Imádom ezt a dallamot, de ahányszor hallgatom csak ezt a reakciót váltja ki belőlem. 😢😢😢😢😢😢😢😢😢😢😢😢😢😢😢😢😢😢😢😢😢😢😢😢😢😢😢😢😢😢😢😢😢😢😢😢😢😢😢😢😢😢😢😢😢😢😢😢😢😢😢❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤ Amen!
Koszonom nekem Istenem az eletem! Kerlek bocsasd meg a buneimet es vedj meg minden gonosztol! Kerlek Uram Aldd meg Ezeket a testvereket akik enekelnek, csodalatosan dicsoitenek Teged! Halleluja!
Aki hiszi hogy JÉZUS az ISTEN fia. Az ISTEN megmarad abban. És ő is az ISTENben. Imádlak dicsérni URAM. Legyenek áldottak mindazok , akik az URAT szeretik . Dicsőség neked URAM JÉZUSOM . Hálásak vagyunk neked , Mennyei ATYÁM! A te dága szent fiadért , hogy a Golgotai hegyen értünk adta magát . Dicsőség az ATYÁNAK, JÉZUS KRISZTUSNAK az ő fiának és a rága SZENT SZELLEMNEK. ÁMEN 💖💖💖💖💖💖💖💖💖👐 🙌👑
Néhány perc a zenéről ! Valójában egy nagy álomba merülés, ami egy kárhozatra juttató halálos álom. Ezt részletezni fogjuk, hogy miért. Tehát ez van a mai kereszténységben. És ez az egész zenére történő betöltekezősdi tulajdonképpen az Ószövetségre van építve, a Dávid-féle dicsőítő zsoltárokra és hasonlókra. Első körben tehát ebből a nézőpontból szeretnénk ezt a dolgot megcáfolni. Először is, az Ószövetségben meg volt határozva, hogy az Istennek tetsző zene pontosan milyen lehet, és hogy milyen hangtartományok között lehetett csak játszani, de még az is meg volt határozva, hogy kizárólag mikor játszhatták és kik - ezek nagyon fontos dolgok, amikről most szó lesz. A dávidi zsoltárok és az ószövetségi zenélések nem révületbe ejtő kundalini jógás vudu szertartások voltak, mint mondjuk ez ((videó bejátszás 1:09-től, okkult vudu szertartás és varázslás a Rick Joyner féle Morningstar (Hajnalcsillag, aki Lucifer) keresztényinek látszó gyülekezetében), hanem szigorú keretek közé szabott, agyhullám- és elmemanipuláció nélküli tiszta és szent zenék, amik kizárólag Isten dicsőítését szolgálták, és kizárólag a kifogástalan szentségben élő emberek által lehettek eljátszva, és csakis ünnepekkor vagy különleges alkalmakkor. 1 Sám 16:13 Vette tehát Sámuel az olajosszarut, és fölkente őt testvérei körében. És attól a naptól fogva az Úr lelke hatalmasan Dávidra szállt. 1 Sám 16:23 És amikor az Istentől küldött lélek Saulon volt, vette Dávid a hárfát, és pengetni kezdte. Saul pedig megkönnyebbült, jobban lett, és a gonosz lélek eltávozott tőle. Ámos 6:5 Hárfa mellett dalolgatnak, és azt hiszik, hogy hangszerük olyan, mint Dávidé. Ámos 5:21,23 Gyűlölöm, megvetem ünnepeiteket, nem gyönyörködöm összejöveteleitekben. Távoztasd el tőlem énekeid zaját, nem akarom hallani hárfáid pengését. Ézs 5:11-12 Jaj azoknak, akik korán reggel részegitú ital után futkosnak, estig mulatnak, és bor heviti őket! Citera, lant, dob, síp és bor van lakomájukon, de az Úr dolgaival nem törődnek, és nem látják keze cselekedeteit. Ezek a zenék nem a dallamról vagy a hallgatóság érzelmi állapotának a befolyásolásáról szóltak, mert az már egyszerű, közönséges boszorkányság lenne, mágia. Ugyanis minden ilyen vudu szertartás-szerű zene és imádat a bálványistenek körül volt csak - erre sem az Ószövetségben, sem az Újszövetségben nem hasonlíthatott az Isten dicsőítésére szolgáló zene, sem pedig a világi zenékre nem hasonlíthatott, tehát nem kezdhettek el ott lagzizni Isten előtt (videó bejásztás 1:57-től). Ha ezt az Ószövetségben megpróbálták volna megcsinálni, akkor megemésztette volna őket a tűz valószínűleg. Sokszor látni azt is, hogy az Ószövetségben Isten egyszerűen nem fogadta el a zsidók zenélését, mert nem voltak hozzá elég szentek. Istennek tetszően zenélni csak szentségben élő emberek tudnak, mint mondjuk Dávid volt, amikor még nagyon nagy szentségben élt, és beárnyékolta az Atya test nélküli formájában, és hárfázott Saulnak, akiről (és nem „akiből”) eltávozott erre a gyötrő lélek. Ott sem a zene volt a lényeg, hanem az, hogy az Atya - Dávid engedelmes életére nézve - megjelent a színen, ebben a test nélküli formájában, és rászállt Dávidra - ugye, ezt írja az Írás - nem „bele”. És Dávid ekkor már fel volt kenve - ez is fontos. Tehát Isten jelent meg rajta, és ezért ment el a gyötrő lélek arról a helyről. Ez egy jó példa arra, hogy Isten csak szentségben élőktől fogad el zenét. Ha például a zsidók ugyanekkora szentségben éltek volna, akkor Isten nem mondta volna nekik, hogy távoztasd el tőlem az énekeidnek a zaját, nem akarom hallani a hárfáid pengését. Ugye, ezt Ámos könyvében lehet olvasni. Ezt azért mondta, mert engedetlenek voltak, tehát Istennek csak az a kedves, ha a bűnöktől megtisztított életű szent emberek zenélnek neki. Az Ószövetségben a zenének egyébként az volt a célja, hogy az emberek figyelmét elvonják magukról, és Istenre tereljék, ezért volt ez a zene más. Ma pont ennek az ellentettjét látjuk például. Mint ahogy egy kedves barátunk is nemrég említette, hogy ma nincs szinte egy zeneszám sem, ami nem az „én”-ről szólna, ami nem az embernek az útkeresését, az örömeit, bánatait írná le, vagy más emberi dolgokat fejezne ki. Még a keresztény zenékben, a keresztény dalszövegekben is ezt lehet látni. Ezeknek a dolgoknak semmi közük Istenhez. Ez csak emberi művészet, de erre Istennek nincs szüksége. Ő szeretetet és engedelmességet vár el tőlünk. Sehol nem olvashatjuk az Írásban azt sem, hogy a zene előfeltétele lett volna annak, hogy Isten meghallgassa az imáinkat, és hogy embereket beárnyékozzon. Ellenben a gyülikben csak akkor töltekeznek be, és csak akkor dicsőítenek, mikor megy a zene, ez is érdekes… Azt sem lehet olvasni az Írásban, hogy az emberek minden összejövetelük előtt menetrendszerűen zenével kezdték volna az istentiszteletet, mint ma. Azt sem lehet olvasni, hogy az isteni szent zenékkel kereskedtek volna, mint ma. Pontosan ezért van, hogy ezek a zenék, amiket ma eladnak a gyülikben, ezek nem szent zenék. Ha szentek lennének, akkor miért adják el, miért csinálnak pénzt belőle. Nevetséges! Sokan azt mondják, hogy valamiből meg kell élniük a zenészeknek, de hát miért pont abból kell megélniük, hogy a szentnek titulált dolgokkal kereskednek. Ez Isten szemében utálatos. Ha valamiből meg kell éljenek, akkor menjenek el dolgozni. Pál apostol is kétkezi munkájából élt egész életében, nem pedig Isten szent dolgait árulta ki, mint a piaci kacatokat, ez teljesen nevetséges dolog.
Néhány perc a zenéről ! Valójában egy nagy álomba merülés, ami egy kárhozatra juttató halálos álom. Ezt részletezni fogjuk, hogy miért. Tehát ez van a mai kereszténységben. És ez az egész zenére történő betöltekezősdi tulajdonképpen az Ószövetségre van építve, a Dávid-féle dicsőítő zsoltárokra és hasonlókra. Első körben tehát ebből a nézőpontból szeretnénk ezt a dolgot megcáfolni. Először is, az Ószövetségben meg volt határozva, hogy az Istennek tetsző zene pontosan milyen lehet, és hogy milyen hangtartományok között lehetett csak játszani, de még az is meg volt határozva, hogy kizárólag mikor játszhatták és kik - ezek nagyon fontos dolgok, amikről most szó lesz. A dávidi zsoltárok és az ószövetségi zenélések nem révületbe ejtő kundalini jógás vudu szertartások voltak, mint mondjuk ez ((videó bejátszás 1:09-től, okkult vudu szertartás és varázslás a Rick Joyner féle Morningstar (Hajnalcsillag, aki Lucifer) keresztényinek látszó gyülekezetében), hanem szigorú keretek közé szabott, agyhullám- és elmemanipuláció nélküli tiszta és szent zenék, amik kizárólag Isten dicsőítését szolgálták, és kizárólag a kifogástalan szentségben élő emberek által lehettek eljátszva, és csakis ünnepekkor vagy különleges alkalmakkor. 1 Sám 16:13 Vette tehát Sámuel az olajosszarut, és fölkente őt testvérei körében. És attól a naptól fogva az Úr lelke hatalmasan Dávidra szállt. 1 Sám 16:23 És amikor az Istentől küldött lélek Saulon volt, vette Dávid a hárfát, és pengetni kezdte. Saul pedig megkönnyebbült, jobban lett, és a gonosz lélek eltávozott tőle. Ámos 6:5 Hárfa mellett dalolgatnak, és azt hiszik, hogy hangszerük olyan, mint Dávidé. Ámos 5:21,23 Gyűlölöm, megvetem ünnepeiteket, nem gyönyörködöm összejöveteleitekben. Távoztasd el tőlem énekeid zaját, nem akarom hallani hárfáid pengését. Ézs 5:11-12 Jaj azoknak, akik korán reggel részegitú ital után futkosnak, estig mulatnak, és bor heviti őket! Citera, lant, dob, síp és bor van lakomájukon, de az Úr dolgaival nem törődnek, és nem látják keze cselekedeteit. Ezek a zenék nem a dallamról vagy a hallgatóság érzelmi állapotának a befolyásolásáról szóltak, mert az már egyszerű, közönséges boszorkányság lenne, mágia. Ugyanis minden ilyen vudu szertartás-szerű zene és imádat a bálványistenek körül volt csak - erre sem az Ószövetségben, sem az Újszövetségben nem hasonlíthatott az Isten dicsőítésére szolgáló zene, sem pedig a világi zenékre nem hasonlíthatott, tehát nem kezdhettek el ott lagzizni Isten előtt (videó bejásztás 1:57-től). Ha ezt az Ószövetségben megpróbálták volna megcsinálni, akkor megemésztette volna őket a tűz valószínűleg. Sokszor látni azt is, hogy az Ószövetségben Isten egyszerűen nem fogadta el a zsidók zenélését, mert nem voltak hozzá elég szentek. Istennek tetszően zenélni csak szentségben élő emberek tudnak, mint mondjuk Dávid volt, amikor még nagyon nagy szentségben élt, és beárnyékolta az Atya test nélküli formájában, és hárfázott Saulnak, akiről (és nem „akiből”) eltávozott erre a gyötrő lélek. Ott sem a zene volt a lényeg, hanem az, hogy az Atya - Dávid engedelmes életére nézve - megjelent a színen, ebben a test nélküli formájában, és rászállt Dávidra - ugye, ezt írja az Írás - nem „bele”. És Dávid ekkor már fel volt kenve - ez is fontos. Tehát Isten jelent meg rajta, és ezért ment el a gyötrő lélek arról a helyről. Ez egy jó példa arra, hogy Isten csak szentségben élőktől fogad el zenét. Ha például a zsidók ugyanekkora szentségben éltek volna, akkor Isten nem mondta volna nekik, hogy távoztasd el tőlem az énekeidnek a zaját, nem akarom hallani a hárfáid pengését. Ugye, ezt Ámos könyvében lehet olvasni. Ezt azért mondta, mert engedetlenek voltak, tehát Istennek csak az a kedves, ha a bűnöktől megtisztított életű szent emberek zenélnek neki. Az Ószövetségben a zenének egyébként az volt a célja, hogy az emberek figyelmét elvonják magukról, és Istenre tereljék, ezért volt ez a zene más. Ma pont ennek az ellentettjét látjuk például. Mint ahogy egy kedves barátunk is nemrég említette, hogy ma nincs szinte egy zeneszám sem, ami nem az „én”-ről szólna, ami nem az embernek az útkeresését, az örömeit, bánatait írná le, vagy más emberi dolgokat fejezne ki. Még a keresztény zenékben, a keresztény dalszövegekben is ezt lehet látni. Ezeknek a dolgoknak semmi közük Istenhez. Ez csak emberi művészet, de erre Istennek nincs szüksége. Ő szeretetet és engedelmességet vár el tőlünk. Sehol nem olvashatjuk az Írásban azt sem, hogy a zene előfeltétele lett volna annak, hogy Isten meghallgassa az imáinkat, és hogy embereket beárnyékozzon. Ellenben a gyülikben csak akkor töltekeznek be, és csak akkor dicsőítenek, mikor megy a zene, ez is érdekes… Azt sem lehet olvasni az Írásban, hogy az emberek minden összejövetelük előtt menetrendszerűen zenével kezdték volna az istentiszteletet, mint ma. Azt sem lehet olvasni, hogy az isteni szent zenékkel kereskedtek volna, mint ma. Pontosan ezért van, hogy ezek a zenék, amiket ma eladnak a gyülikben, ezek nem szent zenék. Ha szentek lennének, akkor miért adják el, miért csinálnak pénzt belőle. Nevetséges! Sokan azt mondják, hogy valamiből meg kell élniük a zenészeknek, de hát miért pont abból kell megélniük, hogy a szentnek titulált dolgokkal kereskednek. Ez Isten szemében utálatos. Ha valamiből meg kell éljenek, akkor menjenek el dolgozni. Pál apostol is kétkezi munkájából élt egész életében, nem pedig Isten szent dolgait árulta ki, mint a piaci kacatokat, ez teljesen nevetséges dolog.
Sátán legfőbb célja, hogy elterelje az embereket a Megváltótól ! Sátán a teológiáival vagy visszahúz, vagy túllök a célon. Így akarja kihagyatni az emberekkel az utat, vagyis a Megváltó alá való rendelődést, hogy a 7.korszakra felkészülve megmaradjunk a Megváltó királyságában, és majd a 8. korszakba bevihessen minket a Mennyországba Istenhez. Sátán VAGY visszavezeti az embereket Mózeshez, VAGY a révülés és a biztos kegyelem (mindegy, mit teszel, Isten annyira szeret, hogy nem tudsz elesni az üdvösségtől) hamis tanításával már mintha a 8. korszakba mennénk, kihagyja a menyasszony felkészülését (mostani, 6. korszak) és a 7. korszakot, ahol majd a Megváltó irányít mindent, vagyis az ő királyságát. Mivel a Megváltó maga az igazság, tehát ő Isten igéje, mindenképpen alá kell rendelődnünk az írott igének, mert ezzel készülünk fel itt a jelenlegi korszakban arra, hogy a 7. korszakba bemehessünk, ahol Isten Fia fog uralkodni mindenen. Aki nem megy a Krisztushoz, az biztos, hogy Isten által meg lesz ítélve, és mennie kell az örök kárhozatba, mert kegyelem csak Krisztusban van. Krisztus már elszenvedte helyettünk a büntetést, így aki benne marad, azt nem éri Isten ítélete. Aki nem megy a Fiúhoz, az az Atyához sem mehet. Aki elutasítja a Megváltót, az az írott igét is elutasítja. Megváltó = igazság=ige=út az Atyához Aki nem veti alá magát az igének, az nem fog bemenni a Mennyországba Istenhez. Bárki tanítani akar bennünket azzal az ürüggyel, hogy Krisztushoz akar terelni, vagy a Bibliára és Istenre hivatkozik, azonnal meg kell kérdeznünk a beszélni szándékozót: KI AZ AZ ISTENTŐL VÁLASZTOTT SZEMÉLY AKIN KERESZTÜL MEGBÍZOTT ISTEN AZZAL HOGY AZ Ő NEVÉBEN TANÍTS ? Ha az illető ezt az Istentől való mindenkor használt jelet nem tudja bizonyítani, akkor nem szabad meghallgatni, vagy engedni, hogy el kezdjen tanítani Mutasd Meg Nekünk Az Istentől Való Küldöttséged Jeleit !!!! Elérhetőségeink azok számára, akik örömmel veszik hanganyagainkban közölt Isten Igazságait : RevealHiddenReality235@gmail.com
Néhány perc a zenéről ! Valójában egy nagy álomba merülés, ami egy kárhozatra juttató halálos álom. Ezt részletezni fogjuk, hogy miért. Tehát ez van a mai kereszténységben. És ez az egész zenére történő betöltekezősdi tulajdonképpen az Ószövetségre van építve, a Dávid-féle dicsőítő zsoltárokra és hasonlókra. Első körben tehát ebből a nézőpontból szeretnénk ezt a dolgot megcáfolni. Először is, az Ószövetségben meg volt határozva, hogy az Istennek tetsző zene pontosan milyen lehet, és hogy milyen hangtartományok között lehetett csak játszani, de még az is meg volt határozva, hogy kizárólag mikor játszhatták és kik - ezek nagyon fontos dolgok, amikről most szó lesz. A dávidi zsoltárok és az ószövetségi zenélések nem révületbe ejtő kundalini jógás vudu szertartások voltak, mint mondjuk ez ((videó bejátszás 1:09-től, okkult vudu szertartás és varázslás a Rick Joyner féle Morningstar (Hajnalcsillag, aki Lucifer) keresztényinek látszó gyülekezetében), hanem szigorú keretek közé szabott, agyhullám- és elmemanipuláció nélküli tiszta és szent zenék, amik kizárólag Isten dicsőítését szolgálták, és kizárólag a kifogástalan szentségben élő emberek által lehettek eljátszva, és csakis ünnepekkor vagy különleges alkalmakkor. 1 Sám 16:13 Vette tehát Sámuel az olajosszarut, és fölkente őt testvérei körében. És attól a naptól fogva az Úr lelke hatalmasan Dávidra szállt. 1 Sám 16:23 És amikor az Istentől küldött lélek Saulon volt, vette Dávid a hárfát, és pengetni kezdte. Saul pedig megkönnyebbült, jobban lett, és a gonosz lélek eltávozott tőle. Ámos 6:5 Hárfa mellett dalolgatnak, és azt hiszik, hogy hangszerük olyan, mint Dávidé. Ámos 5:21,23 Gyűlölöm, megvetem ünnepeiteket, nem gyönyörködöm összejöveteleitekben. Távoztasd el tőlem énekeid zaját, nem akarom hallani hárfáid pengését. Ézs 5:11-12 Jaj azoknak, akik korán reggel részegitú ital után futkosnak, estig mulatnak, és bor heviti őket! Citera, lant, dob, síp és bor van lakomájukon, de az Úr dolgaival nem törődnek, és nem látják keze cselekedeteit. Ezek a zenék nem a dallamról vagy a hallgatóság érzelmi állapotának a befolyásolásáról szóltak, mert az már egyszerű, közönséges boszorkányság lenne, mágia. Ugyanis minden ilyen vudu szertartás-szerű zene és imádat a bálványistenek körül volt csak - erre sem az Ószövetségben, sem az Újszövetségben nem hasonlíthatott az Isten dicsőítésére szolgáló zene, sem pedig a világi zenékre nem hasonlíthatott, tehát nem kezdhettek el ott lagzizni Isten előtt (videó bejásztás 1:57-től). Ha ezt az Ószövetségben megpróbálták volna megcsinálni, akkor megemésztette volna őket a tűz valószínűleg. Sokszor látni azt is, hogy az Ószövetségben Isten egyszerűen nem fogadta el a zsidók zenélését, mert nem voltak hozzá elég szentek. Istennek tetszően zenélni csak szentségben élő emberek tudnak, mint mondjuk Dávid volt, amikor még nagyon nagy szentségben élt, és beárnyékolta az Atya test nélküli formájában, és hárfázott Saulnak, akiről (és nem „akiből”) eltávozott erre a gyötrő lélek. Ott sem a zene volt a lényeg, hanem az, hogy az Atya - Dávid engedelmes életére nézve - megjelent a színen, ebben a test nélküli formájában, és rászállt Dávidra - ugye, ezt írja az Írás - nem „bele”. És Dávid ekkor már fel volt kenve - ez is fontos. Tehát Isten jelent meg rajta, és ezért ment el a gyötrő lélek arról a helyről. Ez egy jó példa arra, hogy Isten csak szentségben élőktől fogad el zenét. Ha például a zsidók ugyanekkora szentségben éltek volna, akkor Isten nem mondta volna nekik, hogy távoztasd el tőlem az énekeidnek a zaját, nem akarom hallani a hárfáid pengését. Ugye, ezt Ámos könyvében lehet olvasni. Ezt azért mondta, mert engedetlenek voltak, tehát Istennek csak az a kedves, ha a bűnöktől megtisztított életű szent emberek zenélnek neki. Az Ószövetségben a zenének egyébként az volt a célja, hogy az emberek figyelmét elvonják magukról, és Istenre tereljék, ezért volt ez a zene más. Ma pont ennek az ellentettjét látjuk például. Mint ahogy egy kedves barátunk is nemrég említette, hogy ma nincs szinte egy zeneszám sem, ami nem az „én”-ről szólna, ami nem az embernek az útkeresését, az örömeit, bánatait írná le, vagy más emberi dolgokat fejezne ki. Még a keresztény zenékben, a keresztény dalszövegekben is ezt lehet látni. Ezeknek a dolgoknak semmi közük Istenhez. Ez csak emberi művészet, de erre Istennek nincs szüksége. Ő szeretetet és engedelmességet vár el tőlünk. Sehol nem olvashatjuk az Írásban azt sem, hogy a zene előfeltétele lett volna annak, hogy Isten meghallgassa az imáinkat, és hogy embereket beárnyékozzon. Ellenben a gyülikben csak akkor töltekeznek be, és csak akkor dicsőítenek, mikor megy a zene, ez is érdekes… Azt sem lehet olvasni az Írásban, hogy az emberek minden összejövetelük előtt menetrendszerűen zenével kezdték volna az istentiszteletet, mint ma. Azt sem lehet olvasni, hogy az isteni szent zenékkel kereskedtek volna, mint ma. Pontosan ezért van, hogy ezek a zenék, amiket ma eladnak a gyülikben, ezek nem szent zenék. Ha szentek lennének, akkor miért adják el, miért csinálnak pénzt belőle. Nevetséges! Sokan azt mondják, hogy valamiből meg kell élniük a zenészeknek, de hát miért pont abból kell megélniük, hogy a szentnek titulált dolgokkal kereskednek. Ez Isten szemében utálatos. Ha valamiből meg kell éljenek, akkor menjenek el dolgozni. Pál apostol is kétkezi munkájából élt egész életében, nem pedig Isten szent dolgait árulta ki, mint a piaci kacatokat, ez teljesen nevetséges dolog.
Néhány perc a zenéről ! Valójában egy nagy álomba merülés, ami egy kárhozatra juttató halálos álom. Ezt részletezni fogjuk, hogy miért. Tehát ez van a mai kereszténységben. És ez az egész zenére történő betöltekezősdi tulajdonképpen az Ószövetségre van építve, a Dávid-féle dicsőítő zsoltárokra és hasonlókra. Első körben tehát ebből a nézőpontból szeretnénk ezt a dolgot megcáfolni. Először is, az Ószövetségben meg volt határozva, hogy az Istennek tetsző zene pontosan milyen lehet, és hogy milyen hangtartományok között lehetett csak játszani, de még az is meg volt határozva, hogy kizárólag mikor játszhatták és kik - ezek nagyon fontos dolgok, amikről most szó lesz. A dávidi zsoltárok és az ószövetségi zenélések nem révületbe ejtő kundalini jógás vudu szertartások voltak, mint mondjuk ez ((videó bejátszás 1:09-től, okkult vudu szertartás és varázslás a Rick Joyner féle Morningstar (Hajnalcsillag, aki Lucifer) keresztényinek látszó gyülekezetében), hanem szigorú keretek közé szabott, agyhullám- és elmemanipuláció nélküli tiszta és szent zenék, amik kizárólag Isten dicsőítését szolgálták, és kizárólag a kifogástalan szentségben élő emberek által lehettek eljátszva, és csakis ünnepekkor vagy különleges alkalmakkor. 1 Sám 16:13 Vette tehát Sámuel az olajosszarut, és fölkente őt testvérei körében. És attól a naptól fogva az Úr lelke hatalmasan Dávidra szállt. 1 Sám 16:23 És amikor az Istentől küldött lélek Saulon volt, vette Dávid a hárfát, és pengetni kezdte. Saul pedig megkönnyebbült, jobban lett, és a gonosz lélek eltávozott tőle. Ámos 6:5 Hárfa mellett dalolgatnak, és azt hiszik, hogy hangszerük olyan, mint Dávidé. Ámos 5:21,23 Gyűlölöm, megvetem ünnepeiteket, nem gyönyörködöm összejöveteleitekben. Távoztasd el tőlem énekeid zaját, nem akarom hallani hárfáid pengését. Ézs 5:11-12 Jaj azoknak, akik korán reggel részegitú ital után futkosnak, estig mulatnak, és bor heviti őket! Citera, lant, dob, síp és bor van lakomájukon, de az Úr dolgaival nem törődnek, és nem látják keze cselekedeteit. Ezek a zenék nem a dallamról vagy a hallgatóság érzelmi állapotának a befolyásolásáról szóltak, mert az már egyszerű, közönséges boszorkányság lenne, mágia. Ugyanis minden ilyen vudu szertartás-szerű zene és imádat a bálványistenek körül volt csak - erre sem az Ószövetségben, sem az Újszövetségben nem hasonlíthatott az Isten dicsőítésére szolgáló zene, sem pedig a világi zenékre nem hasonlíthatott, tehát nem kezdhettek el ott lagzizni Isten előtt (videó bejásztás 1:57-től). Ha ezt az Ószövetségben megpróbálták volna megcsinálni, akkor megemésztette volna őket a tűz valószínűleg. Sokszor látni azt is, hogy az Ószövetségben Isten egyszerűen nem fogadta el a zsidók zenélését, mert nem voltak hozzá elég szentek. Istennek tetszően zenélni csak szentségben élő emberek tudnak, mint mondjuk Dávid volt, amikor még nagyon nagy szentségben élt, és beárnyékolta az Atya test nélküli formájában, és hárfázott Saulnak, akiről (és nem „akiből”) eltávozott erre a gyötrő lélek. Ott sem a zene volt a lényeg, hanem az, hogy az Atya - Dávid engedelmes életére nézve - megjelent a színen, ebben a test nélküli formájában, és rászállt Dávidra - ugye, ezt írja az Írás - nem „bele”. És Dávid ekkor már fel volt kenve - ez is fontos. Tehát Isten jelent meg rajta, és ezért ment el a gyötrő lélek arról a helyről. Ez egy jó példa arra, hogy Isten csak szentségben élőktől fogad el zenét. Ha például a zsidók ugyanekkora szentségben éltek volna, akkor Isten nem mondta volna nekik, hogy távoztasd el tőlem az énekeidnek a zaját, nem akarom hallani a hárfáid pengését. Ugye, ezt Ámos könyvében lehet olvasni. Ezt azért mondta, mert engedetlenek voltak, tehát Istennek csak az a kedves, ha a bűnöktől megtisztított életű szent emberek zenélnek neki. Az Ószövetségben a zenének egyébként az volt a célja, hogy az emberek figyelmét elvonják magukról, és Istenre tereljék, ezért volt ez a zene más. Ma pont ennek az ellentettjét látjuk például. Mint ahogy egy kedves barátunk is nemrég említette, hogy ma nincs szinte egy zeneszám sem, ami nem az „én”-ről szólna, ami nem az embernek az útkeresését, az örömeit, bánatait írná le, vagy más emberi dolgokat fejezne ki. Még a keresztény zenékben, a keresztény dalszövegekben is ezt lehet látni. Ezeknek a dolgoknak semmi közük Istenhez. Ez csak emberi művészet, de erre Istennek nincs szüksége. Ő szeretetet és engedelmességet vár el tőlünk. Sehol nem olvashatjuk az Írásban azt sem, hogy a zene előfeltétele lett volna annak, hogy Isten meghallgassa az imáinkat, és hogy embereket beárnyékozzon. Ellenben a gyülikben csak akkor töltekeznek be, és csak akkor dicsőítenek, mikor megy a zene, ez is érdekes… Azt sem lehet olvasni az Írásban, hogy az emberek minden összejövetelük előtt menetrendszerűen zenével kezdték volna az istentiszteletet, mint ma. Azt sem lehet olvasni, hogy az isteni szent zenékkel kereskedtek volna, mint ma. Pontosan ezért van, hogy ezek a zenék, amiket ma eladnak a gyülikben, ezek nem szent zenék. Ha szentek lennének, akkor miért adják el, miért csinálnak pénzt belőle. Nevetséges! Sokan azt mondják, hogy valamiből meg kell élniük a zenészeknek, de hát miért pont abból kell megélniük, hogy a szentnek titulált dolgokkal kereskednek. Ez Isten szemében utálatos. Ha valamiből meg kell éljenek, akkor menjenek el dolgozni. Pál apostol is kétkezi munkájából élt egész életében, nem pedig Isten szent dolgait árulta ki, mint a piaci kacatokat, ez teljesen nevetséges dolog.
Néhány perc a zenéről ! Valójában egy nagy álomba merülés, ami egy kárhozatra juttató halálos álom. Ezt részletezni fogjuk, hogy miért. Tehát ez van a mai kereszténységben. És ez az egész zenére történő betöltekezősdi tulajdonképpen az Ószövetségre van építve, a Dávid-féle dicsőítő zsoltárokra és hasonlókra. Első körben tehát ebből a nézőpontból szeretnénk ezt a dolgot megcáfolni. Először is, az Ószövetségben meg volt határozva, hogy az Istennek tetsző zene pontosan milyen lehet, és hogy milyen hangtartományok között lehetett csak játszani, de még az is meg volt határozva, hogy kizárólag mikor játszhatták és kik - ezek nagyon fontos dolgok, amikről most szó lesz. A dávidi zsoltárok és az ószövetségi zenélések nem révületbe ejtő kundalini jógás vudu szertartások voltak, mint mondjuk ez ((videó bejátszás 1:09-től, okkult vudu szertartás és varázslás a Rick Joyner féle Morningstar (Hajnalcsillag, aki Lucifer) keresztényinek látszó gyülekezetében), hanem szigorú keretek közé szabott, agyhullám- és elmemanipuláció nélküli tiszta és szent zenék, amik kizárólag Isten dicsőítését szolgálták, és kizárólag a kifogástalan szentségben élő emberek által lehettek eljátszva, és csakis ünnepekkor vagy különleges alkalmakkor. 1 Sám 16:13 Vette tehát Sámuel az olajosszarut, és fölkente őt testvérei körében. És attól a naptól fogva az Úr lelke hatalmasan Dávidra szállt. 1 Sám 16:23 És amikor az Istentől küldött lélek Saulon volt, vette Dávid a hárfát, és pengetni kezdte. Saul pedig megkönnyebbült, jobban lett, és a gonosz lélek eltávozott tőle. Ámos 6:5 Hárfa mellett dalolgatnak, és azt hiszik, hogy hangszerük olyan, mint Dávidé. Ámos 5:21,23 Gyűlölöm, megvetem ünnepeiteket, nem gyönyörködöm összejöveteleitekben. Távoztasd el tőlem énekeid zaját, nem akarom hallani hárfáid pengését. Ézs 5:11-12 Jaj azoknak, akik korán reggel részegitú ital után futkosnak, estig mulatnak, és bor heviti őket! Citera, lant, dob, síp és bor van lakomájukon, de az Úr dolgaival nem törődnek, és nem látják keze cselekedeteit. Ezek a zenék nem a dallamról vagy a hallgatóság érzelmi állapotának a befolyásolásáról szóltak, mert az már egyszerű, közönséges boszorkányság lenne, mágia. Ugyanis minden ilyen vudu szertartás-szerű zene és imádat a bálványistenek körül volt csak - erre sem az Ószövetségben, sem az Újszövetségben nem hasonlíthatott az Isten dicsőítésére szolgáló zene, sem pedig a világi zenékre nem hasonlíthatott, tehát nem kezdhettek el ott lagzizni Isten előtt (videó bejásztás 1:57-től). Ha ezt az Ószövetségben megpróbálták volna megcsinálni, akkor megemésztette volna őket a tűz valószínűleg. Sokszor látni azt is, hogy az Ószövetségben Isten egyszerűen nem fogadta el a zsidók zenélését, mert nem voltak hozzá elég szentek. Istennek tetszően zenélni csak szentségben élő emberek tudnak, mint mondjuk Dávid volt, amikor még nagyon nagy szentségben élt, és beárnyékolta az Atya test nélküli formájában, és hárfázott Saulnak, akiről (és nem „akiből”) eltávozott erre a gyötrő lélek. Ott sem a zene volt a lényeg, hanem az, hogy az Atya - Dávid engedelmes életére nézve - megjelent a színen, ebben a test nélküli formájában, és rászállt Dávidra - ugye, ezt írja az Írás - nem „bele”. És Dávid ekkor már fel volt kenve - ez is fontos. Tehát Isten jelent meg rajta, és ezért ment el a gyötrő lélek arról a helyről. Ez egy jó példa arra, hogy Isten csak szentségben élőktől fogad el zenét. Ha például a zsidók ugyanekkora szentségben éltek volna, akkor Isten nem mondta volna nekik, hogy távoztasd el tőlem az énekeidnek a zaját, nem akarom hallani a hárfáid pengését. Ugye, ezt Ámos könyvében lehet olvasni. Ezt azért mondta, mert engedetlenek voltak, tehát Istennek csak az a kedves, ha a bűnöktől megtisztított életű szent emberek zenélnek neki. Az Ószövetségben a zenének egyébként az volt a célja, hogy az emberek figyelmét elvonják magukról, és Istenre tereljék, ezért volt ez a zene más. Ma pont ennek az ellentettjét látjuk például. Mint ahogy egy kedves barátunk is nemrég említette, hogy ma nincs szinte egy zeneszám sem, ami nem az „én”-ről szólna, ami nem az embernek az útkeresését, az örömeit, bánatait írná le, vagy más emberi dolgokat fejezne ki. Még a keresztény zenékben, a keresztény dalszövegekben is ezt lehet látni. Ezeknek a dolgoknak semmi közük Istenhez. Ez csak emberi művészet, de erre Istennek nincs szüksége. Ő szeretetet és engedelmességet vár el tőlünk. Sehol nem olvashatjuk az Írásban azt sem, hogy a zene előfeltétele lett volna annak, hogy Isten meghallgassa az imáinkat, és hogy embereket beárnyékozzon. Ellenben a gyülikben csak akkor töltekeznek be, és csak akkor dicsőítenek, mikor megy a zene, ez is érdekes… Azt sem lehet olvasni az Írásban, hogy az emberek minden összejövetelük előtt menetrendszerűen zenével kezdték volna az istentiszteletet, mint ma. Azt sem lehet olvasni, hogy az isteni szent zenékkel kereskedtek volna, mint ma. Pontosan ezért van, hogy ezek a zenék, amiket ma eladnak a gyülikben, ezek nem szent zenék. Ha szentek lennének, akkor miért adják el, miért csinálnak pénzt belőle. Nevetséges! Sokan azt mondják, hogy valamiből meg kell élniük a zenészeknek, de hát miért pont abból kell megélniük, hogy a szentnek titulált dolgokkal kereskednek. Ez Isten szemében utálatos. Ha valamiből meg kell éljenek, akkor menjenek el dolgozni. Pál apostol is kétkezi munkájából élt egész életében, nem pedig Isten szent dolgait árulta ki, mint a piaci kacatokat, ez teljesen nevetséges dolog.
Sokszor meghallgatlak TITEKET, kedves Testvérek, annyira szép és magával ragadó a szövege és dallama egyaránt ! Áldjon meg az ÚR JÉZUS továbbra is Benneteket !!!
Mennyei Atyám! Az Úr Jézus Krisztus nevében jövök Hozzád. Elismerem, hogy bűnös ember vagyok, sokat vétkeztem ellened. De én ma megtérek, és elfogadom Jézus Krisztus áldozatát. Nekem szükségem van Rád. Megnyitom a szívemet, az életemet előtted. Kérlek Jézus jöjj a szívembe. Bocsásd meg a bűneimet és adj nekem örök életet. Hiszek benned Jézus. Hiszem, hogy te vagy az élő Isten Fia, aki meghaltál a bűneimért es feltámadtál a halálból. Elfogadlak Uramnak és Megváltómnak, és átadom az életemet Neked. Jézus Krisztus nevében. Ámen.
Néhány perc a zenéről ! Valójában egy nagy álomba merülés, ami egy kárhozatra juttató halálos álom. Ezt részletezni fogjuk, hogy miért. Tehát ez van a mai kereszténységben. És ez az egész zenére történő betöltekezősdi tulajdonképpen az Ószövetségre van építve, a Dávid-féle dicsőítő zsoltárokra és hasonlókra. Első körben tehát ebből a nézőpontból szeretnénk ezt a dolgot megcáfolni. Először is, az Ószövetségben meg volt határozva, hogy az Istennek tetsző zene pontosan milyen lehet, és hogy milyen hangtartományok között lehetett csak játszani, de még az is meg volt határozva, hogy kizárólag mikor játszhatták és kik - ezek nagyon fontos dolgok, amikről most szó lesz. A dávidi zsoltárok és az ószövetségi zenélések nem révületbe ejtő kundalini jógás vudu szertartások voltak, mint mondjuk ez ((videó bejátszás 1:09-től, okkult vudu szertartás és varázslás a Rick Joyner féle Morningstar (Hajnalcsillag, aki Lucifer) keresztényinek látszó gyülekezetében), hanem szigorú keretek közé szabott, agyhullám- és elmemanipuláció nélküli tiszta és szent zenék, amik kizárólag Isten dicsőítését szolgálták, és kizárólag a kifogástalan szentségben élő emberek által lehettek eljátszva, és csakis ünnepekkor vagy különleges alkalmakkor. 1 Sám 16:13 Vette tehát Sámuel az olajosszarut, és fölkente őt testvérei körében. És attól a naptól fogva az Úr lelke hatalmasan Dávidra szállt. 1 Sám 16:23 És amikor az Istentől küldött lélek Saulon volt, vette Dávid a hárfát, és pengetni kezdte. Saul pedig megkönnyebbült, jobban lett, és a gonosz lélek eltávozott tőle. Ámos 6:5 Hárfa mellett dalolgatnak, és azt hiszik, hogy hangszerük olyan, mint Dávidé. Ámos 5:21,23 Gyűlölöm, megvetem ünnepeiteket, nem gyönyörködöm összejöveteleitekben. Távoztasd el tőlem énekeid zaját, nem akarom hallani hárfáid pengését. Ézs 5:11-12 Jaj azoknak, akik korán reggel részegitú ital után futkosnak, estig mulatnak, és bor heviti őket! Citera, lant, dob, síp és bor van lakomájukon, de az Úr dolgaival nem törődnek, és nem látják keze cselekedeteit. Ezek a zenék nem a dallamról vagy a hallgatóság érzelmi állapotának a befolyásolásáról szóltak, mert az már egyszerű, közönséges boszorkányság lenne, mágia. Ugyanis minden ilyen vudu szertartás-szerű zene és imádat a bálványistenek körül volt csak - erre sem az Ószövetségben, sem az Újszövetségben nem hasonlíthatott az Isten dicsőítésére szolgáló zene, sem pedig a világi zenékre nem hasonlíthatott, tehát nem kezdhettek el ott lagzizni Isten előtt (videó bejásztás 1:57-től). Ha ezt az Ószövetségben megpróbálták volna megcsinálni, akkor megemésztette volna őket a tűz valószínűleg. Sokszor látni azt is, hogy az Ószövetségben Isten egyszerűen nem fogadta el a zsidók zenélését, mert nem voltak hozzá elég szentek. Istennek tetszően zenélni csak szentségben élő emberek tudnak, mint mondjuk Dávid volt, amikor még nagyon nagy szentségben élt, és beárnyékolta az Atya test nélküli formájában, és hárfázott Saulnak, akiről (és nem „akiből”) eltávozott erre a gyötrő lélek. Ott sem a zene volt a lényeg, hanem az, hogy az Atya - Dávid engedelmes életére nézve - megjelent a színen, ebben a test nélküli formájában, és rászállt Dávidra - ugye, ezt írja az Írás - nem „bele”. És Dávid ekkor már fel volt kenve - ez is fontos. Tehát Isten jelent meg rajta, és ezért ment el a gyötrő lélek arról a helyről. Ez egy jó példa arra, hogy Isten csak szentségben élőktől fogad el zenét. Ha például a zsidók ugyanekkora szentségben éltek volna, akkor Isten nem mondta volna nekik, hogy távoztasd el tőlem az énekeidnek a zaját, nem akarom hallani a hárfáid pengését. Ugye, ezt Ámos könyvében lehet olvasni. Ezt azért mondta, mert engedetlenek voltak, tehát Istennek csak az a kedves, ha a bűnöktől megtisztított életű szent emberek zenélnek neki. Az Ószövetségben a zenének egyébként az volt a célja, hogy az emberek figyelmét elvonják magukról, és Istenre tereljék, ezért volt ez a zene más. Ma pont ennek az ellentettjét látjuk például. Mint ahogy egy kedves barátunk is nemrég említette, hogy ma nincs szinte egy zeneszám sem, ami nem az „én”-ről szólna, ami nem az embernek az útkeresését, az örömeit, bánatait írná le, vagy más emberi dolgokat fejezne ki. Még a keresztény zenékben, a keresztény dalszövegekben is ezt lehet látni. Ezeknek a dolgoknak semmi közük Istenhez. Ez csak emberi művészet, de erre Istennek nincs szüksége. Ő szeretetet és engedelmességet vár el tőlünk. Sehol nem olvashatjuk az Írásban azt sem, hogy a zene előfeltétele lett volna annak, hogy Isten meghallgassa az imáinkat, és hogy embereket beárnyékozzon. Ellenben a gyülikben csak akkor töltekeznek be, és csak akkor dicsőítenek, mikor megy a zene, ez is érdekes… Azt sem lehet olvasni az Írásban, hogy az emberek minden összejövetelük előtt menetrendszerűen zenével kezdték volna az istentiszteletet, mint ma. Azt sem lehet olvasni, hogy az isteni szent zenékkel kereskedtek volna, mint ma. Pontosan ezért van, hogy ezek a zenék, amiket ma eladnak a gyülikben, ezek nem szent zenék. Ha szentek lennének, akkor miért adják el, miért csinálnak pénzt belőle. Nevetséges! Sokan azt mondják, hogy valamiből meg kell élniük a zenészeknek, de hát miért pont abból kell megélniük, hogy a szentnek titulált dolgokkal kereskednek. Ez Isten szemében utálatos. Ha valamiből meg kell éljenek, akkor menjenek el dolgozni. Pál apostol is kétkezi munkájából élt egész életében, nem pedig Isten szent dolgait árulta ki, mint a piaci kacatokat, ez teljesen nevetséges dolog.
tudod isten azt akarja terj meg hozza!! mert az ur meg ,erinti a szivedet ,csak mar neked engedned kell a belso hangra ami hiv! halleluja !! az ur bekessege legyen veletek testverek !!!!!!!!!!
Néhány perc a zenéről ! Valójában egy nagy álomba merülés, ami egy kárhozatra juttató halálos álom. Ezt részletezni fogjuk, hogy miért. Tehát ez van a mai kereszténységben. És ez az egész zenére történő betöltekezősdi tulajdonképpen az Ószövetségre van építve, a Dávid-féle dicsőítő zsoltárokra és hasonlókra. Első körben tehát ebből a nézőpontból szeretnénk ezt a dolgot megcáfolni. Először is, az Ószövetségben meg volt határozva, hogy az Istennek tetsző zene pontosan milyen lehet, és hogy milyen hangtartományok között lehetett csak játszani, de még az is meg volt határozva, hogy kizárólag mikor játszhatták és kik - ezek nagyon fontos dolgok, amikről most szó lesz. A dávidi zsoltárok és az ószövetségi zenélések nem révületbe ejtő kundalini jógás vudu szertartások voltak, mint mondjuk ez ((videó bejátszás 1:09-től, okkult vudu szertartás és varázslás a Rick Joyner féle Morningstar (Hajnalcsillag, aki Lucifer) keresztényinek látszó gyülekezetében), hanem szigorú keretek közé szabott, agyhullám- és elmemanipuláció nélküli tiszta és szent zenék, amik kizárólag Isten dicsőítését szolgálták, és kizárólag a kifogástalan szentségben élő emberek által lehettek eljátszva, és csakis ünnepekkor vagy különleges alkalmakkor. 1 Sám 16:13 Vette tehát Sámuel az olajosszarut, és fölkente őt testvérei körében. És attól a naptól fogva az Úr lelke hatalmasan Dávidra szállt. 1 Sám 16:23 És amikor az Istentől küldött lélek Saulon volt, vette Dávid a hárfát, és pengetni kezdte. Saul pedig megkönnyebbült, jobban lett, és a gonosz lélek eltávozott tőle. Ámos 6:5 Hárfa mellett dalolgatnak, és azt hiszik, hogy hangszerük olyan, mint Dávidé. Ámos 5:21,23 Gyűlölöm, megvetem ünnepeiteket, nem gyönyörködöm összejöveteleitekben. Távoztasd el tőlem énekeid zaját, nem akarom hallani hárfáid pengését. Ézs 5:11-12 Jaj azoknak, akik korán reggel részegitú ital után futkosnak, estig mulatnak, és bor heviti őket! Citera, lant, dob, síp és bor van lakomájukon, de az Úr dolgaival nem törődnek, és nem látják keze cselekedeteit. Ezek a zenék nem a dallamról vagy a hallgatóság érzelmi állapotának a befolyásolásáról szóltak, mert az már egyszerű, közönséges boszorkányság lenne, mágia. Ugyanis minden ilyen vudu szertartás-szerű zene és imádat a bálványistenek körül volt csak - erre sem az Ószövetségben, sem az Újszövetségben nem hasonlíthatott az Isten dicsőítésére szolgáló zene, sem pedig a világi zenékre nem hasonlíthatott, tehát nem kezdhettek el ott lagzizni Isten előtt (videó bejásztás 1:57-től). Ha ezt az Ószövetségben megpróbálták volna megcsinálni, akkor megemésztette volna őket a tűz valószínűleg. Sokszor látni azt is, hogy az Ószövetségben Isten egyszerűen nem fogadta el a zsidók zenélését, mert nem voltak hozzá elég szentek. Istennek tetszően zenélni csak szentségben élő emberek tudnak, mint mondjuk Dávid volt, amikor még nagyon nagy szentségben élt, és beárnyékolta az Atya test nélküli formájában, és hárfázott Saulnak, akiről (és nem „akiből”) eltávozott erre a gyötrő lélek. Ott sem a zene volt a lényeg, hanem az, hogy az Atya - Dávid engedelmes életére nézve - megjelent a színen, ebben a test nélküli formájában, és rászállt Dávidra - ugye, ezt írja az Írás - nem „bele”. És Dávid ekkor már fel volt kenve - ez is fontos. Tehát Isten jelent meg rajta, és ezért ment el a gyötrő lélek arról a helyről. Ez egy jó példa arra, hogy Isten csak szentségben élőktől fogad el zenét. Ha például a zsidók ugyanekkora szentségben éltek volna, akkor Isten nem mondta volna nekik, hogy távoztasd el tőlem az énekeidnek a zaját, nem akarom hallani a hárfáid pengését. Ugye, ezt Ámos könyvében lehet olvasni. Ezt azért mondta, mert engedetlenek voltak, tehát Istennek csak az a kedves, ha a bűnöktől megtisztított életű szent emberek zenélnek neki. Az Ószövetségben a zenének egyébként az volt a célja, hogy az emberek figyelmét elvonják magukról, és Istenre tereljék, ezért volt ez a zene más. Ma pont ennek az ellentettjét látjuk például. Mint ahogy egy kedves barátunk is nemrég említette, hogy ma nincs szinte egy zeneszám sem, ami nem az „én”-ről szólna, ami nem az embernek az útkeresését, az örömeit, bánatait írná le, vagy más emberi dolgokat fejezne ki. Még a keresztény zenékben, a keresztény dalszövegekben is ezt lehet látni. Ezeknek a dolgoknak semmi közük Istenhez. Ez csak emberi művészet, de erre Istennek nincs szüksége. Ő szeretetet és engedelmességet vár el tőlünk. Sehol nem olvashatjuk az Írásban azt sem, hogy a zene előfeltétele lett volna annak, hogy Isten meghallgassa az imáinkat, és hogy embereket beárnyékozzon. Ellenben a gyülikben csak akkor töltekeznek be, és csak akkor dicsőítenek, mikor megy a zene, ez is érdekes… Azt sem lehet olvasni az Írásban, hogy az emberek minden összejövetelük előtt menetrendszerűen zenével kezdték volna az istentiszteletet, mint ma. Azt sem lehet olvasni, hogy az isteni szent zenékkel kereskedtek volna, mint ma. Pontosan ezért van, hogy ezek a zenék, amiket ma eladnak a gyülikben, ezek nem szent zenék. Ha szentek lennének, akkor miért adják el, miért csinálnak pénzt belőle. Nevetséges! Sokan azt mondják, hogy valamiből meg kell élniük a zenészeknek, de hát miért pont abból kell megélniük, hogy a szentnek titulált dolgokkal kereskednek. Ez Isten szemében utálatos. Ha valamiből meg kell éljenek, akkor menjenek el dolgozni. Pál apostol is kétkezi munkájából élt egész életében, nem pedig Isten szent dolgait árulta ki, mint a piaci kacatokat, ez teljesen nevetséges dolog.
Felemelő, Áldott! viszont vigyázni kéne, hogy ne mondjuk az embereknek, hogy m osolyogjanak vagy ne emeljünk ki egyeseket mások közül, hiszen ezzel másoknak árthatunk és nem is mi vagyunk azok, akik látjuk a szívet, csakis Isten az.
imádott jo atyám minden dicséret néked szol mert tr vagy úram az alfa az omega a pjzsom a mindrnseg nékem szerellmes istenem szeretlek dárga főld teremtőm abbba atyám halle luja jezuz❤❤❤
Draga istenem amikor beleptel az eletembe minden megvaltozot koszonom uram hogy vagy es velem leszel orokre fel teszem a kezem es kösszönöm az èletem nkd draha istenem halas vagyok neked mindenert bocsas meg nekem minden bunom draga uram veled vagyok jezus krisztus szeretlek hale luja uram jezus
Néhány perc a zenéről ! Valójában egy nagy álomba merülés, ami egy kárhozatra juttató halálos álom. Ezt részletezni fogjuk, hogy miért. Tehát ez van a mai kereszténységben. És ez az egész zenére történő betöltekezősdi tulajdonképpen az Ószövetségre van építve, a Dávid-féle dicsőítő zsoltárokra és hasonlókra. Első körben tehát ebből a nézőpontból szeretnénk ezt a dolgot megcáfolni. Először is, az Ószövetségben meg volt határozva, hogy az Istennek tetsző zene pontosan milyen lehet, és hogy milyen hangtartományok között lehetett csak játszani, de még az is meg volt határozva, hogy kizárólag mikor játszhatták és kik - ezek nagyon fontos dolgok, amikről most szó lesz. A dávidi zsoltárok és az ószövetségi zenélések nem révületbe ejtő kundalini jógás vudu szertartások voltak, mint mondjuk ez ((videó bejátszás 1:09-től, okkult vudu szertartás és varázslás a Rick Joyner féle Morningstar (Hajnalcsillag, aki Lucifer) keresztényinek látszó gyülekezetében), hanem szigorú keretek közé szabott, agyhullám- és elmemanipuláció nélküli tiszta és szent zenék, amik kizárólag Isten dicsőítését szolgálták, és kizárólag a kifogástalan szentségben élő emberek által lehettek eljátszva, és csakis ünnepekkor vagy különleges alkalmakkor. 1 Sám 16:13 Vette tehát Sámuel az olajosszarut, és fölkente őt testvérei körében. És attól a naptól fogva az Úr lelke hatalmasan Dávidra szállt. 1 Sám 16:23 És amikor az Istentől küldött lélek Saulon volt, vette Dávid a hárfát, és pengetni kezdte. Saul pedig megkönnyebbült, jobban lett, és a gonosz lélek eltávozott tőle. Ámos 6:5 Hárfa mellett dalolgatnak, és azt hiszik, hogy hangszerük olyan, mint Dávidé. Ámos 5:21,23 Gyűlölöm, megvetem ünnepeiteket, nem gyönyörködöm összejöveteleitekben. Távoztasd el tőlem énekeid zaját, nem akarom hallani hárfáid pengését. Ézs 5:11-12 Jaj azoknak, akik korán reggel részegitú ital után futkosnak, estig mulatnak, és bor heviti őket! Citera, lant, dob, síp és bor van lakomájukon, de az Úr dolgaival nem törődnek, és nem látják keze cselekedeteit. Ezek a zenék nem a dallamról vagy a hallgatóság érzelmi állapotának a befolyásolásáról szóltak, mert az már egyszerű, közönséges boszorkányság lenne, mágia. Ugyanis minden ilyen vudu szertartás-szerű zene és imádat a bálványistenek körül volt csak - erre sem az Ószövetségben, sem az Újszövetségben nem hasonlíthatott az Isten dicsőítésére szolgáló zene, sem pedig a világi zenékre nem hasonlíthatott, tehát nem kezdhettek el ott lagzizni Isten előtt (videó bejásztás 1:57-től). Ha ezt az Ószövetségben megpróbálták volna megcsinálni, akkor megemésztette volna őket a tűz valószínűleg. Sokszor látni azt is, hogy az Ószövetségben Isten egyszerűen nem fogadta el a zsidók zenélését, mert nem voltak hozzá elég szentek. Istennek tetszően zenélni csak szentségben élő emberek tudnak, mint mondjuk Dávid volt, amikor még nagyon nagy szentségben élt, és beárnyékolta az Atya test nélküli formájában, és hárfázott Saulnak, akiről (és nem „akiből”) eltávozott erre a gyötrő lélek. Ott sem a zene volt a lényeg, hanem az, hogy az Atya - Dávid engedelmes életére nézve - megjelent a színen, ebben a test nélküli formájában, és rászállt Dávidra - ugye, ezt írja az Írás - nem „bele”. És Dávid ekkor már fel volt kenve - ez is fontos. Tehát Isten jelent meg rajta, és ezért ment el a gyötrő lélek arról a helyről. Ez egy jó példa arra, hogy Isten csak szentségben élőktől fogad el zenét. Ha például a zsidók ugyanekkora szentségben éltek volna, akkor Isten nem mondta volna nekik, hogy távoztasd el tőlem az énekeidnek a zaját, nem akarom hallani a hárfáid pengését. Ugye, ezt Ámos könyvében lehet olvasni. Ezt azért mondta, mert engedetlenek voltak, tehát Istennek csak az a kedves, ha a bűnöktől megtisztított életű szent emberek zenélnek neki. Az Ószövetségben a zenének egyébként az volt a célja, hogy az emberek figyelmét elvonják magukról, és Istenre tereljék, ezért volt ez a zene más. Ma pont ennek az ellentettjét látjuk például. Mint ahogy egy kedves barátunk is nemrég említette, hogy ma nincs szinte egy zeneszám sem, ami nem az „én”-ről szólna, ami nem az embernek az útkeresését, az örömeit, bánatait írná le, vagy más emberi dolgokat fejezne ki. Még a keresztény zenékben, a keresztény dalszövegekben is ezt lehet látni. Ezeknek a dolgoknak semmi közük Istenhez. Ez csak emberi művészet, de erre Istennek nincs szüksége. Ő szeretetet és engedelmességet vár el tőlünk. Sehol nem olvashatjuk az Írásban azt sem, hogy a zene előfeltétele lett volna annak, hogy Isten meghallgassa az imáinkat, és hogy embereket beárnyékozzon. Ellenben a gyülikben csak akkor töltekeznek be, és csak akkor dicsőítenek, mikor megy a zene, ez is érdekes… Azt sem lehet olvasni az Írásban, hogy az emberek minden összejövetelük előtt menetrendszerűen zenével kezdték volna az istentiszteletet, mint ma. Azt sem lehet olvasni, hogy az isteni szent zenékkel kereskedtek volna, mint ma. Pontosan ezért van, hogy ezek a zenék, amiket ma eladnak a gyülikben, ezek nem szent zenék. Ha szentek lennének, akkor miért adják el, miért csinálnak pénzt belőle. Nevetséges! Sokan azt mondják, hogy valamiből meg kell élniük a zenészeknek, de hát miért pont abból kell megélniük, hogy a szentnek titulált dolgokkal kereskednek. Ez Isten szemében utálatos. Ha valamiből meg kell éljenek, akkor menjenek el dolgozni. Pál apostol is kétkezi munkájából élt egész életében, nem pedig Isten szent dolgait árulta ki, mint a piaci kacatokat, ez teljesen nevetséges dolog.
@@ketvagyharomigerealapozva.4270 Amit le írtál jó nagy baromság!!!! Ahogy a világ megváltozott úgy az Istentiszteleti alkalmak is meg változtak. Jézus idejében gyalog jártak, vagy jobb esetben szamár hátán. Ma pedig már autóval közlekedünk. Sőt még repülővel is. Ez is jól mutassa, hogy mennyit változott a világ. Egy maradt meg ami nem változott. Az pedig Isten! Mert azt mondja a zsidó levél, hogy Jézus Krisztus tegnap ma és mindörökké ugyan az! A szolgálatok sem egyformák! De az értelme az ugyan az! Ezek az emberek Krisztust magasztalják, úgy ahogyan a Szent Szellem irányítja őket! Terjėl meg, és ne a kritizáld az embereket!!!! Nem tudhatod te azt, hogy mi kedves Istennek!
Néhány perc a zenéről ! Valójában egy nagy álomba merülés, ami egy kárhozatra juttató halálos álom. Ezt részletezni fogjuk, hogy miért. Tehát ez van a mai kereszténységben. És ez az egész zenére történő betöltekezősdi tulajdonképpen az Ószövetségre van építve, a Dávid-féle dicsőítő zsoltárokra és hasonlókra. Első körben tehát ebből a nézőpontból szeretnénk ezt a dolgot megcáfolni. Először is, az Ószövetségben meg volt határozva, hogy az Istennek tetsző zene pontosan milyen lehet, és hogy milyen hangtartományok között lehetett csak játszani, de még az is meg volt határozva, hogy kizárólag mikor játszhatták és kik - ezek nagyon fontos dolgok, amikről most szó lesz. A dávidi zsoltárok és az ószövetségi zenélések nem révületbe ejtő kundalini jógás vudu szertartások voltak, mint mondjuk ez ((videó bejátszás 1:09-től, okkult vudu szertartás és varázslás a Rick Joyner féle Morningstar (Hajnalcsillag, aki Lucifer) keresztényinek látszó gyülekezetében), hanem szigorú keretek közé szabott, agyhullám- és elmemanipuláció nélküli tiszta és szent zenék, amik kizárólag Isten dicsőítését szolgálták, és kizárólag a kifogástalan szentségben élő emberek által lehettek eljátszva, és csakis ünnepekkor vagy különleges alkalmakkor. 1 Sám 16:13 Vette tehát Sámuel az olajosszarut, és fölkente őt testvérei körében. És attól a naptól fogva az Úr lelke hatalmasan Dávidra szállt. 1 Sám 16:23 És amikor az Istentől küldött lélek Saulon volt, vette Dávid a hárfát, és pengetni kezdte. Saul pedig megkönnyebbült, jobban lett, és a gonosz lélek eltávozott tőle. Ámos 6:5 Hárfa mellett dalolgatnak, és azt hiszik, hogy hangszerük olyan, mint Dávidé. Ámos 5:21,23 Gyűlölöm, megvetem ünnepeiteket, nem gyönyörködöm összejöveteleitekben. Távoztasd el tőlem énekeid zaját, nem akarom hallani hárfáid pengését. Ézs 5:11-12 Jaj azoknak, akik korán reggel részegitú ital után futkosnak, estig mulatnak, és bor heviti őket! Citera, lant, dob, síp és bor van lakomájukon, de az Úr dolgaival nem törődnek, és nem látják keze cselekedeteit. Ezek a zenék nem a dallamról vagy a hallgatóság érzelmi állapotának a befolyásolásáról szóltak, mert az már egyszerű, közönséges boszorkányság lenne, mágia. Ugyanis minden ilyen vudu szertartás-szerű zene és imádat a bálványistenek körül volt csak - erre sem az Ószövetségben, sem az Újszövetségben nem hasonlíthatott az Isten dicsőítésére szolgáló zene, sem pedig a világi zenékre nem hasonlíthatott, tehát nem kezdhettek el ott lagzizni Isten előtt (videó bejásztás 1:57-től). Ha ezt az Ószövetségben megpróbálták volna megcsinálni, akkor megemésztette volna őket a tűz valószínűleg. Sokszor látni azt is, hogy az Ószövetségben Isten egyszerűen nem fogadta el a zsidók zenélését, mert nem voltak hozzá elég szentek. Istennek tetszően zenélni csak szentségben élő emberek tudnak, mint mondjuk Dávid volt, amikor még nagyon nagy szentségben élt, és beárnyékolta az Atya test nélküli formájában, és hárfázott Saulnak, akiről (és nem „akiből”) eltávozott erre a gyötrő lélek. Ott sem a zene volt a lényeg, hanem az, hogy az Atya - Dávid engedelmes életére nézve - megjelent a színen, ebben a test nélküli formájában, és rászállt Dávidra - ugye, ezt írja az Írás - nem „bele”. És Dávid ekkor már fel volt kenve - ez is fontos. Tehát Isten jelent meg rajta, és ezért ment el a gyötrő lélek arról a helyről. Ez egy jó példa arra, hogy Isten csak szentségben élőktől fogad el zenét. Ha például a zsidók ugyanekkora szentségben éltek volna, akkor Isten nem mondta volna nekik, hogy távoztasd el tőlem az énekeidnek a zaját, nem akarom hallani a hárfáid pengését. Ugye, ezt Ámos könyvében lehet olvasni. Ezt azért mondta, mert engedetlenek voltak, tehát Istennek csak az a kedves, ha a bűnöktől megtisztított életű szent emberek zenélnek neki. Az Ószövetségben a zenének egyébként az volt a célja, hogy az emberek figyelmét elvonják magukról, és Istenre tereljék, ezért volt ez a zene más. Ma pont ennek az ellentettjét látjuk például. Mint ahogy egy kedves barátunk is nemrég említette, hogy ma nincs szinte egy zeneszám sem, ami nem az „én”-ről szólna, ami nem az embernek az útkeresését, az örömeit, bánatait írná le, vagy más emberi dolgokat fejezne ki. Még a keresztény zenékben, a keresztény dalszövegekben is ezt lehet látni. Ezeknek a dolgoknak semmi közük Istenhez. Ez csak emberi művészet, de erre Istennek nincs szüksége. Ő szeretetet és engedelmességet vár el tőlünk. Sehol nem olvashatjuk az Írásban azt sem, hogy a zene előfeltétele lett volna annak, hogy Isten meghallgassa az imáinkat, és hogy embereket beárnyékozzon. Ellenben a gyülikben csak akkor töltekeznek be, és csak akkor dicsőítenek, mikor megy a zene, ez is érdekes… Azt sem lehet olvasni az Írásban, hogy az emberek minden összejövetelük előtt menetrendszerűen zenével kezdték volna az istentiszteletet, mint ma. Azt sem lehet olvasni, hogy az isteni szent zenékkel kereskedtek volna, mint ma. Pontosan ezért van, hogy ezek a zenék, amiket ma eladnak a gyülikben, ezek nem szent zenék. Ha szentek lennének, akkor miért adják el, miért csinálnak pénzt belőle. Nevetséges! Sokan azt mondják, hogy valamiből meg kell élniük a zenészeknek, de hát miért pont abból kell megélniük, hogy a szentnek titulált dolgokkal kereskednek. Ez Isten szemében utálatos. Ha valamiből meg kell éljenek, akkor menjenek el dolgozni. Pál apostol is kétkezi munkájából élt egész életében, nem pedig Isten szent dolgait árulta ki, mint a piaci kacatokat, ez teljesen nevetséges dolog.
Néhány perc a zenéről ! Valójában egy nagy álomba merülés, ami egy kárhozatra juttató halálos álom. Ezt részletezni fogjuk, hogy miért. Tehát ez van a mai kereszténységben. És ez az egész zenére történő betöltekezősdi tulajdonképpen az Ószövetségre van építve, a Dávid-féle dicsőítő zsoltárokra és hasonlókra. Első körben tehát ebből a nézőpontból szeretnénk ezt a dolgot megcáfolni. Először is, az Ószövetségben meg volt határozva, hogy az Istennek tetsző zene pontosan milyen lehet, és hogy milyen hangtartományok között lehetett csak játszani, de még az is meg volt határozva, hogy kizárólag mikor játszhatták és kik - ezek nagyon fontos dolgok, amikről most szó lesz. A dávidi zsoltárok és az ószövetségi zenélések nem révületbe ejtő kundalini jógás vudu szertartások voltak, mint mondjuk ez ((videó bejátszás 1:09-től, okkult vudu szertartás és varázslás a Rick Joyner féle Morningstar (Hajnalcsillag, aki Lucifer) keresztényinek látszó gyülekezetében), hanem szigorú keretek közé szabott, agyhullám- és elmemanipuláció nélküli tiszta és szent zenék, amik kizárólag Isten dicsőítését szolgálták, és kizárólag a kifogástalan szentségben élő emberek által lehettek eljátszva, és csakis ünnepekkor vagy különleges alkalmakkor. 1 Sám 16:13 Vette tehát Sámuel az olajosszarut, és fölkente őt testvérei körében. És attól a naptól fogva az Úr lelke hatalmasan Dávidra szállt. 1 Sám 16:23 És amikor az Istentől küldött lélek Saulon volt, vette Dávid a hárfát, és pengetni kezdte. Saul pedig megkönnyebbült, jobban lett, és a gonosz lélek eltávozott tőle. Ámos 6:5 Hárfa mellett dalolgatnak, és azt hiszik, hogy hangszerük olyan, mint Dávidé. Ámos 5:21,23 Gyűlölöm, megvetem ünnepeiteket, nem gyönyörködöm összejöveteleitekben. Távoztasd el tőlem énekeid zaját, nem akarom hallani hárfáid pengését. Ézs 5:11-12 Jaj azoknak, akik korán reggel részegitú ital után futkosnak, estig mulatnak, és bor heviti őket! Citera, lant, dob, síp és bor van lakomájukon, de az Úr dolgaival nem törődnek, és nem látják keze cselekedeteit. Ezek a zenék nem a dallamról vagy a hallgatóság érzelmi állapotának a befolyásolásáról szóltak, mert az már egyszerű, közönséges boszorkányság lenne, mágia. Ugyanis minden ilyen vudu szertartás-szerű zene és imádat a bálványistenek körül volt csak - erre sem az Ószövetségben, sem az Újszövetségben nem hasonlíthatott az Isten dicsőítésére szolgáló zene, sem pedig a világi zenékre nem hasonlíthatott, tehát nem kezdhettek el ott lagzizni Isten előtt (videó bejásztás 1:57-től). Ha ezt az Ószövetségben megpróbálták volna megcsinálni, akkor megemésztette volna őket a tűz valószínűleg. Sokszor látni azt is, hogy az Ószövetségben Isten egyszerűen nem fogadta el a zsidók zenélését, mert nem voltak hozzá elég szentek. Istennek tetszően zenélni csak szentségben élő emberek tudnak, mint mondjuk Dávid volt, amikor még nagyon nagy szentségben élt, és beárnyékolta az Atya test nélküli formájában, és hárfázott Saulnak, akiről (és nem „akiből”) eltávozott erre a gyötrő lélek. Ott sem a zene volt a lényeg, hanem az, hogy az Atya - Dávid engedelmes életére nézve - megjelent a színen, ebben a test nélküli formájában, és rászállt Dávidra - ugye, ezt írja az Írás - nem „bele”. És Dávid ekkor már fel volt kenve - ez is fontos. Tehát Isten jelent meg rajta, és ezért ment el a gyötrő lélek arról a helyről. Ez egy jó példa arra, hogy Isten csak szentségben élőktől fogad el zenét. Ha például a zsidók ugyanekkora szentségben éltek volna, akkor Isten nem mondta volna nekik, hogy távoztasd el tőlem az énekeidnek a zaját, nem akarom hallani a hárfáid pengését. Ugye, ezt Ámos könyvében lehet olvasni. Ezt azért mondta, mert engedetlenek voltak, tehát Istennek csak az a kedves, ha a bűnöktől megtisztított életű szent emberek zenélnek neki. Az Ószövetségben a zenének egyébként az volt a célja, hogy az emberek figyelmét elvonják magukról, és Istenre tereljék, ezért volt ez a zene más. Ma pont ennek az ellentettjét látjuk például. Mint ahogy egy kedves barátunk is nemrég említette, hogy ma nincs szinte egy zeneszám sem, ami nem az „én”-ről szólna, ami nem az embernek az útkeresését, az örömeit, bánatait írná le, vagy más emberi dolgokat fejezne ki. Még a keresztény zenékben, a keresztény dalszövegekben is ezt lehet látni. Ezeknek a dolgoknak semmi közük Istenhez. Ez csak emberi művészet, de erre Istennek nincs szüksége. Ő szeretetet és engedelmességet vár el tőlünk. Sehol nem olvashatjuk az Írásban azt sem, hogy a zene előfeltétele lett volna annak, hogy Isten meghallgassa az imáinkat, és hogy embereket beárnyékozzon. Ellenben a gyülikben csak akkor töltekeznek be, és csak akkor dicsőítenek, mikor megy a zene, ez is érdekes… Azt sem lehet olvasni az Írásban, hogy az emberek minden összejövetelük előtt menetrendszerűen zenével kezdték volna az istentiszteletet, mint ma. Azt sem lehet olvasni, hogy az isteni szent zenékkel kereskedtek volna, mint ma. Pontosan ezért van, hogy ezek a zenék, amiket ma eladnak a gyülikben, ezek nem szent zenék. Ha szentek lennének, akkor miért adják el, miért csinálnak pénzt belőle. Nevetséges! Sokan azt mondják, hogy valamiből meg kell élniük a zenészeknek, de hát miért pont abból kell megélniük, hogy a szentnek titulált dolgokkal kereskednek. Ez Isten szemében utálatos. Ha valamiből meg kell éljenek, akkor menjenek el dolgozni. Pál apostol is kétkezi munkájából élt egész életében, nem pedig Isten szent dolgait árulta ki, mint a piaci kacatokat, ez teljesen nevetséges dolog.
Néhány perc a zenéről ! Valójában egy nagy álomba merülés, ami egy kárhozatra juttató halálos álom. Ezt részletezni fogjuk, hogy miért. Tehát ez van a mai kereszténységben. És ez az egész zenére történő betöltekezősdi tulajdonképpen az Ószövetségre van építve, a Dávid-féle dicsőítő zsoltárokra és hasonlókra. Első körben tehát ebből a nézőpontból szeretnénk ezt a dolgot megcáfolni. Először is, az Ószövetségben meg volt határozva, hogy az Istennek tetsző zene pontosan milyen lehet, és hogy milyen hangtartományok között lehetett csak játszani, de még az is meg volt határozva, hogy kizárólag mikor játszhatták és kik - ezek nagyon fontos dolgok, amikről most szó lesz. A dávidi zsoltárok és az ószövetségi zenélések nem révületbe ejtő kundalini jógás vudu szertartások voltak, mint mondjuk ez ((videó bejátszás 1:09-től, okkult vudu szertartás és varázslás a Rick Joyner féle Morningstar (Hajnalcsillag, aki Lucifer) keresztényinek látszó gyülekezetében), hanem szigorú keretek közé szabott, agyhullám- és elmemanipuláció nélküli tiszta és szent zenék, amik kizárólag Isten dicsőítését szolgálták, és kizárólag a kifogástalan szentségben élő emberek által lehettek eljátszva, és csakis ünnepekkor vagy különleges alkalmakkor. 1 Sám 16:13 Vette tehát Sámuel az olajosszarut, és fölkente őt testvérei körében. És attól a naptól fogva az Úr lelke hatalmasan Dávidra szállt. 1 Sám 16:23 És amikor az Istentől küldött lélek Saulon volt, vette Dávid a hárfát, és pengetni kezdte. Saul pedig megkönnyebbült, jobban lett, és a gonosz lélek eltávozott tőle. Ámos 6:5 Hárfa mellett dalolgatnak, és azt hiszik, hogy hangszerük olyan, mint Dávidé. Ámos 5:21,23 Gyűlölöm, megvetem ünnepeiteket, nem gyönyörködöm összejöveteleitekben. Távoztasd el tőlem énekeid zaját, nem akarom hallani hárfáid pengését. Ézs 5:11-12 Jaj azoknak, akik korán reggel részegitú ital után futkosnak, estig mulatnak, és bor heviti őket! Citera, lant, dob, síp és bor van lakomájukon, de az Úr dolgaival nem törődnek, és nem látják keze cselekedeteit. Ezek a zenék nem a dallamról vagy a hallgatóság érzelmi állapotának a befolyásolásáról szóltak, mert az már egyszerű, közönséges boszorkányság lenne, mágia. Ugyanis minden ilyen vudu szertartás-szerű zene és imádat a bálványistenek körül volt csak - erre sem az Ószövetségben, sem az Újszövetségben nem hasonlíthatott az Isten dicsőítésére szolgáló zene, sem pedig a világi zenékre nem hasonlíthatott, tehát nem kezdhettek el ott lagzizni Isten előtt (videó bejásztás 1:57-től). Ha ezt az Ószövetségben megpróbálták volna megcsinálni, akkor megemésztette volna őket a tűz valószínűleg. Sokszor látni azt is, hogy az Ószövetségben Isten egyszerűen nem fogadta el a zsidók zenélését, mert nem voltak hozzá elég szentek. Istennek tetszően zenélni csak szentségben élő emberek tudnak, mint mondjuk Dávid volt, amikor még nagyon nagy szentségben élt, és beárnyékolta az Atya test nélküli formájában, és hárfázott Saulnak, akiről (és nem „akiből”) eltávozott erre a gyötrő lélek. Ott sem a zene volt a lényeg, hanem az, hogy az Atya - Dávid engedelmes életére nézve - megjelent a színen, ebben a test nélküli formájában, és rászállt Dávidra - ugye, ezt írja az Írás - nem „bele”. És Dávid ekkor már fel volt kenve - ez is fontos. Tehát Isten jelent meg rajta, és ezért ment el a gyötrő lélek arról a helyről. Ez egy jó példa arra, hogy Isten csak szentségben élőktől fogad el zenét. Ha például a zsidók ugyanekkora szentségben éltek volna, akkor Isten nem mondta volna nekik, hogy távoztasd el tőlem az énekeidnek a zaját, nem akarom hallani a hárfáid pengését. Ugye, ezt Ámos könyvében lehet olvasni. Ezt azért mondta, mert engedetlenek voltak, tehát Istennek csak az a kedves, ha a bűnöktől megtisztított életű szent emberek zenélnek neki. Az Ószövetségben a zenének egyébként az volt a célja, hogy az emberek figyelmét elvonják magukról, és Istenre tereljék, ezért volt ez a zene más. Ma pont ennek az ellentettjét látjuk például. Mint ahogy egy kedves barátunk is nemrég említette, hogy ma nincs szinte egy zeneszám sem, ami nem az „én”-ről szólna, ami nem az embernek az útkeresését, az örömeit, bánatait írná le, vagy más emberi dolgokat fejezne ki. Még a keresztény zenékben, a keresztény dalszövegekben is ezt lehet látni. Ezeknek a dolgoknak semmi közük Istenhez. Ez csak emberi művészet, de erre Istennek nincs szüksége. Ő szeretetet és engedelmességet vár el tőlünk. Sehol nem olvashatjuk az Írásban azt sem, hogy a zene előfeltétele lett volna annak, hogy Isten meghallgassa az imáinkat, és hogy embereket beárnyékozzon. Ellenben a gyülikben csak akkor töltekeznek be, és csak akkor dicsőítenek, mikor megy a zene, ez is érdekes… Azt sem lehet olvasni az Írásban, hogy az emberek minden összejövetelük előtt menetrendszerűen zenével kezdték volna az istentiszteletet, mint ma. Azt sem lehet olvasni, hogy az isteni szent zenékkel kereskedtek volna, mint ma. Pontosan ezért van, hogy ezek a zenék, amiket ma eladnak a gyülikben, ezek nem szent zenék. Ha szentek lennének, akkor miért adják el, miért csinálnak pénzt belőle. Nevetséges! Sokan azt mondják, hogy valamiből meg kell élniük a zenészeknek, de hát miért pont abból kell megélniük, hogy a szentnek titulált dolgokkal kereskednek. Ez Isten szemében utálatos. Ha valamiből meg kell éljenek, akkor menjenek el dolgozni. Pál apostol is kétkezi munkájából élt egész életében, nem pedig Isten szent dolgait árulta ki, mint a piaci kacatokat, ez teljesen nevetséges dolog.
Néhány perc a zenéről ! Valójában egy nagy álomba merülés, ami egy kárhozatra juttató halálos álom. Ezt részletezni fogjuk, hogy miért. Tehát ez van a mai kereszténységben. És ez az egész zenére történő betöltekezősdi tulajdonképpen az Ószövetségre van építve, a Dávid-féle dicsőítő zsoltárokra és hasonlókra. Első körben tehát ebből a nézőpontból szeretnénk ezt a dolgot megcáfolni. Először is, az Ószövetségben meg volt határozva, hogy az Istennek tetsző zene pontosan milyen lehet, és hogy milyen hangtartományok között lehetett csak játszani, de még az is meg volt határozva, hogy kizárólag mikor játszhatták és kik - ezek nagyon fontos dolgok, amikről most szó lesz. A dávidi zsoltárok és az ószövetségi zenélések nem révületbe ejtő kundalini jógás vudu szertartások voltak, mint mondjuk ez ((videó bejátszás 1:09-től, okkult vudu szertartás és varázslás a Rick Joyner féle Morningstar (Hajnalcsillag, aki Lucifer) keresztényinek látszó gyülekezetében), hanem szigorú keretek közé szabott, agyhullám- és elmemanipuláció nélküli tiszta és szent zenék, amik kizárólag Isten dicsőítését szolgálták, és kizárólag a kifogástalan szentségben élő emberek által lehettek eljátszva, és csakis ünnepekkor vagy különleges alkalmakkor. 1 Sám 16:13 Vette tehát Sámuel az olajosszarut, és fölkente őt testvérei körében. És attól a naptól fogva az Úr lelke hatalmasan Dávidra szállt. 1 Sám 16:23 És amikor az Istentől küldött lélek Saulon volt, vette Dávid a hárfát, és pengetni kezdte. Saul pedig megkönnyebbült, jobban lett, és a gonosz lélek eltávozott tőle. Ámos 6:5 Hárfa mellett dalolgatnak, és azt hiszik, hogy hangszerük olyan, mint Dávidé. Ámos 5:21,23 Gyűlölöm, megvetem ünnepeiteket, nem gyönyörködöm összejöveteleitekben. Távoztasd el tőlem énekeid zaját, nem akarom hallani hárfáid pengését. Ézs 5:11-12 Jaj azoknak, akik korán reggel részegitú ital után futkosnak, estig mulatnak, és bor heviti őket! Citera, lant, dob, síp és bor van lakomájukon, de az Úr dolgaival nem törődnek, és nem látják keze cselekedeteit. Ezek a zenék nem a dallamról vagy a hallgatóság érzelmi állapotának a befolyásolásáról szóltak, mert az már egyszerű, közönséges boszorkányság lenne, mágia. Ugyanis minden ilyen vudu szertartás-szerű zene és imádat a bálványistenek körül volt csak - erre sem az Ószövetségben, sem az Újszövetségben nem hasonlíthatott az Isten dicsőítésére szolgáló zene, sem pedig a világi zenékre nem hasonlíthatott, tehát nem kezdhettek el ott lagzizni Isten előtt (videó bejásztás 1:57-től). Ha ezt az Ószövetségben megpróbálták volna megcsinálni, akkor megemésztette volna őket a tűz valószínűleg. Sokszor látni azt is, hogy az Ószövetségben Isten egyszerűen nem fogadta el a zsidók zenélését, mert nem voltak hozzá elég szentek. Istennek tetszően zenélni csak szentségben élő emberek tudnak, mint mondjuk Dávid volt, amikor még nagyon nagy szentségben élt, és beárnyékolta az Atya test nélküli formájában, és hárfázott Saulnak, akiről (és nem „akiből”) eltávozott erre a gyötrő lélek. Ott sem a zene volt a lényeg, hanem az, hogy az Atya - Dávid engedelmes életére nézve - megjelent a színen, ebben a test nélküli formájában, és rászállt Dávidra - ugye, ezt írja az Írás - nem „bele”. És Dávid ekkor már fel volt kenve - ez is fontos. Tehát Isten jelent meg rajta, és ezért ment el a gyötrő lélek arról a helyről. Ez egy jó példa arra, hogy Isten csak szentségben élőktől fogad el zenét. Ha például a zsidók ugyanekkora szentségben éltek volna, akkor Isten nem mondta volna nekik, hogy távoztasd el tőlem az énekeidnek a zaját, nem akarom hallani a hárfáid pengését. Ugye, ezt Ámos könyvében lehet olvasni. Ezt azért mondta, mert engedetlenek voltak, tehát Istennek csak az a kedves, ha a bűnöktől megtisztított életű szent emberek zenélnek neki. Az Ószövetségben a zenének egyébként az volt a célja, hogy az emberek figyelmét elvonják magukról, és Istenre tereljék, ezért volt ez a zene más. Ma pont ennek az ellentettjét látjuk például. Mint ahogy egy kedves barátunk is nemrég említette, hogy ma nincs szinte egy zeneszám sem, ami nem az „én”-ről szólna, ami nem az embernek az útkeresését, az örömeit, bánatait írná le, vagy más emberi dolgokat fejezne ki. Még a keresztény zenékben, a keresztény dalszövegekben is ezt lehet látni. Ezeknek a dolgoknak semmi közük Istenhez. Ez csak emberi művészet, de erre Istennek nincs szüksége. Ő szeretetet és engedelmességet vár el tőlünk. Sehol nem olvashatjuk az Írásban azt sem, hogy a zene előfeltétele lett volna annak, hogy Isten meghallgassa az imáinkat, és hogy embereket beárnyékozzon. Ellenben a gyülikben csak akkor töltekeznek be, és csak akkor dicsőítenek, mikor megy a zene, ez is érdekes… Azt sem lehet olvasni az Írásban, hogy az emberek minden összejövetelük előtt menetrendszerűen zenével kezdték volna az istentiszteletet, mint ma. Azt sem lehet olvasni, hogy az isteni szent zenékkel kereskedtek volna, mint ma. Pontosan ezért van, hogy ezek a zenék, amiket ma eladnak a gyülikben, ezek nem szent zenék. Ha szentek lennének, akkor miért adják el, miért csinálnak pénzt belőle. Nevetséges! Sokan azt mondják, hogy valamiből meg kell élniük a zenészeknek, de hát miért pont abból kell megélniük, hogy a szentnek titulált dolgokkal kereskednek. Ez Isten szemében utálatos. Ha valamiből meg kell éljenek, akkor menjenek el dolgozni. Pál apostol is kétkezi munkájából élt egész életében, nem pedig Isten szent dolgait árulta ki, mint a piaci kacatokat, ez teljesen nevetséges dolog.
TESTVÉREIM JÓ LÁTNI A TI ÖRÖMÖTÖKET HOGY TI IS TUDJÁTOK HOGY JÉZUS ÉL JÉZUS ÉL JÉZUS ÉL ÖRÖKKÉ !!!!!!!!!!!!!! HALLELUJA ÁMEN ÁMEN ÁMEN!!! Ő ÉL DICSÉRJÉTEK ŐT MINDÖRÖKKÉ!!!
Néhány perc a zenéről ! Valójában egy nagy álomba merülés, ami egy kárhozatra juttató halálos álom. Ezt részletezni fogjuk, hogy miért. Tehát ez van a mai kereszténységben. És ez az egész zenére történő betöltekezősdi tulajdonképpen az Ószövetségre van építve, a Dávid-féle dicsőítő zsoltárokra és hasonlókra. Első körben tehát ebből a nézőpontból szeretnénk ezt a dolgot megcáfolni. Először is, az Ószövetségben meg volt határozva, hogy az Istennek tetsző zene pontosan milyen lehet, és hogy milyen hangtartományok között lehetett csak játszani, de még az is meg volt határozva, hogy kizárólag mikor játszhatták és kik - ezek nagyon fontos dolgok, amikről most szó lesz. A dávidi zsoltárok és az ószövetségi zenélések nem révületbe ejtő kundalini jógás vudu szertartások voltak, mint mondjuk ez ((videó bejátszás 1:09-től, okkult vudu szertartás és varázslás a Rick Joyner féle Morningstar (Hajnalcsillag, aki Lucifer) keresztényinek látszó gyülekezetében), hanem szigorú keretek közé szabott, agyhullám- és elmemanipuláció nélküli tiszta és szent zenék, amik kizárólag Isten dicsőítését szolgálták, és kizárólag a kifogástalan szentségben élő emberek által lehettek eljátszva, és csakis ünnepekkor vagy különleges alkalmakkor. 1 Sám 16:13 Vette tehát Sámuel az olajosszarut, és fölkente őt testvérei körében. És attól a naptól fogva az Úr lelke hatalmasan Dávidra szállt. 1 Sám 16:23 És amikor az Istentől küldött lélek Saulon volt, vette Dávid a hárfát, és pengetni kezdte. Saul pedig megkönnyebbült, jobban lett, és a gonosz lélek eltávozott tőle. Ámos 6:5 Hárfa mellett dalolgatnak, és azt hiszik, hogy hangszerük olyan, mint Dávidé. Ámos 5:21,23 Gyűlölöm, megvetem ünnepeiteket, nem gyönyörködöm összejöveteleitekben. Távoztasd el tőlem énekeid zaját, nem akarom hallani hárfáid pengését. Ézs 5:11-12 Jaj azoknak, akik korán reggel részegitú ital után futkosnak, estig mulatnak, és bor heviti őket! Citera, lant, dob, síp és bor van lakomájukon, de az Úr dolgaival nem törődnek, és nem látják keze cselekedeteit. Ezek a zenék nem a dallamról vagy a hallgatóság érzelmi állapotának a befolyásolásáról szóltak, mert az már egyszerű, közönséges boszorkányság lenne, mágia. Ugyanis minden ilyen vudu szertartás-szerű zene és imádat a bálványistenek körül volt csak - erre sem az Ószövetségben, sem az Újszövetségben nem hasonlíthatott az Isten dicsőítésére szolgáló zene, sem pedig a világi zenékre nem hasonlíthatott, tehát nem kezdhettek el ott lagzizni Isten előtt (videó bejásztás 1:57-től). Ha ezt az Ószövetségben megpróbálták volna megcsinálni, akkor megemésztette volna őket a tűz valószínűleg. Sokszor látni azt is, hogy az Ószövetségben Isten egyszerűen nem fogadta el a zsidók zenélését, mert nem voltak hozzá elég szentek. Istennek tetszően zenélni csak szentségben élő emberek tudnak, mint mondjuk Dávid volt, amikor még nagyon nagy szentségben élt, és beárnyékolta az Atya test nélküli formájában, és hárfázott Saulnak, akiről (és nem „akiből”) eltávozott erre a gyötrő lélek. Ott sem a zene volt a lényeg, hanem az, hogy az Atya - Dávid engedelmes életére nézve - megjelent a színen, ebben a test nélküli formájában, és rászállt Dávidra - ugye, ezt írja az Írás - nem „bele”. És Dávid ekkor már fel volt kenve - ez is fontos. Tehát Isten jelent meg rajta, és ezért ment el a gyötrő lélek arról a helyről. Ez egy jó példa arra, hogy Isten csak szentségben élőktől fogad el zenét. Ha például a zsidók ugyanekkora szentségben éltek volna, akkor Isten nem mondta volna nekik, hogy távoztasd el tőlem az énekeidnek a zaját, nem akarom hallani a hárfáid pengését. Ugye, ezt Ámos könyvében lehet olvasni. Ezt azért mondta, mert engedetlenek voltak, tehát Istennek csak az a kedves, ha a bűnöktől megtisztított életű szent emberek zenélnek neki. Az Ószövetségben a zenének egyébként az volt a célja, hogy az emberek figyelmét elvonják magukról, és Istenre tereljék, ezért volt ez a zene más. Ma pont ennek az ellentettjét látjuk például. Mint ahogy egy kedves barátunk is nemrég említette, hogy ma nincs szinte egy zeneszám sem, ami nem az „én”-ről szólna, ami nem az embernek az útkeresését, az örömeit, bánatait írná le, vagy más emberi dolgokat fejezne ki. Még a keresztény zenékben, a keresztény dalszövegekben is ezt lehet látni. Ezeknek a dolgoknak semmi közük Istenhez. Ez csak emberi művészet, de erre Istennek nincs szüksége. Ő szeretetet és engedelmességet vár el tőlünk. Sehol nem olvashatjuk az Írásban azt sem, hogy a zene előfeltétele lett volna annak, hogy Isten meghallgassa az imáinkat, és hogy embereket beárnyékozzon. Ellenben a gyülikben csak akkor töltekeznek be, és csak akkor dicsőítenek, mikor megy a zene, ez is érdekes… Azt sem lehet olvasni az Írásban, hogy az emberek minden összejövetelük előtt menetrendszerűen zenével kezdték volna az istentiszteletet, mint ma. Azt sem lehet olvasni, hogy az isteni szent zenékkel kereskedtek volna, mint ma. Pontosan ezért van, hogy ezek a zenék, amiket ma eladnak a gyülikben, ezek nem szent zenék. Ha szentek lennének, akkor miért adják el, miért csinálnak pénzt belőle. Nevetséges! Sokan azt mondják, hogy valamiből meg kell élniük a zenészeknek, de hát miért pont abból kell megélniük, hogy a szentnek titulált dolgokkal kereskednek. Ez Isten szemében utálatos. Ha valamiből meg kell éljenek, akkor menjenek el dolgozni. Pál apostol is kétkezi munkájából élt egész életében, nem pedig Isten szent dolgait árulta ki, mint a piaci kacatokat, ez teljesen nevetséges dolog.
Néhány perc a zenéről ! Valójában egy nagy álomba merülés, ami egy kárhozatra juttató halálos álom. Ezt részletezni fogjuk, hogy miért. Tehát ez van a mai kereszténységben. És ez az egész zenére történő betöltekezősdi tulajdonképpen az Ószövetségre van építve, a Dávid-féle dicsőítő zsoltárokra és hasonlókra. Első körben tehát ebből a nézőpontból szeretnénk ezt a dolgot megcáfolni. Először is, az Ószövetségben meg volt határozva, hogy az Istennek tetsző zene pontosan milyen lehet, és hogy milyen hangtartományok között lehetett csak játszani, de még az is meg volt határozva, hogy kizárólag mikor játszhatták és kik - ezek nagyon fontos dolgok, amikről most szó lesz. A dávidi zsoltárok és az ószövetségi zenélések nem révületbe ejtő kundalini jógás vudu szertartások voltak, mint mondjuk ez ((videó bejátszás 1:09-től, okkult vudu szertartás és varázslás a Rick Joyner féle Morningstar (Hajnalcsillag, aki Lucifer) keresztényinek látszó gyülekezetében), hanem szigorú keretek közé szabott, agyhullám- és elmemanipuláció nélküli tiszta és szent zenék, amik kizárólag Isten dicsőítését szolgálták, és kizárólag a kifogástalan szentségben élő emberek által lehettek eljátszva, és csakis ünnepekkor vagy különleges alkalmakkor. 1 Sám 16:13 Vette tehát Sámuel az olajosszarut, és fölkente őt testvérei körében. És attól a naptól fogva az Úr lelke hatalmasan Dávidra szállt. 1 Sám 16:23 És amikor az Istentől küldött lélek Saulon volt, vette Dávid a hárfát, és pengetni kezdte. Saul pedig megkönnyebbült, jobban lett, és a gonosz lélek eltávozott tőle. Ámos 6:5 Hárfa mellett dalolgatnak, és azt hiszik, hogy hangszerük olyan, mint Dávidé. Ámos 5:21,23 Gyűlölöm, megvetem ünnepeiteket, nem gyönyörködöm összejöveteleitekben. Távoztasd el tőlem énekeid zaját, nem akarom hallani hárfáid pengését. Ézs 5:11-12 Jaj azoknak, akik korán reggel részegitú ital után futkosnak, estig mulatnak, és bor heviti őket! Citera, lant, dob, síp és bor van lakomájukon, de az Úr dolgaival nem törődnek, és nem látják keze cselekedeteit. Ezek a zenék nem a dallamról vagy a hallgatóság érzelmi állapotának a befolyásolásáról szóltak, mert az már egyszerű, közönséges boszorkányság lenne, mágia. Ugyanis minden ilyen vudu szertartás-szerű zene és imádat a bálványistenek körül volt csak - erre sem az Ószövetségben, sem az Újszövetségben nem hasonlíthatott az Isten dicsőítésére szolgáló zene, sem pedig a világi zenékre nem hasonlíthatott, tehát nem kezdhettek el ott lagzizni Isten előtt (videó bejásztás 1:57-től). Ha ezt az Ószövetségben megpróbálták volna megcsinálni, akkor megemésztette volna őket a tűz valószínűleg. Sokszor látni azt is, hogy az Ószövetségben Isten egyszerűen nem fogadta el a zsidók zenélését, mert nem voltak hozzá elég szentek. Istennek tetszően zenélni csak szentségben élő emberek tudnak, mint mondjuk Dávid volt, amikor még nagyon nagy szentségben élt, és beárnyékolta az Atya test nélküli formájában, és hárfázott Saulnak, akiről (és nem „akiből”) eltávozott erre a gyötrő lélek. Ott sem a zene volt a lényeg, hanem az, hogy az Atya - Dávid engedelmes életére nézve - megjelent a színen, ebben a test nélküli formájában, és rászállt Dávidra - ugye, ezt írja az Írás - nem „bele”. És Dávid ekkor már fel volt kenve - ez is fontos. Tehát Isten jelent meg rajta, és ezért ment el a gyötrő lélek arról a helyről. Ez egy jó példa arra, hogy Isten csak szentségben élőktől fogad el zenét. Ha például a zsidók ugyanekkora szentségben éltek volna, akkor Isten nem mondta volna nekik, hogy távoztasd el tőlem az énekeidnek a zaját, nem akarom hallani a hárfáid pengését. Ugye, ezt Ámos könyvében lehet olvasni. Ezt azért mondta, mert engedetlenek voltak, tehát Istennek csak az a kedves, ha a bűnöktől megtisztított életű szent emberek zenélnek neki. Az Ószövetségben a zenének egyébként az volt a célja, hogy az emberek figyelmét elvonják magukról, és Istenre tereljék, ezért volt ez a zene más. Ma pont ennek az ellentettjét látjuk például. Mint ahogy egy kedves barátunk is nemrég említette, hogy ma nincs szinte egy zeneszám sem, ami nem az „én”-ről szólna, ami nem az embernek az útkeresését, az örömeit, bánatait írná le, vagy más emberi dolgokat fejezne ki. Még a keresztény zenékben, a keresztény dalszövegekben is ezt lehet látni. Ezeknek a dolgoknak semmi közük Istenhez. Ez csak emberi művészet, de erre Istennek nincs szüksége. Ő szeretetet és engedelmességet vár el tőlünk. Sehol nem olvashatjuk az Írásban azt sem, hogy a zene előfeltétele lett volna annak, hogy Isten meghallgassa az imáinkat, és hogy embereket beárnyékozzon. Ellenben a gyülikben csak akkor töltekeznek be, és csak akkor dicsőítenek, mikor megy a zene, ez is érdekes… Azt sem lehet olvasni az Írásban, hogy az emberek minden összejövetelük előtt menetrendszerűen zenével kezdték volna az istentiszteletet, mint ma. Azt sem lehet olvasni, hogy az isteni szent zenékkel kereskedtek volna, mint ma. Pontosan ezért van, hogy ezek a zenék, amiket ma eladnak a gyülikben, ezek nem szent zenék. Ha szentek lennének, akkor miért adják el, miért csinálnak pénzt belőle. Nevetséges! Sokan azt mondják, hogy valamiből meg kell élniük a zenészeknek, de hát miért pont abból kell megélniük, hogy a szentnek titulált dolgokkal kereskednek. Ez Isten szemében utálatos. Ha valamiből meg kell éljenek, akkor menjenek el dolgozni. Pál apostol is kétkezi munkájából élt egész életében, nem pedig Isten szent dolgait árulta ki, mint a piaci kacatokat, ez teljesen nevetséges dolog.
Néhány perc a zenéről ! Valójában egy nagy álomba merülés, ami egy kárhozatra juttató halálos álom. Ezt részletezni fogjuk, hogy miért. Tehát ez van a mai kereszténységben. És ez az egész zenére történő betöltekezősdi tulajdonképpen az Ószövetségre van építve, a Dávid-féle dicsőítő zsoltárokra és hasonlókra. Első körben tehát ebből a nézőpontból szeretnénk ezt a dolgot megcáfolni. Először is, az Ószövetségben meg volt határozva, hogy az Istennek tetsző zene pontosan milyen lehet, és hogy milyen hangtartományok között lehetett csak játszani, de még az is meg volt határozva, hogy kizárólag mikor játszhatták és kik - ezek nagyon fontos dolgok, amikről most szó lesz. A dávidi zsoltárok és az ószövetségi zenélések nem révületbe ejtő kundalini jógás vudu szertartások voltak, mint mondjuk ez ((videó bejátszás 1:09-től, okkult vudu szertartás és varázslás a Rick Joyner féle Morningstar (Hajnalcsillag, aki Lucifer) keresztényinek látszó gyülekezetében), hanem szigorú keretek közé szabott, agyhullám- és elmemanipuláció nélküli tiszta és szent zenék, amik kizárólag Isten dicsőítését szolgálták, és kizárólag a kifogástalan szentségben élő emberek által lehettek eljátszva, és csakis ünnepekkor vagy különleges alkalmakkor. 1 Sám 16:13 Vette tehát Sámuel az olajosszarut, és fölkente őt testvérei körében. És attól a naptól fogva az Úr lelke hatalmasan Dávidra szállt. 1 Sám 16:23 És amikor az Istentől küldött lélek Saulon volt, vette Dávid a hárfát, és pengetni kezdte. Saul pedig megkönnyebbült, jobban lett, és a gonosz lélek eltávozott tőle. Ámos 6:5 Hárfa mellett dalolgatnak, és azt hiszik, hogy hangszerük olyan, mint Dávidé. Ámos 5:21,23 Gyűlölöm, megvetem ünnepeiteket, nem gyönyörködöm összejöveteleitekben. Távoztasd el tőlem énekeid zaját, nem akarom hallani hárfáid pengését. Ézs 5:11-12 Jaj azoknak, akik korán reggel részegitú ital után futkosnak, estig mulatnak, és bor heviti őket! Citera, lant, dob, síp és bor van lakomájukon, de az Úr dolgaival nem törődnek, és nem látják keze cselekedeteit. Ezek a zenék nem a dallamról vagy a hallgatóság érzelmi állapotának a befolyásolásáról szóltak, mert az már egyszerű, közönséges boszorkányság lenne, mágia. Ugyanis minden ilyen vudu szertartás-szerű zene és imádat a bálványistenek körül volt csak - erre sem az Ószövetségben, sem az Újszövetségben nem hasonlíthatott az Isten dicsőítésére szolgáló zene, sem pedig a világi zenékre nem hasonlíthatott, tehát nem kezdhettek el ott lagzizni Isten előtt (videó bejásztás 1:57-től). Ha ezt az Ószövetségben megpróbálták volna megcsinálni, akkor megemésztette volna őket a tűz valószínűleg. Sokszor látni azt is, hogy az Ószövetségben Isten egyszerűen nem fogadta el a zsidók zenélését, mert nem voltak hozzá elég szentek. Istennek tetszően zenélni csak szentségben élő emberek tudnak, mint mondjuk Dávid volt, amikor még nagyon nagy szentségben élt, és beárnyékolta az Atya test nélküli formájában, és hárfázott Saulnak, akiről (és nem „akiből”) eltávozott erre a gyötrő lélek. Ott sem a zene volt a lényeg, hanem az, hogy az Atya - Dávid engedelmes életére nézve - megjelent a színen, ebben a test nélküli formájában, és rászállt Dávidra - ugye, ezt írja az Írás - nem „bele”. És Dávid ekkor már fel volt kenve - ez is fontos. Tehát Isten jelent meg rajta, és ezért ment el a gyötrő lélek arról a helyről. Ez egy jó példa arra, hogy Isten csak szentségben élőktől fogad el zenét. Ha például a zsidók ugyanekkora szentségben éltek volna, akkor Isten nem mondta volna nekik, hogy távoztasd el tőlem az énekeidnek a zaját, nem akarom hallani a hárfáid pengését. Ugye, ezt Ámos könyvében lehet olvasni. Ezt azért mondta, mert engedetlenek voltak, tehát Istennek csak az a kedves, ha a bűnöktől megtisztított életű szent emberek zenélnek neki. Az Ószövetségben a zenének egyébként az volt a célja, hogy az emberek figyelmét elvonják magukról, és Istenre tereljék, ezért volt ez a zene más. Ma pont ennek az ellentettjét látjuk például. Mint ahogy egy kedves barátunk is nemrég említette, hogy ma nincs szinte egy zeneszám sem, ami nem az „én”-ről szólna, ami nem az embernek az útkeresését, az örömeit, bánatait írná le, vagy más emberi dolgokat fejezne ki. Még a keresztény zenékben, a keresztény dalszövegekben is ezt lehet látni. Ezeknek a dolgoknak semmi közük Istenhez. Ez csak emberi művészet, de erre Istennek nincs szüksége. Ő szeretetet és engedelmességet vár el tőlünk. Sehol nem olvashatjuk az Írásban azt sem, hogy a zene előfeltétele lett volna annak, hogy Isten meghallgassa az imáinkat, és hogy embereket beárnyékozzon. Ellenben a gyülikben csak akkor töltekeznek be, és csak akkor dicsőítenek, mikor megy a zene, ez is érdekes… Azt sem lehet olvasni az Írásban, hogy az emberek minden összejövetelük előtt menetrendszerűen zenével kezdték volna az istentiszteletet, mint ma. Azt sem lehet olvasni, hogy az isteni szent zenékkel kereskedtek volna, mint ma. Pontosan ezért van, hogy ezek a zenék, amiket ma eladnak a gyülikben, ezek nem szent zenék. Ha szentek lennének, akkor miért adják el, miért csinálnak pénzt belőle. Nevetséges! Sokan azt mondják, hogy valamiből meg kell élniük a zenészeknek, de hát miért pont abból kell megélniük, hogy a szentnek titulált dolgokkal kereskednek. Ez Isten szemében utálatos. Ha valamiből meg kell éljenek, akkor menjenek el dolgozni. Pál apostol is kétkezi munkájából élt egész életében, nem pedig Isten szent dolgait árulta ki, mint a piaci kacatokat, ez teljesen nevetséges dolog.
