Ötven éves az egyik legfontosabb magyar marxista filozófiai mű, amely - TGM szavaival - egyben antimarxista is. Az évforduló alkalmából rendezett tudományosan és politikailag is lelkesítő konferencia előadásait közöljük, a felszólalások 50 év távlatából járják körül a könyv filozófiai és történeti jelentőségét, folytatják vagy épp vitába szállnak annak gondolataival.
Az előadás absztraktja:
Szalai Miklós: A hallgatólagos tudás problémája és a marxi kommunizmus-kép
A „Hogyan lehetséges kritikai gazdaságtan?” három szerzője Marx kommunizmusát úgy határozta meg, mint „központosított munkaidő-gazdaságot”, amelyben a „társult termelők” (illetve az általuk megbízott tervezők) a munkaérték-elmélet segítségével határozzák meg a termelési és fogyasztási javak árait, és ezek segítségével szervezik meg racionálisan a termelés egész rendszerét.
A Hogyan lehetséges kritikai gazdaságtan? arra mutatott rá, hogy a központosított munkaidő-gazdaság csak a fogyasztási igények kényszerrel való korlátozása/szabályozása és a technológiai változások lelassítása/leállítása révén működhetne, ez pedig ellentmond a marxi dinamikus antropológiának és az ebből következő marxi humanista-emancipációs ideálnak. Azóta ezeket az ellenvetéseket a marxista közgazdászok - Cockshott és Cottrell - megcáfolták, mert bebizonyították, hogy lehetséges olyan munkaidő-alapú tervezés, amely a fogyasztási javak árazásába beépíti a fogyasztók állandóan változó és bővülő igényeit, a termelési javak árazásába pedig a technológia fejlődéséből adódó értékváltozásokat.
Azonban Cockshott és Cottrell modelljének - amint arra liberális és szociáldemokrata bírálóik (S. Horwitz, illetve G: Hodgson) rámutattak - az a gyenge pontja, hogy nem veszi figyelembe, hogy a gazdaságra vonatkozó és a termelésben felhasznált tudásunk egy jelentős része nem explicit, hanem „hallgatólagos” (tacit) tudás, és ezért nem táplálható be a számítógépekbe. Cockshott és Cottrell megpróbáltak erre az ellenvetésre válaszolni, de a választ nem tartom kielégítőnek. Hanem arra igyekszem választ adni, hogy honnan-miből eredhetne egy ilyen nem-explicit, hallgatólagos tudás a kommunista társadalomban.
Arra mutatok rá - Marx és Dilthey összevetésével -, hogy a kommunista társadalomban az embereknek - a termelésre vonatkozó explicit/tudományos tudás mellett - lesz egy, a közös emberi történelem „átéléséből” eredő nem-explicit jellegű, nem definiálható kollektív identitásélményük, és ez a kollektív identitás - hasonlóan például az anyanyelvhez - meghatározza-hordozza a gazdasággal kapcsolatos tudatos tudást, és beépülhet a gazdasággal kapcsolatos döntésekbe.
8 сен 2024
