Kb 15-16 éve (akkor még a máv jegyvizsgálója voltam) jött velem Szintiboy és Ilonka néni. Mentek Székesfehérvárra valami egyetemi bulira fellépni. Egyszerű, de tiszta ruhában, ápoltan utaztak és nagyon udvariasak voltak. Kezeti csókolom Művésznő, Jó napot kívánok Müvész Úr megszólítással üdvözöltem őket és hozzátettem, hogy megtiszteltetés, hogy velünk utaznak. Nagyon jól esett nekik. Hozzáteszem, hogy ők is nagyon udvariasak voltak! Nyugodjon békében Ilonka néni! :(
Isten nyugosztalja édesanyádat :( sajnálatos... Téged pedig a Jó Isten éltessen erőben, egészségben, boldogságban és szeretetben sokáig :) Ne add fel soha! Jó egészséget mindenkinek!
Borzasztóan sajnálom szegényt. Anyukájával az egész életét elvesztette. Látszik a szemein mennyire tiszta lélek. Túl jó ember erre a világra. Ha minden ember fele ennyire volna jó mint ő, a föld maga lenne a mennyország.
Ha még nincs,én szívesen adok neki egy nem új de kiválóan használható yamaha szintetizátort, el is küldöm szivesen. :) Ennyit megtehetek gyerekkorom egy ikonjáért!
marha egyszerű.. mert olyan közegben nőtt fel, ahol semmiféle útmutatást nem kapott, célja nem volt, anyukája volt a mentsvára. Ezt látta maga körül és édesanyja nélkül kicsúszott a lába alól a talaj. Szerinted a Balázs showban lépett volna fel azzal a produkcióval, ha minden rendben lenne alapból fejben? Szerintem ez nem szorul különösebb magyarázatra, annál inkább segítségre, hogy ne a föld alatt végezzen ő is 2 év múlva...
Én anno a kollégáktól hallottam erről a "Szintiboy"-ról. Én már akkor sem néztem tévét, meg azóta sem, mert csak úgy ömlik belőle a szar. Ez is arra egy példa. Ömlengenek itt az emberek, hogy milyen aranyosak voltak. De mit mutattak fel? Egy nagy nullát. Azt, amit bárki más is fel tud mutatni: szerencsétlenkedést. Az egyik rázta magát, a másik meg kornyikált hozzá valamit egy rossz szintetizátorral kísérve. A fentebb említett, minden szempontból értékelhetetlen szart (utólag most megnéztem a "produkciót"). Közben meg jönnek az ömlengő kommentek, hogy milyen kedvesek voltak stb. Vannak más kedves emberek is a világon, csak ők nem mutogatják magukat a tévében. Hofi vicce jut eszembe róluk, mikor a fickó elmegy a kocsmába dicsekedni a három golyójával. Ők is a fogyatékosságukkal dicsekedtek el országnak-világnak. De valaki belegondolt ennek a dolognak a beteg mivoltába, hogy egy felnőtt ember az anyjával mutogatja magát a tévében? Egy egészséges ember a húszas évei környékén elkezd leválni a szülőről, szülőkről, ez a faszi meg összenőtt az anyjával. Ennek megy a nagy tapsikolás, hogy egy testileg felnőtt, pszichésen gyerek valakit látunk? Egy beteg anya-fia kapcsolatnak megy a nagy tapsikolás. Szép egy valami, az biztos. Azoktól a nőktől megkérdezném, akik oda meg vissza vannak Szintiboy aranyosságától, hogy ha annyira aranyos, összeállnának vele? Borítékolom a választ, hogy nem. Sikítva menekülnének tőle, mert mindenki számára egyértelmű, hogy egy élhetetlen valakiről van szó, akitől semmi sem várható. A külsejéről nem is beszélve... Az ilyen semmirevalók meg vannak ünnepelve, sok zenész, zenekar meg napról napra megszakad, hogy valahol megjelenhessenek. Zorán mondta egyszer, hogy a zenéléshez sok kritika kell - önkritika. Na, nekik semmilyen önkritikájuk nincs és ők vannak megünnepelve. De hát miért is hasonlítanám őket Zoránhoz? Ez Zorán számára lenne komoly sértés. Summa summarum: ebben a nagy „szabad“ világban bármilyen szarból sikert lehet csinálni.
Annyival kiegészíteném, hogy valóban beteg anya-fia kapcsolat, de erről nem a gyerek tehet. Nem tudom ennek az abyatípusnak a nevét vagy definícióját, de tipikusan egyedülálló nők, felnőtt fiuk a fenekükben kullog, amerre anyu néz arra néznek, a ruhát szemmel láthatóan anyu választja... olyan családon belüli Stockholm szindróma féle. Tibor egy áldozat. 😔
Attól még, hogy az előadásuk minősége nem volt minőségi, attól még emberileg lehet értékelni Tibort. Még úgy is, hogy az anyjával való kapcsolata szorosabb volt, mint amit normálisnak hívunk. Viszont attól még, hogy a te értékrendednek nem felelt meg az anyjával való kapcsolata, attól még az számára boldogságot adott. Az pedig, hogy a saját értékrended alapján ítéled meg más emberek életét és boldogságát az is csak a saját korlátoltságod bizonyítéka. Szerintem ezen neked is érdemes lehet elgondolkodni.
