Horatius: LYDIÁHOZ (Sebő) H: Míg én voltam a kedvesed, s felfénylő nyakadat még nem ölelte más ifjú, míg veled éltem én, nálam jobban a dús perzsa király sem élt. (Ana-nana...) L: Míg más nem hevített, csak én, míg el nem ragadott tőlem a trák Chloé, rólam szólt a dalod s olyan híres voltam, akár hajdani ősanyánk. H: Lantot penget a szép Chloé, fenséges szerető és dalosajkú is; hogy megváltsam az életét, vállalnám a halált boldogan érte én. L: Engem meg Calais szeret, testem most vele ég egy szerelem tüzén, hogy megváltsam az életét, vállalnám a halált kétszer is érte én. H: S mit szólnál, ha a régi láng fellobbanna ma és szőke Chloé helyett hozzád kötne a vágy megint, ajtóm újra neked nyílna ki Lydiám? L: Szép csillag Calais ragyog, náladnál meg a bősz Ádria sem vadabb, nád sem hajladozóbb, de nézd! csak véled tudok én halni is
Donec gratus eram tibi nec qiusquam potior bracchia candidae cervici iuvenis dabat, Persarum vigui rege beatior. 'donec non alia magis arsisti neque erat Lydia post Chloën, multi Lydia nominis Romana vigui clarior Ilia'. me nunc thressa Chloë regit,, dulces docta modos et citharae sciens, pro qua non metuam mori, si parcent animae fata superstiti. 'me torret face mutua Thurini Calais filius Ornyti, pro quo bis patiar mori, si parcent puero fata superstiti'. quid si prisca redit Venus, diductosque iugo cogit aëneo? si flava excutitur Chloë, reiectaeque patet ianua Lydiae? 'quamquam sidere pulchrior ille est, tu levior cortice et inprobo iracundior Hadria: tecum vivere amem, tecum obeam libens'.
Sosem értettem igazán, miért "csak" a hangját adta Márta Rékának az "István a király"-ban. Ezt a felvételt nézve pedig pláne nem értem... Gyönyörű, köszönjük szépen! :)
