Sziasztok! Ismét remek SoulsCast, öröm volt hallgatni! Sok dologban hasonlóan vélekedünk a soulslike-okról, viszont én sokkal megengedőbb vagyok, vagyis sokkal több játékot beengedek a szubjektív soulslike kategóriámba. Mik a core komponenesei szerintem egy soulslike-nak: - A legfontosabb a harc, mégpedig nem akármilyen harc, hanem a precíz, risk & reward alapú combat system, aminek alá van rendelve az egész játék. Minden támadásnak célja kell hogy legyen, tudatos kell hogy legyen (persze van némi tolerancia, és szerintem a Sekiro-ban ez a tolerancia van nagyon alacsonyan azért pattannak le sokan róla), és ha ez nincs meg, akkor megölnek. Minden ellenfél, minden encounter (ellenfél csoport / level design), minden boss ehhez van tervezve. - Interconnected metroidvania jellegű level design. Erről sokat beszéltél, szerintem is egy core tulajdonsága a souls játékoknak ez a típusú level design, és nekem az a véleményem, hogy ezt még egy játéknak sem sikerült még megközelítenie se a soulslike-ok közül. A Lords of the Fallen-nek (új) fogalma sincs miért működik a From level design-ja, csak azt hiszik és ez meg is látszik, a Lies of P meg ügyesen felmondja a leckét, de nincs meg benne az a természetesség, könnyedség ahogy egy Dark Souls level design-je végigvezet az élményen. - A halál a játék központi mechanikája. Sokan a soul mechanikát emlegetik, hogy el tudod hagyni az "XP-det", meg hogy egyszer fel tudod venni, meg hogy újraéledsz, stb. Ezek nagyon fontosak, de ezek csak elemei egy nagyon fonots, felsőbb szintű koncepciónak, ami nem más mint a halál, avagy a játék elvesztésének központi mechanikává emelése. A Deamon's Souls-ig ezt senki sem használta ilyen tudatosan, és ha meghaltál vagy vissza kellett töltened, Load Game, vagy checkpoint-ra dobott vissza a játék, vagy roguelike/lite-ban kezdhetted előről. A Souls játékok óriási újítása az volt, hogy a halál nem egy bukás, hanem a játék szerves része mechanikailag, és a lore szempontjából is. - Dark / Grim világ. Azért nem Dark Fantasy-t írtam, mert nem kell feltétlenül Fantasy világ ahhoz hogy egy soulslike élmény működjön, viszont a sötét, halál és elmúlás centrikus világ az alapvető. - Boss-ok. Ezt be lehetne söpörni a combat system alá, de szerettem vona kiemelni, hogy a Boss-ok mennyire fontos részei az élménynek. Nem csak mechanikailag, hogy értelmet adjanak a rendszereknek mint kihívások, hanem hogy helyük legyen a világban, történetük legyen, és a motivációik által (hibáik által) bontakozhasson ki az a misztikus történet amiről sokat beszéltél. - És végül a "rejtett történet". Az hogy a Souls játékok így mesélnek abból ered, hogy saját bevallásuk szerint a From software egyszerűen béna volt a történetmesélésben. Próbálkoztak cutscene-ekkel, klasszikus történetmeséléssel,de egyszerűen nem illett a játékaikhoz, vagy ahogy ők érezték, egyszerűen nem csinálták jól. Ezért döntöttek úgy, hogy miért ne lehetne a történet is a kihívás része. Pakoljuk szét a történet darabjait tárgy leírásokba, 1-2 dialógusba, környezeti történetmesélésbe, és legyen az is egy kihívás hogy összerakja a játékos a sztorit. A Deamon's Souls, és még a Dark Souls megjelenésének idejében még ezt erősen kritikákkal illették, és csak akkor kezdtek pozitívan nyilatkozni róla az emberek amikor megértették, hogy hoppá, ez a "digitális régészkedés" egy világ misztikumának feltárása amúgy rohadtul Fun! Szóval szerintem ez is része a soulslike receptnek, és az a helyzet, hogy véleményem szerint egy soulslike sem tudta ezt még megközelíteni se. Ez a From software zsenialitása (mint sok más dolog), és szerintem ezt sosem fogja tudni senki sem megismételni. Ezek alapján számomra 2D játékok is tudnak soulslike-ok lenni, bár elég nehéz dolguk van (A Cuphead-et a közelébe nem tenném a soulslike-oknak). Azért van nehéz dolguk, mert az első két dolgot (combat system és level design) amit írtam, nagyon nehéz 2D-ben jól csinálni. Miért? - Ahogy remekül elmondtad, 2D-ben egyel kevesebb dimenziód van, és baromi nehéz változatos, jól reagálható, jól telegráfolt, izgalmas harcokat kreaálni. Sokkal limitáltabbak a lehetőségek, és ez ugyan egy tervezőnek nagyon izgalmas, de sokszor sikertelen vállalkozás. A Salt and Sanctuary szerintem soulslike, és elképesztően értékelem azt a kreativitást amit a boss-okba próbáltak vinni, de sajnos még így is laposnak érződnek a boss-ok (1-2 igen kreatívat kivéve). Amikor próbálják ezeket a boss-okat megfűszerezni platforming-al, meg ide oda ugrálással, akkor meg átesünk a gimmick fight territóriumára, ami viszont nem annyira soulslike (igaz a souls játékokban is van 1-2 gimmick fight) - A level design, amit egy soulslike megkövetel, 2D-ben sokkal nehezebb mint 3D-ben. Ahogy említetted rohadtul el lehet tévedni a Hollow knight-ban. Ez részben azért is van mert egyrészt vizuálisan is igen korlátozottak a lehetőségek 2D-ben, a 3D-hez képest, valamint azért, mert az ember nem 2D-ben tanult meg tájékozódni. Sokkal hamarabb építünk fel egy mentális térképet 3D terekről, mint 2D, általában oldalnézetes terekről. A jól átlátható, emlékezhető, működő 2D level design egy olyan művészeti ág, amivel csak kevés game designer van megáldva. Számomra a Salt and Sanctuary nem egy jó soulslike, mint ahogy számodra a Lords of the Fallen, de nekem Soulslike. Annek ellenére hogy a Nioh-ban nem annyira van pl rejtett történet, és az interconnected level design csak lokális kis pálya falatokban van meg, számomra a combat system / boss design miatt egyértelműen soulslike, valamint ebből kifolyólag a Sekiro-t is annak tartom. Szóval valahogy így épül fel az én szűrőm, és gondolkozásom a soulslike-okról, és bármennyire "engedékenyebb" sokszor én is forgatom a szemem, amikor látom a soulslike tag-eket steam-en olyan játékokra, amik esetén max. 1 db igaz a fentebbi listából, de még az is harmat gyengén.
Kedves Máté! Ebben a videóban még soulslikenak titulálod a Wukongot, holott pár napja egy streamben már azt mondtad, hogy sose volt soulslike. Kíváncsi vagyok, hogy ha majd kipróbálod és játszol vele, akkor soulslikenak fogod-e tartani. Minden tiszteletem amúgy, további sikeres streamer-pályafutást kívánok! MeditálóHonter
Tudom hogy 2D játék de mi a véleményed a Blasphemous játékról? Amikor előszőr játszottam vele felkiáltottam,hogy aaaaa ez egy 2D Dark Souls 😄 Nekem nagyon nagyon tetszett.
Nekem a Lies of P a Fromsoftwarehez legközelebb álló soulslike eddig. Ha nem Pinokkio lenne a játszható karakter és kicsit tobb az ilyen misztikus lore akkor annál nehezebb lenne kozelebb kerulni hozzájuk anélkül hogy ne tűnjön konkrét copynak. De tény hogy eddig ebben éreztem magam leginkább "otthon"
Souls like jelző már rég elveszett elég megnézni steamen a souls like tag ot amit néztél, souls like meg a souls game más szerintem. Ja amit kifelejtettél az a multi a pvp valami zseniállis souls ba az is van mindig .
Tehát a lényeg: Souls játék: A Fromsoftware által készített olyan címek, melyek a Dark Souls játékok mechanikáira épülnek. Soulslike játék: Olyan más fejlesztőktől származó játék, amit a Dark Souls széria inspirált. Soulslike mint műfaj: Olyan Akcio RPG, ami pályatervezés terén elemeket vesz át a metroidvania műfajból, emellett extrém nehézségű taktikus, komoly reflexeket igénylő harcokat és misztikus, ködbe burkolózó történetet kínál, mely utóbbit kirakós szerűen, leírásokból, félmondatokból kell magának a játékosnak összelegóznia. (Ez utóbbi csak a valós 100% soulslike címekre igaz) 3D Metroidvania: Olyan soulslike/souls szerű címek, melyek mellőzik az Akcio RPG elemeket és felépítésben egy az egyben olyanok, mintha 3D-be ültetett metroidvania játékok lennének. Ilyen például a Sekiro, ami ehhez még hozzáadott egy extrém nehézségű harcrendszert is. Ide sorolható még a Star Wars Jedi Fallen Order is, ami nehézségét tekintve könnyebb játék, mint az előbbi. Soulsvania: Azok a 2D metroidvaniák, melyeket a Dark Souls vagy más soulslike játékok ihlettek és a hagyományos 2D metroidvania játékmenetbe ültetik át a stamina alapú harcrendszert, akcio RPG elemeket, bonfire szerű checkpontokat, nehézs boss fightokat, misztikus történetfelépítést. Ilyenek például a Salt & Sanctuary, Death's Gambit, Grime, Ender Lilies vagy a magyarok által fejlesztett Mandragora.
Még nem néztem meg a videót csak leírom. Amit a ''gamer és souls közösség'' souls-like játéknak nevez,, na éz azoknak kb. a 90%-át nem tartom annak. Ide tartozank nagy címek is, de azokat nem írom le mert a végén még bajom lesz beblőle.
