Azon gondolkoztam, hogy ha ma, 2024-ben előkerülne egy ilyen tehetség, egy ilyen dallal, mit szólna a bájaleksz/tótgabi/gáspár/ukrán lúvnya zsűri, mikor szembesülnének egy olyan színvonallal, amelynek a közelébe se tudnának kerülni, és nem elsősorban az énektudás (bár abban is jobb) hanem a művészi szinvonal tekintetében.
Akárhol kutakodtam a neten (pedig nem keveset tettem), egész egyszerűen nem létezik ennél autentikusabb előadásmódja az Ederlezi-nek. Valószínűleg a legmegfelelőbb életszakaszban énekelte el Magdi, megajándékozva ezzel akarva-akaratlanul mindenkit. Erre mondják oly találóan, benne az élet minden örömével, fájdalmával: Őstehetség. Erre nem képes mindenki.
Magdi! Honnan jöttél, ki küldött? Milyen kedve lehetett a Teremtőnek, mikor "összerakott" Téged? Mondható: gyönyörű lélekhez gyönyörű templom jár! (ez itt nem értendő axiómaként) Melyik bolygón élhetnek ilyen gyökerekkel, lélekkel?
Ez mekkora mondat volt "a magyarok akkor erőssek, mikor szerbül énekelnek". Mennyire egyetértek, imádom ezt a dalt énekelni, bár már a hazámban herótot kap tőle mindenki (néha én is), de ez az egyik dal, mely mindannyiunkat egyesít bárhol is vagyunk a világban nemzetiségre való tekintet nélkül (magyar, szerb, horvát, szlovén, bosnyák, macedón, montenegrói, roma, bunjevác, bolgár, német, sokác, ruszin, román és még sorolhatnám, Vajdaság jó színes)...
INCREDIBLE. From the first note she sang, she was in the flow. The first time I heard this song I fell in tears. And not because it is from Goran Bregovic. Magdolna.... I love you.
