Püspökladányi cigány népdalok
Szerkesztő: Kovalcsik Katalin, Sztanó Pál
Gyűjtötte: Csenki Imre, Víg Rudolf, Sztanó Pál
Cigány és magyar nyelven
Előadók: Varga Gáspár "Bakró" * Rostás Péter "Miklós" * Kovácsné Ráfael Erzsébet "Vorzsa" Kovács Lajos Bocskor * Mácsai Pál "Butykos" * Varga János "Macsaj" * Mácsai Terézia * Makula Lajos "Elemér" * Kovács Erzsébet "Mura" * Kovácsné Farkas Klári "Ráji" * Kovácsné Kolompár Róza "Rozi" * Kovács Anna "Anuka" * Vargáné Makula Terézia "Modol" * Nagy Rudolfné "Gizella"
Csenki Sándor emlékének
Az itt közölt dalokat első ízben az 1938 és 1944 közötti években gyűjtöttük. A cigány nyelvű szövegeket akkor öcsém, néhai Csenki Sándor jegyezte le és fordította magyarra, a dallamokat a helyszínen én jegyeztem le s vettem fonográfra.
"A cigányok régi telepesek Püspökladányban. Már a község legrégibb, 1742. évi protokollumában találunk feljegyzéseket róluk" - írja Kecskés Gyula Püspökladány újkori története helynevekben című kitűnő munkájában.
Hogy az adatközlők vagy őseik mikor kerültek a községbe, senki sem tudja. Ők maguk a legkevésbé, hiszen nagy részük az 1920-as, 1930-as évekig még vándorolt. Az bizonyos, hogy ennek a hagyományanyagnak semmi kapcsolata sincs a község lakosságának dal- vagy balladakincsével. Valószínűleg Romániából, Erdélyből hozták, vándorlásaik során vették át.
S most hadd szóljak néhány szót a gyűjtésről és Sándor öcsémről, akivel nemcsak testvérek, munkatársak is voltunk.
1935-től, tizenöt éves korától kezdve, rendszeresen járt a "cigány város"-ba, a faluszéli "Borbástó község"-be, ahogy akkor a cigányok nevezték. Lelkes és szenvedélyes munka indult meg: írta a szavakat, dalszövegeket, meséket, balladákat. Amikor hazajött egy-egy gyűjtőútjáról, lelkes örömmel mutatta az aznapi "zsákmányt". Édesapámat és engem is hívott, hogy menjünk egyszer vele a cigánytelepre. Apámat megkérte, hogy rajzokat készítsen a putrikról, a szegkovácsok és fúrókészítők eszközeiről, és pedig jegyezzem le dalaikat. Valóban csodálatosan énekeltek. Leírtam a dallamokat, és ettől kezdve gyűjtőtársak lettünk. Sanyi jegyezte a szöveget, én a dallamot. Elküldtük Kodály tanár úrnak, akitől buzdítást és támogatást kaptunk. Sajnos, akkor még magnetofon nem volt. Egy régi fonográffal dolgoztunk. A következő nyáron (1937) a Bihar megyei Hosszúpályiban nyaraltunk Lengyel Mihály kántor családjánál, rokonunknál. Gyurka fiukkal - unokatestvérünkkel - állandóan a faluszéli cigányok között voltunk. Sanyi meglepetve tapasztalta, hogy egész más nyelvjárást beszélnek, mint a ladányiak.
A körülmények tragikus alakulása folytán Sanyi már nem érhette meg munkássága kiteljesedését és eredményeinek napvilágra kerülését. Élete, lázas gyűjtőszenvedélye, munkája derékba tört, s részben ígéret és terv maradt. Hátrahagyott gyűjtési anyaga azonban így is páratlanul becses a cigánykutatók számára.
Csenki Imre
1993 Hungaroton
9 фев 2022
