàl az első 1 év elteltèvel éreztem azt,hogy igen,most màr összecsiszolódtunk,meg van a helye mindenkinek. Viszont a tervezett harmadik baba gondolata jelenleg nagyon messze van tőlünk,ha lesz is mèg,akkor is jó pár év múlva,most nem tudnèk egy csecsemőt türelemmel ellàtni.És arra a kérdésre,hogy mégis megéri-e belevágni,hogy 2 vagy több gyerekünk legyen,a válaszom hatàrozott igen,lehet ugyanannyira szeretni a másik babàt is,és a testvéri kötelék,szeretet kialakulását az elejétől végigkísérni,látni,a legcsodálatosabb dolog.❤️

Annyira fura, amit mondasz, hogy amiatt érzed rosszul magad, hogy minden nehézség ellenére mégis szeretnétek még egy gyereket. Mert én meg pont amiatt érzem magam alkalmatlan anyának, hogy nem egyszerű eset a lányunk a kezdetektől, már 3 éves és még mindig nem jött meg az érzés egyikünkben sem, hogy szeretnénk neki tesót. Aztán jön hozzá a társadalmi nyomás kb mindenhonnan, hogy értsük meg, KELL NEKI TESTVÉR! Érteni értjük, csak nem érezzük, hogy alkalmasak lennénk rá. De nem gondoltam volna, hogy azt is furdalja a lelkiismerete, aki viszont szeretne még egyet. A mai társadalom szemében tényleg mindenért bűnbak egy anya, teljesen mindegy mit csinál, akar/nem akar, így hát nehéz is alkalmasnak érezni magunkat.

Kedves Eszter, boldog Anyák napját kívánok! 🥰💐 Köszönjük a videót!

De jókor jött ez a videó! Köszönöm és szívből kívánom, hogy minden úgy alakuljon, ahogy szeretnétek:)

Nagyon szimpatikus és általam is megélt gondolatok! 🥰 én a saját “barátnőmtől” kaptam meg, hogy minek akarunk még gyereket, amikor ennyi nehézségről számolok be a blogomon. Pedig én is elsősorban a cukormáz ellensúlyozására írom le a “viccesebb” sztorikat (főleg)

Szia! Írtam már anno a szülési utáni depressziós videóhoz,akkor nem hittem, hogy lesz második baba. Aztán szépen teltek a hónapok és újra belevágtunk. Őszintén megvallom rettegtem, hogy 2 gyereket nem fogok tudni szeretni, nem fogok tudni ellátni. Minden rettegésem ellenére sokkal könnyebb 2 gyerekes anyukának lenni, mint amivel riogattak. Kislányom 3 éves múlt még nem ovis, kisfiúnk fél éves. Jelentem nem olyan nehéz ez. Rengeteg szeretetet adnak. Második szülés jobb volt mint az első, abszolút pozitív a 2 gyerekes családdá válás :) Millió ölelés 😍

Kedves Eszter ! Esküszöm nem azért mert rajta vagy a lelaminált listámon, ( 😂 ) nagyon csípem a videóidat, tele van csupa értékes, hasznos, emberszagú gondolattal. Kitartást a további videókhoz, babákhoz meg úgy mindenhez…férfitársaim nevében is köszönjük szépen ! 😊

Köszönjük, hogy megnyíltál ezzel kapcsolatban nekünk! :) Én úgy drukkolok Neked, hogy végérvényesen el tudd engedni a közösségi médián át téged bántó embereket és véleményüket, nem érdemelnek figyelmet tőled szerintem. Mindenkinek nem tudunk megfelelni, és tudom, hogy pontosan tudod ezt, de mégis sokszor érezni rajtad, hogy próbálsz úgy fogalmazni, hogy ne adj támadási felületet nekik. És ez tökre érthető, de szerintem ez is egy olyan plusz teher, amit jó lenne bedobni a sarokba és nem cipelni. (tudom, mondani könnyebb, meg felvállalni, stb., csak drukkolok hogy ezt is el tudd majd engedni) Én egy gyermeket szerettem volna, jelenleg kettő van, 1,5 év korkülönbséggel, és nagyon megszenvedtem az otthonlétet, mert elvesztem én, mint nő, és "csak" anya voltam, a saját szükségleteim nyilván a sor legvégére kerültek, és kimerültem mentálisan, fizikálisan, mindenhogy. Most kezd rendeződni nálunk is a helyzet, ahogy te is mondtad mindenki kicsit megérkezett a helyére. Erre most meg ha meglátok egy pici babás képet, vagy csak eszembe jut, akkor rögtön rám jön hogy úristen akarok még egyet! Szívvel nagyon akarom, ésszel pedig csak mondom magamnak hogy wtf, normális vagy lányom? Hatalmas a vívódás bennem, és sokszor gondolok arra, hogy oké, mondjuk a hormonok vagy a természeti beállítottságunk ez, hogy ha a szervezet kész van rá akkor szüljünk még. És mi lesz utána? Megint akarok majd? És akkor végül hány lesz? Lesz ennek az érzésnek vége valaha? Vagy csak ez az egy hiányzik még? Ezekre előre nem tudhatom a választ ugye... Egyébként, nekem senki nem mondta, hogy 2 gyerek mennyivel nehezebb, mint 1. Csak hogy jajj az már nem akkora változás mint 0-ról 1-re. Valóban nem, de uramatyám! Sokszor mondjuk a férjemmel, hogy ezt miért nem mondta senki?!?! :D A tökéletes anyakép elengedéséről pedig... talán az első gyermekem 3-4 hónapos kora körül tettem egy nagy lépést, mikor felvállaltam, hogy nem érdekel, nekem ez a szoptatás nyűg, teher, nem akarok fejni folyton mikor végre pihenhetnék, miért kell az iszsz terrort tolni a képembe, mikor az én gyerekem egyébként is sokkal többet eszik, mint más baba, és nekem meg sokkal kevesebb a tejem, mint másnak, tehát hatalmas az űr a kettő közt. És sokáig éreztem hogy szar vagyok, mert nem tudom szoptatni, mert tápszert kap, és csak tolták nekem hogy de igenis beáll majd a kereslet-kínálat, stbstb és én gyűlöltem. Gyűlöltem mindenkit aki ezzel jött, akinek nem lehetett elmondani, hogy figyelj, amúgy ez baromi sokat kivesz belőlem, hogy nem élvezem miatta az anyaságot, és ugyan mi baja lesz, ha tápszeres lesz?! Hatalmas kő esett le a szívemről, mikor tudtam, utoljára fejek, és utána elengedem a dolgot. És az évek alatt pedig megbocsátottam magamnak ezért, és a helyére tettem a dolgokat, már amennyire tudtam :)

Én az első hetek után már jó anyának éreztem magam. 😌 Pedig nagyon rossz alvó, szintén foglalkozós gyerekem van. Emilhez hasonló temperamentumú kislány, akit sosem lehet csak úgy letenni, hogy egyedül játszon. Kizárólag alvásidőben és este jut időm bármire rajta kívül bent. Kint más, az udvaron eljátszik míg a kerti munkát végzem. Alvás alatt sem sok, mivel a nappali 2-3 óra alvás alatt is legalább 3x be kell mennem hozzá. Az utolsó után általában már ki sem, enged,mert a karomon alszik vissza.. 1,5 éves már. ❤️ És imádom ezért. Mert így minden új nehézség, amitől a többi anyuka ismerős falra mászik, nekünk sima liba. Mivel ehhez vagyok szokva, hogy simán leteszek vagy félbehagyok bármit, ha épp úgy alakul, minden lelkiismeret furdalás nélkül, ha van egy az átlagnál is anyásabb nap. 🙂 Életében 2x volt eddig bárki másra rábízva rövid időre, aki nem én vagyok. Olyan mint egy kis utánfutó. 😅 Addig volt gáz a lelkiállapotom, amíg hallgattam másra, és próbáltam mindenki tanácsát megfogadni. Aztán az egyik okoskodás után eldöntöttem, hogy sz*rok mindenkire, hogy szerinte hogy kellene, mennyit, mikor, stb. Aki ezt nem vette jó néven és cseszegetett tovább naponta bármiért (pl. azért nem alszik, mert nem adok neki tápszert, hülyeség a mosipelus, stb. sorolni lehetne napestig) kizártam az életünkből vagy minimálisra csökkentettem az interakciót. Családtaggal is akár. Azóta teljes mértékben boldogok vagyunk, engem egyáltalán nem érdekel ki mit gondol a döntéseimről. Látom, hogy a gyerekem boldog, mosolygós, teljesen önfeledt gyermekkort él meg egy érzelmileg stabil, magabiztos anya mellett. Nekem ennyi elég, nincs emellett szükségem senki más elismerő szavaira. 🤫

Boldog anyák napját Neked is! 🙂 Az én kisfiam is többemberes baba volt. Most 3,5 éves és még most is nagy igénye van az ingerekre, arra, hogy csak vele foglalkozzanak, beszélgessenek. 2,5 éves volt, amikot a húga született. Én úgy vettem észre, hogy amióta megküzdöttünk mi szülők azzal a gondolattal, hogy 2 gyerekünk van, és ha akarunk sem tudunk már ugyanannyit adni, azóta minden sokkal könnyebb. Nekem nem okozott nagy nehézséget átállni 2 gyerekre, mert a meglévő 1 is kitöltötte minden időmet. Hirtelen azon kaptam magam, hogy a 2 gyerek leköti egymást hosszú-hosszú percekre. Szóval a többemberes baba utáni testvér kérdéskörre is igaz, amit mindig mondogatsz: nem mindegy, hogy honnan jövünk/indulunk. A legtöbbünknek egy többemberes baba után a tesó érkezése már ujjgyakorlat. 🙂

Annyira jó volt végighallgatni ☺️köszönöm

Én pont ezért követlek, mert te tudod elém vetíteni azt, ami majd várhat rám, ha egyszer várandós majd anya leszek. Senkivel sem tudtam eddig azonosulni így gyermektelen nőként, de talán a személyiségünk hasonlósága miatt olyan, mintha egy hiteles- visszatért- őszinte- ősanya beszélne hozzám, mellőzve a sallangot és a műpozitív félhazugságokat. Tudni azt, ami várhat rám, ugyan ilyen (saját magammal szembeni) elvárásokkal, és testi lelki adottságokkal, mint ami neked is van, sokkal kevésbé teszi félelmetessé a gyerekvállalást. Én örülök, hogy beszélsz erről. Csak így tovább!

Két héttel a kisfiam első születésnapja előtt éreztem először azt, hogy minden úgy jó, ahogy van. Épp a szőnyegen birkóztunk, csikiztem, ő rám mászott és a nyálas kezével a számban turkált, szívből hangosan nevettünk mindketten...ekkor éreztem először azt, hogy ezért megéri! Ő csodálatos, nagyon nyugodt, már egészen kicsi korától elvolt, eljátszott egyedül, mindig volt egy szusszanásnyi időm mellette. Az apukája rengeteget segít mindenben, amikor kérem, kapok szabadidőt, van, hogy ő ajánlja fel, hogy kapcsolódjak ki. Mégis átérzem, amit a videóban mondtál. Amikor megszületett hónapokig úgy éreztem, hogy én megszűntem létezni, már "csak" anyuka vagyok, semmi időm nincs, soha nem csinálhatom, amit szeretnék. Szerencsére találtam egy fantasztikus pszichológust, akinek a segítségével - és az összecsiszolódásunkkal - a megfelelő helyre tudtam tenni ezt a szerepet és most már tudok arra koncentrálni, hogy ez csak ideig-óráig fog tartani. Most kell kiélvezni, hogy minden percem leköti, akármennyire is fárasztó mindez. Mi is szeretnénk második babát, de félek attól, hogy ez a mindenúgyjóahogyvan érzés újra felborulna és kezdődne minden előről a bűntudattal együtt. Még van min dolgoznom a második baba vállalása előtt, addig is sokat nevetünk a kicsimmel a szőnyegen fetrengve. Köszönöm ezt az újabb szuper, őszinte videót. :)

Nagyon bátor vagy, hogy ilyen őszinte vagy velünk…felszabadít…félve, de leírom, hogy 42 évesen lettem anyuka, a kislányom jó baba, alszik éjszaka, napközben is egy angyal, de nem szeretnék több gyereket….sok időbe telt mire megérkeztem az anyaságomba. Vannak napok amiket így is nehezen élek meg, aztán lelkiismeret furdalásom van, hogy itt ez a szuper kislány és hogy merészelem magam rosszul érezni…, de csalódás a párom…apukaként is sajnos. Jó ember, sokat dolgozik…, de egyedül érzem magam, mindent egyedül kell csinálnom…nem erre számítottam, nekem a család nem ilyen…. remélem kíméletesek lesztek velem…🥴🥹🙈

Azért az, hogy a videó 1/3-a mentegetőzésről kell szóljon, szerintem elmond valamit az anyaság általános megítéléséről. És ez szomorú...

Szuper video lett, lelekmelengeto 🥰❤️ En akkor ereztem, hogy visszatertem magamhoz, mikor ismet elkezdtem dolgozni es mar nem “csak” anya szerepben voltam egesz nap. Akkor ismertem ra ujra onmagamra es jottem ra, hogy sokkal jobb anya vagyok, amikor nem csak ez tolti ki a mindennapjaimat. Azota erzem en is, hogy visszatertem az eletembe csak kozben lett egy fontos, uj szerepem is, de ettol meg onmagam vagyok 🥹❤️

Imádom ahogyan fogalmazol. Érdekes, pont azt érzem én is, hogy úgy igazán mostanság, kb másfél éve érkeztem meg az anyaságba. Sok mindent elengedtem, végre sikerült. 😄

Eszter én annyira nagyon szeretem a videóid .Nagyon sokat segítettek a videóid mikor épp nehez korszakunk volt(hasonló nagy igényű kislány Anyukája vagyok).Nagyon szerencsés vagyok senki nem várta el Tőlem,hogy tökéletes legyek és mióta bölcsibe jár újra kinyílt nekem is kicsit a világ.Most várjuk a kisTesóját októberre.Es félek…aztán úgy vagyok vele,hogy nem véletlen,hogy még egy lélek minket választott :)

Röviden: Köszönöm!

Nincs gyerekem nem is szeretnék ☺️ de ez a videó is érdekes volt számomra! Olyan jól tudsz mindent megfogalmazni, értelmesen viccesen. Sok videót csinálj még🙏🙏🙏🙏

Örülök Nektek :) Legyen úgy, ahogy Nektek a legjobb :) Hajrá ;)

03:00 Ez de gyönyörű gondolat! Bekönnyeztem. ❤ Most (ezek szerint már jó ideje) Anyának érzem magam egy kicsit. 😊😁

Annyira átérzem! Jó lesz, minden nehézséggel együtt! ♡

Szuper kétgyermekes anyuka leszel, Eszter!!!! (Sztem amúgy két gyerekkel könnyebb mint eggyel és mint hárommal) Akkor éreztem ezt amit kérdezel, amikor az első gyermekem 1.5 éves lett és bölcsibe ment, én meg vissza dolgozni. Baromi lelkiismeret furdalásom volt az elején, mert jöttek az "ez korai" beszólások. De annyit adott vissza a munkám, hogy sokkal jobban tudtam a fiammal kapcsolódni utána. Akkor volt először, hogy a saját szükségleteimet az övé mellé (nem elé) helyeztem

A kisfiam fél éves kora előtt jött felismerés, hogy mit is csinálok? Hajszolom magam az őrületbe, hogy mindenkinek megfeleljek. Költözés, új élet kezdése külföldön elég jól összerázta a gondolataimat. Persze nem azonnal. A tökéletes anya mumusát egy ládába gyömöszöltem, ami időnként próbálkozik, ki-ki kukucskál, de most már tudatosan figyelem, hogy ne engedjem szabadjára. A fiamnak, a családomnak, ahogy te is említetted, jó vagyok így. Minden jót kívánok neked és a többieknek is, akik itt vannak! 💝

Nagyon tetszett a szponzori rész 😊 Végre nem a márka/termék/szolgáltatás volt a központban, hanem általuk egy üzenet lett képviselve. Ugyanúgy elhangzott a nevük, ugyanúgy érezhető volt, hogy ez szponzoráció, valamilyen szinten vásárlásra buzdítja a hallgatókat - hiszen tudat alatt azért csak megjelent - viszont mégse volt az arcunkba tolva az egész. Ízléses megoldás!😇👍🏻

2018 januárjában indult a móka mikor nem tudtam felkelni a medence fájdalomtól a 4.hónapban. Az idei szilvesztert nagyon várom.A nagy 4.5, a kicsi 2 lesz. A férjemmel azt mantrázzuk hogy ennyi, 5 év pokol és vége lesz a szívásnak.A kicsi is beszélni fog végre és néz 7 perc mesét. Vége kell hogy legyen mert leègtek a gyertyàk. Elfogytunk . Nem tudom tovàbb mondogatni hogy majd jobb lesz.Örülök hogy tùl estünk rajta. Ès remèlem hogy Ti is mihamarabb tùl lesztek rajta🤣❤️

Szerintem nagyon jó hogy ezt felvállalod. Mivel folyamatosan változunk és fejlődünk, formálòdnak a vágyaink, céljaink is. Mentegetőzni meg magyarázkodni meg igazából sosem kellene, de ebben nőttünk fel. Olyan jó hogy meg tudsz szòlalni olyan témákban ami “kínosabb” (sajnos!) mert ez is az élet vele járòja. Kívánom, hogy örömben teljen a baba megfoganása, a varandóság és az azt követő időszak is🙂

4 gyermekes édesanyaként írom, hogy GRATULÁLOK a felismeréshez. ❤️ Nem attól leszek jó anya, ha a külvilág megerősít ebben. A 3. gyermekünkkor éreztem azt, hogy jó vagyok... nekik a legjobb és ez a fontos. Vannak megoldásra váró helyzetek, napjában többször is... nem mindig rózsaszín az édesanyaként való létem.

Nekünk még nem aktuális a gyerek téma, de azt mindketten tudjuk, hogy szeretnénk a közeljövőben. Ettől eltekintve te vagy az egyetlen, akinek a videóit várom ebben a témában (is), illetve az Orsival és Judittal közös videókban is nagy érdeklődéssel hallgattam az anyasággal, szüléssel kapcsolatos beszélgetést. Azért szeretem a ti tartalmaitokat, mert ugyanazokat a félelmeket, szorongásokat fogalmazzátok meg sokszor, amiket én is érzek, sőt, még két könyvcímet is lejegyeztem az egyik videóból, igazán ajánlhatnál még állapotossággal, szüléssel, parentinggel kapcsolatos könyveket amúgy, mert én is szeretek mindenből ledoktorálni, mielőtt nekivágok ☺️

Először is boldog anyák napját mindenkinek! 😊 Nálam az összes barátnőm közül, én lettem először anya. Egész addig azt hittem, hogy jól csinálok mindent, amíg nem kezdtek el sorba jönni a többieknél is a gyerekek. Akkor elkezdtem hasonlítgatni magam, és a gyerekem... Persze pillanatok alatt eljutottam oda, hogy #szaranya vagyok. 😬Sokat dolgoztam ezen, és mára én is úgy gondolom, hogy az én fiamnak, én vagyok a legjobb anya, és már nem hasonlítom magam, vagy a kapcsolatunkat senkiéhez. Mert úgy tökéletes, ahogy van. Miatta. Miattunk. ❤️

Ajjjj, de kellett nekem most ez a videó 🙏 Én már elengedtem a tökéletességet és szerintem nem is létezik. De az összes hibammal együtt - amin mindig dolgozok, hogy javitsam - a lanyomnak én vagyok a legtökéletesebb anyukája ☺ Viszont a "hová tűntem én, ki is vagyok én?" még nagyon is aktuális sajnos 😞 ez nehéz. Így 23 hónap után is.

nálunk megérkezett a 2.baba is és mondhatom fele ás erzéseink vannak.van ami sokkal könnyebb,de van ami extra nehéz,hogy ketten vannak.pl.amikor pihennék végre az ejszakai szoptatások után nem lehet,mertindulás van a bölcsibe,öltözés,reggeli stb.aztán! marad a szétcsapott lakás,amikor arra nincs erőd,hogy a sebeddel a fürdőkádba bemássz,nemhogy puccbavagd a lakst vagy főzz.frusztrál a kupi és a kosz,amit nem mindig tudok kézben tartani.pihenni se tudok,mert mikor végre ledolnék megérkezik a másik.éshát a szoptatások éjjel-nappal,küzdés a hasfájással és néha ketten üvöltenek ketirányból.miltkor a wc-n bőgtem,aztán elaludtam..... nem ragozom.

Boldog anyák napját! ☺️ Én még nem érkeztem meg az elengedéshez 😕 Valahogy örlődök néha. A kisfiam csodás 8 hós baba. Igazi buddha baby 😅 De néha nem tudom mit játsszak vele? Meddig erőltessem hogy igyon vizet? Boldog-e velem? Néha este úgy örülök, hogy alszik, mert még egy napon túl vagyunk. Szeretem, imádom, de még csak alakulunk. Csak remélem, hogy más is érez így néha. Közben azon is gondolkodom, nem illene már, hogy minden klappoljon? Pláne mikor megkapom, hogy milyen szuper kiegyensúlyozott gyerek. Akkor hogy lehet, hogy nekem nem minden rózsaszín? Hogy merek nehezen megélni dolgokat? Uhh nehéz, de fontos téma, és köszi, ezt is. ♥️

Nagyon szépen össze foglaltad. 🤗 A kérdésem az nem a témával kapcsolatos, a kis szék (fel mászó alkalmatossagról)küldesz légyszíves egy közelebbi képet. És esetleg honnan van azt megìrod. Köszönöm!🤗😘

Mi már 3 éve próbálkozunk a kistesóval. Kislányom van, 3,5 éves, volt olyan időszak, amikor azt mondtam elég így ahogy vagyunk. Hiába szeretnénk, nagyon nem volt jó élmény a szülés/kórház kombó, és volt egy méhen kívülim 1,5 éve, utána még egy vetélés, akkor zuhantam meg kicsit. De mindig két gyerekes családként képzeltük el magunkat. Fél évvel a méhen kívüli és a vetélés után beadtuk az örökbefogadásra a jelentkezést. Nem tudom mennyit kell majd várni így, de úgy érzem megéri. Megérkeztem lélekben hozzá.

Én, egyelőre gyermektelen nő (vagy ahogy te fogalmaztál szépen, már anya), nagyon örülök neki, hogy őszintén beszélsz a nehézségeidről IS. Sokkal átfogóbb képet kapok az anyaság mindenségéről így. Maradjon ez így a jövőben is! Engem egy dolog érdekelne nagyon, így a második gyerek vállalása előtt, hogy téged nem szorongat belülről a felelősség azért, hogy jelen ország és világ helyzet mellett szeretnétek még egy gyereket vállalni? Mi az első gyerek tervezésben vagyunk (még nem éles a projekt), viszont én szinte már betegre aggódom magam néha, hogy felelős döntés-e erre a világra gyereket szülni? Folytogat a globális politikai helyzet, a klíma válság stb. Nagyon érdekelne ezzel kapcsolatosan a véleményed!

Jajj Eszter. Mintha én mondtam volna ezeket a mondatokat. Először is én mai napig nagyon szégyellem hogy én nem élveztem az első évet. Szerettem és csináltam a dolgom de a nap végén nem éreztem azt ez egy jó nap volt. Küzdelem azt éreztem. Majd most hogy két éves minden nap próbálom behozni úgy mindent. Azt érzem ő 2 éves de én egy éve vagyok anya. Ma már imádom az egészet, ő miatta,.ő volt ügyes és türelmes...na jó most bőgök. Szóval ma már minden sokkal jobb és szebb. Ami volt az már elmúlt és nem hibáztathatom magam egy életen át. Még cseng a fülembe a terhes se tudok lenni (3 év) szülni se tudok (császár) majd tàplálni se mondatok. Viszont már nem fáj méllyen. Itt van a fiam aki ezekkel mit sem törődve úgy szeret hogy belehalok. Majd ezután jön az érzés hogy olyan jó lenne egy második baba. Aztán arra gondolok én tutti nem vagyok normális😂 Most hogy már minden helyére állt mindenki boldog újra kezdeném?! De hiszem hogy már sokkal jobban felvértezve mennék bele. 🙏 Kívánom neked is hogy akkor és úgy jöjjön a baba ahogy ti szeretnétek és legyen benne nagyon sok öröm. ☺

Hogy küzdöttél meg a kezdetekben a kialvatlansággal? emlitetted hogy 2 evig nem nagyon aludtatok. Nagyon jok a videóid !! Meg sok sokat :)

Imádom a videóidat, enélkül a háttérzene nélkül jobb szerintem. Olyan mintha folyamatosan szólna az ébresztője valakinek😅🙈

Javaslom, hogy nézz rá Ördög Nóriék esetére. Ott az első lombik baba(azt hiszem), második spontán fogant, úgy hogy az első előtt meddőnek lettek nyilvánítva... szóval simán összejöhet nektek is, csak "úgy"... ;) nagyon jó volt a videód! Köszönöm szépen!

Masodik gyereknel annyira más minden.Igaz nekem 10 ev van a ket gyerekem között de a masodik az igazi elvezet volt,pedig sokkal problemasabb volt mint az elsö.Sok mindenre mar legyintettem mert tudtam ugyis elmulik:-) Amikor pedig minden klappolt azt probaltam elvezni.Es sokkal hamarabb eltelik az elsö 2 ev egy szempillantas alatt😆 Nyilvan mas kis korkülönbseggel de bem lehetetlen:-)

Én is szeretnék mégegyet, de úgy érzem hogy tàtott szájjal megyek a f@szerdőbe😂😂😅

Van egy fél éves babám és egy hónapja sikerült banális módon eltörnöm a bokámat. Mivel nem tudok róla egyedül gondoskodni, befogadtak minket a szüleim. Anyám kelt hozzá éjjel, pelenkázta, fürdette, sétált vele és hozzám csak akkor került, ha meg kellett szoptatni. Szörnyű anyának éreztem magam és érezhetően kezdett eltávolodni tőlem a gyerekem, aki addig állandóan rajtam lógott. Majd volt egy pont, amikor zokogásba törtem ki a saját babámnak és meglepetésemre ugyanúgy reagált, mint én tettem volna hasonló helyzetben: értelmesen végighallgatott, megsimogatott, mosolygott és próbált megnevettetni a maga módján. Azóta egyre többször veszem észre, hogy fél éves kora ellenére már tisztán látszódnak rajta az én személyiségem jegyei és akármennyire odavan a nagyszülőkért, ha nem érzi jól magát, csak én kellek neki. És ilyenkor érzem azt, hogy a lányomnak én vagyok a tökéletes anya.

Szia! Csak szeretném jelezni,hogy 4 éves kisfiammal ugyanezen az úton mentünk keresztül, szinte emlékeim sincsenek olyan robot voltam 2 évig. De a sok "muszáj" foglalkozás miatt- mert mai napig 2 percig nincs el egyedül- koránál fejlettebb kisnagyfiam van. 2 évesen volt a választópont,amikor elkezdtem élvezni az anyaságot igazán,addig csak túléltünk. Majd tavaly petevezeték csavarodással kerültem kórházba, eltávolították az egyik petefészkemet.óriási traumaként éltem meg, és eldöntöttem akkor,hogy soha többé nem szeretnék szülni. Ez tavaly nyáron volt. Most pedig nem hagy dolgozni a 27 hetes kislányom a pocakomban....Én döntöttem így,a párom rám bízta a sokk után,hogy mi legyen. Rettegve VÁROM,hogy megszülessen :)

Nálam 1 év után kezdődött az "elég jó vagyok" érzés. De ahhoz, hogy újra megtaláljam magam, az kellett, hogy higgyek magamban a gyereken túl is. Bekaptam a leszarom tablettát sok helyzetben, és elindítottam a vállalkozásom. Esküszöm ez tart életben.😂 A gyerekhez alkalmazkodva tudok alkotni és vásárokra járni.Ott töltődök fel, hogy ne egy fásult és kiégett anyát kapjon. A tesó témával kapcsolatban pontosan megfogalmaztad a gondolataimat.

Én is most tartok ott, hogy talán jöhetne a második baba. Igazából egy tök problémamentes terhességem volt a kisfiammal, de a kórházban borzasztó volt. A szülés is inkább a trauma felé hajlik, semmint a szép élmény felé. A szoptatással is gondok voltak az elején, baby blues-zal megfűszerezve. Valahol viszont pont ez hozta meg nekem, hogy ebbe az irányba induljak el, szeretnék majd IBCLC és Perinatális szaktanácsadó lenni. Szóval próbálom ebből kihozni a maxot. A szülés/kórház az, ami miatt most őszintén rettegek, csak ez tart vissza. Szeretnék itthon szülni, de messzebb van a háttér kórház, mint 20 perc. Szóval vannak megoldandó dolgok még a gyerek mellett is. A tökéletesség. Hm. Rám tökéletesen igaz, hogy voltak elveim, és aztán szültem egy gyereket. 🤣 Viszont holnap lesz 2 éves, és bár néha úgy érzem, beadnám a felmondásom, de most úgy jól vagyunk. ☺️ Az elején volt nehéz, amikor úgy éreztem, mindennek toppon kellene lennie, plusz nekem nem csak anyának "kell" lennem, de jó lenne önmagamnak is megmaradni, plusz jó felesége a férjemnek, meg a családi nyomás, hogy mit hogyan is kellene csinálnom.... nagyon nehéz volt az egyensúlyt megtalálni, a mai napig keresni kell. 😅 Szerencsére a férjem egy csodálatos ember. Segít amiben csak tud. Nekem a védőnőm segített rengeteget. Szülés után már a saját házunkba jöttünk, tehát nem is ismertem. Ő mondta azt nekem a telefonban (kösz Covid első hullám), hogy ahol baba van, ott káosz van. Ne ezzel foglalkozzak. Legyek Ervinnel, a negyedik trimeszter szóljon rólunk, a ház nem szalad el. Szóval én még így valahol az elején engedtem el a tökéletességet, és a mai napig igyekszem segíteni a kisfiamat a világ felfedezésében, válaszkész lenni. Nagyon nehéz. De azokért a napokért, amikor minden klappol, komolyan megéri. Mint ember sosem voltam tökéletes. A kisfiam is látja, amikor szárnyalok, de a mélységeket is. Mit hogyan kezelek. Ebből tanul majd. Sajnos/nem sajnos elég temperamentumos is vagyok. 😅 De sokat alakultam már ezalatt a két év alatt is. ☺️ Az anyák napja nekem már duplán fog számítani mindig is. Két éve anyák napján szültem. Sok mindenre nem emlékszem, de amikor mentünk a kórházba, dupla szivárvány volt az égen. ☺️ Bocsi, hosszú lettem, de imádom a videóid itt is (a környezet védelem, meg az anyasággal kapcsolatos videóid) meg amit a lányokkal is csináltok. ❤️ Boldog Anyák napját így utólag is mindenkinek! ❤️

Nagyon nem éreztem tökéletes anyának magam, és amikor már ketten voltak és megengedhetetlen érzéseim voltak, elmentem terápiára. Azóta értem és már nem csak magam előtt vállalom a nehéz anyai érzéseimet is. Nem ekkora publikum előtt (ezért óriási respect neked újra és újra!), de én is felvállalom társaságban is az apróbetűs részeket. Néha rossz érzés, hogy ezzel valakinek esetleg elveszem a kedvét, de inkább csak előre támogatni szeretném őket, hogy ne filterezzenek majd, maguk és mások előtt se. Akkor könnyebb lesz az út.

Milyen igaz én a 17 éves lányom látja a tágabb környezetét. Én is azt mondtam neki legjobb anya én vagyok a számára.😂😉👍

Ilyen gazdagok vagytok? Na meg több időpontod volt nőgyógyászhoz mint nekem, ugyanis én már 2 éve nem voltam

A nyugati ember.

Hahó! Most 14 hónapos, az elejétől kezdve félelmetesen türelmes, nyugodt, "jó baba" kislányom után nálunk épp azt nehéz, szinte félek kimondani a kérdésekre és kellemetlenül érzem magam, hogy nem valószínű hogy lesz második baba. Szemek elkerekednek, szinte számonkérően, hogy mi az hogy nem...?! Szerintem nincs semmiféle összefüggés aközött hogy ki hány gyereket vállal, és aközött hogy milyen volt az elsővel, másodikkal az élet. Számtalan más oka lehet a gyermekvállalásnak, és nem gondolom hogy magyarázkodni kellene emiatt. Szeretem a videóidat, ebben amikor arról beszélsz hogy szeretnél Te magad is megmaradni, és nem kizárólag anya lenni, végtelenül értem. Én ezen az úton próbálok járni, és azért mert olyan dolgokkal is foglalkozom, amiket a gyerekemen kívül szeretek, nem gondolom egy cseppet sem rossz anyának magam. Szerintem senkinek nem kellene. Csak így tovább! ;)