Negyedik negyed - 15. rész: Réz András 

Nagyon szeretem Réz Andrást ! Okos, jó a humora , jó őt hallgatni!

Megvan benne az az egészséges cinizmus, ami a továbbélést segíti.... Jó volt hallgatni!

Imádom ezt a " pasit" ez egy akkora EMBER a szememben.....kevesen vannak, akikre ezt tudom mondani. Szeretem a lazaságát, a hatalmas tudását, az intelligenciáját, a bátor szókimondását. Nagyra tartom,ahol.lehet meghallgatom, mert felüdít, szebbé teszi a napomat. Úgy egyszerű, ahogy kevesen képesek rá. Köszönöm a beszélgetést .

Nem csalódtam, köszönöm az őszinte beszélgetést.

Még sok boldog évet és jó egészséget kívánok Réz Andrásnak. Kár, hogy nem egy olyan témáról beszélgettek, aminek nem az elmúlás megrendezése volt a fő témája....főleg, hogy a riporter is kb hasonló korú lehet. Annyi érdekes dolog van, amire kiváncsiak lettünk volna De Ő szokásához híven frappánsan odatette magát, az Ő szokásos humorával gazdagítva.

Nagyon fiatalossan néz ki most Réz Andras, hogy lefogyott. Gratulalok.

Az elet nem az idorol szol szerintem sem, hanem a tartalomrol, amivel megtoltottuk. Andrasnak nagyon igaza van!

Köszönöm a riportot!

Tegnap este az ágyban hosszan, meg-megújuló erőfeszítéssel próbáltam elképzelni a nemlétemet. A szubjektív semmit. Szinte érzékeltem, amint kicsusszanok a testemből - de itt véget ért a kaland. Ahogy elhagyom a tokot, eltűnik a tartalom is; minden abbamarad. Életre-halálra össze vagyok kötve a testemmel, ez a közhely némelykor szinte nem elhihető. Hiba lenne azt képzelnem, hogy az életem az enyém. De még nagyobb hiba lenne elhanyagolni, hagyni, hogy a pocsékba vesszen, elkallódjon. Ezt az életet rám bízták - nem kérdem, ki bízta rám, mivel tudom a választ, s így azt is, hogy hamis a kérdésfeltevés; egyedül a saját és elvitathatatlan felelősség-érzékelésemre hagyatkozhatom (mint egyetlen érzékletes tapasztalatra). Életemmel kölcsönösségi viszonyban állok. E viszony neve: kiszolgáltatottság. - Eddig rendben is volna. De ennek a hasadt életnek melyik darabkája mondja magáról, hogy „én”? „Én”: ez egy fikció, amelynek legföljebb a társszerzői lehetünk. „Én: ez valaki más.” Kertész Imre

köszönöm :) jó volt hallgatni.

Köszönet érte.

Uraim!! Fösleges beszélni az idõs korról Mert mindketten fantasztikus állapotban vannak.mivel ílyen jòkat beszélgetnek , ezek szerint szellemileg is..all the best🙏🇭🇺💯✋🙂

Film: Ingmar Bergman: A nap vége. Könyv: Orson Scott Card: A holtak szószólója

Vetíteni valamit a temetésén? Ha nem tudja megnézni kritikát sem fog róla mondani. Különben is számoljunk le azzal az önhazugsággal hogy a bármilyen műsort meg felhajtást az elhunyt tiszteletére rendezzük!

Az élet: idő, amit nagyrészt fölösleges dolgokkal töltünk ki. A „szent ember” fő jellemvonása talán nem is annyira a megszállottság, a monománia, inkább az időpocsékolástól való irtózás. Az idő a lényegtelen jegyét viseli, míg be nem telik förtelmes parancsa, az öregség és a halál. - Európában mindent a munkával, helyesebben a munkaszolgálattal oldanak meg. Átmenni az aluljárón, és szembetalálkozni a nyüzsgéssel. Hová sietnek? - Ez nem a halálra vonatkozó olcsó kérdés; hanem hogy ennyire fontos nekik a lényegtelen. A reggeli fölkelés, aztán a higiéné, a család, majd a járművek; nyolc óra munka - többnyire az egzisztenciához nem tartozó, lényegtelen tevékenység -, aztán a bevásárlás, újra a járművek, némi - lehetőleg az egzisztenciát megint csak nem érintő - szórakozás, jó esetben egy szeretkezés, és végül az alvás vagy az éjszakai álmatlanság. Leélni az életet úgy, hogy egyáltalán nem vesznek részt az életükben, és azt, ami történik, végül mégiscsak annak kell tekinteniük, ami: az életüknek. - Végezetül csak sikerült kibújnom e személytelen sors alól; az én legnagyobb kalandom mégiscsak én vagyok. Ahogy elgondoltam, s ahogy megépítettem. A dac: mindennek ellenére. Lent dolgozva, a bányamélyben; némaság, összeszorított fogak. Most - bár még mindig „történek” - lényegében elkészültem; s ezzel eltelt 55 év, és a halál bármikor elvehet önmagamtól. Gályanapló

Ha egy zsebkendöt adtak volna dràga Rez urnak, sokkal jobban èrezte volna megat. A beszélgetés a tèmàtôl függetlenūl jo sikerūlt

rettenetes sznob, de mégis: jó arc... mert nem kamuzik, persze leszámítva a sznobilitást: de odaadja, amije van

Short stay in Swizzerland