Amikor a hazai kortárs popzene dalszövegírói már fényévekre távolodtak a nagy magyar költészet világától és minőségétől, akkor jönnek "Platónék", és felcsillan valami fény, valami különleges, megmutatva hogy így is lehet... 👏👏👏BRAVÓ!
Ott voltunk a Budapest Parkban múlthéten, és igen, a "Vízből van" alatt kezdett el esni az eső. Ha az unokáitoknak mesélitek majd, tudjátok, hogy igazat meséltek. ❤
Hát ez tényleg egy Közösség, ami kovácsolódik e zene által, és már így elérte a nemes célját...mindenki szájából veszi ki a szót, és mindenki egymás szájából ahogy bármennyi kommentet olvasok, ezért.... ha őket hallgatná mindenki, BÉKE LENNE!
Annyit gondolkodom ezen a közösségen... Olyan jó lenne találkozni, nem csak ezen a felületen, hanem személyesen is, megosztani azokat a bensőnkben megszületett, megtalált ajándékokat, amit kaptunk, kapunk a dalok által... Beszélgetni, vagy csak picit csendben lenni, együtt egy-egy dal után... Olyan jó lenne erre tudatos alkalom, lehetőség. ❤🙏
Ákos a kedvenc magyar dalszövegíróm és évek óta várom, hogy legyen mégegy olyan hazai produkció, amelynek a szövege legalább annyira megérint, mint az övé. Ennyi veszteség után, amit az elmúlt években a magyar zene elszendvedett többek között az Omega tagok halálával, végre egy produkció, ami visszadja a reményt, hogy igenis léteznek itthon olyan fiatal szövegírók és zeneszerzők, akik méltók nagy elődeikhez. Köszönöm az élményt, az LP gyakran fog forogni a lejátszómon esténként, hajnalban pedig ez a stream munkába menet. További sok sikert!
A Petőfi rádióban fedeztelek föl titeket srácok, a "vízből van" c. számmal, de alapvetően elektronikus zene kedvelő vagyok...asszem megtört bennem valami... azóta minden este szükséges hallgatnom titeket, nagyon megéríntő amit csináltok!😉
Az egész albumot becsukott szemmel hallgattam végig, ezzel engedve, hogy a zenéket teljesen átéljem…és te úr isten…az a folytonos libabőr….kivétel nélkül az összes számnál éreztem. Csak így tovább srácok! 💪🏼
Eget és Földet összekapcsoltok bennem, bennünk, lent és fent között lebegek, lebeghetünk. Mint a vízen...amiről rengetegszer álmodom. Gyönyörű! Köszönjük 🦋
Már nem tartozom a fiatal korosztályhoz,de ez a dalsorozat a Platon Karatav-től meglepően hatott a lelkivilágomhoz is. Talán az újszerűség,a fülbemászó dallam fogott meg! Köszönöm nektek fiúk!
Egy ideje már a kortárs hazai költészetben a vers-értékű dalszövegek a kedvenceim, így a kedvenc kortárs költőim is leginkább dalszövegírók lettek. A Karataev szövegei még inkább ráerősítettek erre a véleményre és habár a művészet nem verseny, mindenkit utolértek hazai fronton az én szememben, a nagy alter-rockos kedvenceimet mind beleértve. Jó ezt egy ilyen fiatal zenekartól látni. Nem hogy utánpótlás van, de útmutatóak is. Ez az album egy lenyűgöző utazás, amely megfogja az embert és a szövegekbe való valódi belemerülést kínálja fel. Ugorj a vízbe ha szeretnél, aztán ülj a tűz mellé, feküdj valaki mellett, keresd a kiutat befelé, érjenek körbe a dolgok, ráérsz felszállni, lassú madárként is gyorsabb leszel az égboltnál. A szövegek kivételesen nyersek, minimalisták. Nem véleményt mond, nem megmondó, hanem a letisztultság és tágabb fogalmazás miatt megengedi a hallgatónak, hogy a szövegekre a saját lelkületét, gondolatait, aktuális állapotát vagy a körülötte zajló dolgokat húzza rá, így utat adva a szabad értelmezésnek, ami a művészetben mindig nagyon nagy plusz. Hallgatva pedig az az érzésünk, hogy teljes egészében megkapjuk ezeket a verseket, odaadja nekünk őket a költő, a mieink is már, amennyire az övé. Ettől is csak újra-újra fogyaszthatóvá és örökzölddé válik, valamint mást jelent mindenkinek, és talán mást egy év múlva nekem is, mint amit most. Nincs klisé, sem giccs. Az album nagyrészében leegyszerűsít mindent egy természetben való utazásra és a magunkban való csöndes kutatásra. Ösztönösen ismerősnek hat. Tetszik, hogy ritkán beszél konkrét emberi szituációkról, ember alkotta dolgokról, inkább csak alapvető érzésekről, ösztönös vágyódásokról. A természeti elemek a nyelvben, a víz, az erdő, a madarak és a környezettel való közvetlen kapcsolat jelenléte mind gazdagítják a képi világát, hogy a sorok aztán megkérdőjelezhetetlenül szilajon álljanak a talpukon, természeti erővel. Ez a melankolikusabb indie-rock egy percig sem bánatos, egyértelműen sorrendben, album-élményként hallgatva működik legjobban, és ugyanazt az ívet írja le, mint olvasva, emelkedve egészen a Lassú Madár utolsó versszakáig, onnantól pedig szépen további három dalnyi utójátékkal levezetve, a Lombkoronaszint c. dal pedig már egy szép epilógusként hat. Szerény véleményem szerint a hazai könnyűzene teteje jelenleg, a verseskötet is körülbelül ilyen előkelő helyre való..
Ott voltam a müpa-i lemezbemutatón szeptemberben, nagyon új volt számomra a magyar szöveg, de abszolút megszerettem. Lassú madár és elmerül a favorit 👍🙂
Fáradt kapilláris,szép jelző.A lemez tökéletes, mint a korai Beatles,.: Rubber soul,Revolver, Simon@Garfunkel,,Pink Floyd: Wish you were here,Fairport Convention...
Realitás! : "vízből van a túlsó part! " sajnos az én olvasatomban.... sok kilátás nincs hogy az emberiség sorsa jóra forduljon... :( ma van - még "kis" ma ilyen művészekkel meghosszabbítva kicsit.... köszi - addig míg hallgatjuk
Ha van egy egész generáció, mely soha életében nem evett mézesdiót, és már olyan sincs köztük, aki egyáltalán emlékszik olyanra, aki csak beszélt volna olyannal aki evett... na, akkor jöhetsz és megetetheted velük a cukros faforgácsot, és el lesznek varázsolva. Tipikusan olyan zene, amit olyanok csináltak, akiknek csak elképzeléseik vannak a világ belső lényegéről, és még ezeket is csak olyanoktól hallották, akik másodkézből szerezték az elképzeléseiket. Ne tessék megspórolni a révülést. Pózerkedni a fedezet nélküli ömlengéssel lehet, de félórája hallgatom ezt az alibit, és még mindig nem történt semmi, meddő közhelyes képek, filleres zenélgetés, az alsós magyartanárok viszont biztos transzba estek. 21. Századi VHK... persze. A nyugodt szakrális zene létező dolog, ez viszont se nem szakrális, se nem nyugodt, csak lapos, és állott. A Popol Vuh és e között akkora a különbség, mint a mézesdió és a cukrozott forgács esetén.
De szerencsére jössz te és utat mutatsz nekünk, hogy el ne tévelyedjünk. Bár a bőrödbe bújhatnék, akár csak egy percre is, hogy átérezhessem a világ belső lényegét. De hát na... nem mindenki lehet olyan szerencsés, hogy közel kerüljön a tűzhöz, ez csak a kiválasztottaknak adatik meg. Mesélhetnél még, hogy milyen a kilátás odaföntről, ahonnan szemlélsz minket. Az pedig gondolom mellékes, hogy a Popol Vuh teljesen más zenei gyökerekkel és hatásokkal rendelkezik mint a Platon. Fel se merüljön benned, hogy ha veled nem is, de sok más emberrel rezonál ez a fajta megközelítés. Na, de mindegy is, megyek inkább és kiszedem a forgácsot a fogaim közül.
Annyira nem ide való, amit írtál... Hála Istennek, akik írtunk, és nem ezt, nem így, tudtuk, mit akarunk kifejezni, és úgy tűnik, ismeretlenül is értjük egymást. Szeretettel...
