Én is röhögni szoktam, mikor újvilági ficsúrok valamelyik Souls játékot bemondják, mint "valaha volt legnehezebb"... Esetleg a Cuphead-et. Aki ilyet állít, egyszer próbáljon ki egy igazi badass retro játékot. Mondjuk egy Tubular Worlds-öt. Az még a Contra-knál is szemetebb abból a szempontból, hogy halál esetén kezdheted újra a pályát is, össz-vissz 3 életed van, és egy találattól meghalsz... Nincs continue se. 3 hiba, és game over, ami igazából egy hiba, mert halál után nemcsak hogy visszakerülsz a pálya legelejére, de elveszíted az összes fegyvered, és még a gyorsaságodat is. A full kezdő hajót megkapod, élvezd ki azt a 10 másodpercet a maradék két életeddel, mert tovább úgysem húzod. Ha valaki végigviszi nekem a Tubular Worlds-t akár easy-n, én végigviszem cserébe az egész Souls szériát tízszer 😄 És ez csak egy sima DOS/Amiga játék, egyáltalán nincs fent semmi "hardest game ever" listán, egyszerűen csak, akkor ilyenek voltak a kihívások.
Idejét sem tudom mikor hallottam ezt a nevet utoljára.. Tubular Worlds.. Az egyik PC-s haver a megszállottja volt és bár nem egy R-Type, nekem is okozott pár álmatlan éjszakát :)
@@The_Calamity_Trigger Én a legelső Boss-ig se jutottam el soha gyerekként😄de asszem, hogy a legelső boss előtti pályára is csak szökőévente egyszer. Felnőttként már sikerült kínkeserves szenvedés árán eljutni az első boss-ig easy szinten, de legyőznöm esélytelen volt. Bár van egy olyan emlékem, hogy unokanővérem képes volt végigjátszani bármikor. Elég tisztán előttem van, ahogy megy végig az egész játékon, én meg csak ott sokkolok, hogy ezt most mégis hogyan. Végül is két elméletem van rá: - Csalást használt. Nem tudom, hogyan, honnan, egyébként ő nem is volt az a megrögzött gamer, csak úgy néha lement pötyögni. - Vagy egyszerűen zseni volt. Akkor lehetett olyan 12-14 éves, tehát abban a korban, amikor a lányok agya valami elképesztően pengeéles, és ehhez a játékhoz igazából pont ez kell. Tökéletes érzékek, szem-agy-kéz koordináció, koncentrálás, türelem, és kitartás. Lehet, hogy benne akkor és ott megvolt. Mást nem tudok elképzelni, hogy én 30+ évesen, és 25 éves gamer tapasztalattal sem vagyok képes benne a második bolygóig se jutni a 4-ből...
Én a NES-es verziót gyerekként párszor végigtoltam többedmagammal, de ráment pár bóvli kínai kontroller, ami után mehettünk sírni a szülőkhöz, hogy vegyenek újakat. :D A SNES-es meg MD verziókkal picit bohóckodtam még, de már nem volt idegzetem hozzájuk. Mondjuk ezzel a Hard Corps-al azóta szemezgetek újra, mióta van hozzá egy patch, ami visszahozza a japán verzió könnyítéseit. Viszont nem tudom mennyire ismered, de van SNES-re egy Jurassic Park contra copy, na azzal viszont orrvérzésig játszottunk, de sose jutottunk a végére, mert internet híján sosem tudtuk rájönni, hogy mi a francot is kell csinálni néhány pályán. :D
Én SNES-en csak a sima Jurassic Parkkal játszottam, ahol felulnézetbol kellett kolbászolni a dokival, RPG-vel és sokkolóval hónaljban, aztán az épuletekbe belépve FPS-re váltott a nézet. Utáltam mint a szart és még menteni sem lehetett.
Nem akarom havonta ismételgetni önmagam, de szép munka! Február lévén valami nyálas majomkodásra számítottam :) Utálom a Contra játékokat, mindig üres zsebbel és fagyi nélkül mentem haza a helyi presszóból.
Amikor ezt végigtoltam akkor azt mondtam h "na mostpedig én hazamegyek"...pedig otthon voltam. Pont az ilyesfajta játékokon filóztam, amikor mérlegelnem kellett a kis saját tesztemben az Elden Ring nehézségét. És össze kellett hogy vetítsem, a nehéz és nehézkes játék fogalmát. Haverjaim között van pár 2D side scroller sznob, akik csak a fake-retro side scroreleket nyomatták és egy ilyen vagy Contra 3 jellegű játéknál leteszik a kanalat 10 perc után. De ezek voltak a valóban kemény diók. Bátran bemerem vallani h gyerekkoromban én a Contra 3-at végig sem bírtam játszani csak olyan 20 éves fejjel mentem neki mégegyszer, amikor öreganyám képcsöves TV-jén sikerült picsánvernem az űrlényeket és a felfelé menekülős résznél konkrténa a TV előtt állva igen magas pulzussal ugráltam az életemért. Utána olyan büszkén ettem a rántott tököt, hogy olajfestmény is simán készülhetett volna rólam. Nade, jó videó volt ez is, köszi ! Kemény hullák 4 ever
Én a gameplay rogzítés kozben végig el szerettem volna menni.. Mondjuk a készítok szájába. Egy Contra játékot mindenkinek kotelezoen abszolválnia kell élete során. Kulonben joggal mondhatják rá, hogy szarból, fosból, húgyból van.
@@The_Calamity_Trigger vállalom :) nes-snes verziók kaptak esélyt korabeli körülmémyek közt ill ps4re megvettem a gyűjteményt is, de áhh :( pokol retkes gennyláda mind, annyira nehezek, egyszerűen nincs párjuk :D nekem marad a turrican, bár azoknak se jutottam még a végére (kivéve c64en, örökélettel, de ez is inkább csak szégyen)
Hello ! Nagyon jó videó volt élveztem a Contra játékot meg mai napig szeretem de kifelejtettél egy végzödést és ez minegyik verzióban bent van A harmadik pályán miután lementünk a föld alá és a hacker bázisába betörnénk ne löd szét az első kaput hanem mász fel a falon keresztül felfelé ezután egy varázsló fogad minket aki egy kérdést tesz fel neked ha rosszul válaszolsz akkor visszadob a kapu elé és folytathatod a játékot ahol abba hagytad de ha jól válaszolsz egy arénába rak téged 3 egymás utáni ellenséggel és ha megvannak akkor egy kapu segitségével teleportálsz a majmok bolygolyára ahol egy majom lány lesz a kedvesed . Igen ezen én is nevetem egy jót
Nem tudtam hogy itt is sokkal egyszerűbb volt a japán verzió mint a Ninja Gaiden 3-nál. Kellett kölcsönözniük a játékokat az amcsiknak vásárlás helyett 😎
Ha már említetted, akkor Ninja Gaiden sorozat 1-2-3 ( NES/SNES ) részeiről nagyon szívesen megnéznék egy ilyen igényesen összeszedett videót. Gyerekkoromban ronggyá pörgettem, és minden alkalommal amikor leültem játszani, ki is pörgettem. Egy pár éve szembesültem azzal, hogy a világon az egyik legnehezebb játéknak tartják számon. Pedig anno nekem nem is tűnt nehéznek,valahogy nagyon adta magát :D
Anno csikó koromban emlékszem, hogy tesómmal meg a haverommal tucatszor is végig játszottuk a Contrát és a Super Contrát, de mikor legutóbb nekifutottam a nosztalgiával átitatott hangulatban sajnos kegyetlenül arcon baszott a felismerés, hogy bizony az évek alatt engem is rendesen elkurvított a játékipar. 34 éves fejjel a 3. pályánál tovább nem jutottam egyik játékban sem... Kellett pár óra gyakorlás, mire lassan kezdtek visszatérni a gyerekkoromban az izommemória ivódott gombkombinációk. XD
Én dettó így voltam vele, én öcsémmel karöltve töltöttem a játék előtt hónapokat, mire egyszer sikerült végigvinni az első részt egy ültőben. Utána még talán kétszer végigvittük, de sokat nem segített a korábbi végigjátszás, mert hibázni nem igazán lehetett, kellett egy jó adag szerencse is, hogy mindkettőnknek kijöjjön a lépés. Nagyon nehéz játék, szerintem sokkal nehezebb, mint a Soulslike cuccok manapság. Néha előjönnek az emlékek, és engem is elfog a nosztalgia, de meg se próbálok nekiállni egyik résznek se, tudom, hogy kevés lennék hozzá - ha komolyan gondolnám, akkor meg a végigjátszásra megint hosszú hónapokat, és a józan eszemet kellene rááldozni :) Épp ezért maxi respect azoknak (Triggernek is), akik ilyen játékokkal képesek még ma is behatóan foglalkozni, tudom magamról, hogy az idővel nem lesznek jobbak a reflexek, és a türelemből/szabadidőből is egyre kevesebb van. Nekem manapság egy Ori, vagy classic Metroid is kihívás tud lenni (azért újabb cuccoknál ha van neházsági fokozat, általában igyekszem a legnehezebben játszani), és itt, a metroidvaniáknál meg is állok.
Megmondom az oszintét: Ha nem lenne birtokomban a japán verzió, eszem ágában nem lett volna nekiállni a Hard Corpsnak, inkább leveszek valami mást a polcról. Ha azzal kezded, sokkal konnyebb dolgod van. Az amerikai verziót szerintem letettem volna 20-25 óra után, mert tudtam volna hogy sosem látom a stáblistát. :)
@@Doratov Hatalmas szerencsém, hogy nem játszom / csípem a Metroivaniákat kulonosebben. Márciusban lesz 25 éves a Symphony of the Night, de csináljon róla videót az akinek két anyja van. Ráadásul szerintem nem annyira jó, mint amennyire szopják, de ez legyem az én "ostobaságom".
@@The_Calamity_Trigger A Castlevaniák nekem úgy cuzamme nem a szívem csücskei, bár elismerem a jelentőségüket, és nincs is velük különösebb problémám. Viszont a 2D Metroidoknak a sci-fi settingje, dizájnja, zenéje nagyon bejövős, és mikor játszom velük (főleg a 2. és 3. résznél, azaz a Return of Samusnál [bár a remake is nagyon jó] és a Supernél), egy nagyon különleges, végtelen egyedüllét érzés fog el, amit más játék nem tud reprodukálni (talán csak az Axiom Verge valamennyire) - ezért hatalmas fanja vagyok a szériának. Nem tudom, hogy ezeket próbáltad-e, ha nem, akkor legalább a Zero Missionig (ez az első rész remake-je, a Super stílusában) én melegen ajánlom a szériát.
@@Doratov Én imádom a Castlevaniát, de inkább a klasszikus trilógiát, illetve a SNES-re / MD-re kiadott 16 bites verziókat, a Koji Picsafaszi vonatkozású játékokból pedig csakis az Order of Ecclesiát. Mondjuk a Lord of Shadows szerint a legjobb modern Castlevania játék, azt nem tudom letenni ha nekiállok. A Metroid NES-re és a Super Metroid SNES-re ugyanúgy itt figyel a polcon, de azoknál egy ido után elveszett az érdeklodés, but that's just me.
