Én "kotorékoztam" is a hetvenes, nyolcvanas években (pl. jagd terrierekkel, de lyukra telepített, felrántóval kombinált acélsodrony hurokksl is) valamint csapdáztam erős tányérvassal is... Nyúztam többfajta prémes ragadozót és preparátorhoz hordtam a bőröket, onnan meg a szűcshöz, eladni. (Az áraikból ruházkodtam pl.) Sejtem, ma ez már mesének ható, de volt ilyen életforma is. Még csak vadászengedélyt sem kértem abban a megszállópribékek által uralt puskás rendszerben. Ja és egyéb vadakat is "hazadolgoztam" anno, az élelmezésünket nagy fokban megoldva azzal. Aki ismer(t anno) az tudja, ez itt nem kamuzás. ;-P
8 лет назад
Hivatásos vadász koromból tudom, hogy a trapperkedés az egyetlen hatékony megoldás nemcsak szörmés dúvadra de szárnyasra is! Fegyveres vadásztuk csak vadászélmény de komoly hatása nincs az állományra!
Re Sándor Gróf Én gyerekkoromban még láthattam foszforszörppel injektált tyúktojás kihelyezéseket és sztrichninnel injektált lőtt galambot felkötve a kecskefűz bokorra a berekben... (Elhullott rókákat is, amit nem tapiztam meg, de szóltam az illetékeseknek róla sürgősen)... Aztán, mivel 1973-ban hiába volt max. pontszámos a felvételi vizsgám Oladra, a hivatásos vadász képző középiskolába, a "magatartás jegyem miatt" mégsem vettek fel, szóval "rabsiccá" lettem anno, pár évtizednyi adrenalin mámoros életre... ;-P Rég volt, "elévült" már bőven! (Azért sem vehettek fel és HŐR sorkatona sem lehettem, csak honvéd, mert az én apám 1956-ban itt helyileg "fegyveres ellenforradalmár" volt ugye... Bocs, csak rámjött a grafománia megint! 😈
