MINDENT A GENERÁCIÓKRÓL, 2.RÉSZ (Veteránok, Baby boomerek) - Steigervald Krisztián/F.P. 

Hálás köszönet!🙏 Ezt a sorozatot kellene este 7-kor "vetíteni", nem a rémhíreket...😉

Ez az a műsor, amit mindenkinek meg kellene nézni hiszen mindenki érintett a témában. Köszönjük, hiánypótló.🙏 Ez a mondat belevésődött a gondolatainkba: ,,Nem jobb nem rosszabb csak más'❤

A konkrét mondatokkal eszméletlen sokat ad ez a sorozat! Bennem nagy megértések születnek és úgy érzem, sokkal közelebb kerülök a szüleimhez, nagyszüleimhez, önmagamhoz és az utánam következő generációkhoz érzelmileg is ezzel a megértéssel. 🙏💚 pl. "a veteránoknál a biztonságot jelenti a vasárnapi ebéd. Ez annak szimbóluma, hogy ismét eltelt egy hét és nem volt háború és van étel." "A baby boomerek azt akarják, hogy az ő gyerekeiknek már jobb, könnyebb legyen, mint nekik volt. Hogy azt mondták, hogy én dolgozok, és neked már nem kell, tanulj, ez a dolgod."

Szuper volt most is! Kötelezővé tenném mindenki számára ezt a sorozatot annyira hasznos!

Milyen érthetővé válnak a dolgok, fantasztikus!

Köszönjük megint a kitűnő előadást! Anno vegaként a nagymamámnál mindig megettem a vasárnapi (húsos) ebédet. ❤ Érdekes, mert Y-osként továbbvittem a spórolást, a kamra fenntartását, azt hogy étel mindig van otthon és nem dobjuk ki. Ez most nagyon jól jön, a japán vidéken élve, ahol 20 km-re van bolt és ételrendelés nincs. Hálás vagyok, hogy ezt az ajándékot kaptam a nagymamámtól. ❤

Krisztián!!! Ön egy csoda!!! Rendkívül érthetően, logikusan, fantasztikus példákon keresztül tanít, magyaráz. Ittam minden gondolatát és alig várom, hogy újra hallhassam. Olyan hosszú idő az a két hét!!! Megvettem a könyveit is, alig várom, hogy elkezdhessem olvasni őket!!!

Ezt megnezetem az osztalyommal és tanitvanyaimmal! Pénzügyet tanítok, sokat szoktam nekik erről beszélni. Persze én is csak a nagyszüleim és szüleim által hallottam erről! Köszönöm szépen ezt a videót! Isten áldja Önöket ezért!

biztonság = rántott hús / csirkecomb Ennél a hasonlatnál kijöttek a könnyeim is!!! Köszönöm a kis időutazást, nagyon élveztem! 😂😍

Tetszik, hogy más élményt ad ez a "műsor" és mást Krisztián könyve. Érdekes, hogy miket viszek tovább Y-osként, pl. bár nincs itthon több 10 kg liszt, de azért van egy kis "tartalék" mindenből. Mamát sosem tegezhettem, egyszer mondtam is neki, hogy tessékelve is el tudom küldeni melegebb éghajlatra, és ezen jót nevetett. ❤ A lányom pedig már simán tegezhette a mamámat, mert dédunoka volt 😅

Nagyszerű ez a sorozat, kincset ér, köszönjük!

Tanuljunk meg élni ezzel a tudással-tanítással, amit Steigervald Krisztiántól kapunk! Közérthető és HASZNOS minden gondolata, élmény hallgatni! 👋👋👋Magamra ismerek mint "ratkó-unoka" 😊

Szenzációs!! Fantasztikus tudás!! Szeretném még...még....még!!❤

HOGY TELT EL 1 ÓRA??? Őrületes!! Értehető, érdekes, szuper!❤

"Nem jobb, nem rosszabb, csak más". Ezzel a mondattal mélységesen nem értek egyet. Leegyszerűsítő, általánosító és tényszerűen valótlan, azaz nincs így. Van jó, jobb, rossz, rosszabb, helyes, helytelen, hasznos és haszontalan változás, fejlődés és visszafejlődés is az egyes generációk életében, társadalmaiban. Az sem igaz, hogy régen minden jobb volt és "bezzeg a nagyszüleim" es az sem igaz általánossagban, hogy a mai fiatalok pedig "milyenek már ...". Ugyanakkor általánosságban megfigyelhető egyfajta fokozatos és folyamatos "értékfogalomátalakulás". És nem biztos, hogy helyes, és hasznos irányba történik mindez. Nem evidencia az, hogy mindig minden fejlődik az idő előrehaladtával.

Köszönöm, ez a rész rólam és családomról szólt: nagyon jó volt felidézni azokat a kifejezéseket,amiket használt előadása során. Felidézhettem a már elhunyt nagyszüleimet, szüleimet, "munkás" éveimet, fiatalságomat, és milyen igaza van: már a szüleim is, és mi voltunk azok akik előtt kinyilt a világ és többre vágytunk a munkánál. Imádom az előadását. Hálás vagyok! Bízom benne,hogy a fiamékat is rá tudom venni, hogy hallgassák Önt !

Köszönöm szépen! Ismét egy nagyszerű előadással lettem gazdagabb!

Köszönöm! Nagyon szeretem ezt a sorozatot. ❤ X-es középiskolai tanárként magázom a gyerekeket, mert mindenki elvárja tőlük, de senkitől nem hallják a helyes szófordulatokat. Számomra is különleges, hogy ennek ellenére milyen közvetlen, szeretetteljes kapcsolat alakul ki köztünk.

Nagyon jó ez a sorozat, gratulálok, csak így tovább! Két dologra szeretnék gyorsan reflektálni, saját élményből, tapasztalatból. Az első dolog, amin kicsit mosolyogtam, a konferencián be vagy be nem tartott időkeret kezelése, ami szerintem nem feltétlenül egy generációs probléma, hanem kulturális háttérből is fakadó dolog. Én például úgy tanultam, arra szocializáltak, hogy roppant sértő és kulturálatlan a másik előadótól elvenni az időt, ezért mindig pontosan kell tartani az időt, hiszen a teljes idő nem az enyém, és tiszteletlenség a másikkal szemben, ha elrabolok akár csak néhány percet is az ő idejéből. Tovább úgy tanultam, hogy ha nem tudom tartani a saját időkeretemet, akkor az azt jelenti egyrészt, hogy fegyelmezetlen vagyok, másrészt pedig azt, hogy a mondanivalóm talán nem is annyira fontos, hiszen ha nem tudom pl. 15 percben elmondani a lényeget, akkor azon már szakmailag a 20-30-40 perc sem segít, és elveszítem a hallgatóságom érdeklődését. Moderátorként tehát mindig arra törekszem, hogy a beszélőkkel és vitázókkal is betartassam az időkeretet, előadóként pedig nagyon vigyázok, nehogy túllépjem a saját időmet. Ezzel szemben azt kellett tapasztalnom, hogy rengeteg olyan kolléga, illetve rendezvény van, ahol az előadások utáni viták nagyon elhúzódnak, és ők meg éppen azt tartják kívánatosnak, ha minél tovább folyik a beszélgetés, mert ez a szakmaiság ismérve (úgymond nem számít az idő, mert ez a nap úgyis erről szól, tiszteljük meg egymást azzal, hogy meghallgatjuk egymást, stb). Ez a szemszög is teljesen jogos és érthető, szóval az a konklúzióm, hogy ez teljes egészében kulturális és szociális kondicionálásától függ, illetve magának a tudományágnak a szokásrendjétől, amelynek a keretében a konferencia szerveződik. A másik dolog pedig a Náray-féle beszélgetés kapcsán megfogalmazott dolog, nevezetesen az, hogy a Baby Boomer generáció idejében élesen elvált egymástól a munka és a család fogalma, munkába nem szimpatizálni, szórakozni járunk stb. Ezzel részben értek egyet, ugyanis azt látom a szüleim korosztályában (ők Baby Boomerek, én 81-ben születtem), hogy azért volt egyfajta erős átfedés a családi és munkahelyi élet között, nevezetesen az, hogy pl. a munkahelyi kollégákkal alakultak ki életre szóló barátságok, hiszen nem is igazán volt más hely, ahonnan barátokat lehetett szerezni. A mai generációk esetében viszont azt látom, hogy a talán a több platformon lévő jelenlétnek köszönhetően sokkal könnyebben alakulnak ki kapcsolatok, barátságok teljesen más közegekben élő és dolgozó emberek között. Ez ad egyfajta nyitottságot, ugyanakkor bizonytalanságot is, hiszen lehet, hogy ezek a baráti közösségek nem túl mélyen gyökereznek, hanem sokkal inkább képlékenyek. Inkább az lehet még a gond, hogy a mai gyors és mindenki számára hozzáférhető kommunikációs eszközökkel a munkavégzés áttevődött az otthonba, a családba, míg a szüleim idejében ez nem így volt. A kiszámíthatóság régen úgy működött, hogy a szüleim délután 4-kor hazajöttek a munkából, és tudták, aznapra befejezték, senki sem hívta őket vissza dolgozni. Ma pedig úgy működik a dolog, hogy akár este 8-kor is még mindig munkahelyi telefonokat bonyolít az ember, és esetleg hétvégén is. :) A szüleim idejében a hétvége szent volt, senki sem telefonált, senki sem kérte őket, hogy menjenek még be a munkába valamit plusz feladatot elvégezni.

Hiánypótló. Sose legyen vége!

Zsenialis, alig varom a kovetkezo reszt! 👏👏👏

Nagyon jó az összefüggések bemutatása, a következmények levezetése. Azért a szegény veterán generációnak nehéz élet jutott.😢 Nagyon várom a folytatást! 😊

Ismét szuper volt! Köszönöm! 😊

Nagyon jók az előadásai, gratulálok. X generációs óvónőként sokszor úgy erzem, hogy a szülők tehetetlenek és tanácstalanok a 3-4-5 éves gyermekeik nevelésével kapcsolatban. Egyre többször látjuk, hogy el is engedik a gyeplőt, és a gyerekek kezébe kerül a vezetés. Az óvodás irányítja a szülőt, aki teljességgel elveszett, és segítségért kiált. Szívesen vetítenék le nekik szülői értekezleten egy összefoglalót, egy olyan kisgyermeket nevelő szülőknek szóló epizódot, amiben szerepelne a következetesség fontossága, a határozott fellépés mibenléte, a meseolvasás fontossága, a tv nézés visszaszorítása és hasonló témák kerülnének napirendre. Nagyon jó lenne, ha lenne olyan gyakorlati útmutató, amit a mai y generációs szülők elé tudnánk tárni mi, zömében x generációs óvónők úgy, hogy közérthető, és HITELES legyen. (Legalább, mint a Tik-tok, ahonnan az információikat szedik.) Minden szülői értekezleten lejátszanánk nekik egy ilyen részt. Fantasztikus lenne!! Lehetséges? Nagyon köszönöm, köszönjük Sok száz óvónéni nevében Mayer Adrien

Igen, fantasztikus. A végén már nem csak a többi generációt érti meg a hallgató, hanem még a sajátját is. Köszönöm minden megosztott gondolatát.

Fantasztikus videó és hiánypótló is! Én oktatási anyagként írnám elő!

Értéket közvetítő műsor! Nagyon szépen köszönjük!😄👌

Nagyon hasznos sorozat, szuper ötlet ez a sorozat. Köszönöm és gratulálok!

Szenzációs előadás volt! Köszönöm!😊

Ez nagyon érdekes és élvezetes volt!Köszönjük!

Igazán élvezetes, információ-gazdag előadás volt. Köszönöm!

Imadom a sorozatot, amugy az egyik kedvenc temank a baratommal, hogy generaciokrol beszelgessunk. Kulonosen erdekes, hiszen bar korban ugyanahhoz a generaciohoz, Y, tartozunk, o Nyugat-Europaban nott fel, en egy eszakkelet-magyarorszagi kisvarosban. Viszont nagyon tradicionalis ertekrendet vall, amit ez a podcast szepen tudna arnyalni. Jelenleg csak nagy vonalakban elmeselem neki, amit tanultam belole, de szuper lenne, ha angol felirattal is elerheto lenne, mint a tobbi podcast resz 🤍 szerintem sok nem magyar anyanyelvu ismerosnek is elkuldenenk, lelkes nezok, a videokat, ha lenne felirat. Elore is koszonom, szivesen tamogattam is az adast es varom a tobbi reszt.

Kitűnő,érdekes előadás!Köszönöm!🙏

Egy apró kis megjegyzés : B.b vagyok, de a legtermészetesebb módon tegeztem a szüleimet és nagyszüleimet is. Ők egymást még nem. Vidéki nagyvárosokban ez volt már akkor a jellemző. Voltak azonos korú - elsősorban faluról jött- gyerektársaim, akik magázták apjukat, anyjukat. Nagy szemeket meregettünk rájuk ... Köszönöm ragyogó előadásait, kikerekedett szemmel hallgatom és meghajlok tudása előtt.

Hihetetlen mennyire magával ragad a téma. Az első interjúról hónapokig beszéltem mindenféle ismerőssel-kollégával-baráttal. Nem ismerek olyat, akinek ne keltette volna fel az érdeklődését azonnal és javarészt “Whoa” élményt kapott az, aki megnézte! Hálás vagyok, remélem még sok ilyen tartalom készül!

Nagy köszönet,ezért a sorozatért!!!!🥰🥰🥰

Aha - élményeim vannak, végre megértem az előttem és utánam születetteket! Érdeklődve várom a további részeket! Köszönöm!

Zseniális. köszönjük szépen!

Gratulálok a fantasztikus előadásaihoz! Kötelezővé tenném az oktatását az iskolákban.😊

Értékes sorozat, köszönjük szépen!❤

Köszönöm, mindig tanulok!

Hálás köszönet, ismét fantasztikus volt az előadás!

Nagyon tetszett. Köszönöm szépen.♥️

Szuper volt, köszönöm😊

Le a kalappal.Nagyon szépen köszönöm a videót :)

Nagyszerű! Zseniális! ❤

De nagyon szerettem ezt a részt (is) 🥰❤️ köszönöm!!!

Nagyon jó előadás volt, annyira jól ès èrthetően magyaràz…gratulàlok Krisztiàn!

Nagyon érdekes volt ma is! Köszönöm!

Köszönöm. Egész nap tudnám hallgatni. Nagyon érdekes a tartalom, Krisztián pedig nagyon jó előadó. 10GBP sent - egy X genereációs, aki laptop előtt ül egész nap

Ilyen és ehhez hasonló műsorok miért nincsenek a TV-ben? Csak a hülyítés, meg az agymosás. 😔😔😔

Barmeddig hallgatnam!☺️

Köszönjük!

Fantasztikus volt, köszönöm! Felnevettem a "Nincs más dolgod, csak tanulni" mondaton. Hányszor hallottam gyerekkoromban.. Arról mondjuk ne beszéljünk, milyen frusztrációt és bizonyos szintű inkompetenciát okozott nálam. Mindezt úgy, hogy a legjobbat akarták nekem.

Köszönöm, szuper jó! 🙂🙂🙂

Zseniális, Köszönjük! A fiam a hüvelykujját hívja fényképező ujjnak. Először meglepődtem, de rájöttem, hogy igaza van.

Fantasztikus volt. Gratulálok. 🙂

Csak gratulálni tudok

Remélem egyre többen fogják meghallgatni ezeket az előadásokat. Minden sokkal érthetőbb lenne! Például én azt hittem hogy az a gondolat hogy a munkahelyen nem barátokat keresünk hanem munkatársakat, az az én véleményem. Nagyon érdekes hogy ez generációs dolog.

Nagyon jó sorozat! Köszönöm

Köszönöm ❤😊

Nagyon nagyon ❤

Ismét nagyon jó volt! Köszönöm

Köszönöm 🌷

Köszönöm szépen, szuper volt. Ami tetszett, hogy a kommentek is érdekesek. Élményeket, tapasztalatokat olvashatunk több generációtól.

Nagyon tetszik, magyarázza az èletet.

Köszönöm!

Nagyon érdekes volt mikor azt mondta Krisztián hogy már abban is eltérés van ahogyan a különböző generációk a kezükkel mutatják a telefont. Le fogom tesztelni! :)

Nagyon jó video ! És tetszik hogy az úr is ahhoz a generációhoz tartozik aki a Youtub -ot Yutyúb-nak mondja ! :)😊

Apukám 71 éves, én 35. Szokta is mondani, mikor ott eszünk az unokákkal 'ezt már szeretem látni, mindig örülök, mikor itt esztek nálunk' valahogy beleszokta mondani a 'sikerül' kifejezést is. Erre én valami vicceset szoktam mondani, pl én is örülök, hogy ma sem kellett főznom stb, de persze tudom, hogy valami olyasmire gondol, ami itt is el hangzik.

rendkivül jo éstanulságos köszönet

24:56 Egyáltalán, mire jó a liszt? Imádom! 😂

Munkám miatt sokat utaztam vonaton. Még a 2000-es években is bőven láttam néniket, akik nagy csomagokat cipeltek állandóan. Időnként beleláttam, egyik bőröndjét fölnyitja, tele volt kenyérrel. Másikat fölnyitja, egyik fele tele kolbásszal, másik fele tele almával. Mennyi időre elég ennyi étel egy 70-es korosztályú néninek?! A háborús nélkülözés hatása.

Köszönet az információkért. Mintha Krasznahorkai nem veterán lenne, hiszen 1954-ben született.

Imádom ezt a sorozatot, csakúgy, mint itt a többi kommentelő....de.....Krisztián, miért EBI-zód? 😄

Ebből egy nagyon sok részes edukativ sorozatot szeretnék látni! Minden perce arany volt számomra Y végi generációként aki még kicsit viszi a babyboomer, kicsit az X generáció tanításait viszont lélekben inkább Znek érzem magam 😅. Megmagyaráz számomra sokmindent a sorozat például azt is hogy miért találok nehezen közös témát kollégáimmal akik javarészt Xesek és az Y tagjaival is.

Az előadás az fantasztikus tisztelt uram de gondolom hogy ez valami generációs dolog hogy folyamatosan fölvezetésekből és levezetésekből és pulkorrek magyarázkodásból álló panelok vannak az előadásban remélem konstruktív megjegyzésnek veszi megállapításomat észrevételemet

Thanks

Nem dobunk ki ételt. Mekkora igazság!!!!!! Én sem dobok ki, vagy ha igen, akkor nehéz szívvel. Odáig még nem jutottam el a sorozatban, amikor az én generációmról beszél.

A telefonhoz: az egyik osztálytársam Szingapúrban járt 89-Ben és azt mesélte , hogy az emberek a metrón telefonálnak. Nem hittük el neki😂😂😂

Nagy érdeklődéssel hallgatom a sorozatot, de femerült bennem egy kérdést. Mivel engem a szüleim 40 körül vállaltak, ők a "veterán" generáció gyermekei (1937,1938) Én 1977 utólsó napján születtem, így az "X" gererációhoz tartozom. A szüleim és köztem kimaradt egy generáció. Én ugyan szülő először 23 évesen lettem, de a második és a harmadik gyermekem már 41 és 43 éves koromban született. Mivel a szüleim művészek voltak, így nem egy tipikus családban nőttem fel. Nagyon kíváncsi lennék arra, hogy milyen amikor kimarad szülő és gyermeke között egy egész generáció. Az is érdekes, hogy pl édesanyám sem egy tipikus családban nőtt fel, mert az édesapja, az én nagyapám, 1899-ben született. A nagymamám 1914-ben, és már ő is dolgozott a három gyerek mellett is. Két keresős család volt. Édesanyám tegezte a nagyszüleit is, akik az 1800-as évek közepén, végén születtek. Budapesti értelmiségi családban nőtt fel. Ők is, és az apai nagyszüleim is nyitottan álltak hozzá, hogy a gyerekeik, az én szüleim művészeti egyetemre menjenek. Rengeteg háborús történet között nőttem fel, és valahogy nekem is a részem lett. Hogy most ebből én mit fogok a 2021-ben született kisfiamnak átadni, arra csak az idő fog választ adni.

Erdekes, tanulságos. Viszont en ismerek olyan baby boomereseket akik inkabb full veterannak mondanám.

Szuper volt! Köszönöm! Kérdéseket mikor lehet feltenni? A szüleim 1959- ben és 60- ban születtek. Én 1985- ben. Igen, ők is azt mondták, hogy azért dolgoznak, hogy nekünk könnyebb legyen és csak tanuljunk! Ezeket megfogadva tanultam, bizonyos szempontból " jobb" életem lett, de úgy érzem ennek nem örülnek. Nem büszkék rám. Sajnos nem jó a kapcsolatom velük, pedig szeretném hogy jobb legyen. A barátaim is hasonlóan tapasztalják a saját szüleikkel. Miért lehet ez? Most ők irigyek arra, aminek az alapjait ők teremtették meg? Mit kellene máshogy csinálni? Hogyan lehet jól kijönni a baby boomer nagyszülőkkel? Köszönöm a választ előre is!

Jártam "délutánra " iskolába.

Érdeklődéssel hallgattam az első két előadást. Van azonban egy kis hiányérzetem: tudomásom szerint a baby boomer generáció életének jellemzője a szexualitáshoz való viszony megváltozása...Mit gondol erről, kedves Krisztián?

Szenzációs!!!!!!!

És ha valaki még mindig nem érti miért is pusztító ami a "közszolgálati" izéken ömlik a nézőkre, hallgatókra, akkor tegye fel a kérdést ez a sorozat miért nem a Tóniék fejéből pattant ki? Pedig ebben nulla politika van. Vagy épp ezért?

Az nem lehet, hogy a több munkát vállaló szülő esetenként valóban azzal érvelt, hogy sokat dolgozom és arra törekszem, hogy a gyerekeknek mindent megadok. Viszont a háttérben már kezd kirakzolódni a mai fiatalokra jellemző felfogás, ami pedig az, hogy nem szeretnének egy életet leélni egy emberrel. Szóval a szülők nem minden esetben temetkezhettek a munkába egy jó érvvel lehet hogy kezdtek rájönni arra, hogu egy életen át valaki mellett az tud unalmas lenni. Ennek rengeteg oka lehet ami jellemzően váláshoz vezet..

Jaj az a drága banán 😅 én addig rá sem néztem az ajándékokra,amíg be nem faltam a banánt, narancsot, mandarint 😂😂😂

Hozzátenném, a generációs jellemzők a szocializációs közegtől függően kicsit mások. A boomer generáció itt Szerbiában (akkor még Jugoszláviában) nagyon is haverkodott a munkahelyén. A szüleim generációja úgy építkezett, hogy a munkatársak fenntartás nélkül mentek segíteni. De itt nem volt olyan elterjedt a besúgórendszer, illetve lecsengett addigra, mire a boomerek dolgozni kezdtek. Teljes egészében megvalósult a teambuilding anélkül, hogy tudták volna, hogy mi az😅 Kitűnő a sorozat, várjuk a következő részeket!

Ha az emberi lét ciklikusságát ismerjük a történelem alapján, akkor elképzelhető egy újabb mélypont a jövőben valamilyen formában? Véleményem szerint most inkább a csúcson vagyunk, mint a völgyben. Kívancsi lennék, mit gondol erről, úgy, hogy persze a jövőt senki látja...

En bebi bummer vagyok örülök hogy megtudtam😊 de van bennem veteràn is😂

Mindamellett, hogy a legnagyobb tisztelettel elismerem a tanulással szerzett tudást és a sok munkával megalkotott tanulmányokat, és nagy élvezettel hallgattam az előadásokat, észrevételem is lenne az elhangzottakhoz. 1962-ben születtem, ezek szerint a baby boomerekhez tartoznék. Csakhogy valamiért 1962-ben Magyarországon messze a LEGKEVESEBB gyermek született, tehát ez alapján már egyáltalán nem tartozunk ehhez a csoporthoz. Mentalitásunkat és szokásainkat figyelembe véve is sokkal modernebbek vagyunk a legtöbben, pl. közülünk már szinte senki sem magázta a szüleit. Többek között ezért sem tartom szerencsésnek a merev határvonal-húzásokat, szigorú kategorizálásokat. Sajnos klasszikus értelemben nem vagyok magasan kvalifikált, de sok évet megéltem ahhoz, hogy lássam, igencsak sok sorsra volt káros hatással a ,,beskatulyázás".

A Ratkó korszak gyermekeinek gyermekei ma külföldön dolgoznak. Mármint egy jelentős része. Ez lett az eredménye az akkori abortusz tilalomnak.

"Nem rosszabb, nem jobb, csak más!" Mekkora önámítás! Sokkal felszínesebb (szellemben, lélekben), sokkal kényelmesebb (testben), azaz a helyzet: brutálisan "más"!!! Soha nem volt még nehezebb a gyorsuló időben: "alkamazkodva túlélni" és ugyanakkor "Embernek" megmaradni. Az egyre mélyülő generációs szakadékokba zuhanó, széthulló, elidegenedő társadalmakban a "másság" kifejezésének ilyen eufemisztikus használata csak azt bizonyítja, hogy mennyire súlytalanná vált a szó a "mediatizált" világunkban.

Nagyon jó az előadás, de minden egyes alkalommal, amikor ez a tanult ember kimondja azt, hogy "eBizód", valahol a világon kipusztul egy veszélyeztetett faj.

Y generációsként ez a két generációk akivel valahogy sosem talált a szó. Nem teljesen tudom , hogy miért, nem is igazán vannak a környezetemben, de veterán mamammal mindig olyanok voltunk mint a tűz és víz 🙈

Polkorrektet akartam írni de hát a google

Az az izgalmas, hogy ez a sorozat abszolút közös élménnyé vált a családomban, a veterántól az Z-ig meghallgatta mindenki. Az Alfa és azalatt nem, őket még nem érdekli 😂

Köszönjük!