Dus
A rábaközi táncokban az új stílusú lassú és friss csárdás mellett a régi stílust, az ugrós tánccsalád helyi változata, a dus képviseli (vagy ahogy Nyugat-Rábaközben nevezik, a mars). A csoportosan, szabályozott formában táncolt körverbunk, a „karéj” az egész magyar nyelvterületet tekintve itt vált a legelterjedtebbé, legdivatosabbá. A körverbunk eltáncolásának kizárólagos alkalma a búcsú volt. A búcsút megelőző hetekben a legények „céhekbe” szerveződve készültek fel a „karéj” előadására. A verbunk általános tánckezdő és bemutató jellege mellett a dus a legényszervezetek reprezentatív tánca is volt, és minthogy legtöbbször nem volt a táncrend része, a zenészek csak megrendelésre, külön fizetség ellenében játszották a legényeknek. Elnevezése a régi magyar „duska” szóból ered mely áldomásivást jelent. Ez keveredett a német „Tusch”, azaz ünnepi zene fogalmával.
Közreműködött: a Galga zenekar
A győrújbaráti Csobolyó Néptáncegyüttes táncosai: Király Genovéva, Klauz Balázs, Pintér Balázs
Felkészítő tanár: Putz Katalin, Szalóki Géza, Palenik József
-
A sorozat elkészítését a Martin György Néptáncszövetség és az Örökség Gyermek Népművészeti Egyesület kezdeményezte.
Az archív hang és táncfelvételek bemutatását a Néprajzi Múzeum és az MTA Zenetudományi Intézetének Néptánc Archívuma tette lehetővé.
A filmeket az Országos Széchényi Könyvtár Mozgóképkincs Alapítványa készítette a történeti Interjúk Tárában.
Szerkesztő-forgatókönyvíró: Diószegi László
Főmunkatárs: Szőllősi András
Munkatárs: Vörös Árpád
Stúdióvezető: Hanák Gábor
Rendezte: Szécsényi Anikó
Közreműködtek: Lukács Bea, Ács László, Farkas Pál, Hajdu Lászlóné, Hanák Luca, Karáth Zita, Nyíri Béla, Petrik András, Somogyi Csaba, Stráner Zoltán, Szőr Ildikó
www.oszk.hu/hir...
11 сен 2024
