A sváb ágy magas lábakkal és oldalakkal, fából épített, egyszemélyes fekvőhely. A magas lábak a kis alapterületű szobák maximális helykihasználása érdekében készültek. A magas oldalfalnak tartó és esztétikai szerepe is jutott. Enczmann Lászlótól (Solymár történelmi bizottságának kurátora) származó információk szerint a XX. század elejéig az „ágybetét” két részből állt. A „Strouszouk” (Strohsack, innen ered a magyar strózsák szavunk) képezte az alsó réteget, amelyet az oldalfal magasságának háromnegyed részéig szalmával töltöttek fel, zsákkal leterítve.
Az oldalfal megtartotta a szalmát, valamint elrejtette a kevésbé esztétikus szalmazsákokat.
Az „ágybetét” felső rétege durvább lenvászonból, „Flééh Leirned” -ből készült, „Heippii” -vel, csuhéval töltve. Az 1960-as évekig nem használtak szalmát. Erre került felverve a két nagypárna, majd dunna kettéhajtva és középen kézzel kissé benyomva.
3 мар 2021
