Szabó Zsuzsanna
Kard, és toll
Gyermekként a fényben éltem,
tudtam örülni minden színnek.
Úgy láttam a fény, s a színek játékát,
mint egy álomban egy szivárványt.
Nem értették mit látok, s miről beszélek,
nem tudhattam, hogy nem látunk egyet.
Megtanultam csendben örülni,
s mit látok, érzek, magamnak megtartani.
Hogy beszéljen az ember arról, mi láthatatlan?
Míg nincs ideje, addig nem mondhatja.
Régen egyedül maradtam a csendben.
Megtanultam gyógyítani évezredeket.
A szívem vezetett mindig utamon,
megmondta, hogy a lábam merre járjon.
Nem mondtam el senkinek,
most leírom mindenkinek.
Nem egyforma utat járunk,
nem ugyanaz képkockát látjuk.
Egy a biztos, mikor le kell térdelned,
akkor legyen a legnagyobb a hited!
Csak a szeretet, és a hit vezet tovább,
a válasz benned, nem kívülről mondják.
Az élet sokkal több, mint a hétköznapok,
most már kikeltek az elvetett magok.
Évek, évszázadok, évezredek,
néhány másodperc alatt peregnek.
Mikor olvasod e sorokat,
lehet, arcodra könnyek hullnak.
A felismerés, s szabadság cseppjei,
a lélek folyójának néma csendjei.
Olyat fogsz látni, s érzékelni,
mit addig nem tudtál elképzelni.
Először a félelmet kell legyőzni,
majd engedni a sorsnak vezetni.
Az aranyszálak összekötnek,
a szeretet útján vezetnek.
A lélekcsaládban az egység.
Kard egy tollat nem fényesít.
Döntsd le a Téged körülvevő falakat,
melyek elméd börtönében tartanak.
Nyisd ki szemed, láss a fátylon túl!
Most van a jövő, a jelen, s a múlt.
Elengedni félelmet, s kétséget.
Ebben segít a hit, s a szeretet.
Az Ikerlángok évezredeket utaztak,
azért, hogy most utat mutassanak.
A fény kódjai, ősi szavak,
melyek mindig azok maradnak.
Mi egyszer elrendeltetett,
életről-életre azt kell élned.
Tanulni jöttünk mindannyian,
nem azért, hogy halmozzuk a javakat.
Mi kell több, ha van minden nap ételed,
s van fedél a fejed felett?
Bővízű folyó, friss forrás víz,
lédús, roppanó gyümölcs, tiszta kéz.
Nagymama kötényében pogácsa,
minden gyermek zsebében alma.
A napfényben fürdő zöld legelők,
s a kék égen kergetőző bárányfelhők.
A mennyország itt van köröttünk,
s a vaskor már rég mögöttünk.
A jövő nyújtja a kezét,
mikor két szív közelít.
Az ősi kapuk nyitva àllnak.
Te vagy a Kulcs a zárban.
Keszthely, 2022.07.24.
6 окт 2024
