Néha eszembe jut ez a dal, amikor elegem van vkikből vagy egy helyből és legszívesebben "elhúznék", elmenekülnék onnan! Ez a szám megadja annak az illúzióját, hogy megtehető. Hogy kiléphetek azokból a helyzetekből.
Györgyi hozzáállása az élethez szinte egyedülálló volt. Őt nem érdekelte mi lesz holnap és ki mit gondol róla. Csak egyszerűen megélte a perceket és imádott élni akárhogyis alakult az élete. Szívesen átölelném, ha megtehetném...
A Partizánnak adott videó miatt kezdett érdekelni a Pa dö dö. Az a szomorú, hogy egyébként ezeket a zenéket kellett hallanom fiatalkoromban, és egyik-másik ismerős is, de mégis elmondható, hogy most csodálkoztam rá először úgy igazán Györgyi és Mariann munkáira.
"Ha meguntál, én elmegyek, De lesheted, hogy megegyen a bánat... Még mindent újrakezdhetek, ugyanúgy, Ahogyan veled az elején. Azt csinálok, amit én akarok, Szabad vagyok és nem sírok utánad, Azt csinálok, amit én akarok, Boldog vagyok, hogy többé sose látlak én. Te azt hiszed, hogy más leszek, Hogy megváltozok és befogom a számat... De peched van, most elmegyek, örülök, Ahogyan neked az elején Azt csinálok, amit én akarok, Szabad vagyok és nem sírok utánad, Azt csinálok, amit én akarok, Boldog vagyok, hogy többé sose látlak én."
Én szeretem a Padödöt,, politailag nem, (direkt írtam így), mert a kislányom, aki elmúlt már 27 éves, és egy unokával vár a pocijában, az előttünk magasodó amerikai iskolát amerai iskolának hívta, két-három éves korában,, minden lehető lehetőséget kihasználtunk, hogy elmenjünk a Papödö koncertekre,, Csenge lányom imádta őket, és meg kell, hogy mondjam, én sem éreztem hátrányát annak, hogy szerettem a dalaikat.Soha nem felejtem el, egy lellei koncert után már levonultak, és a tömeg énekelte, "fáj a fejem...", és később azt mesélték, ilyen élményük még nem volt, hát nem csak Nekik volt élmény, de nekünk, közönségnek is! :)
