Orvos-Tóth Noémi: A szeretet szabaddá tesz, nem pedig megbéklyóz | 24.hu 

az irodalom építi az empátiakészséget...ez az...köszönöm Krisztián 🙂

Nagyon köszönjük ❤❤❤

Fájó szívvel és élvezettel hallgattam. Még az örökölt sors előtt már évek óta holokauszt túlélőkkel foglalkoztam és úgy éreztem, hogy igen, nekem ez a téma ismert. Noémit úgy érzékeltem, mintha kicsit elérhetetlen lenne és mégis kedves, kiváló szakember. Most hallgatok interjúkat (most jutottak el hozzám) és egyre közelebb érzem magam Noémihez. Empátiát, melegséget és számtalan olyan kimondott dolgot, amitől évtizedek óta szenvedek, magánemberként, szakemberként (ott látva a történeteket) és ez szívmelengető. A gyász megragadott. 39 éves voltam, amikor mesterséges megtermékenyítésen estem át és orvosi műhiba következtében elvesztettük két gyermekünket és majdnem engem is. A laikusok csak legyintettek, hogy majd lesz másik, a férjemmel nem lehetett róla beszélni, magamra maradtam. Három évre rá, szintén orvosi műhiba kapcsán elvesztettem a 65 éves, imádott Édesanyámat. Megkaptam, hogy ez az élet ( nem, nem ez), voltak akik felháborodtak, hogy mit képzelek én, nekik kínos az én fájdalmam. Már csak férjem maradt nekem a világban, aki szintén nem tudta kezelni a helyzetet, így az első gyászévben, iszonyatos hibáztatások, kiabálások, kioktatások közepette elhagyott. Mert határozott elképzelése volt, hogy miként kéne nekem ezt a gyásztól-gyászig állapotot megélnem, egy számomra teljesen létidegen környezetben. (A férjemnek is több szakmája van, köztük a világ legmagasabban képzett hadseregének ex-elit tisztje volt, 27 háborúval a háta mögött, stb...). 46 éves vagyok. Most nekem lenne hatalmas szükségem segítségre de az anyagiak... Teljesen izoláltan élek. Nem tudom meddig bírom még de szakmailag technikákat dolgozok ki (hatékonyak), építő tartalmakat veszek magamhoz és imádkozok. Kedves Noémi! Úgy szeretnék elmenni Önhöz de ha nem sikerül, akkor is jó, hogy Ön van és közelebb enged minket magához. Hiteles. Nagyon köszönöm! ui.: az is tökéletesen igaz, hogy olyan kevés kellene ahhoz, hogy jól legyünk egymáshoz. Olyan kevés...

Köszönjük ❤❤❤

Minden beszélgetést örömmel hallgatok Noemival, köszönöm az interjút. Első könyvet olvastam... Jelenleg Gopal Norbert Klein-tól olvasom a Vagus Kulcs a Traumák feloldásához könyvet németül. Sajnos a magyar könyvtàrakban kevés könyv van még a modern pszichológiáról... Èppen ezért nagy öröm számomra Orvos Tóth Noemi könyvei. Köszönöm. Szerintem nagy szükség van a munkásságára ebben a traumatizált társadalomban.

Vannak mondatok, amiket ha meghallasz, bekapcsol valami benned, aha-élményed lesz, és csak bólogatni tudsz, hogy mennyire igaz... Nálam ez a gondolat ment nagyon mélyre 29:58-nál: "Mi itt vagyunk együtt és együtt meg fogjuk ezt oldani". Ez nagyon fontos lenne, hogy a családokban ezt lássák a gyerekek a szüleiktől, hogy igenis mindenre van megoldás. Ez nem az álszentség, vagy önámítás, és nem is a homokba dugott fej - inkább az, hogy elfogadjuk, hogy most igenis rossz, megéljük ezeket a rossz érzéseket, de nem baj, mert együtt könnyebb ezeket a terheket cipelni. Nincs mit szégyellni, ugyanúgy mindenkit érintenek ezek a problémák amik a világban vannak: covid, háború (amiről szó is esett) most pedig a belpolitikai helyzet fokozódik (KATA törvény, rezsi, stb). Ahogy elhangzott az interjúban, egyszerűen annyi szorongás éri az embert egy nap, hogy már átmegy félelembe - de ha összekapaszkodunk egymással és empátiával fordulunk egymáshoz, megpróbáljuk meérteni a másikat, és segíteni neki ott ahol tudunk, akkor a nehéz helyzetekből is ki tudunk lábalni. Nem egyik napról a másikra - de sikerülni fog.

Nagyon jó kérdések!👍

Nem hétköznapi páros,beszélgetés,köszönjük

Nem olvastam, de jó lenne ! :D

Kár,hogy a riporter be van feszülve,arra figyel mi a következő kérdés,folyton a jegyzetét nézi…

Kár, hogy a kórházakban pont az ellenkezője történik

Nagyon jó, hasznos és érdekes útmutató OT Noémi mondanivalója. A riporternek még van mit tanulnia. A helyébe kérném a kamera ne is mutassa őt, ront nagyon az interjú minőségén.

És akkor is egyek vagyunk a többiekkel ha szégyenbe esünk. Mert időnként mind szégyenkezünk.

Sajnos a riportert cserelni kene vagy fejleszteni :( De ar alany nagyon jo.

Má' bocsi, mert ez egy nagyon jó beszélgetés, meg kellenének is az Orvos-Tóth könyvei (is), asszem meg is lesznek véve, de ez most a 24.hu hibája csupán avagy direkt van, hogy a Nyári Krisztián tök egyenesen, premier plan ül a helyén, az Orvos Tóth Noémi, meg végig a mikrofon, a frufruja, vagy a támaszkodó öklei fedésében, tehát takarásban beszél? Rejtőzködik talán? Ha igen, mitől? S ha igen, talán mégsem kéne olvasni?

Semmire nem való okoskodás.z

Az ismert irodalomtörténész riporter megirigyelte korunk sikeres podcastjait és másolni próbálja, elég gyengén és kevés felkészültséggel. Kimondottan zavaró, hogy állandóan jegyzeteit nézi és az előre felirt kérdéseit olvassa fel.