Nagyon jó lett a sponzi blokk felvezetője. Kivételesen egyáltalán nem számítottam rá. Tiszteletadásból végig is néztem. Olyan volt, mint egy nagyon ügyes jumpscare. xD
szerintem akkor 10/10 egy játék, ha annyira jó a story, hogy teljesen beszív és elfelejted a valóságot. Mi után végeztél vele egy üres érzet van benned hogy már nem tudod játszani és legszívesebben újra végígjátszanád úgy hogy törölték az emlékezeted róla. Bónusz ha a dontéseket rendesen átérzed mondjuk egy storyjátékban és a karakterekért rendesen érzel valamilyen kötődést
Nekem 10/10 egy game, amiben a játék világa olyan részletesen kidolgozott, és illeszkedik egy jól megírt storyhoz, hogy az ember játék közben szinte azt érzékeli valóságnak. Engem pl. a Prince of Persia és a Witcher trilógia, meg a The elder scrolls széria tudott ennyire beszippantani. Ezeknek a játékoknak a technikai tulajdonságai (grafika, szinkron stb.) mai szemmel nézve már nem nagy szám, mégis valami olyan élményt adnak, amitől a a valós világ teljesen kiábrándítónak tűnik , mikor vége a játéknak és kikapcsolom a gépet.
#MAKT Ami nálam 10/10 az a The Room széria. Zseni az a játék, mondhatni a puzzle játékok császára. Iszonyat szép grafika, nagyon jó rejtélyes történet és a feladványok is tökéletesen el vannak találva - se túl könnyű, se túl nehéz. A VR-os rész pedig egyenesen felülmúlhatatlan lett szerintem, bár az irányítás nem az igazi: amikor forog az ember a karakterrel villan egyet a kép, hosszú távon elég fárasztó és akik érzékenyek rá nekik is gond lehet. Bár én ezt kiküszöböltem azzal, hogy fordulásnál pislogok én is, így észre se lehet venni. 😊
Nekem a toxikus közösség adja egy játék zsenialitását. A league of legends számomra a személyes élmény ezzel kapcsolatban. Ott egy nem szándékos főboss a közösség. Kapsz egy öt fős csapatot, ahol a moralitás (aminek az egyötödéért te is felelős vagy) meccsdöntő lehet. Egy időben bannoltak a chatről véglegesen. Meg is érdemeltem. Aztán mégiscsak csináltam egy új fiókot, mert nekem nem ugyanaz chat nélkül a játék. Talán volt bennem egy perverz élvezet a virtuális mónika show-val kapcsolatban. Mikor nagyon felhúztam magam muteoltam mindenkit, de rájöttem hogy ez sem megoldás. Sokszor szükséges megbeszélni dolgokat a csapattal, amihez nem elég egy cuki emote és néhány ping. Végül változtattam magamon. Hosszú évek óta egy káromkodást nem írtam és mindig visszafogottan kritizálok, de inkább motiválni próbálok. Nekem egy meccs felér egy önismereti utazással, amiben felfedezem hogy mit kell elengednem és mibe kell beleállnom. Felfedezni hogy nem vagyok mindenható és erkölcsi győztes, vagy éppen azt, hogy a hibáim ellenére én is érek annyit, mint a csapat legerősebb embere épp ezért nem szükséges hazudnom magamnak hogy nem hibáztam. (ajánlom a support rolet ha valaki szeretné gyakorolni az érzelmek kontrollálását, ott kiadod a kezedből az irányítást és ilyen módon kevesebb stressz ér) Sokan kritizálják a toxikus közösségét, de szerintem éppen az az, ami egy egészen más síkon folyó harcteret nyújt. Volt hogy 0 megölt sárkánnyal 3 bevert inhibitorral hoztunk vissza egy játékot, mert megtanultunk együttműködni a játék végére. Az egyén és a közösség kapcsolatának egy hiteles vetülete a lol, amiből az életvitelünkbe is tudunk meríteni. Hiszen a valóságban már nem tudjuk muteolni a munkatársakat, családtagokat, barátokat. A toxikus közösségű játékok épp ezért zseniálisak. Segít megtanulni az együttműködést annak, aki nyitott rá.
Elnézést a személyeskedéséért, de lehet, hogy csak arról van szó, hogy több-kevesebb, mint háromnegyed órára oda vagy kötve a számítógéped elé, amit semmi kedved sincs feladni, mert tudod, a következő meccsen kezdheted a legelejétől a minionozást, az ellenséges hősök bottal való piszkálását, és az amúgy is előre bekészített tárgyak bevásárlólistaszerű megvásárlását, hogy aztán az utolsó 10-15 perc végre valóban az izgalmas párbajokról szóljon. Így aztán nem meglepő, hogy a csapattagok nagy része barátságtalan és ideges. Én ezért váltottam a HotS-ra, ahol rövidebb volt a meccs, csapatmunkára voltál kényszerítve, ráadásul az XP-ből mindenki részesült, tehát nem volt több szinttel erősebb csapattag, aki könnyen leölte az ellenséget, hullott rá az arany, míg neked alig jutott sikerélmény, csak kulloghattál utána. Aki pedig a napi lelki fájdalmát ment kiadni arc- és név nélkül vadidegeneknek, annak minimum el kellett volna gondolkodnia rajta vagy akár szakemberhez kellett volna fordulnia ahelyett, hogy mások szórakozását elrontsa.
Ne haragudj, szerintem nem toxikus, hanem fanatikus közösséget akartál írni. A toxikus azt jelenti, hogy mérgező, kártékony, és valahogy nem gondolom, hogy örülnél annak, ha ilyen emberekkel kellene játszanod. Ellenben a fanatikus, azaz a játék iránt rajongó közösség már lehet vonzó, ha erre igényed van.
Ilyen önismereti vetületében nem is gondolkodtam eddig az efféle közösségeknek, pedig érdekel a téma. Amúgy én hasonló szándékkal gondolkozok komolyabban belevágni a soulslike műfajba: rohadt könnyen frusztrálódok ezer meg egy dolgon, és az efféle végtelen türelmet igénylő játékmenet talán jellemfejlesztő hatással is lehetne. 🤔 Mondjuk belegondolva abba, hogy az emberi kapcsolataim adják a stresszem oroszlánrészét, azt hiszem valóban adhatnék a lolnak meg hasonló csapatjátékoknak is valamivel több esélyt, hátha tanulok egyet s mást. 😅
@@andie8706 nem azt mondtam hogy attól jó, hanem hogy attól zseniális. Az adja a zsenialitását hogy vajon beállsz a hisztivonatba, vagy a összeszeded magad és másokat is erre buzdítassz.
Dani jól látta a videók által közvetített érzéseket. Én azokat a mémet kedvelem amiben abszurd humor van vagy -jóp- széparcú, nem negatív. Ezt a hawkosst én sem értem miért lett felkapva. Mintha az egész világ az "Emese!" videón nevetne meg sztárolná a srácot.
Nagyon sok mindenen múlik, hogy egy játék jó lesz e, nekem mindig is a karakterek voltak a legfontosabbak. Egy jól megtervezett, megírt karakter, érthető motivációkkal, kedvelhető stilussal + jó szinkron színésszel, el tud vinni a hátán egy játékot. Nem is csoda, hogy van számukra külön díj. Az egyik ilyen legmegérdemeltebb díj (aminek nagyon örültem/logikus volt), az az Arkham City féle Joker és a Portal 2 Wheatley-e volt. Ők két mintapélda a jól megírt videojátékos karakterre, akik igazi horderővel bírnak.
20:20 Amikor 14 évesen bekerültem középiskolába, és angolul kezdtünk tanulni a legelső angoltanárunk azt mondta a legelső angolórán, hogy az "OK" mit jelent és honnan származott. Bár nekünk úgy mondta, hogy "Magyarországra ellátogatott egy angol úriember, és beült egy kávézóba, ahol beszélgetett a pincérrel angolul. Ott említette az "all correct" szavakat, és mellette lévő asztalnál ült egy újságíró, aki nem beszélt angolul, de a szituációt megértette, és csak annyit hallott belőle hogy "o" és "k-valami" a szó. És ő használta először a szlenget az újságban és miatta terjedt el." Nekünk ezt magyarázta el.
Nálam 10/10 Witcher 3 kiváló történet, zene, megérthető szereplők. Nagyszerű szinkronmunka. 10/10 Super Mario World szerintem a mai napig a legjobb platformjáték kiváló irányíthatóság kellemes kihívási szint és aranyos grafika. 10/10 Heroes 3 egyedül is jó de 1-2 haverral megunhatatlan. Addiktív játékmenet (csak még 1 kőrt) Nem mellesleg az egyik ha nem a legjobb zene amit játékhoz írtak.
Nagyon köszönöm a választ, nagyon érdekes és részletes nézőpont, ha ma már látok egy Pedro meme-et akkor szimplán már csak továbbgörgetem, lehet egy picit már kezd is lecsengeni ez a trend. Egyébként nekem is vannak olyan szavak, amiket így nem szívesen hallok, vagy olvasok, pl. ha valaki a szüleiről úgy beszél, hogy "anyám", "mutterom", "faterom"... Na ezektől én is falra mászok. Nincs bajom azzal az emberrel, aki ezt így használja, de én sosem tudnám :D
10/10-es játék: gyönyörű, kidolgozott környezet, kiváló színészi teljesítmény, a zenét nem feltétlenül sorolnám az értékemelő kategóriába, mert engem ki tud ragadni a játékvilágából; az ambiance zenét nagyon szeretem, de boss zene miatt már buktam egy párszor, a túlbonyolított történeteket se szeretem, jó az egyszerű. Szeretem kipróbálni vagy videót nézni a játékról, mielőtt kategórizálom. :D
Szerintem egy játékot az teszi jóvá hogy ha van benne harc de nem úgy mint egy lövöldöző játék ,hanem úgy jó mint a undertale.meg menekülés az tén nagyon szeretem de a lég fontosabb az a története. Jó volt a videó😊
Nem akarlak bántani, de érdemes elgondolkodni azon, hogy mi is az a "meme". Az internet szerint olyan kép vagy videó, amelynek célja, hogy reakciót, impressziót váltson ki az azt megtekintő személyből. Álltalában humoros, néha csattanót tartalmaz. Ezzel a definícióval én személyesen egyetértek és ebből fogok kiindulni. Ebben az olvasatban ezek a memek tökéletesen megfelelnek a kritériumoknak, nem térnek el a meme céljától. Lehet mondani, hogy "dehát ez nem is vicces" vagy "hogy lehet ezen nevetni?", na, itt a napi emlékeztető, hogy A HUMOR RELATÍV ÉS SZUBJEKTÍV. Ezért létezik a "humorérzék" kifejezés is. Én viccesnek tartom például Kiss Ádám humorista történeteit, de ismerek olyan embereket, akik szerint lapos a humora. Talán van olyan ember, aki szénné röhögi magát azon, ahogy kidől egy fa vagy ahogy valaki kifest egy házfalat. A humor relatív. Ha belegondolunk, a szeptember 11.-ei terrortámadás egy szörnyű katasztrófa, amiben civilek vesztették életüket, de mi ettől függetlenül temérdek memet gyártottunk belőle, és senkinek nem hiszek, aki azt állítja, hogy még egy ilyet sem tartott viccesnek. Igen, ezek a memek ízléstelenek, de ettől még nem degradálják a fogalmat vagy annak értékét. Ezzel nem az a célom, hogy téged vagy a jogos véleményed támadjam, hanem hogy felhívjam a figyelmet arra a végtelen hipokráciára, amivel a médiát és a szórakoztatóipart kezeljük. Úgy cainálunk, mintha olyan magasztos és erényes ízléssel rendelkeznénk, miközben ezektől a fogalmaktól kitérő médiacikkeket fogyasztunk és ezért magasabbrendűnek tartjuk magunkat. (itt a "kitérő" kifejezést matematikai értelemben veszem. A fogalmaknak nincs metszéspontja, de nem is párhuzamosak és teljesen másik dimenzióban helyezkednek el)
Nekem a power fantasy a gyengém, pörgős játék mechanikával szép, de nem feltétlenül high-end kinézettel (pl. egy 2D pixel játék is lehet szép). Legyen képes elhitetni velem, hogy egy barbár húsdaráló vagyok. Story legyen, de értékesebb a jó lore.
Mindig is tiszteltem a benned lévő emberséget mások iránt, főleg olyanok iránt akikkel szemben mások nem képesek látni azt. Sajnos egyre kevesebb ember létezik ezzel a képességgel, kifejezetten itt, ebben az úgynevezett internetes közönségben. De te őrizd meg ezt, mert ez ma már egy kincsnek számít. Légy a fény a sötétségben és vezesd azokat kik eltévelyedtek, anélkül, hogy tudnák, hogy vezetik őket.
@@Buki_Dani Ugyan nehulyeskedj ez a legkevesebb azert a sok percert amivel szorakoztattal :) Minden videodat lattam es mindig varom az ujakat :) Csak igy tovabb, jo egeszseget kivanok neked es csaladodnak egyarant.
Nekem a Halo combat evolved volt egy 10/10-es zsenialis jatek. Az urlenyekre valo lovoldozes, a csomo fegyver, a palyak, a hangulat, a vezetheto jarmuvek, a karakterek egyszerusege, a story es a zene. Egyszeruen anyira le tud kotni az a jatek mind a mai napig hogy csak Halo combat evolved-al jatszottam szerintem mar 400+ orat csak a story reszevel. Szamomra ilyen egy 10/10 jatek ami ujbol es ujbol le tud kotni es valamilyen szinten egyedi a maga mufajaban. Ha azt nezzuk semmi kulonos a jatek csak egy scifi fps de megis, a szivemben egy nagyon kulonleges helyet foglal el. I ❤ you Halo Combat Evolved!
Szia Dani! :) Célszerű kétfelé bontani a kérdésedre adott választ. A lejárt szavatosságú paradicsom filmes rendszeréhez hasonlóan, az akadémia és a fogyasztó közönség irányából külön-külön megközelíteni. Akadémia (kritikusok, újságírók) szerint 9/10 egy játék ha csak apró hibái vannak, azt is szokták rá mondani "majdnem tökéletes" vagy "kis híján Év játéka" vagy "korrekt iparos munka, de nem hoz semmi, újat". Ellenben, a 10/10 játék, az ami díjakat nyer, szép grafika, remek történet, fülbemászó, emlékezetes zene, nagyszerű karakterek, gördülékeny játékmenet, jól optimalizált, némi innováció ébred. Más szavakkal, a lehető legkevesebb hibát tartalmazza, nincs gyenge pontja, de a pozitívumokból van, ami korszakalkotó/kiemelkedő. Ha ez mind összeáll akkor születnek konzolgeneráció meghatározó játékok. Fogyasztó közönség (játékosok) szempontból az élmény, az érzések, ami ezt [különbséget a 9/10 és a 10/10 között] meghatározza, azt gondolom. Ha úgy állsz föl játék után, hogy "Na ez! Na ez 10/10!" akkor meg is érkeztünk. Számomra 9/10 az a játék, amivel nagyon jól szórakozok, de hiányérzetem van. Ellenben, 10/10 az a játék, amihez erős érzelmi töltettel átitatott emlékek fűződnek. Más szavakkal, legtöbbször az egyik 9/10 játék általában kiváltható (eltöltött minőségi játékidő szempontból) egy másik 9/10 játékkal, mert ugyanolyan jópofa (bocs Dani :)), de az egyik 10/10 játékot nem tudod kiváltani másik 10/10 játékkal. Vagyis 10/10 az, ami pótolhatatlan, megismételhetetlen, a játékos saját Hall of Fame múzeumában külön csarnok van fenntartva számára. :D Érted, Dani? Azt kell érezned, mint amit, akkor érzel, amikor Eddie Munson elkezdi a Master of Puppets-et gitározni vagy, amikor Mick Gordon a zenén keresztül átnyújtja a BFG-t, érted? Libabőr, érted? Amikor rohadtul felrúgod a szorobánt, az újságírók patikamérlegen kimért, a zsáner szabályait átíró és a szakma orrát kifújó, WoW killer, górcső alá vett zsinórmértékét, és azt mondod, hogy na ez a videójáték barátaim! Na ez, most átéltük a történelmet! Persze a két értékelési rendszer nem tér el élesen egymástól, legtöbbször összhangban van a két iskola. Viszont mókás, amikor nem ért egyet. :D Rövid ennyi, jobbulást és vigyázz magadra, Dani! :)
jó videó volt!! és kérdésre válasz: Nálam 10/10 egy játék, ha: - Tudok rajta sírni és/vagy nagyot nevetni. - Egy olyan mechanika ami nagyon sehol máshol nincsen - A hangulatból nem tud semmi sem kizökkenteni annyira, hogy csak egy szakasz vége után rápillantva az órára realizálod, mennyi időt játszottál
#MAKT A 9/10-es játék az az a játék amit kijátszol elmondod a haverjaidnak hogy milyen jó story a karakterek stb. A 10/10 viszont az más. Végigviszed a story-t és a stáblista alatt csak nézel magad elé hogy "wow" és érzed hogy el akarsz veszni ebben a világban mégjobban és már 100%-ra toltad ki a játékot de még utánna is vissza akarsz térni ugyan oda, hogy ugyan azt érezd amikor elkezdted.
Számomra azok ahol érvényesül a “totalitás elve”, aminek a befejezése után ki kell kapcsolnom és rendeznem kell a gondolataim. A Quantic Dream 3 címe volt eddig ilyen: Heavy Rain Beyond two souls Detroit become human
Minden játékba szerintem szükséges egy bizonyos fokú részletességre, élethűség, a sok élethű apróság, hogy el tudjak gondolkodni, vajon ha xy dolgot megcsinálok, akkor lesz-e következménye annak, vagy sem, ami úgy néz ki ahogy, az jó-e arra vagy sem, hogy helyenként érezzem, valóságos is lehetne. Ilyen apróság mondjuk a GTA 4-ben, hogy az emberek az esernyőt előveszik, ha nincs akkor futnak, vagy egy újságot tartanak fel, illetve az autó vezetése, amit sokan szimplán rossznak tituláltak, mert a kellő tudásuk és türelmük nem volt meg ahhoz, hogy felfogják, hogy valóságosságra törekednek, ide tartozik még a kocsitörés, Niko mozgása...aki tudja tudja, sok mindenben a GTA 5-től részletesebb a 4. Esetleg a Stalker AI, ami nem tökéletes, de legalább rá tudok csodálkozni, hogy nem csak megyek előre, hanem oda is kell figyelnem mit látok magam előtt. Illetve ha már részleteiben nem extrás, akkor valami hangulatkeltő elem legyen pályadizájn terén...lásd megint Stalker: Az alap verzió nem mai csirke és bár lehet a grafika hozzátesz az elhagyatott érzéshez, ettől függetlenül aki nem semlegesen áll a hasonló játékokhoz, az megérzi a hangulatát, sőt, belefeledkezik mindenbe. Sokan mondják ilyen olyan grafika, zenék stb....lehet csak a mai világ teszi, de én már ezt sem tudom egyértelműen hozzátenni, hogy ezek konkrétan kellenének a sikerhez bár tény nekem is van olyan, például a sokak által legenda státuszben lévő No one lives forever, ami kora ellenére különleges, bárki is nézze és még a zenei része is fantasztikus, vagy az egyik kevésbé ismert FPS sztori játék a Chaser, amire szintén igaz a jó hangulat és zenék. Összességében úgy gondolom bármilyen aspektusát lehetne mondani egy játéknak pl: grafika, zene, sztori, hangok stb., de mégis a részletesség az, ami minden játékban, aminek van valami realizmus alapja (tehát például nem a WOW vagy LOL, aminek semmi ilyen nincs) elfér és olykor sokat hozzátesz.
Számomra két dolog kell, hogy egy játék zseniális legyen: 1. Legyenek jól felépített karakterek, melyeknek megismerhetjük a történetét, motivációját, egymáshoz való viszonyát 2. A történet, számomra fontos, hogy azt érezzem, tényleg valami epikus része lehetek. Egyébként nem leszek népszerű, de például élveztem én az Elden Ringet is, de nekem nem volt év játéka, viszont bármelyik Final Fantasynek bármikor neki tudok ülni.
Számomra az a játék 10/10, amit legalább kétszer végig akarok és tudok játszani, és minden végigjátszással tud újat nyújtani, vagy legalábbis meg tud lepni. Most hirtelen az "I Was a Teenage Exocolonist" jut eszembe, amit miután végigjátszottál, lényegében újraszületve folytathatod/kezdheted újra, viszont a karaktered továbbra is emlékszik bizonyos eseményekre, melyek többnyire látomásként bukkannak fel, így több ember életét meg tudja menteni, de ha túltolja és megrögzötten állítja, hogy látó, a szülei elviszik a kolónia orvosához és resetelik az elméjét (ezzel lényegében a saját sorsukat megpecsételve, valamint az előző játékmenet általi előnyök is oda vesznek). Ez, valamint a rengeteg ending miatt legalább ötször végigjátszottam egymás után sorozatban :D
Sziasztok, Eddig én abban a hitben voltam, hogy az “Ok” kifejezés a vietnámi háborúból származik. Bevetés után mikor a katonák vissza tértek a bázisra, jelentést tettek, és ha senki nem halt meg az egységből arra azt mondták h 0k, azaz zero killed, ami ugye jónak számított. Később ebből kialakult ez a rövidítés és elterjedt. Lehet az újságírós az igaz, de ez is valószínűnek hangzik. Az igazi eredetét valószínűleg soha nem fogjuk megtudni.
Szia Dani! Nálam csak akkor lehet egy játék 10/10 ha ez a kettő feltétel megvan: 1. Soundtrack-ek 2. Easter egg-ek és a hozzájuk tartozó teljesítmények (tudom hogy ez nem annyira fontos de én szeretem a rejtett dolgokat és azokat levadászni). Amúgy jobbulást!
Ha remek játékról van szó, sokminden eszembe jut: lebilincselő sztori (akár sokkoló fordulatokkal), szerethető karakterek, alapos kidolgozás mind látvány mind játékmenet szintjén... de ha zsenialitásról van szó, akkor pl. ha valami szokatlant húznak (játékelem, sztori stb) ami mégis jól működik, vagy ha megszokott elemekből sikerül valami igazán egyedit alkotni. Mondjuk lehet kicsit túlzottan azonosítom a formabontást, az innovációt a zsenialitással. Egyébként hadd kérdezzek vissza/gondoljam tovább: szerintetek van olyan, hogy egy játék zseniális, mégse jó élmény játszani vele? (Elsősorban nem a lelkileg megterhelő címekre gondolok, hanem hogy valami faltól falig van pakolva remek dolgokkal, csak a megvalósításba csúsznak bele a homokszemek.)
*Ez a YT nem bírja el szöveg annyira tré... a problémád azzal van hogy 18+-os videóról nincs bevétel. Jó lenne ha végre tisztáznád a dolgokat a nézőiddel mert sokan vagyunk akik tudjuk ám mi folyik a háttérben.*
Az én kedvenc játékaim többnyire közösségi élményt is nyújtanak, és még van storyuk is. Szerény véleményem szerint egy story alapú rpg-t mondjuk hamarabb megunok, mint egy online játékot. Nagyon jó volt a videó, és remélem hogy a következő MAKT-ban benne lesz a kommentem. U.i.:Én is utálom a jópofa szót! Na mind1.
Zseniálissá tesz egy játékot, amikor ki akarunk valami olyat próbálni bennne, amiről azt gondoljuk hogy a fejlesztők nem szánítottak rá, és aztán kiderül, hogy mégis számítottak rá. Vagy amikor egy játéknak a nagyon jó története van, és ezzel együtt tud több nagyon jó befejezést csinálni.
A 10/10-es játék már nem csak a játékon múlik. Fontos hogy milyen életszakaszban, milyen hangulatban találkoztál vagy játszottál vele, hogy épp egy boldog vagy nyugodt időszakban "találtatok egymásra". Illetve az is lehet hogy pont az rángatott ki a gödörből. Kell valami ami megfog, és évek múlva is csak jó hangulatban tudsz rá emlékezni. Hogy egy konkrét példát hozzak nálam a Fable volt ilyen. Mai napig ha meghallom a zenéjét, eszembe jut Oakvale.... :D (6x játszottam ki, a legtöbb végégjátszásos játékom a mai napig).
Számomra a crysis sorozat volt ami igazán 10/10. Konkrétan ad egy jó sztorit és mellé hogy te vagy a legerősebb a világon (láthatatlan, szuper erős, szuper gyors plusz rengeteg fegyver) és menj huntolni mindenkit, pont ami egy fiatal fps játékosnak kell ha néha ki akarja kapcsolni az agyát. Nyílván vannak erősebb játékok sztoriban és gameplayben de ez valahogy compact adja a teljes élményt. Mellé pedig a zene 10/1000
Nem az a baj, hogy vannak ilyen agyrohasztó mémek, hanem az, amikor a harmincas korosztályom vagy az annál is idősebbek is humorosnak találják, és ugyanúgy órákig pörgetik az okostelefont, mint az iskolások a suli előtt, alatt és után. Nem akarok demenciás vénember módjára ítélkezni, de azért az már aggasztó, hogy a facebookos marhaságokat képes volt a Tiktok alulmúlni, és őszintén hiszem, hogy minden további technológiai újítás ugyanúgy az emberi elmét leépítő könnyű fogyasztást és szórakoztatást fogja kiszolgálni, ezzel még tovább közeledve a cyberpunk diszktópiák világához.
Számomra az tehet zseniálissá egy videójátékot, ha valamiben tud valami újat felmutatni, meg tud lepni valamivel. Egy csavaros történet, egy sajátos, művészi grafika, kiváló háttér zenék vagy egy új játékmechanika. Ezért is szeretem jobban az indi játékokat.
MAKT : A történetvezetés,hogy mennyire tud behúzni a világába ezálltal töménytelen mennyiségű időt eltöltesz benne már már észre sem véve hogy eltelt mondjuk 6-7 órahossza a napból amit kb fele ennyinek se érzékelsz és ennek ellenére még mindíg csak nyomnád bele az órákat nem sajnálva.Számomra a Baldur's gate 3 volt ilyen utoljára 524.6 óra játékidővel és igen megvan a honour mode is :)
Nekem elsősorban a sztori fejlődése, tipikusan ilyen az ff7, ahol egy síma kis ellenállásba csöppenős játékból egy iszonyat komplex sztori lett és amikor azt hiszed, vége, mindig tudnak új, izgalmas szálat belekavarni
Én akkor tartok egy játékot 10/10-esnek ha olyan szinten részletes a játék, hogy szükségessé válik az, hogy a fejlesztők gyakran végezzenek balanszírozásokat a game-en és ugyanakkor rendszeresen hozzák egyensúlyba a játék elemeit, amellett hogy update-eket is eszközölnek. Mivel az update-ek akarva-akaratlanul kibillentik a játékot egy már működőképes rendszerből viszont elengedhetetlenek ahhoz, hogy a gameszkó ne váljon monotonná. Az ilyen szintű részletesség és mikromenedzsment alapvetően csökkenti annak az esélyét, hogy a játék pay-to-winné váljon, hogy egyes egységek OP-kká váljanak, stb. Úgyhogy összegezve... annak érdekében, hogy ezeket mind bele tudják applikálni a játékba, ahhoz nagyon fontos a fejlesztők munkája. Úgyhogy innen is köszönöm a fejlesztőknek hogy ilyen alapos munkát végeznek. ❤ 😅
Szerintem eredendően a játék hibáinak és pozitívumainak az arányai azok amik meghatározzák a minőségét. Egy középszerű játék legtöbbször azért az, mert nagyon sok idegesítő hiba kerül bele. Game design hibák, sztori, bugok, atmoszféra hiánya, stb. Mivel a videójátékok (akár a filmek), több rétegű alkotások, vagyis több művészeti formából állítják össze őket (mint a zene, írás, rajz, stb), ezért azok a legjobbak, amiknek sikerül a tökéletes egyensúlyt megtalálni ezek között. A 9/10 az már egy kiváló játék, viszont a 10/10 már az ikon, ami még nagyobb klasszikussá válik. Viszont az, hogy kinek melyik játék lesz csak 9/10 vagy 10/10 az erősen szubjektív. Nekem ez leginkább az atmoszféra teremtésen fut ki. Egy 10/10-es játék története nem fél a rizikóktól, a karakterei nagyon jól passzolnak a settingbe és van kémiájuk, a gameplay alatt pedig tökéletesen át bírod élni a készítők vízióját. Tele vannak a pályák rengetek kis részlettel, amin mindig meglepődsz hogy "Wow, hát erre is gondoltak?". Kb. semmi csalódás nem fog érni. Ellenben egy 9/10-es játék lehet beáldozza a sztori érzelmi csúcspontját egy happy endingért, vannak kis hibák a gameplayben amik megszakítják az immerziót, meg hasonlók. Nehéz észre venni a különbséget ha két ilyen jó alkotást hasonlítunk össze :D
Szia Dani! Én úgy gondolom hogy 10/10-es videójáték nincs és lehetséges nem is lesz, mivel ahhoz tökéletesnek kell lennie. Tökéletessé meg semmit nem lehet tenni, de ez csak az én véleményem. Viszont szerencsére rengeteg az olyan játék ami közel áll a tökéletességhez pl: Elden Ring, Witcher 3, Red Dead 2 (számomra). Ezeket a játékokat az választja el számomra a többitől, hogy a mesteri story, karakterek, játékmenet mellett, elkezdesz érzelmileg kötődni az egyes karakterekhez, nem akarsz semmit csinálni egész nap csak azzal játszani, ha éppen nem játszol akkor RU-vid-on nézel róla tartalmat, éjjel meg vele álmodsz. Számomra ez a választó vonal ami zseniálissá tesz egy játékot.
Frappáns történet vezetés és frappáns pálya, pl a Fallout 3, annak olyan emlékezetes részei vannak mint Gary, klónok egy vaultban, zseniális koncepció. Vagy az mikor Megatront felrobbanthatod, vagy hogy Three Dog ténylegesen benne van a játékban és találkozhatsz vele és a játékmeneted történését és a feltörekvését elmeséli a rádiós hallgatóknak, ettől leginkább fantasztikus egy játék, a zseniális és meghökkentő részletektől!
Dani! Én még az OK rövidítésről úgy tudom, hogy katonai szlengben használatos rövidítés is, a "zero kill" vagyis "0 kill" helyett csak simán: OK.(aki mondjuk a munkája végett angol nyelven kell, hogy kommunikáljon, biztosan találkozott azzal, hogy "zero" vagy "null" helyett O-t mondanak helyette. Picit zavaró olykor...) Én ezt a verzióját ismertem, úgyhogy most muszáj lesz utánanéznem, hogy biztos-e. :-)
Én nekem a zsenálissá tesz egy játékot, az több dolog: 1. Dolgozzák ki minden részletét, és a sztoriban minden kapjon értelmet 2. A jó játékmenet, de legyen változatos is 3. A grafika a passzoljon a témához és a játék hangulatához 4. Ha megcsináltál mindent a játékban, kapj valami pluszt (pl. achivmentet, final bosst vagy valamit amiért megérte rászánni az idődet) (pls. hívj Skull-nak, mert why not) Ezenkívül számomra a 10/10-es játék az Undertale
3 kategóriára bontanám a 10/10-es játékokat: 1. Merjen és akarjon több lenni, mint egy játék, gondozzák úgy, mint művészeti produktumot, a végeredmény meg legyen egy olyan érzelmi hullámvasút, amire még évekkel a végigjátszás után is visszagondolsz, pont, mint 1-1 meghatározó életeseményedre. Nálam a Syberia sorozat pl. ezt képviseli, különösen a World Before, ami kimaxolta a narratív kalandjáték műfaját. 2. Ha nem elvárás az érzelmi hullámvasút, legyen abbahagyhatatlan, de valahol vegye is komolyan magát, hogy ne érezzük azt, hogy valami felesleges hülyeségre pazaroljuk az időnket. A modern autószimulátorok közt az Assetto Corsa Competizione ilyen: elképesztő addiktív, végtelen órát bele lehet ölni, közben az egész egy komoly szimulátor, ami szinte rákényszerít arra, hogy folyamatosan fejlődj. Elképesztő reflexeket ad a valóságban is. :D 3. Ha se nem művészeti produktumról, se nem komoly játékról van szó, akkor maradnak azok a játékok, amik gyerekként 10/10-esnek számítottak, és ma is elő tudom őket kaparni 1-1 újabb végigjátszás erejéig. Death Rally, Raptor. :D
1.:Az egyszerűség. Példa: South Park: The Stick of Truth. A kategóriájában nagyon egyszerűnek mondható, de a többi hasonló játék nekem élvezhetetlenül komplex. Végig játszottam az SW összes souls like(remélem jól írtam/ írom) játékát, de a Dark Souls-ba nem kezdenék bele. 2.: Az átélhető sztori: Például ott a Penumbra trilógia. Talán azon kevesek közé tartozom, akik jobban élvezték az első két Penumbra játékot, mint az Amnesia bármelyik részét, pedig azok is szerintem kiválóak. Én jobban bele tudom élni Phillip történetébe, mint az Amnesia bármelyik főszereplőjénél.(Hozzá tenném a magyar szinkron átkozottúl jó). 3.: Egy játék ne akarjon több lenni, mint ami. Ha egy Kamionos játékkal akarok játszani, akkor nem akarok az éhségre figyelni. Remek példa erre az Alaskan Truck Simulator. Az ötlet tetszene, mert ki ne akarna Alaszka jeges sáros útjain fuvarozni. Erre a játék fele a Survival sétáló szimulátoros sztori. Miért lett volna gáz, ha csak annyiról szól a játék, mint az Euro Truck simulator 2? Egyre több ilyen van, ezt is erőltetik, mint az Open World-öt mindenhova. (Ebből simán bele férne egy elegem van videóba). Vagy még egy példa a Just Cause 2. Nem akar többnek látszani, mint ami. Egy TPS, ahol halomra robbanthastz, gyilkolászhatsz,. és van egy minimális sztory is. Viszont, ha ebbe bejött volna egy olyan dolog, hogy az egyik NPC megkér, hogy csináld ezt, csináld azt, az kinyírta volna nekem. Összefoglalva: 3 dolog, egy élhető sztori, egyszerűség, és ne akarjon több lenni, mint ami.
Számomra egy játék akkor lehet igazán 10/10-es, ha: - A setting és a történet megfelelően össze kapcsolódik és ki egészítik egymást. - A történet vezetésben, ha van választási lehetőség akkor legyen súlya is a döntéseinknek, vagy csak meséljen el valamit az elejétöl a végéig döntések nélkül. - Maga a harcrendszer legyen jól megvalósítva. Az hogy TPS, vagy FPS, lőni, vagy ütni kell az ellent, vagy esetleg varázsolni az mindegy. A lényeg, hogy a harc maga izgalmas legyen, lehessen benne fejlődni, nem csak skill tree-vel, ha nem saját magadtól. - A pálya mérete is mindegy, de ha nagy nyílt világ, akkor legyen megtőltve történettel, küldetésekkel és érje el a játék azt, hogy felakarjam fedezni a pálya minden egyes zegzugát. Ellenkező esetben egy kis pálya, vagy egy A-ból B-be pálya vezetés is elég, ha az tartalmas. Ilyen játékok nekem a Star Wars Jedi Knight Jedi Academy, Dark Messiah of Might and Magic, Cyberpunk 2077, Witcher 3, az újabb Tomb Raider-ek, Skyrim, Final Fantasy 7 Remake, Warhammer 40K Space Marines 1,2, Nier Automata, Fatal Frame, Conan Exiles, Half Life 1 és a DLC-k - Half Life 2 és episode 1-2 , Borderlands 1-2 Fall out 3 és a New Vegas. Sorolhatnék még, de akkor soha nem lenne vége. :D
День назад
10/10 egy játék nálam ha olyan érzést ad amiért minden egyes alkalommal újra le akarok majd ülni és játszani azt. Pl: Forma 1-eztem kb 3-éven át kormánnyal. Igen tudom van akinek tök unalom 50-70 kör egy pályán de én élveztem, hogy mindig minden kört jól kell teljesíteni, megtanulni azt hogy mikor érdemes belemenni előzésbe és mikor nem. Ha a végén dobogós lett a helyezésem külön örültem neki. Euro Truck Simulator 2 pl pont az ellentétje volt. Van az út, te, és a zene. Nyugalom békesség nem hajt senki. Talán egy éve a Hellblade: Senua's Sacrafice-t játszottam végig egy ültőbe mert a történet és a hangulat na meg persze a hangok úgy beszippantottak mint morzsaporszívó a porcukrot. A Tomb Raidereket is imádom a logikai játékaival. Rengeteg játékot tudnék felsorolni, de szerintem egy játék akkor 10/10 ha a saját műfaján belül olyat tud alkotni amitől még esetlegesen kiráz a hideg is. Elég egy nagyon jó történet, kitűnő fizika és hanghatások hát ha még mindet egybe tudják gyúrni akkor egy kiemelkedőt tudnak alkotni. Na meg persze ne legyen bugos, az nagyon fontos :D
Szia Dani! Szerintem a netlegendák sorozathoz a "smurfcat"-ről is csinálhatnál egy epizódot. Nagyon kívánci lennék, hogy hogy lett Alan Walker-The Specter című számából, smurfcat, meg minden izé... (Tudom, hogy már nem trendi ez a meme, de azért nagyon érdekelne)
10/10es játékkal én még nem találkoztam. Vannak műfajok / stílusok, amiket szeretek, és minél több van ezekből egy játékban az annál jobb. Szeretem a stratégiát, a tervezést, és az űrt (mint játéktér, + űrhajók), így nálam az egyik legjobb játék az az X4 Foundations az egyik kedvenc játékom. Abban sok mindend benne van ezekből, viszont sok minden hiányzik is / nem úgy van ahogy nekem tetszene.
Nehéz megmondani hol van a határ a 9/10 és a 10/10 között de számomra a Warframe és amit azzal csinálnak. Nekem a gameplay loop egy élvezhető kikapcsolódás haverokkal, amikor pedig jön egy story update egy nagyon jó single player élményé válik és konkrétan rávesz, hogy várjam a történetet és akarjak vele még játszani, majd a történet után a haverokkal azt az új "felfedezhető" (persze az alapok ugyan azon maradnak max új map meg ilyenek) részt játszva újabb órákat tudunk szórakozni.
Az OK esetében én úgy tudtam, hogy a zero kill ( 0 K ) -ból ered. Amit a világháborúban használtak arra, ha a csapat veszteség nélkül tért vissza. Vagy valami hasonló volt a sztori róla. Melyik az igaz? Ez vagy a Dani verziója? Mert az is nagyon meggyőző.
Nekem az tesz 10/10-zé egy játékot, ha legalább annyira figyelnek a grafikára, mint a sztorira, vagy esetleg a humorra (vagy fordítva). És persze annak is örülök, ha nincs tele ezzel a sok erőltetett, repetitív küldetéssel. (+Az is jó, ha elviszi egy ps4, mert csóró vagyok) Például: -RDR2: A sztori csodásan szomorú (nem tudom, hogy ilyen szókapcsolat létezik-e) -God of War: Az újban és a régiben is van valami, ami megfog -War Thunder: Igazából nem tudom eldönteni hogy 10/10 vagy 0/10, mert egyszerre szenvedés és élmény ez a játék -GTA (akármelyik) tudom, már lerágott csont, de még mindig tudok órákat eltölteni San Andreas vagy Liberty City utcáin rohangálva. (Még simán írnék, de attól tartok, ha túl hosszú lesz, akkor Dani nem olvassa be)
#MAKT a 10/10-es játék számomra az, ami beszippant és nem ereszt, amíg végig nem viszem akár több 100 órás játékidővel és még évekkel később is, mikor már nem is játszom vele, nosztalgikusan tudok rá visszagondolni. Azt kívánom, h bár újra ott és akkor lehetnék, mikor életemben először kezdtem el az adott játékot. A zenéje hallatán, egy screenshotot látva róla máris özönlenek a fejembe a kellemesebbnél kellemesebb érzések, kis túlzással a szerelemhez tudnám hasonlítani. Sztem 10/10-es játék csak 1 van az ember életében. Ha jön egy annál jobb, akkor az előző visszasorolódik 9/10-esre. Nálam ez játék (jelenleg és évek óta) a Skyrim.
Hát nekem általában az ami "magába tud szippantani". Ez lehet maga a fő karakterrel mennyire tudok azonosulni és a történet ami a játék el akar mondani mennyire érdekes és jó.
A kérdésre válaszolva (spoilerrel): - Számomra a "Heavy Rain" volt zseniális amiatt, hogy az általunk végig üldözött, keresett gyilkos maga az egyik irányítható karakter. Ezáltal a játék úgymond elveszi a kontrollt a játékostól, aki ugye végig azt hiszi, hogy tudja/sejti mi történik. - "A way out" azzal, ahogyan a két történetszálat eggyé vezeti, és a végén az ellenfeled nem csak a másik karakter, hanem a melletted ülő személy is akivel játszod, hiszen addig a társad volt, de a végén egymás ellen küzdötök. - "Detroit: Become Human" az összetettsége, a választási lehetőség tárháza és amiatt, ahogy az egész egy logikus átgondolt történetté fejlődik, a három karakter három teljesen más nézőpontot képvisel, stb.. Elképesztően jól kidolgozott játék. David Cage egy zseni.
Akkor tartok általában zseniálisnak egy játékot, ha a fő három komponense (Gameplay, Történet, Atmoszféra) összhangban áll egymással. Talán az Outer Wilds-on keresztül tudnám legjobban kifejteni. - A játék mechanika teljesen korrekt módon hiteti el veled, hogy egy űrhajós vagy, alapból nem kezelhetetlenül nehéz, de mégis elég ügyesnek kell legyél, hogy minden részén helyt tudj állni a játéknak. Tehát könnyű elsajátítani az alapokat, de van benne kihívás bőséggel. - A történet a főhős kis világáról érdekes és olyan ütemben és elrendezésben van adagolva, hogy a játékos akarja felfedezni az egyre újabb és vadabb sztori elemeket és helyszíneket, ezáltal használva a megadott játékmechanikákat és egyre ügyesebbé válva bennük. Ezenfelül nem egy rejtvény megoldása a történetben van elrejtve. - A környezeti effektek, a látványvilág és még a zene is részét képezi mind a játékmenetnek mind a történet mesélésnek azon túl hogy szimplán jól néz ki ezzel még jobban egybefogva az összképet. Külön zseniális a zenében, ahogy az eleinte vidám fő téma a játék végére szinte teljesen kilép az aláfestő háttér elem státuszból és maga is egy karakterré válik. Habár nem ez a kedvenc játékom, nagyon jól summázza azokat az elemeket, amiktől én zseniálisnak tartok egy játékot.
Szerintem akkor amikor mar nem csak a gamer kozossegben, de mar popkulturalisan is jelen vannak mint pl: Skyrim "hey you, you're finally awake" vagy GTA:SA "ah shit, here we go again"
Szia Dani. Ez az én véleményem szerint 2 nagy dologtól függ. Magától a játéktól, és az árcédula formályától. Vegyük példának a Hearts of Iron 4-et. (Nem hiszem hogy bárkinek el kell magyarázni hogy mi az.) A Hearts of Iron (Röviden Hoi) szerintem egy 10/10es játék... lenne ha az üzletpolitikája nem lenne ilyen amilyen. Mert maga a játék 50 euró, és annyit meg is érne az egész bőven, akár 100-at is. Csakhogy 50 euróért kapsz egy olyan játékot ami félkésznek érződik ahhoz képest amit kapsz még kb 450!!! euróért DLC-k formályában. Példának okáért az alap játékban a fejlesztéseken belül van olyan hogy Vadász(repülő) 1 és 2 ellenben az egyik DLC már ezt annyira szétbontja, hogy van a gép test fejlesztés, és könnyű, nehéz géppuska, és repülő ágyú 1-2-2-4 is. És ezzel mi a probléma? Hogy egy nagyjából szumma szummárum 500 euróért kapsz egy max 100 eurós játékot. Számomra csak ennyi választja el a 10-es értékeléstől. A másik dolog számomra egy játék modolhatósága. Erre példa a Jurassic Evolution (Röviden JWE) 1-2. Azok egy remek alapjáték, és még csak nem is úgy, hogy ha minden (Amúgy olcsó) DLC-t beszerzel egy teljesen más játékot kapsz, de még több ezer modot ha akarsz le tudsz vadászni net oldalakról, és a Frontier nem tiltja ezeket be. (Jó nyílván ez a közösség effortja) de így legalább kicsit a modderek magukénak érezhetik a játékot. És még egy ellenpélda ami régen nekem 10/10 volt, de mára már a 10/3-hoz közelít az a World of Warships. Az a játék 2018-ig nekem 10/10 volt, aztán a játékfejlesztők olyan irányt vettek ami egyre rombolja a játékot. Röviden a free to play barát címből lett egy pénzhajhász fejlsztőcsapat akik (akár illegálisan is) csak minél több pénzt csaljanak ki a pénztárcádból. Nem egy nagyobb botrány is volt erről, amit azok is tudhatnak akik nem játszottak vele. Ez kicsit olyan mint mikor egy nevesebb cukrászda megcsinál egy tökéletes tortát a sztenderdeknek. Majd mikor megkóstolod előjön benned az az érzés, hogy: Jó, jó de hol van ebben az a plusz, amitől ilyen jó? Röviden megcsinálni egy tökéletes játékot nem lesz elég. Kellenek azok a kicsi nüanszok minthogy modolható a játék, vagy hogy mondjuk nem 5-szörös áron adod, vagy a legalapabb, hogy mint fejlesztő nem rombolod le a játékodat rövid távon nagyobb profitért és ha még online real time játék akkor odafigyelni a játékosokra, hogy mit akarnak.
Az OK dologról jit eszembe, hogy mennyire rühelltem amikor mindem második "vicces" poszt az volt, hogy egy cigány kisfiú megírta, hogy "anyu azt mondta", majd folytatta valami érdektelen történettel és azon kellett volna nevetni, hogy direkt rosszul írtak benne minden szót.
Érdekes a OK mém példája, amit Dani mond. Az angol nyelvben mindig is nagy népszerűségnek örvendtek a betűszavak, mint például a BTW, WDYM, ETA, stb.. És ezek gyakran kifejezetten szubkulúra-specifikusak. (gaming példák: HP, XP, FOV, LOD, FF, FPS, RTS, stb.) Még a mai világban is bosszantóak tudnak lenni, pedig most már simán rájuk lehet keresni Urban Dictionaryben, viszont az internet előtti világban hülyét kaptam volna tőlük. A kommunikáció segítésére alakultak ki, de pont hogy rettentően megnehezítik azt. Erre reflektál szerintem az OK mém. Egy adott korszak adott problémájára adott válasz. Ez is egyfajta társadalomkritika volt, mint ahogyan a dadaista mémek is kritikák a mai kor bizonyos problémáira.
Jogos magyarázatnak tűnik, viszont ezt a sztorit a második világháborúra vagy pláne a vietnámi háborúra vetítve azért nem stimmel, mert már a 19. század óta használatos szó az okay. Van amúgy nagyon sok potenciális magyarázat, afrikai és indián nyelvi eredete is, jelenleg az etimológusok által megtalált legvalószínűbb magyarázatt az Oll Korrect, amit a videóban is meséltem, ez a 0 killed inkább csak városi legenda
Számomra akkor zseniális egy játék ha kivállóan van megírva a története. Illetve ha tudok vele idötől függetlenül jástzani vele. Az olyan játékok amikhez reggel ülsz le és később veszed észre hogy "basszus már ennyi az idő" azok nagyon topposak számomra. DE! ALEGFONTOSABB!!! Ha nem érzem több óra játék után hogy zsibbad az agyam. Nagyon sok mai játéknál érzem ezt. Nekem ilyen volt a Starcraft. Mikor először találkoztam vele egyből beszippantott
a részletek, mini interrakciók pl ahogy jetpack joyrideban a gépfegyverrel ki lehet törni az üvegpadlót meg ilyenek illetve az, hogy a játék önkompatibilis, amikor mindenre is gondol a saját logikája szerint, az előbbi például hogy a gépfegyver összetöri az üveget de pl minecraftban bentlévő vagy játékosok által hiányolt crafting receptek,.. Az, hogy a játék nem csak van és nagyjából szól valamiről, hanem minden amit csak ki tud a játékos találni benne van és benne van és van benne
Szerintem a telt szó a kövér nőkre a világ legundorítóbb szava. Ismerek olyat, nem is egyet, aki tényleg viccesnek gondolja a köpködős csajt és a mémeket is belőle. Ugyanezen emberek a hódos beszólást és mémeket is viccesnek találják. Hát, mindenkinek más a humor, erre annyit tudok mondani.
Régen csak kompepetív játékokkal játszottam, viszont felindulás(és nosztalgia)-ból megvette a subnauticat és nekem az a 10/10, szerintem a leg meghatározóbb az egész gaming iparban egy olyan hangulat amit nem lehet megunni. Nyílván ehez a story és a mechanikák is hozzátesz, de a hangulat az a tényező ami nélkül egy játék halott, és ha nagyon jól sikerül akkor verhetetlen.
És hozzáfűzném, hogy nagyon nagyra értékelem a szabadságot egy játékban, úgy hogy akaratlanul is végisg mész a storyn, nehéz megfogalmazni, de valahogy így összegezném.😅
Számomra a zsenialitása egy játéknak két dologtól függ. Gameplay és Story minősége és jól megírtsága. Pl egy játék gameplaye sokat segít abban hogy a játék kijátszása után is lehessen játszani pl dying light story kb 10 óra de a gameplay + side questekkel 300 órám van benne. Ugyanígy a skyrimmal.
Ami zseniálissá tesz egy játékot nekem az az amikor minden részlet megvan a játékban. Én az Arena Breakouttal jáccom rendszeresen és van pár olyan részlet amitől a játék nagyon élveszhetővé teszi. Ez a részlet pédául az üres töltényhüvejek csörgése a földön, a karakter halálhörgése amikor meglövik, a fegyver minden apró részlete a tárkioldótól a szánakasztóig.
Csak azokat a játékokat tarom 10/10-nek ami single player-es, mert ezekben nem függsz másoktól, hogy jó vagy-e benne, e mellé még az kell, hogy úgy kössön le órák hosszára, hogy észre se vedd. És ha kijátszottad akkor ne az legyen, hogy egyből elölről kezded akár new game+ban, hanem egy hosszabb időnek el kell teljen, mire újra előveszed ezt a címet. Nem felététlen kell story based-nek lennie/nem számít annyira pl. Serious Sam, Doom, Quake. De ha storyt nézünk és az összes mellék küldetés meg legendás cuccok, akkor ott van Ghost of Tsushima, Cyberpunk, God of War, Dead Space. A harmadik típust a Souls/Souls like-ok én nem nagyon szeretem viszont ezeket is 10/10-nek tartom, mert zseniális alkotások, saját magunknak kell rá jönnünk a történetére és a miértjére, a játékost a gondolkodásra és a tanulásra bírja rá. És 9/10-esnek azokat a játékokat tartom amiben mindig ott van mindenki részéről egy "de" és ez nem a bug-okra hanem hiányokra vonatkozik.
No joke, amúgy általánosban én is játszottam még haverokkal DbD-t. Azt hittem csak mi vagyunk akkora barmok hogy ezt tesszük bele a való élet köntösébe. Egyébként a kérdésre válaszolva valószínűleg nem meglepően a story a fő összetevő. Nekem az Until dawn és a Devil in Me a két zseni játék pontosan azért mert interaktálható egy egyébként horror/slasher "film". Nekem nagy kedvenceim a videójátékiparban, a pillangó-effektussal ellátot játékok és nekem plusz pont ha az még egy, a figyelmet végig fenn tartó műfajokban van írva. Ennek pedig zászlós hajója szerintem a horror mint műfaj.
10/10-es játék az több okból lesz nekem játék és ezek nem kell, hogy egyszerre meglegyenek. Egyrészt, ha olyan a sztorija, hogy elbűvöl, meghökkent, izgalmas, stb., vmi miatt alig várom, hogy játszhassak, mert tudni akarom, mi lesz benne. Másrészt ha sikerélményt ad. Itt aztán lehet ez egy gagyi grafikájú, semmi sztorijú shop szimulátor játék is, de azt örömmel játszom, mert megy a bolt, megugrom a kasszázást diszkalkuliásként, jönnek a vevők stb. Harmadrészt ha csodálatos a grafika, a zene, összhangban a játszással, mint a Death Strandingnél. Mert abban ugyan nem egy nagy eresztés a sztori, meg annyira klisés amerikai, de van a végefelé egy olyan jelenet baszki, sírtam, meg a Mikkelsenes mellékszál az nekem nagyon. Úgyhogy nekem a Death Stranding 10/10-es, egyszerűen csodálatos, amikor menetelsz, szól a zene és a fantasztikus táj. Negyedrészt, amit írtam már, hogy a sztori lehet nem fog meg úgy összességében, de vagy egyes jelenetek vagy a vége akkorát üt, hogy napokig nem ereszt és még játékosként is meggyötör, mert neked kell csinálni, neked kell választani, és ott bőgsz fölötte.
nálam a Red dead redemption 2, azért gondolom hogy ez egy 10/10 es játék mert nagyon sok a részletbene ami számomra nagyon érdekesé teszi a játékot, ezek mellet a történet a soundtrack is nagyon jó, a karakterek is nagyon jól ki vannak dolgozva. Nekem ezek számítanak egy játéknál.
10/10 es játékok közé sorolom pl a Gothic Szériát a piranha bites-tól. Szimpla, mégis magávalragató sztori, roppant ikonikus helyszínek és zene, Roppantul kreativan elhelyezett ellenségek mind erő mind mennyiség tekintetében amik a "láthatatlan fal" szerepét töltik be anélkül hogy kizökkentene a játékból, és a térkép. Ó a térkép. Nincs tele ikonokkal mert kérdőjelekkel meg minden hulladékal, Egyszerű, letisztult, és kreativan megoldott hogy minden ikon nélkül csak a térkép stilizált felsőnézetéből pontosan tudod hogy hol vagy vagy hogy merre is kéne elindulnod. a Questek nem feltétlen egyediek, De nem is fogják a kezedet mint egy hülyegyerek hogy ide menj ezt csináld. Ittis megmondja mit kéne csinálni meg nagyjából merre, de neked kell megtalálnod a helyet. függetlenül hogy milyen kicsi, és mai szemmel nem épp a legszebb játék, ilyen egyedi, komplex hatást generáló (a bugjraival együtt) RPG-t nem találtam.
Heloo, nekem az a 10/10-es játék az, amit nem tud megunni az ember, vagy másokkal közösen is tud játszani, esetleg a kettő együtt. Nagy kedvencem a CurveFever (korábban Achtung Die Kurve), leginkább a kis játékosbázis miatt kialakult "kb mindenki ismer mindenkit" érzés miatt, plusz amiatt, hogy minden egyes 5-6 perces meccs különbözik az előtte játszottaktól. Hasonló, bár időben sokkal tovább tart, a Minecraft. Leginkább haverokkal, előzetes tervvekkel álltunk neki egy világnak. És itt is, szinte nincs két ugyanolyan seed. Aztán az R6, a CS:GO vagy most már CS2 is a monotonitás kizárása miatt tartozik a számomra megunhatatlan játékok közé.
Végre, nagyon kevés embertől hallottam azt, hogy a gyöngyösi sztori inkább mennyire lesúlytó, minthogy vicces, én amikor elsőnek láttam, üszök bevoltam tépve és ahogy körbe néztem… mindenki röhögött… én meg majdnem elsírtam magam a csávón… iszonyat szürreális nüansza volt az életemnek… 😅😅
#MAKT Egyszerű. Az újrajátszhatóság. Számomra egy játék akkor lesz igazán izgalmas, ha a tetteimnek van következménye, akár a történetben, akár magában a játékban. Persze, egy jó sztori is kifejezetten fontos, ugyanakkor egyenlően fontos, hogy megérje újrajátszani.
Az a videójáték igazán zseniális, amelynek végigjátszása után átértékeled, vagy elgondolkodsz az életeden, mert olyan mély témákat érint. (pl: Nier Automata)
