Rácsapott a fenekére és azt mondta: szólj ha ez nem fér bele 

Szia Attis, és mindenki más, aki ezt a kommentet olvassa. Őszintén még mindig könnybe lábad a szemem, mikor vissza gondolok erre. Én elég nagyszájúnak tartom magam, ha beszólnak nem félek vissza szólni. Ki tudok állni magamért, ekkor viszont mégem sikerült. Egy kerti partin voltam a szüleimmel, és a szüleim barátaival, valamint a barátok ismerőseivel. Elég sokan voltunk, de itt mindenki a barátok ismerőse, barátja vagy rokona volt. Voltunk néhányan fiatalabbak is az én korosztályomban, köztük a szüleim barátainak lánya és az ő barátai. Én egyedül ezt a lányt ismertem, így főként az ő közelében voltam. Egyszer csak oda jött egy srác, nálam azért jóval idősebb volt. Azt mondta beszélni szeretne velem. A másik lány erre azt mondta, hogy beszéljük meg, addig ő táncol egyet. Bevallom naiv voltam, de nem gondoltam, hogy baj lesz belőle, tényleg azt hittem csak beszélni akar. Arrébb mentünk a hangos zenétől, és a srác azt mondta üljünk le, leültem. Elkezdett össze vissza dolgokról beszélni, és kezdtem kellemetlenül érezni magam, mert egyre közelebb húzódott hozzám. Azt mondtam neki "Figyelj szerintem én vissza megyek a szüleimhez", de azt mondta "Jajj ne már", és hirtelen vissza húzott. A következő pillanat pedig már a szoknyám alatt volt a keze és nem részletezném hol...Nem tudom hogyan, bokáig érő maxiruha volt rajtam. Iszonyatosan megijedtem. Lekevertem neki egyet és elfutottam. Féltem bárkinek is szólni, mert mint mondtam mindenki ismerte ott a többieket, így ki hinne nekem. Alig bírtam ki, hogy ne sírjak, megkérdeztem apámat nem akarunk-e haza menni. Ő azt mondta még nem, nem hibáztatom, nem tudta mi történt. Három órán át bújkáltam a sötét hátsó udvarban sírva, mert a srác közben keresni kezdett. Aztán hirtelen teljes hangzavar lett, én meg elő jöttem megnézni mi történt. Néhány fiú és az engem kereső srác verekedni kezdtek. Kiderült, hogy a lány akivel voltam nem volt hajlandó megadni neki a számomat és egyéb elérhetőségeimet, ezért a srác ideges lett és neki akart menni. Miközben kint próbálták berakni egy kocsiba, a lány elmondta nekem miért volt balhé. Én elmondtam neki mi történt, de egy közelünkben álló nő meghallotta és nagyon kiborult. És ahogy hirtelen vissza kérdezett, hogy megfogdosott-e, csend lett és mindenki rám nézett. Nagyon kínos volt. A srác közben nem akart elmenni. Kizárták a telekről, de ő ott maradt és kívülről próbált képeket és videókat csinálni rólam, közben meg azt mondta, hogy úgyis megtalál, ha akarom, ha nem. Az apukák többször is próbálták elzavarni, az én apukám pedig próbált elém állni. Vártunk pár órát és apum elment a kocsinkért. Nagyon féltem, nehogy az legyen, hogy az a srác kint vár és esetleg megtámadja. Mikor haza értünk első dolgom volt megfürödni, mindenki mondta, hogy nem az én hibám, de mocskosnak éreztem magam. Azt a ruhát azóta se vettem fel, kellemetlenül érzem magam, ha rá nézek. Ezen a helyzeten nem segített, hogy általában nagy a szám, sem az, hogy a közelben voltak a szüleim, túlságosan szégyelltem volna jelenetet rendezni. Azóta félek kettesben maradni férfiakkal. Sajnálom, mert tudom, hogy vannak normális fiúk, de egyszerűen nem megy, nekem ez az eset eléggé megrázó volt. Mikor elkezdtem az egyetemet, önvédelmi órákra keztem járni, mostmár nem félek egyedül hazamenni. Minden információt töröltem a közösségi médiában, ami elérhető volt rólam, így remélem megtalálni sem fog. Tudom, hogy utólag nagyon egyszerű megmondani mit kellett volna csinálni, és utólag mindenki nagyon okos. Akkor ott féltem, de örülök, hogy kiderült. Rosszabb lenne magamba folytani és úgy élni tovább. Mindenkinek aki fél csak ezt tudom mondani: Az emberek többsége meg fogja érteni és nem fog hibáztatni. Aki mégis hibáztatna, abba meg kevesebb együttérzés szorult, mint egy kavicsba és ezt mindenki más is tudni fogja róla. Jobb ha kiderül. Akivel történt annak nem kell titokként kezelnie és így kicsit könnyebb, a közösség meg tudni fogja mint csinált az elkövető.

Becsülendő, hogy foglalkozol a témával! Köszönöm minden nő nevében!

Attis most sokat nőttél a szememben! Most valóban megmutattad mekkora is az empátiád mások felé. Nem gondoltam volna hogy van még olyan férfi aki ilyen szinten bele tudja élni magát egy női áldozat helyébe! Sok embernek kell még tanulni tőled! ❤❤❤

Egyszer a villamoson egy fiatal lányt molesztált egy férfi, a lány megállította a vészgombbal a villamost és rendőrt hívott, addig a többi utas feltartóztatta a férfit. Annyira felnéztem arra a lányra, olyan profin kezelte a helyzetet és én csak arra tudtam gondolni, hogy nekem ez nem menne, félnék, hogy a többi utas nem segít, félnék segítséget kérni és attól is félnék, hogy a többi utas még velem lenne elutasító, hogy ők most sietnek, miért tartom fel őket ilyen csippcsupp ügyek miatt, meg amúgy is hogy vagyok felöltözve....

"Miért nem szólt?" kérdezi a srác aki már 3 éve nem mer szerelmet vallani.

Hihetetlen hogy mit meg mernek engedni maguknak! Nemrég váltottam nőgyógyászt, történetesen női orvoshoz mentem el, aki minden egyes mozzanatnál elmondta, mi fog történni és megkérdezte, hogy megengedem-e, kezdheti-e, pedig 38 éves vagyok, nem ez volt az első vizsgálatom. Majdnem elsírtam magam örömömben, hogy ilyen is létezik.

Gimis diákmunkásként egy kisboltban dolgoztam kasszásként az egyik nyári szünetben. Az ott szintén kasszásként dolgozó 40-50-es nő tanított be engem. Kis forgalmú bolt volt, így többnyire ketten voltunk, +1 srác, aki az árukat töltötte, meg néha benézett a boltvezető. Az első napomon kb. megszólalni is alig mertem 0 önbizalommal bíró kamasz kissrácként és a kasszás nő meg is jegyezte, hogy szereti azokat a "fiúkákat", akik nem beszélnek sokat. Amíg az árutöltő srác vagy a boltvezető a közelben volt, teljesen normálisan viselkedett velem, de amint kettesben maradtunk, már úgy "tanított be", hogy maga elé engedve az egyik kezével mutatta a kassza kezelését, a másikkal meg a fenekem fogdosta és a nyakamat szagolgatva jegyezte meg, hogy milyen finom az illatom. Én, semmi önbizalommal nem rendelkező, rendkívül szégyellős kamaszként még szólni sem mertem neki, hogy ez nagyon nem oké. Becézgetni kezdett, utalgatott és mikor üres volt a bolt és a kasszában álltam, rendszeresen mögém lopózott és a fenekemre csapva jegyezte meg, hogy most egy ideig miénk az egész bolt, lehet szórakozni. Annyira kellemetlen és megalázó volt az egész sztori, hogy 4 nap után felhívtam a diákszövetkezetet, hogy nem szeretnék többet menni. Arra hivatkoztam, hogy nyaralni megyek... Ennyi volt a legtöbb, amit akkor tenni/mondani tudtam, mert még én szégyelltem magam, hogy nem férfiként viselkedtem, hanem csak csendben tűrtem mindent. Mikor elmeséltem az akkori barátaimnak, körberöhögtek, hogy miért nem d*gtam meg a raktárban, mint egy rendes férfi, mert ők persze ezt tették volna. Szerencsére idő közben felnőttem és megtanultam keményen kiállni magamért és másokért, de ez elég mély nyomot hagyott bennem és k*rvára kinyílik a bicska a zsebemben ma is amiatt, hogy ez tényleg bármikor, bárkivel, szinte bármilyen élethelyzetben megtörténhet. Az ilyen emberek sajnos kiszagolják a gyengeséget és nem félnek visszaélni a vélt vagy valós hatalmukkal. SENKI SE FÉLJEN FELEMELNI A HANGJÁT!!!!!

Egy ilyen téma egy pasitól ilyen megértően... van remény hogy vannak úriemberek ❤

Érdekes, hogy pont most készült ez a videó. Velem szerencsére sosem történt még hasonló sem...tegnapig. Villamoson ültem, caf típus volt, ahol az ajtók mögött be lehet állni az ülések háta mögé. Én ültem, mögém beállt egy fószer, de amúgy észre sem vettem. Könyököltem az ablak párkányán, mikor megéreztem, hogy valami csiklandoz a hónom alatt, odakaptam, mert azt hittem egy bogár mászik rajtam, mire beleakadt a kezem, a pasi ujjaiba, zavartan nevetve összenézünk bocsánatot kért, én meg azt hittem, csak hülyén kapaszkodott a háttámlába. Aztán kb fél perc múlva megint csak azt éreztem, hogy csiklandoz valami, és lenézve látom, hogy a pasi ujjai kúsznak a hónom alatt a mellemre. én olyan gyorsan pattantam fel, és szaladtam a villamos végébe, aztán csak lestem körbe mint egy űzött vad. nem vagyok egy nyápic csaj, de ezzel a helyzettel egyszerűen nem tudtam mit kezdeni. csak azt figyeltem, hogy nem áll e oda egy másik csaj mögé, mert akkor tuti szóltam volna, hogy takarodjon. Nagyon furcsa, kiszolgáltatott érzés volt, kicsit a gyomrom is felfordult. Nem vagyok egy érzelgős csaj, nem csinálok nagy ügyet a dolgokból, de ez hirtelen nagyon felzaklatott.

Szerintem sok lány nevében mondhatom, hogy köszönjük a videót a témáról! Hiába nem voltam még ilyen helyzetben, meg tudom érteni, hogy miért blokkolt le, és remélem, hogy ennek köszönhetően már mások is átlátják a helyzetet. Az áldozat hibáztatás semmire nem vezet!

Senkihez nem nyúlunk az engedélye nélkül. Pont. Ha olyan közeli viszonyban vagytok, tudni fogod, mi fér bele. De persze a videóban felvázolt szituációban emberünkben nem volt valódi kétség, és a így a kérdés sem volt valódi, ő megérezte, hogy a lány el fog bizonytalanodni, és kihasználta a helyzetet. Sajnos az ilyen emberek pont erre utaznak, mert tudják, hogy nagy valószínűséggel le fog fagyni az áldozata.

A lányt meg hibáztatni egy hatalmas nagy geciség. Ha valaki ilyet lát bárhol álljon ki a másikért.

Köszönöm Atis, hogy ismét egy fontos témát dolgoztál fel! Remélem rengeteg lány megérti, hogy semmi ilyesmi nem fèr bele! Ajánlok egy alap mondatot minden lánynak és nőnek: “HÉ! Ezt meg ne próbáld mégegyszer!!” Egy ilyen rövid gyors kiállás magadért abban is segít, hogy átgondold egy pillanat alatt: “Mi az, hogy mégyegszer? Soha többé nem adok erre lehetőséget! Szevasz! Ma nem leszel kifizetve kispofám!” Hajrá lányok! Soha ne hagyjátok magatokat!

Az egyik legjobb barátomnak 40 éves kora körül egy nyugdíjba készülő ápolónő csak úgy megmarkolta a farkát amikor olyan helyzetbe került hogy épp le kellett tolnia a gatyáját, annak ellenére hogy a doktornőnek teljesen máshol lett volna dolga. Persze jól felszólalt, hogy mi a büdös francot csinálsz te, erre szónélkül elengedte megszeppenve. Ő sem jelentette az esetet, nem tartotta túl fontosnak akkor vagy lehet azt gondoltam hogy nem hittek volna neki. Akár hisszük, akár nem, ilyenek nem csak lányokkal, nőkkel történhetnek meg, hanem bárkivel.

Nincs utolagos konszenzus a szekszuális zaklatásra. Ha ilyet láttok az edzöteremben, szoljatok a fönöknek. Ne nézzünk férre, ha ilyet látunk!

Annyira szeretem a munkásságodat. Szuper, érdekes témák, amikről ilyen összeszedetten és inteligensen tudsz beszélni...Nagyon sok mindent tanultam már a videóid által, mind magamról, mind másokról, és nagyon hálas vagyok érte. Köszönöm, hogy vagy!❤

Mai napig nem mondtam senkinek, ezért most leírom mindenkinek. 12-13 éves voltam a serdülőkor elején. Egyik reggel egy közepesen zsúfolt buszon (nem volt tömve, de azért voltunk páran) utaztam iskolába, álltam és néztem ki az ablakon, egyszercsak valaki nekem dőlt, először nem vettem magamra, biztos véletlen volt. Aztán egyre jobban nyomott a busz falához én meg nem értettem, hogy mi történik. Egy 30-40 éves ember dörzsölte magát hozzám úgy, hogy ezt végignézte jópár ember. Nem tudtam egyszerűen mit reagálni. 2 megálló után leszálltam, a mai fejemmel sem biztos, hogy azonnal tudnék reagálni, nemhogy 12 évesen. Nem mondtam el senkinek, mert úgysem tudna senki semmit csinálni, de a mai napig rosszul érzem magam a buszokon és feszült vagyok, ha valaki túl közel áll hozzám.

Én 10 éves koromban éltem át de nem rácsapott az idegen 50es bácsi hanem jól rámarkolt én meg szeppenve álltam a lépcsőn és miután elment én rettegtem, hogy hogyan fognak megítélni? Szégyelltem magam és 8 év kellett hozzá, hogy meg merjem osztani a pszichológussal. 😢

Velem is volt ilyen. Koedukált albérletben laktam hatodmagammal. Egy 40-es férfi ölelgetni akart, random a nyakamba csókolt, elállta az utamat a folyosón a szoba felé és végig vigyorgott, hogy ez csak poén. Sokáig én is ezzel nyugtattam magam, hogy ez tényleg poén. Nem mertem neki mondani, hogy ne tegye, mert azzal beismertem volna a tényt, hogy zaklat. Mikor végre összeszedtem magam hónapok teltek el addig, és próbáltam megmondani neki, hogy légyszi, fejezd ezt be, de tovább vigyorgott, hogy jaj már csak ugratlak és meg is ragadott a két karomnál fogva, közelebb húzott magához és megint a nyakamba csókolt. Én is megütni próbáltam, mert épp nem volt ott a lakásban senki rajtunk kívül, de mikor megpróbáltam felpofozni, szintén lefogta a kezemet. Akkor már nem vigyorgott, hanem számonkért, hogy most meg mi bajom lett hirtelen. Akkor a szituban ÉN KÉRTEM BOCSÁNATOT TŐLE és bezárkóztam a szobába. Facebookon még írogatott a másik szobából egy darabig, hogy ne izéljek már, eddig tetszett nekem, most meg nem?! Aztán újra bocsánatot kértem tőle, amiért megpróbáltam megütni. Előtte nekem is határozott elképzelésem volt azzal kapcsolatban, hogy hogyan viselkednék egy ilyen szituációban. De mikor belekerültem, minden borult. Utólag én is hibáztattam magam, hogy nem szóltam elsőre.

Becsülöm a lányt hogy tudott Neked erről beszélni, ebből is látszik milyen empatikus vagy! Felépülést kívánok a lánynak. Voltam hasonló helyzetben, bár az ennek a fele és én se mertem mit mondani. Kommentekre: Fenékre csapni nem okay! És ezt az edző is tudja!

Örülök Attis, hogy férfi létedre képes vagy átérezni a lány áldozat oldalát. Reményre ad okot, hogy léteznek olyan férfiak, mint Te. Nagyszerű videó lett.

Egyébként azt érdemes kiemelni, hogy mindig a negatív emberek a leghangosabbak, az áldozathibáztatóknak mindig hatalmas és fontos véleményük van, egyszerűen nem maradhat bennük!! Habzó szájjal világgá kell kürtölni és klaviatúra mögül!! De ettől függetlenül én bátorítok mindenkit, aki átélt már ilyet, arra, hogy merjen beszélni róla, mert sokkal több támogató ember van, akár a környezetünkben is, mint hinnénk!

Köszönjük ezt a videót, és hogy próbálsz tenni az emberekért

Nagyon szép beszéd volt. Tényleg. Nekem egyszer azt mondták, hogy Ha valaki bántott téged, akkor legalább te ne bántsad saját magad. Öngyűlöletből nem lehet hosszú távon építkezni. Már az is nagy dolog, hogy felismerte, hogy ez nem oké. Ez sem olyan magától értetődő.

Minden tiszteletem az ilyen tartalmakért.

Nagyon jól összefoglaltad! Engem verbalisan bantottak gyerekkoromban, főleg gyerekek , részben tanárok. Mikor elég erős lettem lelkileg, olyan szakközépiskolás koromtól, elkezdtem megvédeni azokat, akiket bántottak. Cserébe engem is kiközösítettek újra, de nem érdekelt. Most óvónőként mutatok példát a gyerekeknek és remélem, hogy hasznos lesz nekik , amiket tőlem tanulnak, látnak, ha már nagyobbak lesznek ❤

Amikor diákként dolgoztam, dolgozott velem egy pasas, aki ugyan intim részeken nem ért hozzám (legfőképp az arcomat simogatta), de azt az érzést keltette bennem, mintha valami játékszer lennék számára. Közben célozgatott rá, hogy egyedül mit sem érek, kéne mellém egy férfi, disznóságokat mondott és konkrétan arra is rákérdezett, hogy szerintem mennyibe fájna engem eltartani? Ugyanakkor viszont folyton dicsért, hogy milyen szép, okos és humoros vagyok, fényezte az egomat. Egyrészt ez a kettősség összezavart, másrészt mi, lányok folyton azt halljuk, ha problémánk van, hogy milyen hisztisek vagyunk, meg, hogy biztos menstruálunk (nemcsak fiúktól/ férfiaktól). Ezek után nyilván én is feltettem magamnak a kérdést, hogy nem-e én reagálom túl. Nem akartam én lenni a hisztis p*csa. De azért mégis tudtam, hogy nincs ez így jól. Szóltam a pasasnak, hogy nekem nem fér bele a nyúlkálás, nem vagyunk olyan kapcsolatban. Akkor volt egy kis "szánom-bánom", de aztán folytatódott a dolog tovább. Aztán felhívtam rá a figyelmét, hogy egészen más stílusban beszél a srácokkal, úgy, mint egyenrangúakkal. Akkor jött az érzelmi zsarolás. Azt mondta, hogy megfelelési kényszere van, és ezért néha szerencsétlenkedik, ha zavarban van. Ez nyilvánvaló manipuláció volt. Egyáltalán nem volt zavarban, de akkor ez elég volt, hogy megint elbizonytalanodjak. Végül is otthagytam azt helyet, elmentem máshová dolgozni. Igen, talán lehetett volna valamit tenni, hogy legyen következménye a dolognak, de ez a szekér már elszaladt. Igyekszem tanulni a dologból.

Nagyon köszönöm hogy ezt így elmondtad, megcsináltad

Attis, annyit tennék még hozzá, hogy az is elég undorító manipulatív viselkedés, hogy másokra hivatkozva mondja azt, hogy a lány vékony. A másik, hogy talán jópofának tartotta az entitás (nem tudok férfiként, fiúként, srácként hivatkozni erre az emberre...), arra, hogy oldja a feszkót, biztos látta a lányon, hogy szorongós. Pont ezért gyomorforgató az egész, amit történt, mert egy kicsi empátia sem szorult az ilyen szemétládádba. Szorongós embernek a bizalmát kell megnyerni, és nem lenyomni a sárba az önbizalmát. Szerintem még tovább is ment volna a dolog, ha látja, hogy szegény nem mer szólni. Még az jutott az eszembe, hogy a bántalmazó kapcsolatokban is a kislányhoz hasonló nők v. férfiak lesznek áldozatok. Nagyon sajnálom a lányt, hogy egy ilyen szarházival hozta össze a sors :( Köszi, hogy leírhattam. Erika

Köszönöm, hogy foglalkozol a témával, remelem sok lány és iskolában nézik ezt meg!!! Semmilyen szinten nem fér bele a zaklatás ! 💪🏻💪🏻💪🏻

"Az edzés során szoktak ilyet csinálni az edzők" A fizikai érintés minden formája akkor megengedhető, ha olyan viszonyban vagytok hogy a másiknak ez komfortos. Nekem is csaptak a fenekemre, pl lány csapattársaim, de egy idegen férfi ne nyúljon hozzám. Pls aki szerint ez rendben van, mondja már el hogy mi jár a fejében, unironiuksan kíváncsi vagyok rá.

Köszi Attis, hogy csináltál ebben a témában videót. Egy elég önbizalomhiányos lány vagyok és mindig is féltem konfrontálódni, másokkal beszélni, így ha valami hasonló történne velem én is félnék mit gondolnak rólam mások. Ebből leszűrtem, hogy a félelmeim igazak és a legtöbben nem értenék meg a helyzetet/engem vennének elő, de azt hiszem mostmár tudni fogom, hogy miért és nem kell majd annyira félnem, lesz valamelyest később erőm/merszem kiállni magamért.

Ezt csinálta az én edzőm is, aki nő, nekem se fért bele, engem is nagyon padlóra küldött ez a dolog, napokig emésztett, végül úgy döntöttem hogy feljelentem az edzőnőm szexuális zaklatásért! Ki is rúgták!

Imádlak! 💖❤️💝 Köszönjük szépen a videót! A gyermekemmel néztem meg, aki 14 éves fiú. Minden korosztálynak hasznos tanácsokat tudsz adni. 🙂

Ezekben a szituációkban mutatkozik meg az igazi emberi gonoszság.

Szerintem undorító, amit az a személy művelni mert a Lánnyal! Szerintem teljesen érthető, hogy nem tudott megszólalni. A reddit kommentelők akik meg nem képesek megérteni min mehet át az a lány, az nézzen magába, mert komoly bajok vannak.

Régebben én is rendelkeztem egy enyhe szociális fóbiával. Emiatt nehézséget okozott konfrontáció, más emberekkel történő interakció stb. Ezért elhatároztam, hogy olyan helyzetekbe kényszerítem magam, ahol helyt kell állnom ezen a téren. Úgyhogy elmentem szórakozóhelyekre kidobónak. Szerencsére a testi adottságaim megfelelőek voltak ehhez a munkához, és már csak a lelki alkatomat kellett hozzá fejlesztenem.

Velem is volt hasonló. 2 évig dolgoztam egy munkahelyen, ahol a főnök (kb50 éves) folyton kérdezgetett a szexuális életemről. Mondta, hogy küldjek neki pornót, stb. Nem csak velem, de a többi kolléganővel is csinálta ezt. Egyébként egy fodrászat a munkahely. Ha nem válaszoltam egy kérdésére, folyton rákérdezett, szekállt ha zavarba jöttem, vagy ha elpirultam. Ez a férfi egy roppant agresszív ember volt, sokat üvöltözött a kollégákkal, minden nap műsört csinált, többször volt szó arról, hogy bulihelyen nőt vert, és elvitte a rendőrség, ezért nem mertem rászólni, féltem hogy akár meg is verne. Nem volt más munkalehetőség, pedig folyton kerestem. 2 év után tudtam eljönni hálisten, hatalmas megkönnyebbülés volt.

Az szintén nagyon nehéz helyzet, ha valaki férfiként lesz szexuális zaklatás áldozata, főleg ha más férfiak teszik ezt vele. Ráadásul ez egyaránt nagyon kínos akkor is, ha az áldozat meleg, és akkor is, ha nem. Velem ez konkrétan megtörtént, munkahelyen, bár csak verbálisan, de nem tudtam mit kezdeni a helyzettel akkor sem.

Magyarország! Itt kell lenned hogy elhidd.

Én is átéltem már hasonló helyzetet (16 évesen). Nővérként dolgoztam egy xy munkahelyen. Egy nap ép egy beteget ápoltam a kezeim foglaltak voltak, mikor odajött a munkatársam és megfogta a fenekem én akkor nem tudtam reagálni semmilyen módon. De a következő alkalommal megfogtam a kezét leállítottam, majd megmondtam hogy ne fogdosson többet. Én teljesen megértem a lány helyzetét remélem ö is bátorságot merít és megteszi a lépéseket.

Muszáj megjegyeznem, mennyire jól áll ez a szín Attis!

Velem is történt egy diszkóba ilyen szitu.Mentem pl wcre vagy italért már nem tudom mert kb 10 éve történt és út közbe 1 pasi rá paskolt a hátsómra.Én is ugyan úgy le blokkoltam abba a pillanatba.Viszafele menet ugyan úgy rá csapott én meg visszakézből be törtem az orrát.

17 éves vagyok és bár eddig is sok hasonló történetet hallottam már, nagyjából egy éve kezdem ezt a saját bőrömön is tapasztalni. Szerencsére velem ekkor mértékű visszaélés sosem történt, elégszer kerültem már számomra kellemetlen helyzetbe. Megesett már, hogy buszon hátulról hozzámdörgölőztek, következetesen közeledni próbáltak hozzám, hogy megfogták a fenekem vagy hogy kétes kinézetű férfiak az utcán rám kacsintottak, megbámultak vagy a külsőmre tettek hízelgőnek szánt megjegyzéseket. Nem történt sokszor és nem voltak rám hosszú távon rossz hatással, de okoztak kényelmetlen pillanatokat és nem érzem úgy, hogy ez a viselkedés helyes lenne.

Nagyon jó ez a videó köszönjük szépen

Személyes tapasztalatom is van kb 15 éves lehettem hazafele sétáltam és egy vad idegen idős férfi letapizott majd ment tovább. Nem akartam anyiban hagyni szoltam a szüleimnek és az esett melett lévő kisbolt kamerra felvéteeleit vissza néztük sajnos nem látszott pont benne az eset. Számomra örök trauma még volt más ilyen jellegű tapasztalatom is azóta ha valaki csak a kezem szeretné kérdezés nélkül megfogni is elhuzom és nagyon odafigyelek körülöttem mi történik. Felháboritó milyen emberek vannak nem mennék bele miért viselkedhetnek igy az emberek de elég elszomoritó hogy rengeteg hasonló történet van és mi áldozatok halgatunk mert még mi szégyeljük magunkat. Mit javasolnék ? LEGYÉL HANGOS amint kellemetlenül érzed magad és kérd ki magadnak még akkor is ha ,,jaj csak viccelt,, az illető. Nem b* meg senki ne nyulkájon vagy bántalmazzon senkit.

Nagyon jó hogy megcsináltad ezt a videót Attis. Nagyon jó tanácsokat osztottál meg. Introvertáltként teljesen egyetértettem azokkal amiket mondtál. Ha inzultus ér, én is többszázszor lefuttatom az agyamban a lehetőségeket, reakciókat mire fel tudom dolgozni és át tudom gondolni azt hogy mi a helyes reakció arra ami történt.

Szia! Szerintem döbbenetes, hogy erről ennyit kell még mindig beszélni, és még mindig nem rögzült az emberekben. Sajnálom a lány barátodat, akivel ez a helyzet megesett, kitartást, hogy a helyén kezelje a dolgot és felgolgozza. Annyit szeretnék neked is mondani, hogy remélem tudja a csajszi, hogy szerencsés, amiért ilyen barátja vagy. Kiállni másokért és intelligensen kezelni egy ilyen szitut nagyon nemes dolog. Hidd el, bár manapság egyre többen tesznek így, még mindig nem elegen az x milliárd sokból. Nagy ember vagy Attis.

Ugyan ezen a velemenyen voltam en is fel evvel ezelott. En? Ha hozzam nyulnak eltorom a kezet. Csak amikor ez megtortenik akkor leblokkol az ember. En leblokkoltam. Nem tudtam reagalni es meg csak szolni se hogy hagyjon beken. Sirva mentem haza az elso napomon a munkahelyemrol. Egy honap is eltelt amikor mar mertem szolni valakinek.

Határozottan egyet értek a véleményeddel, még úgy is, hogy én is az emberek testével dolgozom. Kerülök minden olyan zónát ami arra engedne utalni, hogy fogdosok, vagy tapogatózok. Munkám során ha olyan helyen dolgozom ami nem megszokott, külöm megkérdezem, hogy belevehetem-e a munkámba az adott testrészt, vagy nem szeretné. Aki nem szeretné, annál elfogadom a döntést, elvégre az ő teste. Sajnos azt tapasztalom, hogy elkezdtek a generációk hígulni, és erkölcstelenedni. Nem törődnek a következményekkel, sem mások érzéseivel. Mondom ezt úgy, hogy sportolókkal, és civilekkel egyaránt dolgozom. Ha nem baj, hogy kiírom a kommentben (Németh Masszás) így meg fogsz ismerni. 💪

"Szólj, ha ez nem fér bele." Megfordítanám. Mekkora tahónak kell lenni ahhoz, hogy egyáltalán felmerüljön a kérdés, hogy egy ilyen helyzetben ez a dolog beleférhet bárkinek is? Szörnyen sajnálom a lányt, nem csodálom, hogy leblokkolt, ez egy természetes reakció, nagyon nehéz lehet neki. Őszintén remélem, hogy tudja, ez nem az ő hibája, és hogy túl tud majd lendülni ezen.🩷 Attis, köszönettel tartozom neked ezért a videóért, biztosan sokaknak segítesz vele. 🩵

Köszönjük!

Nagyon jó és nagyon összeszedett videó Attis! Köszönjük szépen a munkádat, csak így tovább!

Sajnos tapasztaltam, hogy ezek az izomgyurmák mekkora érzelmi selejtek... Nagyobb az egojuk, mint az empátiájuk. Sajnálom a csajszit, nem ezt érdemelte. A csávót nem minősíteném, mert azt ide nem írhatom le.

Nem nagy dolog? De,nagy dolog. Képzeld el hogy pl a barátnőddel,vagy akár később a lányoddal történik ilyen. Belefér? Nem,nem fér bele. Nyomorult hulladék az ilyen,simán be lehetne perelni.

Köszönjük az újjabb hasznos tartalmat. Sajnos én is teljesen át tudom érezni azt ami az ismerősöddel történt. Eddig "szerencsére" inkább szóban tettek nekem eléggé félreérthető, nyomasztó és furcsa megjegyzéseket, de a múlt hónapban velem is 'hasonló' dolog történt a középiskolában (10. osztályban), egy idős férfi tanár megfogta a derekamat mindkét kezével és én szó szerint lesokkoltam és nem tudtam mit tenni. (Nem volt kirívó öltözetem, egy kék farmer és egy oversized póló amire felvettem egy szintén oversized mellényt) (ráadásul ez az utolsó 2 tanítási héten történt, azaz nagyon meleg is volt és mivel nagyon szégyenlős vagyok nem szerettem volna levenni a mellényt, ezek után nem is vettem le egész nap.) Nem tudom mégis mit tehettem volna, de számomra nagyon kellemetlen volt. (remélem nem hangzik úgy mintha túlreagáltam volna, csak szerettem volna megosztani másokkal, hogy még sajnos ilyen az iskolákban is előfordulhat.)

Egy kis vitaindító e téma kapcsán, kicsit más megközelítésben, "férfi áldozat" szerepében. A történet röviden: mozgóbüfésként dolgoztam egy sörfesztiválon, ahol a munkánk végeztének közeledtével kellett a mozgóbüfé előtti faasztalokat letakarítani nedves ronggyal. Egy hangosabb, vélhetőleg az alkoholtól már bódult fiatalokból álló társaság úgy gondolta, hogy milyen vicces lenne lehúzni a nadrágomat úgy mindenki előtt. Meg is tették, azért használok többesszámot, mert a másik meg fellökött, miközben reflexszerűen nyúltam a nadrágomért. Nem csak a társaság látta "mindenem", hanem pár arra járó és a felettesem is. Én is közel hasonló személyiség vagyok, mint a videóban lévő személy, persze nem ismerem, de ugyanazon reakcióból kiindulva jó okom van ezt feltételezni. Ezt azért emelem ki, mert másnap, utolsó nap a fesztiválból, nem mentem dolgozni, nehogy véletlenül megismétlődjön az eset (többet persze már nem is kellett mennem), óvatosságomat tükrözi, hogy ki kellett szaladnom még a garázskulcsot leadni, mert nehogy magammal vigyem haza, zavarodottan figyeltem a környezetemet az utcán, a zebránál az áthaladási szándékot jelző gomb oszlopának dőlve vártam a szabad jelzést, úgy "féltettem a hátsómat". Ennek ismeretében számomra még mindig nem teljesen érthető a lány visszamenetele az edzőterembe, talán mondanom sem kell, úgy ítélem el a személyi edzőt, mint azokat a hülyegyerekeket, akik miatt "maradandó reflexeim" származnak. Én úgy gondolom, s bár lehet a szűklátókörűségem végett alkotok ilyen véleményt, azt feltételezem, hogy védelmi reakciónk egy friss élményből, akármilyen traumatikus élményből fakadó negatív esemény, mind ugyanarra az egy kaptafára épül: ne adj esélyt az újabb traumatikus élményre! Nyilván nem csak egy edzőteremben, vagy az én esetemben nem csak egy fesztivál tartogathat ilyen eseményeket magukban, mégis talán meghatározóvá válik a helyszín. Én pontosan ezért nem mentem vissza ugyanoda fél évvel később, karácsonyi vásáron lett is volna lehetőségem erre, hívtak, de szégyelltem ezért nemet mondtam. Nem tudom, milyen lavinát indítok el azzal, hogy férfiként, életemben talán elsőként felvállalva a történteket, elmondtam az érme ezen, ritkán megvilágított oldalát is. Kíváncsian várom a hozzászólásokat!

20g töltőtömegű paprikaspray rejtve viselhető közterületen is. Betöltött 18. életév a vásárlás feltétele. Tini lányok megvetetik valakivel és kész. Az egyik leghatékonyabb önvédelmi eszköz napjainkban. A törvény szerint a vásárlásnak a feltétele a 18. életév betöltése, és nem a használatnak. Szívesen.

Számtalan *kekszuális* zaklatás ért már 13 éves korom óta, de most írtam annak a masszőrnek, akinél egy éve voltam. Nem tudom, hogy mennyire gyerekbarát kommentben leírni, hogy mi történt, úgyhogy azt most kihagyom. Na mindegy, azért köszi Attis a videót, nélküled nem lett volna bátorságom ezt meglépni. ui.: Vigyázzatok magatokra és ne hagyjátok, hogy ezek a gerinctelen szánalmak megússzák következmények nélkül.

Attis, nagyon tisztellek ezért a videóért❤

Köszönöm a videót. Sajnos biztos vagyok benne hogy azok a lányok vannak kisebbségben akik NEM éltek át ilyen mocsok helyzetet . És igen, voltam bántalmazott, nem volt semmiféle megoldás mert gyerek voltam, és egy háztartásban éltem a bántalmazóval. Az áldozathibáztatókról: érdekelne mekkora részük bántalmazó hogy ennyire alap nekik a bántalmazottat támadni .

Annyira jó hallani valakit ilyen hasonló gondolatokkal/problémával/meglátással, mindig "csalódni kicsit az emberiségben" amikor azt látjuk, hogy mindenki csak a saját fejéből tud kinézni mindenféle empátia nélkül... köszönöm hogy ezt a problémakört végre valaki érthetően lekommunikálja ennek a bizonyos másik oldalnak is akik csalódást okoznak annak ellenére hogy nem feltétlen rossz szándékú emberek...

Köszönjük

Velem is történt nem egyszer, hogy álltalános iskolában egy idősebb srác minden alkalommal amikor elment mellettem megütötte a fenekem. Nem tudtam szolni semmit ő minden alkalommal miután ezt megtette el is ment, ez a helyzet mindig tömegben történt és nem tudtam mit kéne tegyek ebben a helyzetben, mivel fiatal voltam ezért csak próbáltam elkerülni a sráccal való találkozást. Rá pár évre ugyan ebbe a helyzetbe kerültem csak akkor az utcán sétaltam és egy idegen srác megütötte a fenekem, akkor se tudtam mit tenni, mivel a srác tovább ment. Azóta mikor sétálok és látok egy csapat férfit velem szembe jönni teljesen elhúzódom a közelükböl, hogy ez ne ismétlődjön meg vagy még időben átmegyek az út másik oldalára elkerülve őket. Így visszagondolva sajnálom, hogy nem álltam ki magamért és nem vontam kérdőre őket, de abban a helyzetben nem tudtam mit kellett volna tegyek.

Nekem a másik osztályból az egyik fiú csapkodta a seggemet régebben, pedig elvileg "utálja a buzikat". Furcsa egy generáció vagyunk💀

Köszönet, hogy foglalkozol a témával.

Sziasztok! Munkahelyemen egy kedves kolleganőmnek beszélgetés közben megérintettem a vállát, amire rögtön elutasítassal reagált (pedig ez csak barati gesztus volt, mindenfajta szexus nelkül). Azóta is nagyon figyelek az érintesekre és a mai napig jó barátságban vagyunk az említett kolleganővel...

Nagyon jó ez a videó, és a felelősségvállalás a témakörben. Látható, mennyire szükséges az érzékenyítés! Szomorú, hogy milyen az emberek hozzáállása ehhez a témához (is)..

A szexuális bántalmazás az egyik olyan téma,amit az emberek egy része tabuként fog fel,pedig szerintem nagyon fontos róla beszélni,mert ez már tényleg bárkivel előfordulhat. Szexuális zaklatáson nem estem át,viszont a saját bőrömön megtapasztaltam már a zaklatás,iskolai bántalmazás fájdalmát,voltam már fizikai és lelki bántalmazás áldozata is. Igaz,hogy egy szexuális bántalmazás és egy iskolai zaklatás nem ugyanaz,de van benne néhány hasonlóság. Eddigi életem alatt (hamarosan 17 éves leszek) megtapasztaltam már,milyen az,amikor valaki nem elégedett a testével. Egy darabig nem éreztem jól magam a bőrömben,utáltam a testemet. De egy idő után felnyílt a szemem és a testemet elfogadtam,megszerettem úgy,ahogy van. Viszont,a korábbi osztálytársam látásmódja még így is meg tudott bántani,hiába nem érdekelt,hogy mit gondolnak rólam. Egy srác,aki az általános iskolában osztálytársam volt és aki abban a 8 évben különösen sokat zaklatott,egyszer azt mondta rám,hogy:"kövér vagy",illetve pedig tovább ócsárolta a testemet. Nyilván,önbizalomhiányos ember lévén eléggé megbántott ez az egész és dühös voltam. Lehet hibáztatni,hogy akkor miért nem álltam ki magamért. A legfőbb ok ez volt:teljesen le voltam sokkolva,szinte megsemmisültem,annyira hirtelen és váratlan volt ez a "támadás" és gyakorlatilag nem volt időm arra,hogy visszaszóljak,de arra se,hogy felfogjam,hogy ez mi volt. Döbbenetet éreztem,ami utána szomorúságba,majd hihetetlen dühbe csapott át. Szinte teljesen megbénított az,amikor azt mondták rám,hogy kövér vagyok,holott pedig egyébként normális testalkatom van. A fülemnek sem hittem akkor,azt hittem,hogy félreértettem,próbáltam mentegetőzni,hogy ez nem nekem szólt,pedig egyértelműen a "kövér vagy" mondatnak én voltam a címzettje. Az egyetlen dolog,amire vágytam abban a helyzetben a láthatatlanság,hogy ne lásson engem senki,mindennél jobban menekülni akartam abból a helyzetből,csakhogy erre sajnos nem volt lehetőségem,segítséget meg aztán pláne nem tudtam kérni. Nagyon nehéz úgy védekezned valaki ellen,hogy közben a saját gondolataidat is rendezned kell és közben pedig felfogni azt,hogy ezt nem képzelted,hanem úgy volt valóságos,ahogyan volt. Én akkor azért nem mondtam semmit,mert annyira vegyes és annyira erőteljes érzelmeim voltak,hogy azokat kellett lerendezgetnem,mellette pedig megemésztenem azt is,hogy az a pillanat valóságos volt. Ott és abban a pár percben,ami olyan volt számomra,mint egy örökkévalóság,borzasztóan haragudtam magamra. Haragudtam magamra,mert gyenge voltam;haragudtam magamra a kiszolgáltatottságom miatt;haragudtam magamra azért,amiért nem tudtam kiállni magamért,mert azt se tudtam,mit mondjak,mit gondoljak és nem volt hozzá elég bátorságom. Gyűlöltem magamat abban a pár percben és ez az eset még pár napig igen erősen kísértett. Ezek után nem csak haragudtam magamra,hanem iszonyatosan szégyelltem is magam,illetve magát a helyzetet is nagyon szégyelltem. Én úgy vélem,hogy az iskolai bántalmazás,szexuális zaklatás,a zaklatás minden fajta formája nagyon nem oké,undorító,elfogadhatatlan és akik zaklatók,azok meg mocskos férgek (ez pedig a legenyhébb megfogalmazás). A zaklatásban pedig nem a zaklatás része a legrosszabb,hanem az áldozat hibáztatása. Ebben a helyzetben soha nem az áldozat a hibás,egyedül magát a zaklatót kellene felelősségre vonni! Az áldozat ilyenkor soha nem számít hibásnak! Aki még sohasem tapasztalta meg a zaklatás egyik formáját sem,annak könnyű az áldozatot hibáztatni mindenért,közben pedig mindenki hibásnak számít,csak maga az áldozat nem. Ha valaki nem szól vissza egy zaklatás közben,az nem azért van,mert az áldozat annyira nagyon imádta a helyzetet. Azért marad csend az áldozat részéről,mert gyakorlatilag nincs elég idő kitatálni,hogy mit reagáljon erre és közben pedig saját magában helyretenni a történtekkel kapcsolatos kérdéseinek,legfőképpen érzelmeinek millióit. Maximálisan együttéreztem a lánnyal a vele történt események miatt,hogy ez mennyire megalázó,fájdalmas lehetett neki. Én ebben a helyzetben teljesen a pártját állom,megértem,hogy miért nem tudott védekezni. Attis,neked pedig köszönöm,hogy erről a fontos témáról beszéltél! Jó volt hallani,hogy milyen empatikus voltál a csajszi felé. Soha ne félj felemelni a hangodat! Ne titkold el,ha ebbe a szituációba keverednél,hanem beszélj róla,kérj segítséget!

Akik még mindig úgy gondolják, csak akkor érhetnek ilyen és ennél durvább esetek, ha túl kirívóan öltözködsz, azoknak tudom ajánlani Az UNICEF 'What were you wearing?' vagyis 'Mi volt rajtad?' kiállítás sorozatát, ahova szexuálisan bántalmazott áldozatok adták be azokat a szetteket, amiben a támadáskor voltak.... ru-vid.com/video/%D0%B2%D0%B8%D0%B4%D0%B5%D0%BE-RdNh87cDHO4.htmlsi=x41EnMrlunw0M0sm

Pár éve egy ismerősöm elvitt edzeni a terembe, ahová ő járt akkor, kezdő voltam, és tőle kérdezgettem melyik gép hogyan működik, milyen gyakorlatokat végezzek egyes izomcsoportokra. Amikor ő elment a hátsó terembe a futópadra, én elől maradtam a tárogató gépen és csináltam a gyakorlatot, erre az ottani személyi edző oda lépett hozzám, a combomra tette a kezét és nagy mosollyal, fura perverzióval a szemeiben azt mondta, ha segítség kéne, csak szóljak neki... Mint később megtudtam ez a bizonyos személyi edző arról híres a városban, hogy szereti fogdosni a klienseit... A mai napig kerülöm azt a termet.

Korrekt!

Szép volt. :)

Én nagyon sajnálom ezt a lányt

Néhány szempontot szükséges lenne átérezniük egyes kommentelőknek: - egy traumatizált ember első reakciója ilyen helyzetben az, hogy lefagy - sokszor időre van szükség ahhoz, hogy megnyugodjon és már a felnőtt énje átgondolja, mi is történt ott vele - ha valakinek éves viszonylatban az a tapasztalata, hogy ki-bejárkálnak az énhatárába fizikailag és/vagy mentális szinten, nem fog tudni egyből határozottan fellépni - ilyen esetben már az is hatalmas bátorság, hogy megosztja a történteket akár 1 emberrel is a környezetében - a bántalmazó emberek pontosan felmérik, hogy kivel lehet ezt megtenni, valószínűleg karakán női vendégét nem zaklatta - ahogy Atis is mondta, bántalmazott gyermek és tinédzserkort követően felnőttként szükséges elsajátítanunk az önvédelem készségeit, ebben viszont kifejezetten hátráló a környezet részéről zúduló hibáztatás

Én az első munkahelyemen voltam verbális szexuális zaklatás áldozata. Még fiatal voltam, első munkahely és egyrészt nagyon szégyelltem, hogy ez megtörtént velem (reagálva a "miért nem szólt?" részre), másrészt pedig egy új hely/helyzet (felnőtt, dolgozó emberek világa), amiben nem voltam még, kvázi "gyerekként" egy ennyire új környezetbe bekerülve nem tudtam, hogy ez normális e vagy nem, hogy ezt hagyjam szó nélkül, viseljem el, vagy ne, nem e leszek én a nyápic. Nyilván tudtam, hogy nekem ez nem esik jól, nem akarom ezt, de "tapasztalatlanként" nem mertem szolni, mert ki tudja, lehet, hogy ez a ebben a környezetben "belefér". Ezen lehet nevetni, lehet kritizálni, de akkor is, ha az embernek egyébként rendben van az önértékelése, a hite stb, akkor is egy ilyen új helyzetbe (először az edzőteremben, először a munkahelyen) kerülve, egy ilyen gyors pillanat (érintés, beszólás) teljesen leblokkolja, és megváltoztatja a mentális állapotát, gondolkodását.

Atis ez egy nagyon szépen összeszedett videó. Rettenetesen sajnálom a lányt ès teljesen együtt tudok vele érezni. Sajnos tapasztalatból is mondom, hogy baromira nehéz kiállni magadért. Pláne ha nincs olyan családtagod, barátod akinek kiöntheted a szívedet és akitől segítséget kérhetsz.

Hálás köszönet ezért a videóért. Nagyon fontos témát dolgoztál fel; remélem sokan megnézik, elgondolkoznak rajta.

Ezt a videót lehet, hogy mégse kellett volna elkészíteni. Ordít róla, hogy - valószínű a személyes érintettsége miatt - Attis nem volt képes, tán nem is akart külső szemlélőként, pártatlanul beszélni és valóban megfelelő tanácsokat adni. Úgy felhúzott a sok rettentő káros - gyakran saját korábbi tanításaival is szembemenő - javaslat, illetve a történethez adott manipulatív torzításai, hogy több napig emésztettem az elhangzottakat, vártam e komment megírásával, hogy higgadtan, normálisan legyek képes megfogalmazni a problémáimat a videóval kapcsolatban és ne hirtelen indulatból írjak. Már a feltehetőleg legfontosabbnak szánt üzenet - elvégre a videó indexképére is kiírta (senki nem érhet a testedhez) - is problémás és különösen komikus annak fényében, hogy alig fél éve készített egy shortot „Milyen testrészedet foghatják meg?” címmel arról, hogy - önbevallás alapján - az embereknek kitől milyen érintés mennyire komfortos, amiből pont az derült ki, hogy nagyon limitált területen ugyan (nem meglepő módon a fenék persze nem tartozik ide), de még idegenek érintésével sincs általában baja az embereknek, ez a kategorikus tiltás pedig, hogy senki, meg ugyebár barátokra, rokonokra is vonatkozik (ha nem így gondolta, azt hozzá kellett volna tenni). Figyelembevéve, hogy mennyire iszonyatosan fontos szerepe van a testi érintkezésnek minden emberi kapcsolatban, érzelmi viszonyok kialakításában (nem csak romantikus kapcsolatoknál, mindnél - éppen ezért tudunk nagyon kiakadni és okozhat komoly traumákat, ha valaki e téren átlépi a határokat), úgy gondolom, hogy az éppen amúgyis atomizálódó, elmagányosodó társadalmunkban bármi módon azt sugallani, hogy egyáltalán nem kéne egymáshoz érnünk, rettentő káros dolog. Értem, hogy nagyon egyszerű megoldás a tekintetben, hogy mivel mindenkinél máshol van a határ, hogy mi fér bele, mi nem és ezt gyakran nehéz megérezni, ami azok nem rosszszándékú átlépése által is feszültséget, konfliktusokat okozhat, míg ha egyáltalán nem érünk egymáshoz, akkor ezeket teljes biztonsággal elkerülhetjük, de az egyszerű megoldás nem egyenlő a jó megoldással, mert a problémát megszünteti, csak egy sokkal súlyosabb probléma generálása árán. Feltűnő, hogy Attis milyen empatikus tud lenni a _barátnőjét_ illetően, tökéletesen megérti, hogy abban a helyzetben nem volt képes tudatos megfontoltsággal, jól reagálni, ugyanakkor az elkövetőről nagyon magabiztosan állítja, hogy tudatos megfontoltsággal, aljas manipulatív szándékkal cselekedett, holott az elmondottak alapján erre semmi bizonyítéka nincs. Könyörgöm, Magyarországon egy csomó ember tudatossága olyan szinten van, hogy simán aláírja egy zsák krumpliért, hogy elvegyék a feje fölül a házát, hol vagyunk mi attól, hogy nagy általánosságban megfelelő tudatossággal kezeljünk bármit, különösen érzelmeinket, vágyainkat és képesek legyünk józan, másnak se ártó döntéseket hozni, észrevegyük, ha egy tervezett cselekedetünk másnak árthat (ne ennek a csatornának a követőit vegyük alapul, hiszen ez tényleg egy válogatott közösség, a buborékon túl teljesen más valóság vár) - rengeteg más magyarázat elképzelhető arra, amit tett az edző és a pontos háttér ismerete nélkül ítélkezni, azt javasolni, hogy próbáljuk minden lehetséges módon ellehetetleníteni az illetőt nem kevésbé aljas dolog, mint amennyire az abuzáló tette az abban az esetben, ha tényleg tudatos megfontolással, aljas manipulatív szándékkal cselekedett (tehát legjobb esetben azonos mértékben problémás a videóban javasolt reakció, a teljes vállszélességű ellentámadás, egyébként meg a felállás megfordításának tekinthető, azaz az eredeti abuzáló lesz az áldozat és az abúzust elszenvedő az igazi zaklató). Ezzel a hozzáállással sokkal inkább az elesetteket taszítjuk ki a társadalomból, mint az Attis által nyomdafestéket nem tűrő jelzőkkel illetett réteget, hiszen utóbbi, ha képes ilyen manipulatív cselekedeteket megtervezni és lelkiismeretfurdalás nélkül véghez vinni, akkor jó eséllyel kész forgatókönyvvel rendelkezik arra is, hogyan védekezzen a társadalmi megbélyegzés ellen. Ezzel szemben ha egy nagyon kevéssé tudatos személy az elkövető, aki nem tervezetten lépi át a határokat, adott esetben nem is veszi észre, hogy ilyet tesz, esetleg olyan szociokulturális közegben nőtt fel, ahol ez teljesen elfogadott, normális udvarlási mód és csak fél füllel hallotta valahol, hogy más kultúrákban ezt nem feltétlen nézik jó szemmel, ezért jegyezte meg félvállról utólag, hogy szóljon, ha nem oké, bele se gondolva, hogy ez így nem tud működni, akkor nyilvánvalóan nem készül fel arra, hogy esetleg a nyilvánosság előtt megpróbálják lejáratni, megpróbálják elérni, hogy kirúgják, hiszen nem gondolja, hogy bármi olyat tett, ami ezt indokolná. Tehát ha ilyen helyzetben rögtön ilyen eszközökhöz folyamodunk, akkor sokkal nagyobb arányban van esélyünk arra, hogy kezdeményezésünk nyomán olyanokat rekesszen ki a társadalom, akiknek pont segítségre lenne szükségük ahhoz, hogy eligazodjanak az emberi viszonyokban, nonverbális jelzések útvesztőiben, stb. Nyilvánvalóan nem a sértett fél feladata, hogy az abuzáló esetleges pszichés, szociális nehézségeivel törődjön, nem neki kell pszichológusául szegődni, amennyiben az derülne ki, hogy ilyen segítség hiánya áll a cselekedete hátterében, de a tisztázás nélküli ellentámadás nem konszolidációhoz vezet. Igen, ha szűk utcában, este, egyedül ér inzultus, akkor ott se nem ésszerű, se nem reális a helyzetet tisztázni; egérutat nyerni, menekülni kell, aztán - jobb lehetőség híján - valahogy magunkban lerendezni, de a vázolt helyzetben alapvetően akkor van helye az edző ellen lépéseket tenni, ha a probléma egyértelmű közlése után is folytatja tovább ugyanúgy. Ha mégse sikerülne elég lelki erőt összegyűjteni, hogy akár egy támogató barát, családtag segítségével odaálljon elé tisztázni a helyzetet, akkor szerintem az egyetlen elfogadható alternatív lépés az illető feljelentése. A főnökét, egyéb olyan civileket bevonni, akik jelentősen árthatnak neki, azt hasonló jelzőkkel lehetne illetni, mint amivel Attis az edzőt illette, ugyanis a nyilvánosság előszeretettel ítél félinformációk alapján, így tönkretéve jószándékú, de valamilyen okból (szociokulturális háttér, képességhiány, pszichés probléma) rossz eszközöket használó embereket, akiket egyébként nem csak erkölcsi okokból, de józan számításból sem kitaszítani kéne a társadalomból, hanem segíteni beilleszkedni, mert előbbi esetben sokkal több problémát okoznak majd a jövőben, míg a bíróság esetében lehet bízni benne, hogy kellő alapossággal vizsgálja az ügyet és csak azt ítéli el, akinél az ártó szándék bizonyítható, így a tudatos aljassággal cselekvő, ebből adódóan javíthatatlan embereket kiszűri, míg a jobb sorsra érdemeseket nem taszítja lejjebb. Még egy érdekesség: mielőtt megírtam ezt a kommentet, beszéltem a feleségemmel erről az esetről és amikor azt vitattuk, hogy vajon mikor mennyire nyilvánvaló, hogy a másik felet hogyan érinti valami, akkor több olyan közelmúltbeli esetet is sikerült felidéznünk, amikor akaratlanul egymás ellen cselekedtünk, mert félreértettük egymás jelzéseit, vagy éppen egyikünk evidensnek gondolt valamit, ami a másikunknak nem volt az. Érdemes lehet ezen elgondolkodni azoknak, akik itt az olyan állításokkal szemben, hogy honnan tudná az edző, hogy hol a határ a lánynál, ha nem mondja meg, azzal érvelnek, hogy ezt szavak nélkül is lehet tudni. Na persze, egy szinte idegennél, amikor 15 év ismertség és több, mint 4 év közös háztartásban élés után is előfordul, hogy szavak nélkül nem értjük egymást. Szóval Attis felé a kérdés, hogy ha a _barátnőjét_ illetően meg tudja érteni, hogy miért nem volt képes hatékonyan kezelni a szituációt, akkor az elkövetővel kapcsolatban miért nem megy ugyanez? Miért nem fordult meg a fejében, hogy esetleg a világon semmi ártó szándék nem volt az edző tettében, helyette kezeli úgy, mintha vitathatatlan tény lenne, hogy mindaz a mocsok, amivel illette, igaz rá, az erre utaló bizonyítékok teljes hiánya ellenére? A kérdés költői, a válasz nyilvánvaló: azért nem, mert érintett az ügyben, és nem a pasi oldalán. De éppen ezért nem kellett volna videót készítenie róla, mert érintettként nem sok esély van korrekt oktató tartalmat gyártani erről, nem is sikerült.

#walkinginmyshoes csak autósiskolás faszi fogdosta a combom... közben figyeljek h ne hajtsak a járdára a gyalogosok közé vagy a szembe sávba a Hungária körúton 🤬 első órám volt -és vele az utolsó.

Ebből kommentekre reagálás lesz...

Ugyanilyen az iskolai zaklatás is. Miért nem védte meg magát, amikor az osztály legerősebb embere szórakozott vele... miért nem védte meg magát, amikor 5-en állták körbe... sose fogom ezt az áldozathibáztatást megérteni.

Pont pár napja írtam ki threads-re, hogy mennyire felháborító, ha ledudálnak, utánam szólnak az utcán. Rengeteg olyan válasz jött, hogy örülnöm kéne neki....

nagyon jol kifejtetted a temat. csak barcsak mindenki igy latna ahogy te..

Jaj, de hányszor volt velem ilyen... Annyi a baj, hogy általában a zavar előbb jön, mint egy frappáns mondat, vagy védekező mechanizmus, ezért sokszor úgy értelmezhető, hogy nekem ez "bejön", pedig rendkívül "mocskosnak" (nem tudok erre jobb szót) érzem magam utána.

Érdekes látni, hogy nem csak nőt vagy lányt hanem egy férfit is ennyire bosszant ez a dolog.

Sziasztok! Nekem több ilyen esetem is volt. Először 10 éves voltam és egyedül voltam az edző teremben és az egyik edzőtársam nagyapja bejött és magához hívott. Leültem mellé és elkezdett mindenhol simogatni. Teljesen leblokkoltam és meg se tudtam szólalni. Akkor hagyta abba amikor az edző be jött a terembe( nem tudom,hogy mennyi idő telt el, de annyira sokkolt az eset ,hogy 6 évre konkrétan törölte az agyam, hogy egyáltalán ez meg történt. Gondolom olyan kicsi voltam,hogy nem tudtam feldolgozni.) Másodjára egyedül utaztam a vonaton 15 évesen és egy idős férfi leült elém és elkezdett magához nyúlni .( nem közvetlenül elém,de láttam mi történik) Miután befejezte oda jött hozzám és meg kérdezte,hogy én is akarom-e. Itt már tudtam reagálni és elküldtem,de amikor leszáltam a vonatról, akkor elrohantam és láttam, hogy keresett ( sikerült elbújnom.) Később mikor idősebb voltam egy srác rácsapott a fenekemre én akkor azonnal fordultam és lerúgtam ( ezt azért mertem megcsinálni ,mert ismertem és ismertem a fizikai állapotát,de ezt nem ajánlom senkinek ,mert nagyon rosszul ki lehet belőle jönni.)

Atis❣

Köszi atis hogy vagy és jobbá teszel egy országot!

Az a baj, hogy aki ilyeneket mond, azzal sosem történt még ilyen. Most én is gonosz leszek, de remélem, hogy fog, és majd megtudják. Igen, valóban jobb ha szólunk, azonban pontosan az ítélkezés miatt nem szólnak a legtöbben, pontosan azért, amit ezek a "kedves" kommentelők művelnek. A félelem az elítéléstől sokszor nagyobb. Ezen felül javaslom annak az amerikai atlétika oktatónak az esetét, akiről jelezték a diáklányok, hogy miket művel, és utána az volt sokáig, hogy de hát ez olyan jó ember, biztos, hogy ő nem tesz ilyet. Akkor most ha ignorálva van az hogy szólnak az emberek, akkor hogyan?

Anno 17 évesen elmentünk 2 barátnőmmel egy itteni helyre iszogatni. Az este végén az ottani főnök(családos, 40-es apuka) megkérdezte, hogy hazavigyen-e kocsival. Anyumék is ismerték, így bíztam benne. Hazafele menet leállt a sötét utca szélére, elkezdett fogdosni, ahol csak tudott és megcsókolt. Legalább 4× elmondtam neki, hogy én ezt nem akarom, nyissa ki az ajtót és hazasétálok, vagy most rögtön vigyen haza. Ott abban a pillanatban kellett volna kivágnom az ajtót és elfutni, de nem mertem. Azon gondolkodtam mi van, ha megüt vagy elvisz máshova. Az eset után úgy tett mintha mi se történt volna. Azóta is becézget és megy a jópofi.😀

Nagyon köszönöm szépen ezt a videót. Nekem sajnos volt ilyenben részem és jómagam is lefagytam, alapvetően ignoráltam, mintha meg se történt volna. Van is félelmem a férfiakkal szemben és járok is pszichológushoz, ezzel a videóval adtál egy löketet, mert ezeket a témákat csak korábban boncolgattuk. Ismét elő fogom venni és remélem jól át tudjuk dolgozni, valamint az önbizalmamon is. Másrészt borzasztó szomorúvá tettek ezek a kommentek. Az érzelmi intelligencia hiánya komoly probléma. Empátiára kellene tanítani ezeket a kommentelőket.

Az edzo egy tetves goreny.

🙏💗

RU-vid-on szerencsére megértőbbek a kimmentelők, mint Redditen , bár itt is minden 5.-10.komment nem ad igazat a lánynak

Figyelj, én megértem. Mármint nem vagyok olyan prémium kandúr, ahogy Eszter mondaná, szóval ilyesmik nem érnek hölgyek részéről, de megértem azt hogy nem mer szólni. Például én felmondani is félek, mindig szorongok az ilyen hekyzetektől. Nemet mondani sem szeretek sokszor, mert nem akarok senkit megbántani vagy kiszurni valakivel. Ez is ilyen. Nem szólt... mert nem tudja kezelni a konfliktus helyzeteket, teljesen megertem sajnos.

Nagyon igazad van Atis! Kiemelném azt a részt megfontolandóra, ahol arról beszélsz, h az elmúlt generaciók mindent tabusitottak csakhogy ne kelljen vele foglalkozni. Sokkal könnyebb volt a közönyösség mögé bújni. Álláspontot nem felvállalni. ( Ezzel a felelősséget is maximálisan elhárítani) Ez csak a kérdéses viselkedésű embereknek kedvezett. Senki másnak.

Szia Attis, néhány hete ugyanez történt velem a legelső munkahelyemen. Köszönöm a videót

Szia! Nekem első ilyen szexuális zaklatás még általános iskolában volt. Mikor anyunak meséltem, azt mondta, szokjak hozzá. Így utána már bárki zaklatott valahogy/ akárhogy, úgy voltam vele nekem ezt tűrnöm kell. Csak később egy ismerősöm világosított fel, hogy ez nem normális. De már mindegy, mert az egész életem tönkre lett téve. Na mindegy, igazából ezt is egy példának hoztam fel, hogy lehet ez miatt sem mernek szólni a lányok. :)

Köszönjük, Attis, hogy feldobtál egy ilyen kényes témát is. Erről mindenkinek többet kellene beszélnie. Sajnos nagyon valószínű bárki számára, hogy élete során legalább egyszer vagy szükséges lesz segítséget nyújtania, vagy neki kell jól lereagálni egy-egy bántalmazó szituációt. Aki nem látott vagy tapasztalt ilyet, azoknak sokszor tényleg nehéz elmagyarázni, miért érezte magát feszengve az áldozat, miért nem szólalt fel. Jelezném, nem is olyan rég magas rangú politikusok buktak bele abba, hogy nem vették komolyan az áldozatok megsegítését. Tehát a félelem a segítség elutasításától sajnos sokszor jogos és valós probléma. Mi magánemberként ne kövessük el ugyanezt a hibát a mindennapokban! Németországban egyébként már sok helyen láttam ingyenes online tanfolyamokat, amelyben utat mutatnak mit tehet ilyenkor az ember jogilag, hogyan támogathatja lelkileg a leghatékonyabban az áldozatot.