Ha andalúziai körút, akkor Ronda kihagyhatatlan. Lélegzetelállító látvány az 1700-as években épült Új Híd, a város jelképe, ami alatt 120 méteres mélységben kanyarog a Gudalevín folyó. A szinte teljesen merőleges sziklafal szélére merész módon építkeztek évszázadokkal ezelőtt. Világhírű írók és filmsztárok lazítottak ebben a városban, ahol Spanyolország első bikaviadal arénája épült.
Rondát sokan veszik fel a bakancslistájukra, ha Spanyolország déli részére készülnek. Az ember megnézi előre a varázslatos képeket a városról, kattintgat a StreetView-ban, rácsodálkozik, hogy milyen különleges a látvány, de rákészülni nem nagyon lehet arra, ami a városban fogadja a turistát. Amikor letettük az autót a főtér alatti mélygarázsban és feljöttünk a felszínre, azt vettem észre, hogy egyre türelmetlenebb vagyok. Szinte hívogatott a képeken látott híd. Bedobtunk egy kávét a sétálóutcában, és szinte rohamléptekkel indultunk is tovább. Ahogy kiértünk az 1735-ben épült Új Hídra, egyből elöntött a nyugalom, viszont hagyni kellett némi időt arra, hogy feldolgozzuk a látványt.
A távolban végigpásztázhatjuk a környező hegyeket, a két városrész között egy 120 méteres szakadék húzódik, melynek alján a Gudalevín folyó kanyarog. A két oldalon szinte teljesen függőleges sziklafal, amelynek peremén két-három emeletes, hófehér házak épültek. A legtöbb ablakból félelmetes kilátás nyílik a szurdokra, nem mindenki olyan bátor, hogy kihajol a tátongó mélység fölé. Hasonló a helyzet a hídon is, könnyen kiszúrhatók a mélységgel kicsit hadilábon álló turisták, akik óvatosan lépnek a mellvédszerű korláthoz.
A híd 1735-ben épült meg, ám pár évvel később a középső íve leomlott, a katasztrófában ötvenen vesztették életüket. Jó 30 év kellett, amíg sikerült újjáépíteni. Az Új Híd nemcsak a városrészeket kötötte össze, volt olyan időszak, amikor kivégzések helyszínéül szolgált, az elítélteket egészen egyszerűen letaszították a pereméről, az illetőre biztos halál várt odalent.
A környéken több kilátóterasz épült, ahonnan jól szemügyre vehetők a 300 évvel ezelőtt épült híd bravúros mérnöki megoldásai. Az északi oldalon egy lépcső vezet a híd alá, innen lehet bejutni az egyik pillérbe, ahol egy hangulatos, ám nem túl gazdag kiállítást rendeztek be a híd és a város múltjáról. Pár percet érdemes rászánni. A lőrésszerű ablakokból pedig egészen különleges perspektívából nézhetjük meg a szurdokot.
Ha nem csak a hangulatos utcákban akarunk flangálni, hanem egy jót túrázni, akkor sétáljunk át a déli oldalra, ahonnan meredek ösvények indulnak a szurdok mélyére. Pár kanyar után kiérünk a hangulatos óvárosból és elindulhatunk lefelé, a folyóhoz. Érdemes a programot délelőttre, vagy késődélutánra időzíteni, mivel a mediterrán kánikulában pillanatok alatt pokollá válhat a túra. A terep nem könnyű, és oda kell figyelni az elágazásokra, különben tévúton találjuk magunkat. Néhány perces ereszkedés után már úgy kell feltekinteni a fölénk tornyosuló városra, szemben pedig feltűnik egy keskeny vízesés a zöld tájban. Ha sikeresen lejutunk, igazán vadregényes táj fogad minket, a kellemes, árnyékos, hűvös folyómederben pedig szinte érzi az ember a 120 méterrel feljebb épült város súlyát. A híd látványa lentről is lélegzetelállító.
Rondát a világ egyik legszebb városaként emlegetik. Nem véletlenül szeretett bele Hemingway, Orson Welles, Ava Gardner vagy éppen Rilke. Hemingway több művét is itt írta, Orson Welles pedig azt kérte, hogy itt szórják szét hamvait. Ronda - akárcsak a térség híres városai - igencsak viharos történelemmel büszkélkedhet. A spanyoloknak az 1400-as évek vége felé szerezték meg a várost, előttük igencsak nagy volt a jövés-menés. Korábban arabok, vizigótok, rómaiak uralták a területet. Az arab hatás számos épületen - így az egykori erőd maradványain - mind a mai napig felfedezhető, de fennmaradt az arab fürdő is.
2 окт 2024
