Zokogj, sírj, ha az könnyít a felzaklatott szíveden, Tudd, hogy van, aki meghallja sóhajodat odafenn. De Ő ki végtelen lelkemben lehelte az életet , Nem panaszt vár, csak a tetteid súlya után méreget. Utazunk tovább életek során, A lényeg az, amit cselekszel, majd ideje korán. Minden percben számíthatsz reám, veled ég a láng, Minden titkom rád bízom, ha már benned él tovább. Az ősi tűz, amit lángra lobbant a vihar egy éjszakán, Visz az ész, visz a szív, visz az ösztön, a vég, érzem a vér szavát. Szó a tett nélkül elvész, mint viharban a suttogás, Nekem fontos a tűz, kell a szemedben a ragyogás. A bizalomnak az ára, hogy elhiszem, hogy elhiszed, Amit a sors követel, és így erősíted hitemet. Utazunk eggyütt èletünk során, A lényeg az, amit cselekszünk, majd ideje korán. Minden percben számíthatsz reám, veled ég a láng, Minden titkom rád bízom, ha már benned él tovább. Az ősi tűz, amit lángra lobbant a vihar egy éjszakán, Visz az ész, visz a szív, visz az ösztön, a vég, érzem a vér szavát. Amíg dobog a szív, Amíg nyomodban irgalom jár, Amíg van hitem benned, erőm téged szolgál. Én csak egy dolgot kérnék, Mindig úgy élj, hogy büszke legyek rád. Mert testvérem voltál, Ezért minden percben számíthatsz reám, veled ég a láng, Minden titkom rád bízom, ha már benned él tovább. Az ősi tűz, amit lángra lobbant a vihar egy éjszakán, Visz az ész, visz a szív, visz az ösztön, a vég, érzem a vér szavát.
